A tulajdonos évekig kollégám volt, nevezzük mondjuk Sáskának. Nem lesz könnyű, de egy hosszú hajú csávót képzelj el, aki templomgyújtogatós halálmetált hallgat, gyúrni jár, és nem iszik alkoholt. Sokáig egy seggbe rúgott, klasszikus Swifttel járt, majd megannyi benzinblokkra történő onanizálás után szert tett egy immáron full extrás, big block, szedán Swiftre, szerintem még kalapot is beszerzett hozzá, és országúton minden 91 km/h-val közlekedőt ámokfutónak nevezett. Továbbra is feszültek a barlangos testek a benzinkúton, és a pisztoly harmadik kattanásakor ment el, mielőtt elment.
Mivel Sáskánk hozta az összes állítólagos jellemvonását ennek az állítólagos külön állatfajnak, egyértelműnek tűnt, hogy a következő autója is majd valami dögunalmas papaautó lesz. Egy i30 erejéig ez igaz is volt, de most, amikor pár év elteltével találkoztunk, az derült ki, hogy az út végül egy 2.7-es, V6-os Hyundai Coupe-hoz vezetett. Én is úgy néztem, ahogy most te.
Humora mindig is volt, úgyhogy saját bevallása szerint előkapuzárási pánik tört rá harmincévesen, és mint kiderült, már egy jó ideje megfogadta, hogy mindenképp lesz neki egy V8-as, vagy V6-os autója. Váratlanul megérthető, értékelendő célok attól, akinek két Swiftje is volt. De miért pont ez a típus lett?
Úgy véltem, először érdekes lenne azt megtudni, hogy az i30 hogy került képbe a Swiftek után. A dízelség nem lep meg, a többi már nem világos, mert a magyarázat közben előtört belőle a Suzukis, és olyankor sosem értem, hogy miket mond. Lojális emberről van szó, szerintem ezért is nézelődhetett a Hyundai háza táján, másrészt kupéban nemigen tud másikról, amiben V motor lenne és nem kerül csilliárdokba. Elfogadom, lássuk.
A név tökéletes, mindig is szerettem a rövid, lényegre törő, sokatmondó neveket, Toyota GT, Dodge Viper, Plymouth Road Runner mellé abszolút befér keresztségben a Hyundai Coupe. A formája valóban kupé, abból is az a hardcore fajta, aminél a funkcionalitás egyáltalán nem játszik szerepet. Mert az egy dolog, hogy hátul nincs lábtér, de ehhez vegyük hozzá azt is, hogy a B-oszlopokra és a csomagtér ajtajának aljára ki van téve egy bizonyos matrica. Ez:
Kipróbáltam, valóban a nyitott csomagtartó garantálhatná az oldalra csapott fej nélküli utazást, pedig a 176 centimmel épphogy elhagyom a Koreai átlagmagasságot, úgyhogy még azt sem mondhatjuk, hogy nekik lett tervezve. Elvileg ide beülni könnyű (amúgy nem), mert egy kallantyú meghúzására nemcsak a támla dől előre, hanem az egész ülés csúszik ugyanarra. Ha már elöl mindkét hely foglalt, inkább a 310 literes csomagtartóban lenne érdemes utazni. Gyárilag van benne háló, hogy a csomagtér ajtajácval agyoncsapott ember teteme ne éljen önálló életet, miközben kipróbálod a nyolc másodperces nullaszázat, vagy ha esetleg útszéli pihenő közben meglátsz két szimpatikus fát és röplabdázni támadna kedved. De csomagok rögzítésére is alkalmas lehet.
Milyen fejtér?
Miután lecsuktuk a fedelet, balra pillantva megláthatjuk a gyári racsing tanksapkát, tovább haladva előre pedig megtekinthetjük az első sárvédőn található kopoltyút. Az állítólagos célja valóban ezen testrészt formázni, mert van, ahol nem Coupe a neve, hanem Tiburon, ami cápát jelent spanyolul. Önkéntelenül próbálsz benyúlni a rácson, hiába, az bizony tömör műanyag. Mivel funkciója semmi, nyilván az esztétikum iránt érzett fokozott vágy gyermeke lehet, de sajnos halva született.
Ha szembekerülünk vele, láthatjuk, hogy mondott egy szerinte jó viccet és várja, hogy mit reagálsz rá. A későbbi generációnál már rájött, hogy nem volt jó a poén, ettől bedurcizott, szigorúbb tekintete és pengeszája lett. Ha nem lenne fekete a jármű, akkor látszana az is, hogy napszemüveget hord a tréfamester. A hűtőrács és a motorháztető vonalait nem sikerült összehozni, de ennek híján is abszolút emészthető a forma. Én azt is megértem, ha valakinek kimondottan tetszik, a hátulja például tök esztétikus az apró szárnyával, dupla kipufogójával. A tulajdonosnak az első generáció ráncfelvarrott változata is tetszik, csak mondom. Ha megígéred, hogy nem nézed meg, akkor megmutatom, erről van szó.
