Az eleje mindig a legizgalmasabb. Másfél hónapja van meg, de már egyszer elromlott, több szerelőnél is járt, én pedig megtekertem az óráját. De ezeken kívül sem hagy unatkozni soha, mondjuk pont ezért is vettem. Lássuk, mi történt eddig ezzel a kreháccsal, és milyen új bajokra derült fény.

Kezdjük a legutolsó beavatkozással, mikor is elvittem villanyszerelőhöz. A kedvenc autóvillanyosomat céloztam be, aki annyira átérzi és kedveli a hobbimat, mint Üveges tót a hanyatt esést, esetleg mint kecske a kést. Most is lecsillant a szeme, amikor megpillantott, és rögvest közölte, hogy eltévesztettem a házszámot, a restauráló műhely nem erre van. Két hétre rá kaptam időpontot, még választhattam is napot, úgyhogy kiszúrtam egy keddet, tán akkor jó a kedve, Zsuzsanna nap is, arról meg mindenkinek van emléke. Remélhetőleg jó. Mentem délután az autóért, minden elkészült, a hátsó féklámpák már rendesen világítanak, a helyzetjelzők is, és még a központi zár is lelkesen működik. Megláttam Dallast az utcán, megkérdeztem elvitel előtt, hogy nyitva hagyta –e, benne a kulccsal?

• Áááá, dehogy, hisz még a végén valaki eltéveszti a kukát, amikor lehozza a szemetet!

Ezért járok én ide, úgyhogy ahogy haladunk előre, néha beszúrom ide Tamás intelmeit, hátha másoknak is jól jönnek. Folytassuk az elején.

Február elején vittem elszánt Jóskához az autót egy átfogó karbantartásra. Ő még egy igazi szerelő, aki nem ijed meg semmitől, úgyhogy akkor sem tikkelt a szeme, amikor felsoroltam, miket kéne megcsinálni:

- Vezérműszíj és görgői + vízpumpa
- Hajtókarcsapágyak cseréje
. Gyújtáselosztó O-gyűrű +elosztófedél + gyertyakábelek + gyertyák + rotor
- Vízhűtő csere (ereszt) + termosztát
- Ékszíjak
- Benzinszűrő
- Motorolaj, váltóolaj (szűrő is), diffiolaj
- Jobb féltengelycsukló (a porvédőn szinte körbeér a szakadás, és bár nem kopog, már nyilván keresztet lehet rá vetni). Ezt nem vittem, mert nem tudtam hány ricnis kell, rábíztam a szerelőre a beszerzést
- Hátsó stabilizátor szilentek
- Hátsó kutyacsontok
- Hátsó gátló porvédők 

Jóska a balos féltengely gumiharang cseréjéről lebeszélt, mert hiába vannak apró repedések a gyári anyagában, az még így is tovább fogja bírni, mintha kicseréli egy újra. Ámen.

Bepakoltam reggel a cuccokat a csomagtartóba, és még aznap délután mentem is, hisz Jóskánál sosincs szarakodás. Hetekig kell várni időpontra, de aznap kész van, reménykedtem benne, hogy most is így lesz. Majdnem így lett.

Gyári hűtőfolyadékot is kapott

Odamentem 16:30 után, és miután kinyitottam az ajtót, megláttam az autóm alját. Még mindig az emelőn volt, kérdeztem is Jóskát, hogy mi a helyzet, minden csodálatos? Mire ő kieresztett egy nagy gombafelhőt a füléből, egy szippantással végigégette a szájában lévő cigit, majd megannyi kellemetlen dolgot mondott. Tehát nem volt annyira egyszerű leszedni az olajteknőt, a fél autót le kellett bontani, de a lényeg, hogy minden meglesz mindjárt, leszámítva a hátsó futóművet, mert előbb hozzak új gátlókat, és csak akkor barmoljuk szét az egészet. Féltengelycsukló nincs, azt is szerezzek majd a következő körre, ha akarok, bár most a harangot kicserélte rajta és újrazsírozta. Úgyhogy az egyelőre nem érdekel, pláne hogy minden, ami ki lett cserélve, még teljesen hibátlan volt. Elképesztően jó minőséggel készültek régen az alkatrészek ehhez az autóhoz. 

• A múltkor láttam egy ilyet a városban, majdnem kiszálltam, hogy adjak érte ötvenezret, elhoztam volna neked alkatrésznek! 

