Elég a szarakodásból, most belecsapunk annyira a lecsóba, hogy a plafonon csak a fejem formája marad tiszta. Ezúttal kiderül, hogy nekem semmi sem szent, még annak az autónak is nekiesek kalapáccsal, aminek a keréknyomát sem volna illendő megnyalnom. De az élet nem kívánságműsor, és ha az ember nem rántott aranyórát eszik reggelire, csak úgy csinál, akkor muszáj saját kezűleg megberhelni a Porschét. Közben mégis érzi az egyszeri, hogy ilyet tenni egyrészt nem illik, másrészt őrületes a félelem, hogy mi van, ha elront valamit. Így hát szaros gatyával bár, de nekiálltam meglazítani sok csavart, amikhez legutóbb a gyártósoron nyúltak.

A legutóbb egy alap karbantartáson estünk túl. Van néhány dolog, amiket minden autómon szeretek megcsinálni, hogy nyugodtan aludjak. Még inkább azért, hogy nyugodtan autózhassak. Plusz ki akartam javítani az egyetlen hibát, amit felfedeztem az autón, hogy szivárog egy kicsit mindkét szervocső. Ezen felül, amiket a legutóbbi berhelés után terveztem meglépni:

• Önindító és generátor átnézése/felújítása:

Nálam ez egy betegség, addig nem nyugszom, amíg ezeken nem esek túl. Az önindítótól nem indul el az autó, a generátortól pedig megáll. Nyilván ezer mástól is megtörténhetnek ezek, de legalább ezt a két pontot szeretem kilőni. Ha nem teszem meg, és megkotlana tőle bármelyik autóm, akkor megkérlek, hogy a koporsómon a leengedés után dörrenjen egy önindító és egy generátor.

• Olajleválasztó cseréje:

Erről az eszközről már megemlékeztem a múltkor, és mivel szokás cserélni, gondoltam megteszem a téli leállás alatt. Úgyhogy beszereztem egy újat, és mivel a szívósorok lekerültek a későbbi műveletek alkalmával, praktikus is volt most cseréni, könnyű volt hozzáférni.

• Vízpumpa és termosztát cseréje:

Ez is olyasmi nálam, mint az önindító és a generátor. Talán még rosszabb is, mert ha ezek megdöglenek, megfőhet a motor. Ebbe pedig nem lőnék másikat egyik búcsúban sem, de még talán a Józsi bontójában sem akad. Szóval kötelező volt, már csak azért is, mert ki tudtam deríteni, hogy ebben még a gyári pumpa volt, 270E kilométernyi vizet megforgatva. Jobb a békesség.

A szárny nagyon hasznos tud lenni akkor is, ha áll az autó

Onnan indulunk ki, hogy van a motor, körülötte pedig az egész autó egy motorháztető. Emiatt a motorhoz hozzáférni nem a legkönnyebb, de ennyi áldozatot meg lehet hozni már csak annak tudatáért is, hogy a legjobb helyen vannak a hengerek. Középen, széltében. Ezzel a gondolattal síkosítottam be a cselekvés csikorgó fogaskerekeit, mert nagyon nehezen szántam rá magam, hogy nekiálljak önként szétberhelni egy Porschét. Ez már nem gyerekjáték, ide már egy normális szerelő dukálna, nem ilyen magamfajta lelkes gyökér. Nekem megremeg az ujjam, ha egy ilyen tízmilliós értékhez kell nyúlkálnom, bár valószínűleg ezzel minden normális szerelő is így lenne alapjáraton. Csak neki muszáj megtennie, nekem meg max hangerőn bömbölt a fejemben MC Hammer.