Kemény az élet Tatabányán.
Üljünk inkább be, amitől ismét eszembe jut, hogy aki kitalálta, hogy bőrülést tegyenek autóba, remélem a pokol legforróbb bugyrában üldögél épp a találmányán. Miközben sziszegve ülök rá az ülést formázó, piros cérnával körbevarrt sütőlapra, észreveszem, hogy a hőfokot leszámítva elég kényelmes, és meglepően nagy is. A kormány megfelelő méretű, kellemesen vaskos is a jó fogáshoz, mondjuk a szervo sokat nem segít a forgatásában. Kvarcóra van, nem zöld. Úgy általánosságban elmondható, hogy elöl a beltérrel nincs nagy gond, praktikum sem volt sokadlagos, pohártartó előbukkan az anyósnak is, nyitható könyöklő van, légzsák ellenére bőséges kesztyűtartó is.
Mondjuk az mókás, hogy amikor az ajtóbehúzó fogantyút nekiállunk kicsit erősebben markolászni, úgy ropog, mintha kis köteg rőzse lenne. Ne markolásszuk. Az ergonómia nem tökéletes, a váltókar például lehetne előrébb helyezve, és amikor üresben van, ránézésre inkább hármas az, ezt képtelen voltam megszokni. Amúgy hatsebességes, szerintem és Sáska szerint is feleslegesen, mert ha négyesből hatosba rakod, és hirtelen amnéziát kapsz, nem fogsz gyanút, simán el lehetne adni ötösnek. De valljuk be, a hatsebességes kézi váltó mindörökké menő.
Minden idők leghosszabb nullázó gombjai?
Mikor próbaképp megnyomtam a légkondi gombját, Sási a mancsaiba temette arcát, miközben felsóhajtva bejelentette, itt most cefet seggszag lesz. S lőn… Oprah Winfreyvel lehet ilyen élmény összejönni valami hajnalig tartó partit követően, ahol sok csípőset szolgáltak fel. De legalább hideg valagszag lengedezik, mindenesetre egy alapos tisztítás ráférne a klímára. Ilyet láttunk már, inkább következzen a beltér legcsodásabb részlete, a tulaj és az én kedvencem is: NYOMATÉKMÉRŐ! Elképesztően bazári termék, kizárólag intenzív mosolyok kiváltására. Imádnivaló, amikor a katalógusban szereplő 245Nm-es maximális nyomatékból a műszer kihoz három-négyszázat. A középső fogyasztásmérőn pedig a 25-30 közötti érték azóta sem értem, hogy miért van bejelölve. Vigyázzunk, ha eléri a mutató, behorpad a tank? Szerencsére ezeket az elhelyezésükből fakadóan nem látod vezetés közben, szerintem a hátul ülőknek találták ki. Bár akkor el kéne fordítani őket kilencven fokkal, hogy az oldalra csapott fejekhez alkalmazkodjanak.
49Nm-es alapjárat
Ideje felnyitni a rozsdás motorháztetőt, hogy lássuk, mi végzi a horpasztást, adja le 167 lóerőt és a 400 Nm nyomatékot. Fura módon az amúgy rozsdamentes autó a géptető első élénél korhad, gondolhatnánk, hogy kavicsfelverődések miatt, de ennek ellentmond, hogy felnyitva látható, belülről indul a kórság. Hol van Mulder, amikor szükség lenne rá? Maga a motor halkan ketyerészik, nagy szó ez, mert két hónap alatt nem most volt először felnyitva a géptető. A műanyag borítások száműzve lettek róla, Sási - nagyon helyesen - utálja az ilyesmit, elvégre minek betakarni egy motort, nem lekvár az. Ha esetleg elsőre nem tartanád dögösnek a 2700 köbcentist, rá van írva segítségképpen, hogy HOT. Sáskánknak mondjuk nem ez jut eszébe rögtön, amikor meglátja az autót, mert voltak vele kalandok, vágjunk is bele a részletekbe, hisz ott rejtőzik az ördög.
