Rég került szóba ez a nagy dög Toyota, úgyhogy ideje kitérni arra, mik történtek vele több, mint egy év alatt. Mondhatnám, hogy nem volt róla mit írni, de ennyi erővel azt is mondhatnám, hogy a fű kék, vagy hogy a bolygó a tengelye körül forog. Pedig hát a férfi tudja, hogy mi körül forog.
Úgy bizony, a hülyeség körül.

2021 júniusától kell felvennünk a fonalat, és pont ebben a hónapban vittem el klímáshoz. Egyre gyengébb mértékben fagytam már meg benne, úgyhogy ideje volt utánajárni, van -e probléma, és ha igen, akkor hányszázezres. Beugrottak a dumák, miszerint csak fel kell tölteni, úgyhogy nosza, töltsük fel, rengeteg csaló nepper nem tévedhet, akiket kizárólag az átbaszás motivál. Elvittem hát egy gumishoz, aki klímatöltést is vállal. Igen, mikor megálltam az autóval, kicsit hülyén éreztem magam. Viszont annál jobban, amikor nem volt megfelelő csatlakozója az ebben lévő szelephez. Gyorsan távozóra is fogtam és átruccantam egy kizárólag autóklímákkal foglalkozó helyre, ahol ketten nyomják az ipart, titkárnőként pedig az egyikük barátnője funkcionál. Csodálatos hely, nagyon rendes emberekkel, úgyhogy végre nyugodtan nyitottam fel a motorháztetőt, akkor pedig máris átjárt a nirvana, amikor nem értették, hogy miért nem volt ehhez csatlakozó, hisz egy csak sima amerikai szabvány.

Feltöltötték kontrasztanyaggal, de bizony csodásak voltak a tömítések, emlékeztem rá, hogy az előző tulaj már átbuheráltatta az újabb fajta gázhoz többszázezerért, úgyhogy ebbe már nem kell sunyin betölteni a régi hűtőszekrényekbe valót. Jó ideig elismerő szavakkal illették a Tankot, hogy micsoda anyagokból készült, a 31 éves klímahűtője is hibátlan, a kompresszor pedig orbitális, a mester fel is ismerte, hogy ezt munkagépekbe is szokták rakni. Viszont gáz már nem nagyon volt benne, pedig éreztem, hogy kicsit még hűtött, de jelezték, hogy ez még képes volt rá, más autók nem tudták volna ezt. Viszont valahol elszökött a gáz az idők során, és az lett a konklúzió, hogy valószínűleg a kompresszornál ereszthet egy nagyon picit, majd ha nagyon ráérek, akkor vigyem el hozzájuk és fel tudják újítani. De amúgy meg feltöltötték gázzal és friss olajjal, használjam nyugodtan, és még azóta is csodálatosan hűt, úgyhogy nagyon nem rohanok felújtani a kompresszort, volt más, amivel lehetett játszani.

Klímásnál is járt, imádták

Ugyanis a kormányművet valószínűleg a legfosabb helyen újíttattam fel, mert már rögtön a legelején vissza kellett nekik küldenem, és alig telt el egy év, újabb helyen kezdett el szivárogni. Ezúttal szerencsére csak az egyik oldható cső hollanderénél, és szerencsére volt is nekem másik ilyen csövem. Megpróbáltam csak ráhúzni, hátha az megoldja a problémát, de sajnos a csővel együtt forgott, nem akartam kockáztatni, hogy eltörik. Úgyhogy gondoltam akkor már kapásból kicserélem a csövet. Erre jó sokat kellett várni, mire kedvem és időm is akadt hozzá, meg a szivárgás mértéke sem igényelte a hirtelen palávert. Közben megoldottam a fékezés közben kicsit kocogó és nyenyergő első fék problémáját, ugyanis a csúszkákon lévő gumigyűrűket ideje volt cserélni. Meg is vettem hozzájuk a gyári cuccokat. Míg egy akármilyen autón általában a két csúszkából csak az egyiken van ilyen, itt mind a négyen, ez jól jellemzi ezt a járművet. Azóta kuss van, és ha már ott jártam, tárcsákat és fékbetéteket is cseréltem, mert picit ráztak nagy tempónál történő fékezésnél. Azóta isteni. Az előzőeket elraktam, jól jönnek majd később felszabályozni, mert egyre gyérebb ehhez az alkatrészellátottság.