Lássuk, hogy néz ki egy 285 000 kilométert futott hajtókarcsapágy-sor:

 Meglepő módon feleslegesen lettek cserélve, de jobb a biztonság

És egy ugyanennyit futott gyári elosztófedél:

Tulajdonképpen új

A hűtő kissé eresztett, nem is értem, miért...

A kábelek is csodásak, úgyhogy eszemben sem volt kidobni őket, elrakom őket tartalékba. A vezérlés is minőségi alkatrészekkel lett elvégezve a múltban, úgyhogy az előző gazdán kívül tényleg mindenki becsben tarthatta Dallast. Na jó, a gyári hűtő már eléggé a halálán volt… Ebből megvettem az utolsó eladó példányt a Szakálból. Jóska a nap végén elegánsan felhívta rá a figyelmem, hogy van egy szakadt vákuumcső a motortérben. Én arról már tudtam, a tempomaté, de nem tudom hova kéne csatlakoznia. „Hát oda!” – szólt Jóska a füstfelhőből. Úgyhogy a csövet összeszigszalagoztam, azóta működik a tempomat. Örültem neki, mert ez az egyik kedvenc extrám, automataváltóval társítva pedig valóban tökéletes találmány, imádom. 

• Jaja, persze, megbízható… Én nem akarok elmenni az északi-sarkig! Mondjuk egy ilyennel még egy pesti utat is meggondolnék… 

A karbantartás megtörtént, másnap még beállítottam a váltó és a motor olajszintjét, és nekiállhattam rendesen használni. Itt jegyezném meg, hogy az automata öv a világ legnagyobb hülyesége, nem véletlenül volt tiszavirág életű az autóiparban. Egyrészt tök felesleges, hisz a medenceövet ugyanúgy kézzel kell húzkodni, másrészt pedig:

De pont az értelmetlen hülyesége miatt szerethető. Az mondjuk nem tetszett, amikor rájöttem, hogy hiába rángatom az övet, nem akad meg. Itt ugye a középső könyöklő alól tekeredik ki az öv, és hiába cincáltam hirtelen, sosem akadt meg. Vajon akkor ez nem működik övként? Nekikoccanok bárminek és cserélhetek fejet a szélvédővel együtt? Nem hagyott nyugodni a dolog, utánajártam. Az egy dolog, hogy novella van a napellenzőre írva az övről, hiszen amerikai autó, de erről kikértem egy sorstárs véleményét, akinek tudom, hogy van egy ugyanilyen autója. Ő megkért rá, hogy ne rinyáljak, hisz ez így normális, nem akad meg, szabadon hagy mozogni, csak balesetkor fog meg. Mit mondjak, nem volt megnyugtató… Elvégre honnan tudná az autó, hogy baleset van, szólni kell neki előtte? Megnyomni egy gombot? Nos, nem. 

Olvasgattam még a témáról és kiderült, hogy nemcsak balesetkor, erős lassításkor is már fog az öv. Több sem kellett nekem, tapostam is egy vészeset. Azóta megnyugodtam, ekkor tényleg megfog az öv… Más miatt már le is vettem a könyöklőt és tényleg van két érzékelő az öv moduljában, gondolom azok érzik a hirtelen lassulást. Ember a Holdon!
Így már értem a kallantyút is középen, azt akkor kell meghúzni, ha balesetnél te nem húzod a legrövidebbet, és még pihegsz. Megeshet, hogy az öv nem enged, a kallantyú meghúzása után viszont szabadon lehet mozgatni az övet. Emiatt felhúzott kallantyúnál éktelenül visít az autó, hogy úgy ne közlekedj. Mindez a hülyeség, és ez az összes lekörmölt karakter kiváltható lett volna a ma használt módszerrel. Bezzeg sípolás a felkapcsolva hagyott lámpánál, az nincs. 

• Halk, jajaja, csak azt lehet hallani, ahogy csámcsog rajta a rozsda. Nem gondoltál még arra, hogy eladod az összeset és veszel egyetlen normális autót? 