Alfásnak szanatóriumnak tűnhet, Suzukisnak egy nehezített normandiai partraszállással érhet fel a vásárlás óta eltelt alig két hónapnyi idő. Külföldről lett behozva az autó, egy ismert nepper lett felkérve az egész felhajtásra. Jómagam sosem értettem meg, miért vállalkozik valaki ilyesmire, én még anyáméknak sem mernék autótippet adni, nemhogy egy konkrét járművet leszállítani, hisz a legnagyobb óvintézkedések ellenére is komoly mélytorkozásra kényszerítheti a vevőt a vállalkozó. Mindenesetre autó fel lett hajtva, minden csodásnak tűnt, papírok elintézve, kulcs és pénz cseréjekor „Eins A zustand!” volt a jelszó.
Majd amikor Sáskánk először fordította el a kapott kulcsot, hogy kihajtson a telepről, a műszerfalon megjelent a megrettegett dzsinn csodalámpája, a check engine. Alapjárat kétezerré vált. Mint már mondottam, exkolléga nem maradt ki a sorból, amikor a humort osztogatták, és a jelek szerint nepperünk sem, így közösen kacagtak, bár kicsit mindketten kínjukban. Mint később kiderült, az alapjárati motor már annyit volt baszogatva, hogy attól Aleska Diamond is csettintene egy elismerőt, minden csavar elnyalva még a környékén is, egy tömítés pedig kompletten hiányzott.
A hazaúton fékezéskor rázott az autó, mint a kettőhúsz, száz felett fékezés nélkül is ezt tette. Féktárcsák, betétek cserélve, szerintem centrírozás még mindig ráférne a kerekekre. Vásárlás hetének hétvégéjén szétesett a kipufogó. Mondjuk ez nem biztos, hogy hibának róható fel, ugyanis a néma gyári rendszert úgyis illett lecserélni, mert semmi nem hallatszott a V6-ból. Sokat elmond, hogy amikor Sáskánk megkérdezte a kipufogós szakikat, ennél a gyárinál tudnak –e egy kicsivel hangosabbat készíteni, azok két napig csapkodták egymást térdét a nevetéstől. Komplett új rendszer lett csináltatva, így sem üvölt, de szépen szól. Tényleg jó lett, az ember óhatatlanul tiporja a gázt, hogy hallgathassa. Itt jegyezném meg, hogy a gázt finoman adagolni nagyjából képtelenség, néha úgy is tűnik, mintha beragadna a gázpedál, de ez nyilván csak főhajtás a Toyota előtt.
Még mindig nem sokkal a vásárlás után elkezdett fogni a hátsó fék, mármint önmagától. Csúszkák wellness kezelése volt szükséges.
Dőlt az olaj a motorból, kicsit szelephangja is volt, főtengely szimering, szelepfedelek tömítéseinek cseréje történt, meg egyéb ismeretlen műveletek. Ekkor derült ki, hogy valamikor a múltban már bontották ezt a motort. Végül desszertként a szerelők Sáskánk kezébe helyezték ezt:
Eins A zustand
Van téli-nyári gumigarnitúra külön felniken, bár ötévesek és mindegyik elmenne slicknek, ha az anyaguk olyan lenne, ugye. Cserélve lesznek hamarosan, egy drifter majd elhasználhatja a tetemeket, szerintem imádni fogják a 215/45 R17-es méretet.
Hogy Sáskánk tovább szokja a hangulatot, a NAV tévesen Euro3-asként regisztrálta az autót, ezért az amúgy is magas adó még durvább méretet öltött. Megannyi megrettegett, önelégült Koronás Udvari Chinpokomon-Mesterrel nézett farkasszemet, mire végül visszakapta a pénzét.
Ezeket a lényegtelen apróságokat leszámítva Eins A zustand a gép. Látszik, hogy nem volt kalácsra zúzva sosem, de az is biztos, hogy több éven át tartó leszaráskúrán vett részt, valószínűleg sokat is állhatott. Ekkora motortól többet várna az ember, de azért elég jól megy, a hangja pedig imádnivaló, attól még gyorsabbnak tűnik. Mindene működik, ESP, ABS, ülésfűtés, tempomat, seggszagú klíma is.
Sáskánk viszonylag elszánt azügyben, hogy szalonállapotúvá varázsolja, már nincs is olyan messze a cél, bár nem véletlenül nem adta el az i30-ast, a bizalom még nem épült fel teljesen. Szerintem az alapok már megvannak, zajlik az építkezés is, ráadásul ilyen jó hangulatban történő kínlódást én még nem láttam embertől. Ha az autót nem is, a tulajdonos hozzáállását mindenképp kötelező irigyelned. Drukkolok, hogy megtörténjen a nagy egymásra találás, mert igencsak összeillenek, gyúráshoz eleve elengedhetetlen tartozék egy nyomatékmérő.