Kólával iszom a bort, sajtból csak a trappista, minden alsógatyám a teszkóból van, kedvencem a rántott hús kukoricás rizzsel, és időnként még a Szerencsekereket is megnézem. Proli vagyok tehát, ezért a sors a legjobb humoránál volt, amiért úgy alakította az életem, hogy adott elég pénzt ahhoz, hogy megvehessek egy Porschét. Nekem ez nem ékszer, hanem „csak” egy őrületesen jó autó, és ugyanúgy viszonyulok hozzá, mint eddig bármilyen krehácsomhoz. Vagyis én akarom szerelni. Hogy fokozzam ezt a problémát, az a fajta együgyű proli vagyok, aki szerint régen minden jobb volt, még az anyagban is több anyag volt, az összes új bármi pedig gagyi. Ott a bökkenő, hogy ezzel egyidőben azt is érzem, hogy ezt folyamatosan bizonyítanom kell, nem beszélhetek a levegőbe, ezért túlzásba viszem a karbantartást… Ennek folyománya volt mindig is, hogy az összes öreg szaromra az indokoltnál sokkal többet költöttem. Most meg itt van ez a Cayman, ami egyáltalán nem öreg, és az összes alkatrésze aranyból van. Ha nincs aranybányád, akkor nem kellene csak úgy ész nélkül cserélgetni benne mindent, nem?

Dehogynem.

Ilyenné tettek a 20-30 éves roncsok, és ezt élvezem. Kár lenne belém az új autó, nem értékelném, hogy nem kell szerelni. A Porschéhoz az első időkben egyszerűen nem mertem hozzányúlni, de ez már elmúlt. Túlságosan is. Most például észrevettem, hogy enyhén jobbra húzott az autó tempónál, ezért csakhamar felújítottam a hűtőrendszert. Ez nem tűnhet logikusnak, de csak azért, mert nem is az. Ám én mindent meg tudok magyarázni. A kólát például csak a vörösborba szabad beleönteni, a színre-szín elv alapján. Ez a szabály rasszizmus nélkül is messzire vezet, reszket is a sarokban a Sprite, mert érzi a vesztét a fehérborban, úgyhogy inkább maradjunk a Porsche környékén.

Miután észleltem, hogy nagyobb tempónál enyhén jobbra akar menni az autó, legszívesebben rögtön mentem volna beállíttatni a futóművet. De amikor két évvel ezelőtt ezt megtettem, akkor ment a hiszti, mert a mesterek szerint a két első-alsó lengőkart ki kellene cserélni. Nem nagyon értettem velük egyet, mert látszólag pontosan ugyanolyan mértékben mozdultak el feszegetésre mindkét oldalon a középső szilentek, a belsők meg ugyanúgy atom stabilok voltak. Nekem ezért ez nem bugnak, hanem featurenek tűnt, de abban maradtunk, hogy ha legközelebb jönnöm kell, akkor ezek legyenek kicserélve. Ütött az óra.

Még a gyári lengőkar, és ahol belecsatlakozik a másik kar, állítólag az a szilent nem volt már a helyzet magaslatán

Mikor mentem kifizetni a lengőkarokat, akkor az eladó háromszor is ránézett a monitorra, hogy jól látja -e a végösszeget, szóval nem ingyen adták, pedig ott vettem, ahol a legolcsóbb volt, a Szakálmetálnál. Nincs nagy választék, de azért akad, mindenesetre én a Meyle mellett döntöttem, mert gyári beszállító a Porschénál. 126 000 forintot kellett tehát a két karért leperkálni, nem is bíztam a véletlenre, elvittem magammal egy kiszerelt példányt, hogy összehasonlíthassam a vétel előtt az újjal. Ehhez azonban el is kellett jutni odáig, hogy el tudjam vinni a régit. Itt kezdett el vákuum keletkezni a pénztárcámban, de még szinte alig horpadt be.