Kellettek már az új gumigyűrűk. Másfajta kell az alsókra, más a felsőkre, még ebben is nagy tudomány van biztos

Meg az egyik alkalommal volt alatta némi olajfolt a garázsban. Megnéztem, a váltó olajteknőjének a tömítése eresztett. Boldog voltam, mert ezt alig egy éve csináltam, ráadásul gyári pasztával. Most vettem egy Elringet, leszedtem a teknőt, újratömítettem, és újra feltöltöttem olajjal. Ez azért jó, mert az ebbe való ATF olaj ingyen van. Mármint ölni legalább nem kell érte.

Kellemes volt ezt újratömíteni, imádom az ilyesmit

De vissza a csövezéshez, annyira azért nem volt egyszerű cserélni a kormányművön lévő csövet, mert odébb kellett hozzá rakni a művet, hogy hozzá lehessen férni. Szóval a tartókonzolokat le kellett venni, az egész bölcsőt lejjebb kellett ereszteni (szerencsére erre gondolt a Toyota, úgyhogy jó hosszú csavar van ehhez direkt, hogy ki lehessen venni a kormányművet, imádom) de ezek kívül már csak a kormányoszlop csuklós csatlakozását kellett levenni a kormányműről. Ez azért para, mert vigyázni kell, hogy egyenesben álljon a kormány az oldáskor, és mindenképp ugyanarra a ricnire kell visszarakni, máskülönben nem fog egyenesen állni a kormány, amikor egyenesen megyünk. Az pedig rettenetesen gagyi dolog, amelyik ember úgy képes közlekedni, azzal azonnal szakítsunk meg minden kapcsolatot, és életünk hátralévő részét szenteljük annak, hogy elmegyógyintézetbe kerüljön az efféle nyomorult, jobb lesz úgy mindenkinek.

Megpróbáltam taknyolással orvosolni, persze mindhiába

Az "új" cső

A csukló, amit le kellett venni, ilyenkor izgalmas, hogy ugyanúgy vissza tudjuk -e rakni, minden ricni sokat számít

Hátrébb kellett húzni a kormányművet a cső cseréjéhez

Odébb raktam a kormányművet, ezáltal ki tudtam cserélni a csövet, kapott szép új tömítéseket is, minden oké lett. Az eredeti csövet sem sikerült eltörnöm, mert lazítani lehetett, a meghúzása volt csak problémás. Mindegy, most megoldva ez a probléma, már csak vissza kellett rakni a kormányművet a helyére. Ami sikerült, hisz nem vagyok én balfasz, bár ezzel elég könnyen vitába tudtam szállni magammal, amikor elmentem feltöltöttem olajjal a szervót, és a próbakörön balra állt a kormány. Nem sikerült ugyanarra a ricnire visszaraknom a csuklót… Úgyhogy visszaállhattam a garázsba, de most már legalább nem fáradtam azzal, hogy tolatva álljak be, hanem orral nyomtam, ilyenkor a fél autó kilóg a garázsból, de ilyen rövid műveleteknél ez tökmindegy, az a lényeg, hogy így is le tudok mászni alá az aknába. Úgyhogy igazítottam egyet rajta, mehettem próbakörre. Most meg jobbra állt egy picit.
Elmormoltam pár miafaszt, kurvaanyádat, basszadmegmagadat, fasznakszarakodokrégironcsokkalt, és ettől feloldozást nyerhettem, mert harmadszorra sikerült a művelet.

Egyetlen ricnivel ment odébb, de fent a kormánynál ez ennyit számít

Ami még viszonylag régóta várt megoldásra – szerintem 15 éve -, az a hátsó stabilizátor szilentjeinek a cseréje. Már rég megtettem volna, meg valószínűleg előttem is megannyi szerelő megtette volna, ha lehetne hozzá kapni. De nem lehet, ehelyett csinálták azt, amit ilyenkor szokás, a vasrúdra rátekertek két kiló szigszalagot, ezzel megnövelve az átmérőjét. Nem hibáztathattam őket, mert amikor én néztem, akkor is az volt, hogy gyári nincs, utángyártott nincs, úgyhogy elég sok időt áldoztam ennek a problémának a megoldására az utóbbi két évben, végül nemrégiben találtam egy weboldalt, ráadásul hazait (!), ahol láttam, hogy árulnak hozzá szilentet. Méghozzá cikkszám alapján stimmelt. Mondjuk ránézésre egyáltalán nem, már ami a rajta lévő furatot illeti. De minden más jónak tűnt, felkerestem hát a gyártót, hogy utánajárjak rendesen. Sajnos az derült ki, hogy nem adnak meg külső méreteket, hogy mégis mi mekkora milliméter, ami elég tré. Mondtam, hogy oké, akkor az hagyjuk, viszont a furat lehetne nagyobb, mint a honlapon felkínált méretek? Persze, minden gond nélkül! Aztakurva, király.