Na igen, a rozsda. Az első sárvédőkben annyi a vas, mint bennem, úgyhogy azzal kell kezdeni valamit. Hátsó íveket kapni, azokat már vettem, de elsők nincsenek. Nem, ott sincs, már néztem. Nem, onnan nem küldik ide. Bontott nincs, és különben is rozsdásak. Teljesen lehetetlen a küldetés, úgyhogy szereztem két csodás állapotú sárvédőt. Meg még egy fél autót. Egy padlásról, honnan máshonnan…


A toyotás-brigád oszlopos tagja, vagy még inkább az oszlopa küldött sms-t, bejelölt fészbúkon kommentben, füstjeleket, meg galambpostát is küldött, hogy tudassa, jófogásra felkerült csomó Camry alkatrész. Néztem, bámultam, döbbentem. Többek közt tök jó sárvédők, elsőre még a színük is olyannak tűnt, mint Dallasé. Telefon után kiderült a nehezítő körülmény, csak egyben ad el mindent a hölgy. Csomó felesleges cucc elhozása két sárvédőért? Teljesen normális dolog ez a nemnormálisaknál. Faterom eljött segíteni pakolni, úgyhogy száz kilométer után már visszafelé jött a cigánykaraván egy megdurrantott utánfutóval. Felmenőmnek ez nem normális helyzet, jelezte is párszor, hogy ő most nem boldog. 

Vasárban jók vagyunk, főnök?

Nem bizonyult teljesen azonosnak a szín... Meg az indexszel is kell majd valamit kezdenem, még merengek rajta

Rozsdamentes az aljuk, ilyen elvileg nincs, és itt mégis van

A sárvédőkön kívül volt még kincs, amit már felhasználtam a pakkból. Csodák csodájára volt a cuccok közt egy európai műszeregység, fordulatszámmérős. Ez olyasmi, amiért háborúk szoktak kitörni a Camry világban, mindenki hadban áll, hogy egy ilyet szerezhessen. Mármint az a két-három ember. Úgyhogy amint megpillantottam, elöntött az endorfin, és pár nap múlva beszereltem. Minden csatlakozó ugyanott volt, teljesen plug and play a dolog, még a hátsó lámpák kiégésére figyelmeztető piktogram is ugyanúgy ég. A fordulatszámmérő pedig csodásan működik, harminc éven át a semmibe küldött jelek végre célba értek. A kilométer számlálóját pedig átállítottam a valós értékre egy elegáns tekeréssel. Előretekeréssel, 160 000 kilométerről 285 000-re.

Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a 160 000 kilométer valós érték volt, egy ennyit futott autó elbontott, megmaradt alkatrészeit hoztam el. 2013-ban még egyben volt:

 Érdeklődtem is, hogy miért lett egy szinte új Camry elbontva? Mert elromlott a váltója, és sokáig kint állt az utcán. A közteresek kiraktak rá egy cetlit, hogy két héten belül elviszik, ha nem kezd vele valamit, így hát felbérelt valakit, aki szétszedte, amennyire tudta, a maradék pedig ment a vasba. Így múlik el a világ dicsősége…

Meg úgy, hogy nem indul be egy Toyota, ahogy az nálam megtörtént. Egy régi, klasszik példány, ami a megbízhatóságáról híres. Nagyon nem lepődtem meg, mert ezek mindörökké mennek, csak félóránként csapágyazzuk meg a motort, és néha betolással indítsuk.

• Kicserélted a rendszámtáblatartót? Megdupláztad az autó értékét?

Az önindító klasszikus gyenge pontjuk, évtizedenként fel kell őket újítani, és pont most került nálam sorra a kattogás. Önindítós Pisti imádja ezeket a régi járműveket, ezért örömmel vette kezébe a műtárgyat, másnapra pedig már kész is volt vele. Megszüntette a klattyogást, az összes csapágyat kicserélte, de a bronzkeféket még nem kellett, szerinte most ezer évig jó lesz. Nekem az sem baj, ha nem, mert itt olyan kényelmes helyre rakták az önindítót, hogy az sem fárasztana, ha hetente kéne kivenni. 

Hogy mi derült ki még az elmúlt időkben? Sok dolog, például hogy a gyári rádió nemcsak azért borzalmas, mert amerikai piacra készült, és ezért csak a páratlan frekvenciákat lehet befogni, hanem mert nem érdemes befogni semmit. Szarul szól, úgyhogy itt fejlesztések lesznek, vagyis már folyamatban vannak. 

A jobb első kilincs törött volt, ezt muszáj volt megoldani. Kerítettem egy másik kilincset, de a színt nem igazán sikerült eltalálni, barnát meg nem lelek. Úgyhogy most a hátsó ajtóét raktam előre, hátra pedig beraktam az utángyártottat, ott legalább én nem látom.

