Elkezdtük a pontokat összekötögetni. Itt egy gondolat, ott egy terv, amott egy hiba, ahogy húzzuk a képzeletbeli vonalat köztük, kirajzolódhatna akár egy nagy lófasz is, de bizony ez az ábra egyre jobban hasonlít tökéletes naplementére a hegyekben. Tök jól alakul ez a roncs a mancsaink közt Bandival, én vagyok az impulzív, hűbelebalázs vidéki suttyó, ő meg a kimértebb, józanabb pesti, aki mellesleg lusta, de erről majd később. Nálam elméletileg nincs határ, nála meg gyakorlatilag, ezért soha nem lehet gond, ha ilyen harmonikusan működne a politika a világon, már mindahányan rántott aranyórát ennénk reggelire a saját bolygónkon. Vagy akár Márkláron.

Mindenki tudja, hogy az első igazán emlékezetes. Emiatt kihagytuk a második bevetésről szóló firkálást, de a magyar igazságot nem szabad megkerülni. Meg így legalább bőven van miről beszámolni, a második eseményre ugyanis csodás módon tökéletesítettük a járművet, a harmadikra pedig magunkat, még ha én tönkre is mentem a végére. Trélerkalandok, Város vs Vidék reality, gumikopásmentes driftelés, lesz itt minden, mi mókának ingere.

Ha valaki nem lenne képben, ez egy földből kiásott autó, ami tizenegy évvel ezelőtt támadt fel, és ez volt róla az első poszt, amit még Pista írt a daliás időkben, érdemes megnézni a képeket is: https://totalcar.hu/belsoseg/2011/10/08/autot_a_semmibol/

2011-ben készült kép a fingágyúról

Külön móka, hogy már elfelejtettem, de én is kommenteltem a poszthoz annak idején, ezt: noriyaro.com/?p=3447

2017 óta azonban ismét hibernálódott az eszköz öt éven át, majd Bandival idén feltámasztottuk, itt hagytuk abba a múltkor:

https://csipszer.blog.hu/2022/07/04/a_foldbol_kiasott_auto_masodszorra_is_feltamadt

A tanulság az lett, hogy a kormányzása olyan, amilyet autó nélkül is tapasztalhatunk, a futómű pedig továbbra is billeg, de sokkal kevésbé, mint a régi rugó-gátló párosításokkal. Nem borzalmasan fos már, csak simán szar. Muszáj volt valamit kezdeni mindkettővel, mert a driftnél sokkal többet számít a futómű, mint az ember gondolná. A top prioritás azonban szerintem a kormányzás problémájának megoldása volt, és ebben partner volt Bandi is, jelezte, hogy még megvan az eredeti kormányoszlop, sanszosan érdemes lehet belerakni, hátha szorul a jelenlegi szervós mű. Ez később beigazolódott, amikor felbakoltam az elejét, és a kerekeknél fogva átmozgattam a kormányművet… Érezni lehetett, hogy eléggé szorul a kormányoszlop, határozott akadópontok voltak benne. De miért baj ez?

Nem azért, amit elsőre gondolna az ember, hogy nehéz eltekerni a kormányt, hisz Bandi rakott bele elektromos rásegítést, tehát egyujjassá vált. Itt említeném meg, hogy mint kiderült, a puha pesti karok miatt történt ez így, én bezzeg öt évig eltekergettem a gyári szervotlan művet, és nem sírtam anyuért, úgyhogy ezt muszáj voltam jelezni a legkifinomultabb módon, nehogy megbántsam… Miután kiröhögtem magam, és letörölgettem a könnyeim, megbeszéltük, hogy visszarakjuk próbaképp az eredeti, gyári kormányoszlopot, persze miután ki lett húzva a torkomból, ahova a röhögésem közben Bandi belenyomta, és még egy samuval beigazította rendesen a vékonybélig. Na de hagyjuk a romantikát, lássuk röviden, miért is baj, ha nem forog szabadon a kormányoszlop.