Nem volt már új a szilent

Gyorsan rendeltem is kettőt, ennyi kockázat belefért, csak a maximálisan elérhető 12 mm helyett legyen 20mm a lik. Alig egy héten belül megérkeztek a cuccok, tökéletesnek bizonyultak ránézésre. Pár hónap elteltével beépítettem őket, és mivel sokkal masszívabb anyagból vannak, mint a gyári szilentek, valószínűleg egy életre levan a gond. Meg tiszta versenyautó is lett tőle (nem). Úgyhogy ha bármelyik sorstárs keresne stabszilentet hátra, itt van, csak 20mm-rel kell kérni. De olyan rozsdás kengyelekkel mégsem rakhattam fel ezt a pompázatos cuccot, nem ártott rozsdátlanítani, és újrafesteni, így hát megtettem mindezt. A stabrudat emiatt nem vettem ki, mert az túl bonyolult lett volna, csak egy kellemes kefélésben volt része velem. De a kengyeleknél kipróbáltam egy rozsdaoldószert, ami tök jól működik, tudom ajánlani. Eztán már csak a kéziféket kellett beállítanom, ami azt hittem nagy fájdalommal fog járni, mert alig lehet hozzáférni a kardántól, de végül ikerült. Most már csak a műszaki vizsga volt hátra.

Az új, csecse szilentek

Rozsdaoldás

Innen még volt egy kis munka a festésig

Ez idén májusban volt esedékes, szerencsére akkor még nem kellett harcolni vizsgaidőpontért, és mivel sejtettem, hogy júniusban már ez lesz, bejelentettem az autót vizsgára, és nekiestem a projektnek, mert még volt egy hetem a vizsga előtt. Mikor megvettem az autót, már akkor láttam, hogy a lengéscsillapító hátsó porvédői cserélni kell. Ez azért para, mert ilyenkor ki kell venni az egész gólyalábat, szétszedni a rugóstagot, szóval nagy meló. Meg akkor már lehet, hogy a lengéscsillapítót is cserélni kell, úgyhogy már ezzel felfegyverkezve érkeztem a feladathoz. Valamikor még tavaly tudtam jó áron szerezni két új utángyártott lengéscsillapítót, ezek azóta vártak a bevetésre. Gondoltam ha már szétszedem, belehalnék, ha akkor derülne ki, hogy csereérettek a gátlók, még ha ez az autón nem is érződött. Jobb ha van, mint ha nincs. Szétkaptam mindent, vagyis csak szerettem volna, mert nem volt az annyira egyszerű.

Régi és újak

Mivel ez egy tökéletes autó, hátul is kettős keresztlengőkaros a futóműve. Ami azért jó, mert jó, viszont azért rossz, mert így nehéz kivenni a lengéscsillapítóját. A neten láttam, hogy valahogy próbáltak okoskodni, de nekem az sehogy sem ment. Mindenképp ki kellett venni a féltengelyeket, mert amiatt nem fértek ki a gólyalábak sehogyan sem. Viszont hogy a féltengelyeket kivegyem, oldani kellett a kipufogót. Meg a nemrégiben összerakott stabilizátorszilenteket. Meg a feszültséget is oldani kellett valahogy, még jó, hogy volt a garázsban megannyi sör.

Szinte az egész hátsó futóművet és hajtást ki kellett venni

Az új gátlót visszaraktam a dobozába, a gyári feszesebbnek érződött

Fun fact: a féltengelyeken még a gyári 31 éves porvédők vannak, és nem úgy tűnnek, mint amik egyhamar feladnák

Kikaptam végre a félig szétszedett autó mellett a rugóstagokat, és mikor szétszedtem, akkor nyugtázhattam, hogy a porvédők nem meglepő módon teljesen halottak, de teljesen tökéletesek a cikkszám alapján ebay-en vett új gyári példányok. Muszáj volt, mert a hazai Toyota már azt mondta, hogy nem kaphatóak, még szerencse, hogy a nagyvilágban mindig akad némi elfekvő készlet. A másik nagy felfedezés az volt, hogy a karjaimba épített szenzorok azt jelezték, hogy a gyári csaknem 400ezret futott lengéscsillapítók sokkal jobbak, mint az új utángyártottak. Mármint sokkal. Úgyhogy eszemben sem volt az újakat felhasználni, összeraktam szépen a futóművet a 31 éves lengéscsillapítókkal, új porvédőkkel. Úgyhogy mehettünk is vizsgára.