Majdnem sikerült eltalálni az eredeti barna színt...

El fogom vinni autókozmetikushoz, mert a belsejére ráfér a törődés. Az asszony szerint büdös is van benne, amit én nem érzek, de a szememet nem tudják elkerülni a kutyaszőrök. Marhára zavar, de sajnos az autókozmetikust is, mert mikor felhívtam, hogy mi lenne a feladat, láttam a vonalon át, hogy összerezzent és lepergett előtte az élete. Remélem csak utálja, de meg tudja oldani, mert ha nem, akkor bajban leszek, be kell készítenem egy csipeszt és minden piros lámpánál ki kell szednem pár szál szőrt, ha másképp nem megy. Nem tömény kutyaszőr a belső, de én minden példányt látok, ez nem az én szuperképességem, hanem szőke szálakat könnyű kiszúrni egy bordó szöveten… 

• Ja, hogy neked ezek a gyerekeid, értem. Nem tudom, végül is lehet igazad van, ezek legalább nem beszélnek vissza… De összességében azért a gyerek sokkal jobb ennél! 

A pótkerék rögzítője berohadt, nem lehetett letekerni, úgyhogy muszáj volt tennem valamit, különben az út szélén nézhettem volna nagyot. Más megoldás nem lévén, szétmarcangoltam a készséget, úgyhogy roncsolás árán bár, de végre hozzá lehet férni a kerékhez. Rég történhetett ilyesmi, mert tök lapos volt. Ekkor sajnos fény derült egy újabb bibire…

 A csomagtér beázik. Nem nagyon, és valószínű nem régóta, mert nincs kirohadva a pótkerék ürege, de víz volt benne. Kitörölgettem, és eltömítettem minden rést, ami a karosszérián volt a csomagtér környékén, a szélvédő alatt is kihúztam újra, de nem úgy tűnik, hogy eredménnyel, valahonnan bejut némi víz. Nincs új kédergumi a Toyotánál, úgyhogy szereztem méterre univerzálisat. Még nem használtam fel, de hátha rájövök, honnan ered a nedv, mert valamiért az a gyanúm, hogy a kédergumi cseréje után is vízriadó marad. Biztos a Mazdától leste ezt el.

• Aki a múltban él, annak nincs jövője!

Nem lepődtem meg azon sem, hogy enyhén ugyan, de a szervopumpa ereszt. MINDEN régi Toyotának ez a nyűgje, kivéve a Hacsié, de csak azért, mert abban nincs. Majd egyszer felújíttatom, hogy utána fél év múlva ismét könnyezzen. Addig is, mindenképp kicserélem a nagynyomású csövet valamikor, mert már repedezik kicsit az anyaga. És akkor már kap új olajat is nyilván minden, mert ki tudja mikor volt benne utoljára cserélve. 

Háttérben a flakonkupak, előtérben a helyére illesztett japán alkatrész, made in USA, lol

Zörög a kormány. A kormánykerék. Ki kell cserélni az összes motortartó bakot, mert alapjáraton itt zen-nyugalomnak kéne lennie, és a némaság valóban megvan, de enyhén remeg minden. Emiatt a kormányban elvált az anyag a belső fémkarikától és zörög. Cefetül idegesítő, úgyhogy meg is rendeltem a bakokat, pár héten belül megérkeznek Amerikából. 

Itt tartunk most. Imádom a járgányt, a zsiguli-érzetű kilincseivel, a bamba tekintetével, a hosszú seggével, a belsejével, aminek a pornking hangulata minden alkalommal lenyűgöz. Most épp a fogyasztását mérem, és végre nem kell majd átkalkulálnom a mérföldet kilométerre. Nagyon jól megy, csodás a hangja fordulaton, és egy süketszoba, ha finoman használjuk.
Még gondolkodom, hogy visszamenjek –e a villanyoshoz, mert nem értem, miért világít a műszerfalon a hátsó lámpák kiégésére szolgáló piktogram, hisz minden működik. Valószínűleg azt fogja javasolni, miközben elkerget, hogy szedjem ki az izzót a visszajelzőből, de nem baj. Magát az autót teljesen értem, és szeretem az egészet.
Különösen azt a részt, amikor mások nem látják benne, amit én.