Trófea

Egyébként valósznűleg még a finn gyárban kerültek bele ezek a lengőkarok az autóba, mert gyári cikkszámos példányok voltak. Az utánfutás-karok már voltak cserélve Meyle példányokra, úgyhogy most ismerős közegbe kerül ez a két keresztlengőkar. Érdekes adalék, hogy ilyen szempontból ugyanilyen az első futóműve a Hacsinak is, csak ott állítható az utánfutás mértékét biztosító rudi, itt meg fix. Szóval ha kérdezik, hogy melyik a gagyibb autó, a Hacsi, vagy a Porsche, most már tudod, hogy mi a válasz. De itt legalább nem kell ezekkel a karokkal szívni, mint ahogy az történt a múltban a Hacsinál, ezen esemény emléke bennem örökké él.

Jól be van burkolva az alja, de eddig még nem szedtem le, hogy alánézzek

Viszont ha már ott jártam a futóműnél, akkor gondoltam leszedem az alsó burkolatokat, hogy megnézzem, milyen jövőt rejt. Itt tekeregnek ugyanis kilométer hosszan a vízcsövek, és még sosem néztem rá az állapotukra, pedig tipikus probléma szokott lenni ennél a típusnál, hogy elkezdenek szivárogni ennyi idő után már bizonyos csatlakozások. Íme:

Igazából enélkül is kíváncsi voltam a burkolat alatti állapotokra, szeretek képben lenni az autóim egészségének részleteivel. Tudod, a megelőzés nálam betegesen fontos, hogy bizonyíthassam, hogy az öreg vackok sokkal jobbak, mint az újak. Ez a betegség odáig fajult, hogy most már az újszerű Porschét sem hagyom békén. De igazából ezzel még égőbb lenne lerohadni, mert az öregautóst megsajnálják, a porschést meg kiröhögik. Úgyhogy a burkolatok leugrottak a kerekekkel és a dobbetétekkel egyetemben, és ettől a pénztárcám csakhamar összeaszott.

Tudtam, hogy nem lesz vízszivárgás, hisz annak lettek volna jelei, de az is egyértelművé vált, hogy nem sok választ már el ettől az állapottól. Érdekes, hogy nem is a tipikus pontoknál, hanem eggyel hátrébb, az egyik kis rövid szakasznál volt a legkomolyabb a helyzet. Egyébként a hűtőrendszerről már maga a robbantott ábra is olyan, hogy rögtön szorongást vált ki az egyszeriből, aki eddig olyan autókhoz volt szokva, ahol elöl van a motor. Ott két cső megy a hűtőhöz, aztán jónapot. Ebben egy cseppnyivel több cső található, elvégre valamit ki kell tölteni 23 liter hűtőfolyadékkal. Most erről a szakaszról beszélgetünk épp, amit megnéztem a burkolat alatt:

De akkor már mutatom, hogy hátrébb is vannak csövek a vízpumpaház környékén:

Tovább is van, mondjam még?

Mondom:

És akkor még lenne egy kép, de azt már inkább hagyjuk.

Ezért úgy voltam vele, hogy most, ami elöl van cső, azt mindet kicserélem megelőző jelleggel, és ahogy utánajártam a neten, a Porsche szervizben is így csinálják, ha már hozzányúlnak elöl a csövekhez, akkor mindent cserélnek, nem lehúzásból, hanem ellenkezőleg, mert ezzel tudnak spórolni a páciensnek a munkadíjon. A nullák számába inkább nem merek belegondolni, de én úgyis parasztban nyomom, munkadíj nincs. De maradjunk a konkrétumok talaján, mutatom, hogy hol láttam bibit:

Ez az előrejövő csövek közül a jobb oldali, vagyis az a szakasz, ahol a hűtőközeg a hűtők felé tart a vízkörben. A másik pedig a visszatérő ág, ahol már a lehűtőtt fagyálló tér vissza a motorba. Az is szar volt, de közel sem ennyire.