Kezdődött a vizsga

Ilyenkor mindig a Toyotához megyek, még ha párezerrel többe is kerül, de menjen oda néha valami csemege., meg már úgyis hazajárok oda tulajdonképpen. Normál esetben teljesen nyugodt lettem volna, de kissé idegesített, hogy a vizsga előtt pár nappal nekiállt szivárogni a hűtővíz a motorból. Emiatt nem fog megbukni, főleg, mert nagyon enyhe mértékben történik, de marhára idegesít engem, ha nem tökéletes autót viszek megmérettetni. Meg ez egy legenda, ne olyan legyen, mint egy átlagautó. Nem volt méltó a helyzet, na.

Úgyhogy ezt sajna meg is jegyezte a vizsgabiztos, meg azt is, hogy a kipufogót ne kencézzem tömítőpasztával, mert azzal is gagyi vagyok. Nos igen, valóban az apró lyukakat azzal tömítettem le az évek során, de egyszerűen nincs szívem kukázni emiatt a rendszert, mert a dobok úgy néznek ki, mintha újak lennének (!), a csövek sem rozsdásak sehol (31 évesen!), mert ez még rendes saválló rendszer. Ilyet már nagyon régóta ne keress gyári autókban. De sajnos a doboknál lévő hegesztéseknél akadnak kicsi lyukak. Most emiatt kéne csináltatnom egy új rendszer sokszázezerért? Valószínűleg igen. Meg is fogom majd tenni, de sajnálni fogom nagyon a gyárit…

Ami viszont feladta a harcot végérvényesen, az a fordulatszámmérő. Orbitális szerencse, hogy még valamikor hozzájutottam egy műszeregységhez, így abban volt egy donoralkatrész. Nem nagyon mertem nekiállni a dolognak, mert ez egy nagyon bonyolult egység, csillió nyáklappal, katódsugárcsövekkel, meg egyéb NASA technológiával a nyolcvanas évekhez képest. Pláne hozzám képest. De végül rápihentem és megoldottam, kicseréltem a fordulatszámmérőt, és ismét pompázatosan mutat.

Többedszerre veszem ki, szintidőm 6 perc

Mindig a konyhában történnek az izgalmas dolgok

Az elmúlt több, mint egy évben sokat használtam a kocsit, voltunk vele 700 kilométeres hazai túrán is még május elején, élmény vele minden méter. De mostanában nem nagyon használtam, és ennek köze van a szivárgáshoz, pedig tényleg nagyon enyhe mértékben jön belőle a víz, nem kéne ezen aggódni. Viszont a gond az, hogy sajnos valószínűleg a hengerfej tűzfal felőli végében lévő fagydugók valamelyikéből ered. Oda viszont képtelenség hozzáférni, ahhoz ki kell venni a motort… Az meg nem kétperces művelet, én meg sem tudom itthon csinálni, de valószínűleg más nem fog ennek nekiállni. Ha meg igen, az bődületes összegbe kerülne, tehát mindenképp háztájilag kell megtenni valahogy. Az előző tulaj nem szórakozott, felöntötte teljesen a rendszert hűtőtömítővel, emiatt szívtam sokat vele az elején, például az első fagydugókkal is. Szóval ha őt kérdezném, akkor csak bele kéne öntenem ezt a moslékot, de nem visz rá a lélek. Ez egy rendes autó, rendes törődést igényel, rendesen meg kell csinálni.

Úgyhogy így állunk most, van egy isteni autóm, amivel mégsem teljesen önfeledtek a kilométerek. De járok vele néha több száz kilométert is egyszerre, elvégre az, hogy havonta rá kell önteni pár deci vizet, az csak engem idegesít. De engem nagyon. Ezt mindenképp meg kell oldani, mert megérdemli az autó. És akkor végre tökéletes, és teljesen hibamentes lesz.
Haha.

Soha nem lesz hibamentes, cserébe mindig szerethető lesz, semmi másban nem ilyen jó érzés ülni. Mert ehhez fogható autót soha nem csináltak, és soha nem is fognak.