Berhelésre készen

A drift egy óriási baromság. Az első kerekek tulajdonképpen rendesen íven mennek, miattuk kis kormánymozdulatokra volna csak szükség, hogy az íveket lekövessük. Ám itt az autó farát lóbáljuk folyamatosan az első kerekek körül, emiatt a kormányművet szinte állandóan faltól-falig kell áttekerni. Erre mindössze egy másodperc adott, így belátható, hogy egy olyan kormányműnél, mint a Hacsié, aminél nem kettőt kell tekerni, hanem hetvenet, képtelenség lenne ezt megoldani átfogásokkal, minden kanyarban beforognánk, mert a kerék még nem állna a megfelelő irányba. Az egyetlen esélyünk az, hogy hagyjuk, hogy az autó tekerje helyettünk a kormányt, mi a végén pedig csak igazgatunk rajta az ívnek megfelelően.

Azonban mindez csak akkor valósulhat meg krémesen, ha a kormánymű nem szorul. Ha már kicsit is teszi, akkor hiba kerül a gépezetbe, és nekünk kell kormányozgatnunk, ami bajos. Ez történt még júliusban, az első edzésen, amikor még a szoruló kormányművel mentünk, és látható, hogy állandóan tekergetni kell a kormányt, mert egyszerűen nem forgott vissza magától, érdemes megnézni a tekergetős szenvedést:

A magától pörgő-forgó kormány jelensége nagyon egyszerű:

Az A képen ugyebár teljesen jobbra van kitekerve a kormány. A B képen pedig már teljesen az ellenkező irányba, balra, miközben driftnél megesik, hogy ilyenkor nem is kanyarodunk, hanem egyenesen megyünk, mert rendes drifter a pályán lévő egyenes szakaszt is segget ide-oda lóbálva abszolvál. Ezt nevezik manji-nak. Lehet szórakozni azzal is, hogy hozzá sem érünk a kormányhoz mindeközben: https://youtu.be/UH0EvDvccBs

Tehát az első kerekek végig kvázi egyenesen állnak. Vagyis nem a kormányt tekerjük, hanem az autót lóbáljuk a kormánymű körül, ezt a kormánykerék a karmozdulataink nélkül is leköveti.

Nem volt nálam 17-es kulcs a kormányoszlop leszedéséhez, úgyhogy a kerékkulcs nem maradhatott dologtalan

Ez elengedhetetlen az élvezetes drifthez, persze bele lehet bonyolódni utánfutásba, széttartásba, Ackermannokba és miazmásba, de itt alapvető problémánk volt, miszerint meg kellett oldani a szoruló kormányoszlop problémáját. Úgyhogy a megbeszéltek szerint én kikaptam az akkor benne lévő szervós művet, majd Bandi elhozta az autó eredeti kormányoszlopát, és beszereltük gyorsan.

Kolléga alkot az autó alatt, én full beszari módon kúszok bakon álló autó alá, Bandi bezzeg durmolni is tudna ott akármikor

Lelövöm a poént, bevált a módszer, végre csodásan forog vissza a kormány, és erre még bizonyítékom is van:

A kormányoszlop problémája tehát megoldva, de még nem teljesen, megmutattam a bajtársamnak, hogy a kormánymű maga is elég fémes hangokat ad ki magából, úgyhogy kicsit megzsíroztuk, de Bandi jelezte, hogy a télen ezt fel fogja újítani rendesen. Ugye megmondtam, hogy csodálatos páros vagyunk, én csak jártatom a pofám határtalanul, Bandi előtt pedig a gyakorlatban sincs határ. Jöhetett a billegő futómű problémájának a megoldása. De legalábbis a kárenyhítése. És ehhez mindössze két vasdarabra van szükség.