Ha innen nézzük, akkor itt a bal oldali rövid szakasz volt a trébb. Ami valójában az autó jobb oldala

A klasszik szivárgás helyein is már volt bőven rozsda, de még tartották magukat ezek is

Az a baj, hogy ez a rozsdásodás már a szivárgást vetíti előre, mert ha itt a külső széle rozsdás, akkor beljebb sem jobb a helyzet. Vagyis fennáll a veszély, hogy a tömítőgyűrű környéke is korhadt, emiatt a tömítettség veszélybe kerül. Így nézett ki a kiszerelés után ez a rövid szakasz:

Néhány cső magyar, néhány pedig török, a Porschéban még együtt élünk, ez valami trollkodás?

Velem ellentétben a Porsche sok helyen kedveli ezt a fajta csatlakozást. Bár az is lehet, hogy nem kedveli, csak ez valamiért olcsó megoldás, nem tudom. A fő gond az, hogy mindenféle anyag csatlakozik mindenfélébe, acél megy a műanyagba, acél megy az alumínium keresztcsövekbe, amik a hűtőket kötik össze. Ahogy észrevettem, a rozsdásodás azokat a részeket érinti, ahol műanyagba csatlakozik, míg az alumíniummal meg egyszerűen teljesen összegyógyul. Egyik sem tűnik ideális helyzetnek. Ebből a túl kompromisszumos megoldásból is látszik, hogy ez már egy új autó, de ami a legjobban elárulja, hogy ez már az új kor gyermeke, az a műanyag vízcső. Az én szememben erre nincs mentség, pedig biztos, hogy jól ki van ez találva, már amennyire a mai fillérbaszós, kizsákmányolós időkben erre van lehetősége a mérnöknek. Bárhogy is, gondolkodtam ezen egy ideig, de végül úgy döntöttem, hogy a műanyag csövekből is veszek újakat, még ha azokon nem is látszik nyoma az időnek. De mégiscsak 13 éve és 280000 kilométer óta tűri a hőt és a hideget felváltva, legyenek azok is frissek.

Mindenhol minden csavarból új példányok lettek visszatekerve

Ahol az acél csőcsonk csatlakozik az alumínium csőhöz, ott brutálisan össze voltak gyógyulva, asszem mert elkezd oxidálni az alumínium az acéltól, nem volt ez valami nagyon jó ötlet. Erőszakkal sem tudtam szétszedni őket, mindenképp kellettek új alu csövek is

Porsche alkatrészt a kukába hajítani egészen rendhagyó élmény

Úgyhogy jöhetett a beszerzésük az alkatrészeknek. Roppant szakértelmem ismét lecsapott, amikor azt gondoltam, hogy ez az autó tulajdonképpen egy puccos Volkswagen. Teljes megelégedéssel álltam a tükör elé ezen gondolat után, és soha nem láttam magam ennél csodálatosabbnak. Cikkszámokat kigyűjtöttem a Rosepassionról, ahol ezek rafkósan csak a linkben szerepelnek. Úgyhogy ezzel felvértezve tárcsáztam az egyik helyi VW kereskedést, lássuk, hogy meg tudnak -e hozni próbaképp 1-2 cuccot, és mennyiért. Ha minden oké, rájuk zúdítok még egy fél tengernyi cikkszámot. Felvették a telefont, szóba is álltak velem, meg is értették a kérést. Rákerestek a rendszerben a cikkszámra, látják is elérhetőnek őket Pesten, barátságos árakat is mondtak, jóval kedvezőbbeket, mint a Rosepassionon. Megrendelik őket, persze, egy-két nap és megérkeznek, majd szólnak. Ez azért is isteni hír, mert Porsche szerviz az országban csak egy van, az is a fővárosunkban, oda nem szeretnék menni, meg nem is álltak velem szóba, mikor egyszer felhívtam őket. Jól kibasztam velük!

Visszamentem a tükör elé, és mintha fogytam volna ezalatt a tíz perc alatt, de hogy izmosabb lettem, az biztos. Mintha a szemüvegem is jobban állna.