De a kényszer nagy úr, egyrészt valószínűleg csóró vagyok ahhoz, hogy elvigyem Porsche szervizbe, másrészt hiába szaros a gatyám, ha a lényem büszke. Zavarna a tudat, hogy legalább nem próbáltam meg, a szervizt hagyjuk meg B-tervnek. Úgyhogy kezembe vettem a Torx dugó és villáskulcsokat, és kezdetét vehették a műveletek. De persze már jó előre bevásároltam mindenből. Igazából gyári cuccokat vettem, csak nem a Porschétől. A vízpumpa volt kérdéses, hogy milyen legyen, mert bár lehet kapni húszezerért is SKF-et, de egyik fémlapátos sem volt szimpatikus, ráadásul azon szíjtárcsa sincs. Jól körbejártam a kérdést, a vízpumpa a 987-ben kritikus pont, mert az M96-os motorban nincs külön vízpumpaház. Emiatt nem szabad fémlapátos vízpumpát alkalmazni annál, mert ha kicsit elkezd kikopni a tengely, akkor hajlamos a blokkot megsérteni. Az én autómnál elvileg ez nem lehet ekkora gond, mert ez már újabb motoros, itt már van külön vízpumpaház, tehát a blokk nem sérülne sehogy sem. De akkor is bennem motoszkált, hogy minél inkább gyári közeli pumpát rakjak bele, abból baj nem lehet. Vagyis fontos volt, hogy ne fémlapátos legyen, és ha van rá mód, akkor szíjtárcsával együtt lehessen megvenni. Ja, és persze olyan márka legyen, amit a Porsche is előszeretettel alkalmaz. Így jutottam el a Pierburg vízpumpához. Nem hallottam még erről a márkáról a Porscheszámítás előtti időkben, de azóta már tudom, hogy több alkatrésznél is ez a beszállító, úgyhogy bár nem volt olcsó, de legalább egészen biztosan jó.

Új Pierburg

Itt még helyén a gyári vízpumpa

Termosztát gyári új az Ebay-ről, a szervocsöveknél pedig jó szolgálatot tett a Rosepassion, onnan lehet a gyári alkatrészeket a legolcsóbban, legjobb szállítási feltételekkel beszerezni. A legolcsóbb itt azt jelenti, hogy drága, majd ha beépítésre került, akkor elmondom, hogy mennyi volt a két cső.

Felnyitottam a hátsó csomagtartót, ami egyben ugye motorháztető is. Kinyitottam az első csomagtartót, lekötöttem az akkut, majd visszacsuktam a fedelet. A beltérben előredöntöttem az üléseket, és feltártam a tűzfalnál lévő szerelőnyílást. A motor felett is kiszedtem minden burkolatot, az autó alatt pedig kivettem a deszkákat, hogy megmártózhassam a szerelőaknában. Porschét úgy szerelünk, ahogy ifjúkori szenvedélytől fűtve környékezzük mátkánkat, elölről, hátulról, alulról, felülről, és reménykedünk, hogy mindenki boldog lesz a végén.

Szívósorok lent

Visszarakás előtt persze kaptak új tömítéseket

A szívósorok csavarjait egészen biztosan én lazítottam le először, mindegyik határozott pattanással engedett, és ugyanolyan erőt kellett bevetni hozzájuk. Előtte készültek paraképek, hogy tudjam, milyen csövet hol kell majd elvezetni az összerakásnál. Bontani persze mindig könnyebb, mint építkezni, de ha valami túl könnyen ment, akkor elbasztuk, vagy eltörtük. Emiatt most különös óvatossággal szereltem ki mindent, itt minden alkatrész aranyból van, én meg elég sokat lógtam, amikor az aranybányákat osztogatták. De csakhamar lekerült a két szívósor, feltárva a széles motor tetejét. Boxermotoroknál könnyű hozzáférni az önindítóhoz és a generátorhoz, feltételezve, hogy rossz helyre, az autó orrába teszik az egységet. Itt a megfelelő helyen már nem ilyen egyszerű a helyzet, az önindítót még viszonylag könnyen kiszedtem, csak a méteres cső volt útban felette, amin keresztül az olaj folyik a motorba a betöltéskor, de végül az is maradhatott a helyén, ki tudtam bányászni alóla. A bennem élő japán vigyorgott is egy kellemeset, mikor megláttam, hogy Denso gyártmány az indítómotor. A németek nem bíznak magukban, ha motorindításról van szó? De legalább jó tudni, hogy nemcsak én indulok be a japán technikától, hanem a Porsche is.