A megoldást mi is éreztük, hogy a roll center jelenségében kell keresni, ezt még az exautómon a kezdetekben megoldottam, akit érdekel, hogy két fémkrumpli hogyan képes csodákat művelni, az itt olvashat a dologról, szerintem érdemes, mert cefetül érdekes: https://csipszer.blog.hu/2017/02/18/ae86_matatas_kezdhetem_hatulrol

Két probléma volt mindössze:

• Bandinak van agya, ezért ő nem képes olyan agyatlanul szórni a pénzt, mint én, pláne nem egy olyan krehácsra, aminél alapelv, hogy minél olcsóbban legyen minél nagyobb a móka
• NCRCA túl bonyolult, azt nem lehet legyártani házilag

A világszerte bevált megoldás az RCA, vagyis a sima Roll Center Adjuster, ahol negatív dőlést nem kapnak a kerekek, viszont ideálisabb helyre kerül a roll center, ezért kevésbé akar majd felborulni az autó. Belenéztem a tükörbe, és csak egy balfaszt láttam, aki a hegesztőgépet messziről piszkálja bottal, a bekapcsológombját messzire elkerülve, fűrészelni csak a fingot szokta, vágni meg max a füstöt. Elnéztem balra, ott volt Bandi, akinek hegesztőpálca volt a jele az oviban, nagy cimborája a fémnek, a szikrák pedig a fejéből szoktak kipattanni. Nagyon sokáig lógott a levegőben, hogy melyikünk gyártsa le az RCA-kat, talán egy fél századmásodperc is eltelt, mire Bandi jelezte, hogy ő majd csinál ilyeneket. Kicsit megsértődtem, de hát jó, csinálja ő, ha annyira szeretné…

Kézműves RCA, isteni dolog

Júliusban volt az első bevetése az autónak nálunk, akkor döntöttük el, hogy variálunk a kormányművön, és beépítjük az RCA-t. Augusztusban pedig már ott is álltunk az autó mellett, a kormányművet öt perc alatt beraktuk az autóba, utána pedig még volt pár percem gyönyörködni az RCA-kban, amiket megalkotott a hősünk. Atyaég, még le is lettek festve. Nagyon ígéretesnek tűnt, ez nem holmi összedobált szemét, hanem otthon talált szemétből összeállított, rendes méricskélés, egyenesek, rádiuszok, űrtechnika, tudomány eredménye. Úgyhogy építsük be gyorsan. Ebből az lett, hogy lassan építettük be, mert nem egyszerű berakni valamit a lengőkar és a gólyaláb közé, amit gyárilag nem terveztek oda. Épp készültem egy kertipartira aznap és mindent elárul a fejleményekről, hogy pár órával előtte még azt az üzenetet küldtem, hogy megyek, csak még épp autót fúrunk.

Beszerelve a helyére. Pompa és csillogás a disznóólban! A gyorskötözős fékcsőért engem kell dicsérni, de a helyén tartja a csövet? Na ugye

Mindennek az eredménye az lett, hogy sokkal kevésbé billeg az autó, és csodás lett a kormányozhatósága a szorulás nélkül! Szeptemberben már élvezhettük is mindennek a gyümölcsét, az autó novemberi, harmadik bevetésére pedig már nem is csináltunk semmi változtatást. De nyáron én még két dolgot megoldottam magánakcióban.

A motorháztető pálcikája csak úgy be volt dobva a motortérbe. Semmi túlzás nincs ebben a kijelentésben, az egyik vége csak bele volt helyezve egy túlontúl nagy nyílásba, a másik vége pedig sehova. Így megesett, hogy mikor benéztünk a motortérbe a nap végén, a pálca épp keresztben állt a motoron. Nem az én szívemnek való dolgok ezek, úgyhogy vettem gyári gumigöböt a pálca egyik végére, meg egy gyári tartópecket a zárhídra. Ekkor már csak annyi volt a feladat, hogy a valamikor galacsinná összegyűrt, majd nagyjából kiegyengetett zárhídban lévő furatba beleillesszem az immár nem tökéletesen illeszkedő gyári gumigöböt, ami stabilan tartja a pálca fix felét. Térdemen kiegyenesítettem az évek során kérdőjelet formázó pálcát és máris luxuskörülmények fogadnak minket a motortér feltárásakor. Mi fontos a világon, ha nem ez?

