Nem volt gyerekszobám, de most van egy fürdőszobánk. Azért is vagyok biztos ebben, mert fel kellett újítani. Viszonylag simán megtörtént, de hátra volt még egy utolsó művelet, amit merészen bevállaltam, elvégre egy igazi férfi mindig mindent jobban tud. Úgyhogy lementem a garázsba. Bár ne tettem volna.

Nos. A múltkor azt írtam, hogy a Carinával kell menni Norvégiába, hisz az a logikus választás. Alig két nappal utána viszont rádöbbentem, hogy ennyire kézenfekvő megoldással nem csicskulhatok be. Fontos, hogy ne az autó alját nézzem majd, hanem a hegyek tetejét, de megbízható autókból elég jól állok. Igaz ugyan, hogy a gépparkban a legfiatalabb autó is 25 éves, de a bolondokházában nem én vagyok az ápoló. Kihagytam hát egy gyógyszeradagot, és rájöttem a tökéletes megoldásra. A Cilivel kell menni. De miért?

Előre is elnézést kérek. Boldog karácsonyt!

Összegyűltek karácsony alkalmából, várják, hogy minden családtag megérkezzen, remélhetőleg olajozottan mennek majd a dolgok. Egyikük már rég úton van a fáért, elvitt magával egy 500-ast, bár az kevés lesz. S 2000 vajon megteszi? Buckás lesz így ez az út, bár erős a marok. Csak érjenek vissza gyertyagyújtásra, különben megy majd a puffogás.

Mindeközben a házban az öreg, fekete nagypapa a fordulatokkal teli életén mereng a sarokban, végigméri a családtagokat. A fiatalokat már bajosan tudja megkülönböztetni egymástól, gyakran elveszti a fókuszt is.

- Ki a’? – Mutat rá a sarokban álló szivarozóra, majd néz rá kérdőn a mellette állóra.
- Jaj, papa, azt a hét meg a nyolcát, nem kell azt neked tudni! Én nem kedvelem annyira őt.
- Mercedes, édes csillagom, ennek örülök, mert nem szimpatikus nekem sem azzal a négy karikával az orrában. Meg eleve olyan agresszíven néz, tartsd magad távol tőle.

Egyszer kaptam egy ilyen kommentet:

"Ennyi penzzel ennyi idővel.... ilyen hatterrel mas mar a holdig jut kb nem a 30 eves celicaig meg camryig... amik sose jok bocs"

Néha valóban azt gondolom, hogy a gépparkom költségvetése vetekszik a NASA-éval, de egy nap nekem is huszonnégy órából áll, a Holdra pedig mindössze tizenkét ember jutott el, úgyhogy elég sokan csinálják szarul a dolgokat. A háttér jelenleg egy halványsárga fal, ágy fölött fejmagasságban némi zsírfolttal, a Celica 33 éves, a Camry viszont valóban harminc. Mindkettő jó, de Dallas immáron tökéletes is! Már amennyire egy ember alkotta dolog az tud lenni.

Dallas rozsdamentesen tért vissza hozzám. Három hétig volt távol a beavatkozások miatt, és mikor újra beleülhettem, már megint beleszerettem. Nem újdonság ez, immár tíz hónapja minden egyes nap szerelmes tekintettel nézek rá, és várom, hogy átélhessem az élményt, amit ez a harmincéves, macskalépteken járó kistepsi tud nyújtani. De ami a kedvencem benne, hogy álló helyben is le tudja foglalni a figyelmem a belterével. Mivel gyakorolnom kell a fotózást, és egy kép többet mond ezer szónál, megspórolok most harminckétezer szót, miközben körbevezetlek Dallas belében.

Vinnyogtam már pár évvel ezelőtt, hogy meg kéne tenni, és akkor sem volt már friss ötlet. Az biztos, hogy nem leszek már fiatalabb, az öregedés pedig nagy lutri, nem tehetek úgy többé, mintha örökké élnék, pláne az idei év eddig eltelt időszaka alapján. Úgyhogy kész, eljött az idő. Pár nappal ezelőtt az évek óta elültetett vágy hirtelen egy több méter vastag fatörzzsé nőtt bennem, melynek a kérge egyben az agyamé is. Én meg állítólag úgyis egy két lábon járó troll vagyok, úgyhogy nincs mit tenni, Norvégiába kell menni, méghozzá jövőre!

Fél éve járok vele minden nap. Sokat elmond ez arról, hogy a tizenegy éves Mazdától már két hónap után megszabadultam. Ez azt jelenti, hogy ez az ósdi Camry egy csodás autó? Igazából nem, azaz de. Egy autó nem önmagától lesz jó, vagy rossz, hanem attól, hogy ki birtokolja. Én egy idióta vagyok, aki szereti, ha rossz, ezért nekem jó. Meg néha rossz. Kifejtem részletesebben, de közben elregélem, mi történt egy ilyen ódon ekhósszerkérrel az elmúlt időkben. Haladjon ez a két sztori párhuzamosan.

Játékautót tartani elég változatos dolog, sosincs unatkozás. Szezonban őrületesen pörög az autó a pályákon, télen meg te pörögsz körülötte. A tél ugyanis arra való, hogy fejlesszük az autót, lehetőleg a jó irányba. Ha nagyon szar, akkor pedig várat építünk belőle. Mindegyik izgalmas időtöltés, nekem az utóbbi fél évben az előbbi jutott. Nagyon sok dolog történt a vén kreháccsal, úgyhogy dőlj hátra és élvezd, hogy nem veled történik ilyesmi. Azt el sem mondhatom, mennyi pénzed marad meg így értelmes dolgokra, mert még a végén inkább nekiállnék játékgépezni. Bár tulajdonképpen most is azt csinálom, csak itt a nyeremény pompás élményekből áll majd szerencsés esetben. Csak előtte még majdnem kigyulladt az egész, de ez is része a játéknak!

Az eleje mindig a legizgalmasabb. Másfél hónapja van meg, de már egyszer elromlott, több szerelőnél is járt, én pedig megtekertem az óráját. De ezeken kívül sem hagy unatkozni soha, mondjuk pont ezért is vettem. Lássuk, mi történt eddig ezzel a kreháccsal, és milyen új bajokra derült fény.

Nem szoktam gyorsan csereberélni az autóimat. A Cecíliám megvan tíz éve, a Karina öt éve, a kis gagyi AE86-ot pedig örökre megtartom, de legalábbis addig, amíg létezik a világon 13-as és 14-es gumi. Ám úgy éreztem, hogy 37 évesen már ideje felzárkóznom a felnőttekhez, nem lehet örökké boroskólát vedelni és tornacipőben járni, ezért vettem pár hónapja egy 2007-es, frankó állapotú Mazda 6-ot, ami már régóta tetszett. Sokak vágyát váltottam valóra, végre nekem is van egy modern autóm, biztonságot nyújtó karosszériával, makulátlan beltérrel, jó megjelenéssel, ezzel már nemcsak a lángososhoz lehet leparkolni. Még azon is elgondolkodtam, hogy veszek egy fésűt. De pár hónap után rá kellett jönnöm, hogy kudarcot vallottam, elestem a rendes polgárrá vezető úton, pedig még csak épphogy ráléptem… Felvettem a tornacsukám, töltöttem egy jó nagy kugli vadászt, és eladtam a Mazdát.