Két nap múlva nem jelentkeztek, így hát odasomfordáltam én magam ezzel a daliás testtel, a biztonság kedvéért felvettem egy bukósisakot is, nehogy ez a rengeteg ész szétrepessze a búrám. Legalább így rögtön el is tudom hozni a cuccokat, ha már ott vagyok. Ja igen, tudják, hogy ki vagyok, lássuk csak, itt kell lenniük a cumóknak valahol… Leszámítva, hogy nincsenek itt. Aha, itt van egy levél, miszerint a Porsche nem küldi le a cuccokat VW kirendeltséghez. Igen, sajnos ez van, de annyira ez van, hogy a szervizvezetőnek is van egy Porschéja, de még neki sem küldik le ide a cuccokat, amiket ő akart rendelni magának.

Hazajöttem, beálltam a tükör elé. Jézusom, ki ez a dagadék? Négyszemű lúzer.

Rányomtam a Rosepassion oldalán a rendelésre, és megvártam türelmesen, míg drágábban megkapom a ganyékat. Luxusautóhoz luxusélet dukál, nehezen álltam meg, hogy leugorjak egy kifliért, és ne kérjek vissza a húszezresből.

De minden jó, ha a végére legalább megjönnek a cuccok, és így is lett. Mindig jó érzés új, zsír és koszmentes alkatrészeket taperolni, ennél már csak a friss ágynemű tud jobb érzés lenni. Jelentősen jobb annál, mint kifizetni 70 000 forintot 25 liternyi gyári VW fagyállóért, amit megvettem már egyébként tavaly év végén. Tudtam, hogy nem lesz olcsóbb sosem, és azt is tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis szükség lesz rá, legyen majd a rendszerben ez is friss, ha már úgyis meg fogom bolygatni a rendszert egyszer. Eljött ennek is az ideje, de ilyenkor legalább a köztes idő eltünteti a vásárláskor érzett kínt. Most már úgy tűnt, mintha ingyen lenne a hűtőfolyadék. Nagyjából. Egy kicsit.

Jobbra a vízcsőrendszer első szakasza, középen a segédkeret, amire felfekszik, elöl pedig a lengőkarok, amiknek ez a keret a bekötési pontjuk

Így hát leszedtem a segédkeretet, amihez a lengőkar is van egyébként csavarozva, meg a kormánymű, meg a két kedvenc műanyag csövem, amikből aztán szerteágazik a többi. Szerintem nem vették ezt még le soha előttem, én izmoztam le a helyükről a csavarokat, amik a helyükön tartják. Elég jelentős szerepe van ennek a keretnek, még a benzintank tartószíjainak egyik végei is ehhez csatlakoznak, úgyhogy előbb a tankot alá kellett dúcolni egy emelővel. De csakhamar sikerrel jártam, a stabilizátort is le kellett szedni ehhez a helyéről, aminek az átmérőjéről csak elismerően lehet hümmögni. Nem az az átlagautókban használt piszkafa, hanem tisztes átmérőjű rúd.

Nem akartam a kutyacsontokat is kicserélni, mert volt már elég baja a pénztárcámnak, de az élet nem kívánságműsor. Hanem inkább kabaré, mert amikor hozzáértem a balos összekötőhöz, akkor egyszerűen a kezemben maradt, kiugrott a gömbfejből. Még a gyári volt, és őrület, hogy semennyire sem kopogott, semmi jelét nem adta annak, hogy a halálán van, erre az első érintésemre széthullik. Így fogjál velem kezet.

A széthullott kutyacsont, és az új HD Meyle

Szóval vettem még két kutyacsontot is, meg akkor már két stabilizátor szilentet is. Utóbbiakról 100%-ig tudom, hogy a gyárban is ezt rakták bele, de akkor már az összekötőkből is Meyle lett, Heavy Duty példányok. Fun fact: ezeket akár be lehetne rakni hátra is, ilyet sem láttam még, hogy kompatibilisek egymással az első és a hátsó futómű tekintetében a kutyacsontok. Csak a jobb és a bal oldalt kell nézni, mert ilyenformán különböznek.