Önindító kiszabadítása zajlik. Erre mondják, hogy őszintén poros motortér, ez tényleg nem volt még polírozva szerencsére

DENSO

A generátor már kalandosabb volt, de már előre megnéztem a gyári szerelési útmutatóban, hogy miként kell nekiállni. Első lépés: engedjük le a motort 5 centivel. Ez így elsőre parának hangzik, de a valóságban szerencsére nem az, legutóbb a Tanknál is meg kellett ezt tenni, csak ott a kormánymű kiszedéséhez. Alábakoltam az olajteknőnek egy emelővel, és elkezdtem a motortartó bakok csavarjait kitekerni. Ahogy láttam, öt centit csak akkor tudnám lejjebb engedni a motort, ha kiszedném a csavarokat, de ezt nem akartam. Különben is, útban volt a két előremenő vízcső is, úgyhogy gondoltam megpróbálom, hogy addig engedem csak lejjebb a motort, ameddig a bak anyái még rajta maradnak a csavarokon, ez nagyjából egybeesett azzal is, ameddig még nem érte el a motor a vízcsöveket, kb. három centi. Eztán utastérbe ugrottam és megpróbáltam kibuktatni a szerelőnyíláson át a generátort, ami néhány percnyi káromkodás után meg is történt. Bosch a generátor. De hát mint az köztudott, van egy ilyen ősi, német mondás, hogy indítsanak a japánok, aztán majd lesz valami.

A két vízcső, felette pedig a motortartó bak, itt még engedhettem le egy picit

Generátor születése az utastérben

Ha már ott voltam a motor elejénél, még valamit ki kellett cserélnem. Már jó ideje észrevettem, hogy a hosszbordásszíj feszítője kikönnyezte a bánatát maga köré. Alias elfosta magát. Ettől még feszítette a szíjat, viszont nem hidraulikusan, hanem nekem kellett beállítani a megfelelő feszességet. Egyszóval ez a feszítőpatron cseréért kiáltott, mert úgy lesz tökéletes a feszítés mértéke. Gyárilag INA van benne, úgyhogy a németek japánszeretete ismét lecsapott, csak be ne nyisson a garázsba Akira Nakai, amíg egy pillanatra nem figyelek.

Az eredeti példány már elfosta magát

Kétféle gyártmány közül választhattam feszítő ügyében a piacon, INA és Gates. Még nem csalódtam Gatesben, és azt rövidebb szállítási határidővel kaphattam meg, nem mellékesen még olcsóbb is volt, ezért minden jel arra utalt, hogy azt rendeljem meg. Kisvártatva megérkezett a takaros kis Gates doboz, amiből kivettem a... Aztakurva.

Gates dobozban INA feszítő, Optimal-ban NSK csapágy, így élünk mi

A csere elég könnyedén ment, de csak mert van egy villanyos ütvecsavarozóm. Természetesen vettem új vezetőgörgőt is, és azt még a gyárban húzták rá tisztességgel a konzolra. Csak Optimal gyártmányt tudtam venni, de ezek után már a legkevésbé sem lepődtem meg, hogy a csapágy ebben a dobozban is japán volt. Úgyhogy szépen összeraktam az egységet és beraktam a helyére, eztán továbbra is japános feszességet és siklást kap a szíj.

A kész, elpucolt konzolú mű mehetett a helyére

Önindítós Pisti pedig feladványt kapott. Mivel már említettem a generátor-önindítós elmebetegségem, ezért már tudod, hogy minden autóm ezen egységeit látta már hősünk. Úgyhogy mikor ledobtam elé ezt a két vackot, megkértem, hogy tippelje meg, ezúttal milyen krehácsot vettem. Kicsit zavarba jött, mert Denso-t már kapott tőlem néhányat, de Boscht még soha, meg is mondta rögtön, hogy ez milyen típusú generátor, és hát nyilván valami Volkswagent vettem, talán csak nem egy 1.9TDI-t?

Úton Pistihez

Miközben embriópózban sírtam a padlón, Ö. Pisti átlépett felettem, és nekiállt a szakmunkának. Csak annyi volt a szokásos kérés, hogy ugyan érezhetően nincs gondjuk, de azért nézze át őket, és ha kell, tolja ki az életüket egy nappal az örökkévalóságon túl. Alig kétszer ugrottam le a tetőről az 1.9TDI trauma sikertelen feldolgozása után, és máris átvehettem a felújított példányokat. Kisírt szemeimmel láttam, hogy ki lett cserélve az önindítóban az a réz átvezető kábel és a hozzá tartozó izé, jelezte Pisti, hogy ezt is csak biztos, ami biztos alapon tette meg. De amúgy fullos az állapota, a generátorban meg nagyjából semmit sem kellett cserélni, gyönyörűen látszik ezeken, hogy valóban autópályán használták leginkább a járgányt. Szerinte százezer kilométeren át egész biztosan semmi gond nem lesz ezekkel, de akár egy TDI-t is kiszolgálnának. Ehh, ki vágott hagymát, miközben szívlapáttal pofán vert?

Elhoztam a kicserélt alkatrészt is, hogy gyűljön némi szemét

Könnyezés ellen jót tesz, ha vízre nézünk, úgyhogy nekiálltam pacsálni. Vízpumpa és termosztát csere is a kényszerbetegségeim közé tartozik, nekiláttam hát. Alulról szépen hozzá lehet férni mindenhez, csupasz szemeimen nem győztek visszatükröződni a vízcsövekről a Made in Hungary feliratok. A vízpumpa egyértelműen még a gyári volt, néhány torx csavar oldása alulról, pár másik oldása az utastérből, és máris kiszedhettem alulról. Még jó, hogy készültem egy jó nagy műanyag ládával a hűtővíz elkapásához, mert a 23 liternyi töltet nem tréfadolog, és a nagy részét valóban le is tudtam engedni előtte. A termosztát házát is könnyen le tudtam venni egy vízcső oldása után, eztán gyönyörű alumíniumfelületek fogadtak a blokkon, semmit nem kellett elpucolni. Mindenhova vettem már előzőleg új tömítéseket, úgyhogy az összerakás sem volt bonyolult. Persze mindeközben továbbra is szorult a zabszem, és üvöltött Mc Hammer.

Vízpumpa leszedve

Régi és új szivattyú, régi és új termosztát, új tömítések. A pumpának talán már volt egy alig hallható hangja, de még nem eresztett

Új pumpa a helyén

De kisvártatva elnyomta a kompresszor bömbölése, mert fel kellett tölteni a rendszert hűtőfolyadékkal. Egy normál autóban ez nem túl bonyolult művelet, mert csak betöltjük a kiegyenlítőbe, esetleg légtelenítünk, ha az autó nem teszi meg helyettünk, és kész. Itt viszont két nagy cső megy vízszintesen előre a lökhárítóban lévő hűtőkhöz, tehát nem lehet csak simán a kiegyenlítőn keresztül feltölteni a rendszert. Ezért azt csináltam, amit a Porsche szervizben is tettek volna. Kiszippantottam minden levegőt a rendszerből, majd a keletkezett vákuum helyére betoltam a folyadékot. Ehhez már jó előre beszereztem egy ezen célt szolgáló, csodálatos eszközt.

Elmés kis cucc ez

Rácsatlakoztatjuk légmentesen a kiegyenlítőre, az egyik csövön keresztül ráeresztjük a kompresszorból a levegőt, egy venturi segítségével ekkor kiszívódik a rendszerben lévő, majd ha kialakult a vákuum, akkor egy mérőórán keresztül figyelhetjük, hogy meg tudja -e ezt az állapotot tartani a rendszer. Ha igen, akkor egy másik csőnek a szelepét megnyitjuk, és azon keresztül tódulhat is be ezerrel a folyadék a vákuum helyére. Nagyon okos szerkezet, persze ügyeltem arra is, hogy amikor ezt a szelepet megnyitottam, akkor a víz előtt a csőben haladó levegőt még kiszippantottam, mielőtt beengedtem volna minden lőrét. Jöhettek a szervocsövek.