Ki tudtam engedni a rendszerből elég sok vizet, és kikaptam a vízcsöveket a helyükről kompletten. Minden csavarból és minden rögzítőelemből újakat vettem, mert ugyebár bolond vagyok, de ha valamit csinálunk, csináljuk tisztesen. Maga a karosszéria elképesztően makulátlan állapotban van, egy Porsche sosem tölti a szabad ég alatt az életét, és a sós lében töltött percek száma is minimális. Nem egyhamar kell ezt lakatolni, és láthatóan törve sem volt a padló sehol, csodálatos.

Segédkeret sehol, a tankot pedig az emelő tartja a helyén

Az új csövekkel összeraktam a rendszert a flaszteron, és a segédkerettel együtt mehetett vissza a helyére. Nem egyszemélyes feladat ez, megszenvedtem vele rendesen, de emelőkkel sok dolgot meg lehet oldani egyedül is. És pláne be lehet kakkantani a végén, már elfelejtettem, hogy 160Nm-rel meghúzni egy csavart nem gyenge feladat. Kinyomtattam a robbantott ábrát a futóműről, így minden csavart szépen a gyári nyomatékra tudtam meghúzni, amiknek előzetesen utánajártam a gyári útmutatóból, amit még amerikából rendeltem hajdanán.

Az utánfutás karon van egy műanyag légterelő, ami a féktárcsához tolja a menetszelet

Helyén az új lengőkar, és a kutyacsont

Nyomatékértékek, lábnyomok

De ami a fő, hogy megmutathatom, mennyire gyönyörű az újonnan összerakott vízcsőrendszer. Ami itt hever a porban, az sajnos többszázezer forint.

A két hátranyúló cső full műanyag

Nem pont ugyanolyan átmérőjű a két cső, figyelni kell, melyik hova megy

Nemcsak csövekből vettem újakat

Így áramlik előre a lőre mindkét hűtőbe. Balról jön a motorból a lehűtésre váró közeg, jobbra pedig megy vissza a lehűtött cucc. Kissé bonyolult rendszer így két hűtővel, de hatékony

 Minden csatlakozást előtte bekentem vékonyan szilikonzsírral, nemcsak a tömítőgyűrűket, de az egész fémházat is, ami becsatlakozik a műanyag toldásba, így tán később kezd el korhadni

Bent a helyén a vízcsőrendszer

Nem közvetlenül a hűtőbe csatlakoznak ezek a csövek, hanem abból a csonkból még megy tovább két gumicső a hűtőkig

Imádom ezt a precizitást és helykihasználást, a kormánymű csövei és a vízcsövek tökéletes harmóniában vannak

Nem mondtam, de ha már megbontottam a vízkört, akkor a motor környékén is gondoltam, hogy rendet teszek. Már régóta láttam, hogy kezdenek viseltesek lenni a fűtéshez tartozó rövid gumicsövek és csatlakozásaik. Nem szivárogtak, de most is a megelőzésre megyünk. Úgyhogy miután összeraktam az elejét, és nyugtázhattam, hogy az új lengőkarok szilentjei pontosan ugyanúgy „lógnak”, mint amiket kivettem, szóltam a kollégáimnak, hogy toljuk ki a garázsból a járgányt, és toljuk vissza fordítva. Amikor a királyi többest használom, azt nyilván úgy értem, hogy ők tologassák. Mindig jó móka egy ilyen vagyontárgyat kiszolgáltatottan látni, akiket feltartottunk az utcában, azok biztos csináltak is róla 1-2 fotót, mi sajnos elfelejtettük.