Szippantódik a helyére a hűtőfolyadék

Amely csöveket először alul kellett oldani. Ezek a motor és a tűzfal között vannak szépen elvezetve, majd vízszintesen csatlakoznak bele a padlóhoz rögzítve a folytatáshoz, ami elvezet a kormányműig. A padló alatt lévő csatlakozást viszont nem lehet csak úgy oldani háztáji eszközökkel… Próbáltam persze okos lenni, de hamar beláttam, hogy hülye vagyok. Annyira, hogy meg is vettem hozzá egy gyári szerszámot, ami tulajdonképpen csak egy megfelelően formázott alumínium darabka. Ezt az illesztésre tolva máris szétjött a csatlakozás, más módon képtelenség lett volna oldani a gyűrűt, ami rögzítette belülről a csövet. Érdekes megoldás, de biztosan jó, meg gondolom fontos volt, hogy a rögzítés ne növelje a külső átmérőt, mert a padló és az alsó borítás között kell elvezetni a csöveket. Kijött némi olaj, de erre fel voltam készülve, vettem is hozzá megfelelő fajtát. Nem szabad beleönteni a sima ATF-et, ehhez speckó Pentosin kell. Nem ingyen van persze, de annyira nem is vészes

Enélkül képtelenség lenne oldani a csatlakozást

Új csövek tekeregnek felülről a helyükre

Bepattintva a helyükre. Nem látszódnak a csatlakozások alapesetben, amikor a padlót beburkoló elem rendesen fel van csavarozva a helyére

A régiek és az újak

Ahhoz, hogy a csövek másik felét kiszabadítsuk, még tovább kellett bontani a motorteret. A szervopumpa pont a két ülés között-mögött van, ezért odáig eltekereg az egyik, egy hőcserélőbe pedig belefut a másik. Ahhoz, hogy ezekhez hozzáférjek, a klíma kompresszorát is odébb kellett pakolni, de pár csavar oldása után ez gyönyörűen megtörtént. Ekkor cseréltem ki az AOS nevő csodát is, amire most nem pazarolnék sok szót, mert már megtettem pár hónapja. Két csavar oldása után könnyen ki lehetett cserélni.

Régi és új AOS

Középen a klímakompresszor, amit kicsit odébb kellett rakni több ok miatt is

Egy egész motorteret keresztben átölelő műanyag csövet is le kellett szedni, meg még mittudomén miket, de végül leoldhattam a motortérben is a két csövet. Megannyi helyen vannak rögzítve az útjaik során, van bennük tervezés bőven. Emiatt vannak szarrá formázva maguk a csövek is, ilyen tekervényes kígyókat még sosem láttam. Nyilvánvalóan csak gyárit lehet ezekből venni, a két cső együttes összege nem is volt tréfadolog. Néha még magam is felüvöltöm az összeget álmomban, mint itt Russ:

Valóban óriási, az is, hogy sikerült az újakat is szépen a helyükre illesztenem, onnantól pedig a légtelenítés már ugyanolyan, mint bármilyen autón. Mivel itt hosszabb utat kell bejárnia az olajnak, ezért előzőleg kézzel tekergettem a szervopumpa szíjtárcsáját, és utántöltöttem még némi olajjal, majd a tartályt a max jelzésen túl is töltöttem, hogy minél kevesebb ideig járjon majd elégtelen olajmennyiséggel az első beindításkor. Ami tulajdonképpen nem sokat váratott már magára, csak még gyorsan kicseréltem az összes trafót. Ennyi kilométernél ez már tulajdonképpen kötelező, és jó hülye voltam, hogy nem akkor csináltam, amikor a gyertyákat cseréltem, de hát mindegy. Ha már ész nincs hozzá, legyen idő rá. Meg némi pénz, de külföldről egész olcsón be lehetett őket szerezni. A gyárit vettem, ami Beru. A különbség mindössze annyi az autóból kiszerelttől, hogy a felső részen nincs beleütve a Porsche cikkszám, de a Beru saját sikkszáma tökéletesen egyezik a lenti részen. Néha megéri utánajárni a dolgoknak, meg imádom is ezt a fajta alkatrészvadászatot.

A gyárin szerepel a Porsche cikkszám

De amúgy tök ugyanolyanok

Úgyhogy jöhetett az első beindítás, miután mindent gondosan összeraktam. Annyira be voltam fosva, mielőbb hozzányúltam ehhez az autóhoz, hogy mindennel felkészültem. Vettem olyan nyomatékkulcsot, ami tudja a kisebb értékeket is, és szinte minden csavart a gyári nyomatékra húztam, ahol hozzáfértem. Még fél év után is emlékszem, hogy az önindító 45 Nm, Motortartó bakok csavarjai 65 Nm. Most, hogy leírtam, talán soha nem is felejtem el sajnos. Az első indítás mindig nagyon nagy para, elvégre ekkor derül ki minden. Ugye nem ejtettem bele semmit a szívótorkokba a szelepek közé? Minden csavart meghúztam? Minden folyadékot betöltöttem? Minden csatlakozót visszadugtam? Nem törtem el semmit?

Amúgy de, összerakás során eltörtem egy műanyag csövet, ami a motor két felét összekötötte. Úgyhogy vehettem gyári újat, Made in Hungary, egyenesen Franciaországból. Új korában volt már benne kilométer bőven. Egyébként ez a sors keze lehetett, mert nem ártott cserélni, némely csatlakozásánál már enyhén látszott, hogy nem tömít rendesen

45 E forintos reccsenés

A hátsó csomagtérajtót nem csuktam be egyszer sem, mindig egy kesztyűt raktam az egy hónapon át tartó műveletek során a zárhoz, hiszen elektromosan nyitható csak, ám az akksit lekötöttem. Nem akartam megszívni vele. Úgyhogy már csak annyi volt a teendő, hogy visszarakom a sarukat az akksira, és már indíthatom is a motort. De kicsit elfehéredtem a gondolattól… Idézet tőlem ezen bejegyzés elejéről:

Kinyitottam az első csomagtartót, lekötöttem az akkut, majd visszacsuktam a fedelet.

Ami szintén elektromosan nyitható. Vagyis így most épp nem volt nyitható. Szerencsére a Porsche kalkulált azzal, hogy a tulajdonosok némelyikének az IQ-ja annyi lesz, mint az autóé, úgyhogy megvan erre a helyzetre is a megoldás. Még az autó használati utasítását is fellapoztam, biztos, ami biztos, és bár a szövegből semmit nem értek, de a képek minden elmesélnek. Úgyhogy fogtam egy akksit, meg két bikakábelt, és már nyithattam is az első csomagtér ajtaját. Persze némi szívást követően, mert eltelt némi idő, mire rájöttem, hogy ilyenkor nem működik a küszöbnél lévő gomb, csak a kulcsról működtethető a nyitás. Jöhetett az indítás.

Így lehet meghekkelni a nyitást, ha lemerül az akku, vagy ha hülyék vagyunk

Ilyenkor mindig magam mellé veszek egy poroltót is, mert a legkevésbé sem bízom magamban. Elfordítottam a kulcsot, majd felharsant a négy ördögi henger! Ami persze sok esetben megfelelő, de itt hatnak kellett volna… Ám rögtön rájöttem, hogy a szívósorra rácsatlakozó gégecső nagy bilincsét nem húztam meg, ezért falsot szívott szegény. Ettől persze még kevésbé bíztam magamban, és átnéztem minden egyes csavart, amihez hozzányúltam, de más hiba nem volt. Utána a kárpitok kaptak egy alapos tisztítást, mert óhatatlanul is kicsit összekoszoltam őket.

Azóta eltelt sok kilométer, és még egy erőmérés is. Az összerakás után persze sokszor ellenőriztem a hűtőfolyadék szintjét, másnap még utána kellett egyszer tölteni, de azóta tökéletesen beállt, nincs szivárgás sem. A kormányszervóból sem szivárog végre semmi, hibátlan lett szerencsére minden művelet. Fellélegezhettem, és igazából csodálatos érzés az ilyesmi. Mindenki átélt már hasonlót, nem kell ehhez sem Porsche, sem berhelés, csak egy nagy kihívás, amit sikerül megugrani. Az autó tulajdonképpen tökéletes, és nagyjából készen áll a július 1-én rajtoló Norvég kirándulásra. Vannak még addig kihívások, de már nem sok, és igazából ezek mind csak biztonsági ellenőrzések. Csodás az autó nagyon, az ilyen szerelések alkalmával alakul ki igazán a kötődés, ekkor ismerem meg a maga valójában. Számomra nem a padlógázok alkalmával, hanem az aknában derül ki igazán, hogy mit is kapott az ember a pénzéért. És hiába ment rá annak idején az összes pénzem, ez bizony minden fillért megért. Ahogy mindet meg fogja érni a jövőben is.