Nem akartam beindítani még ennyi időre sem víz nélkül, nyilván nem lett volna tőle semmi baja, de nem akartam, hogy a blokkban lévő víz elkezdjen nyújtózni a rendszerben, ki akartam engedni minél több vizet a rendszerből. Új élmény volt szín józanon bandázni a kollégákkal a Porsche környékén, előtte ugyanis pár héttel brutális tivornya keretében betonoztunk két rámpát a garázs elé. Másnap a lökhárítón is találtam pár betoncseppet, de azokat lepöckölgettem. Bár ilyen könnyen lemoshatnám a szégyent is magamról, hogy hosszú idő után a nyelőcsövem kétirányú lett. Sajnos már nem itt lent az ólban, hanem otthon. Proli élet, kemény élet. De a rámpák jók lettek, az egyiket véletlenül szignóztam is egy halvány lábnyommal.

Gyöngy hevert az ólban másnap

Hátul is kiengedtem az összes folyadékot a rendszerből, és így összesen kijött több, mint 20 liter, ha jól mértem. Ez azért elég jó, a többi marad, még ha harag is. Hátra is rendeltem mindenből újat, csavarokból, csövekből, műanyag vízcsövekből, műanyag csonkokból, de még bilincsekből is. Sőt, hogy teljes legyen az őrület, még az egyik átvezető fém csőből is vettem újat. Egy ilyen ordas bunyónál plusz egy pofonnak már nincs jelentősége. A két nagy oda és visszatérő vízcsőből is vettem újakat, itt az egyiket már cserélték a múltban előttem. Emlékeztem is, hogy az előző tulaj mesélte, hogy egyszer kiállt a garázsból, majd az első száz méteren felkúszott a vízhőfok hirtelen, gyorsan megállt és egy orbitális tócsa volt alatta. Az egyik vízcső repedt el, és most én már tudom is, hogy melyik volt az. Mindegy, kicseréltem ismét, de azért a biztonság kedvéért mindent elraktam, amit kivettem.

Gyönyörű lett, minden csillog, sehol sincs olajpára sem, nem így szokott kinézni egy 280E kmt futott alj

Csak azt sajnálom, hogy az egyik rövid műanyag csövet nem cseréltem ki, de ahhoz nagyon nehéz lett volna hozzáférni, szét kellett volna bombázni a fél motort, hogy kiszedjem a vízpumpa házát. Ennyi kockázat kell, pontosabban ennyivel több az alapnál, mert mindent nem lehet kicserélni. Még az én hülyeségemnek is megvannak a határai. Miután mindent összeraktam, jöhetett a már egyszer ismertetett módszer, amit a vízpumpa cseréjekor bevetettem. Mivel nagyon hosszú vízcsőszakaszok vannak vízszintesen, ezért nem lehetne másként légmentesen betölteni a folyadékot, csak egy olyan eszközzel, ami előtte kiszívja a rendszerből az összes levegőt. Az így keletkezett vákuum helyére pedig szépen betöltöm ugyanezen elmés kis szerkezettel a fagyállót, így lesz szép kerek az egész történet. Ezen folyamat közben legalább rögtön látható is, ha netán probléma van a rendszerrel, mert ha nem tudja megtartani a vákuumot tartósan, akkor valahol nincs tömítés, vagyis szivárogni fog a víz a betöltés után. Szerencsére nem volt ilyen probléma, jutalmul megehettem egy kabátos húst rizsával.

Úgyhogy a hűtőrendszer tökéletes lett, nem mintha eddig a gyakorlatban bármi gond lett volna vele. Rengeteg munka és egy vagyon elköltése után ugyanolyan lett, mint volt. De mégsem, hisz most biztos lehetek benne, hogy megelőztem némi bajt. Legalábbis az elkerülhetőt. Elvittem beállíttatni a futóművet, ahol teljesen meg voltak elégedve azzal, amivel előzőleg nem, és kiderült, hogy a hátsó lengőkarokat cserélni kéne.

Ezúttal én is egyetértettem velük, úgyhogy megvan a holtidőre a következő berhelnivaló. De addig is megnézzük a Dolomitokat, meg Svájc hegyeit, és már alig várom. Sátorral, Porschéval, zacskós levessel. Hogy máshogy?