A másik partizánakcióm a jobbos ablak feltámasztása volt. Mikor annak idején Bandi és Pista talpra állították a romot, akkor ez volt a legkisebb gondjuk, nem is vesződtek vele, csak odaírták egy cetilre a tekerentyű mellé, hogy „Egyáltalán ne nyúlj hozzá”. Ugyanis ha hozzányúltál, akkor érezhető volt, hogy nem történik semmi jó, az ablak meg bajosan maradt csak a helyén. Feltártam az ajtó belsejét, és rögtön megláttam, hogy mi a gond, az ablak aljáról teljesen hiányzott egy fém elem, ami az ablakot rögzítené az emelőszerkezethez. Emiatt csak lazán állt a szerkezeten, de bármikor le is csúszhatott volna mellé akár, persze ha az ablak  eleve nem szorultan állt volna a kiszáradt a keretében.

Megfáradt figyelmeztetés, amit leszedhettünk

AE86 Zolinak elkezdtem udvarolni, hogy nincs -e felesleges ablaka, mire kiderült, hogy van, simán adott egyet zokszó nélkül, pár héttel később a jobb hátsó övet kérte el tőlünk, mert neki meg az kellett. Tiszta szerencse, hogy azt kérte, mert balos nem is volt, de hát senki nem mondta, hogy az életet meg lehet oldani mázli nélkül, bármilyen szinten. Úgyhogy lett ablak, beraktam a helyére, megvédénegyveneztem az ajtóban a vezetősineket, meg adtam zsírt az emelőszerkezetnek, azóta istenien lehet tekergetni le és fel, úgyhogy ünnepélyesen eltávolításra került a tiltócetli, nagyon durva belegondolni, hogy immár tizenegy év után.

A novemberi bevetésre tehát már semmit nem kellett az autóval tenni, csak felrakni egy bérelt autószállítóra, mert más módon nem tudjuk mozgatni a krehácsot. Szeptemberben mindezt egy szinte hibátlan Transittal valósítottuk meg:

Gond egy szál sem

Már sokat drifteltem életemben, viszont autószállítóval még sosem mentem, így én vihettem a játszós autót a reptérre. Szerencsére ezt a szüzességemet egy kalandos állapotú, alig 749 503 kilométert futott, 11 éves példány vette el. Az ajtónyitásjelző akkor égett, ha becsuktad az ajtót. A fékpara-lámpa azt jelezte vissza, hogy még akad némi fék. Villáskulcs biztos csak azért világított, mert volt nálunk egy csomó. Ködlámpát azért kellett kapcsolni, mert akkor égett hátul a helyzetjelző. Jobb eleje sérült. Rozsdás. Májusban járt le a műszakija. De nagyon jól ment! Mi is jól mentünk aznap, bár a pálya nem volt ideális teljesen, de mivel már volt futóművünk és kormányművünk, kapásból bevállaltam az egyenesben a manjit is, mert érezni lehetett, hogy kiadja.

Nagyon régóta megvolt már ez a matricám, most végre felhasználhattam. A tükörre helyezve nem feledkezünk meg erről a tényről, amit a szöveg közöl

Novemberre máshonnan béreltünk trélert, és az egy luxusautó volt. Viszont Bandi folyamatos harcban áll az ébredéssel. A pestieket onnan lehet megismerni, hogy szerintük véget ér a világegyetem a várostáblánál, és a nap tízkor kel. Folyamatosan nyektetem, hogy az ágyban döglést hagyja meg a bukott gimnazistáknak, majd fekszik eleget a sírban, de menthetetlen. Szeptemberben akkor indult el otthonról, amikor már félúton kellett volna lennie, így novemberben már előre jelezte, hogy ő gimnazista módon szeretne menni az eseményre. Pestiek…
Bár igaz, ott hiba van a rendszerben, hogy Bandi bármikor el tudja hagyni a várostáblát. Ez kicsit gyanús, nem is merek neki hátat fordítani, teljesen kiszámíthatatlan ember.

Ez még a második bevetésünk végén készült, én már nem fértem be a sok cucctól, úgyhogy a csomagtartóra ültem, úgy mentünk vissza a trélerig

Hogy minél tovább csicsikálhasson, elvitte az autót előző nap a trélerrel, én meg Dávidékkal mentem reggel a reptérre, aki ugyebár megvette tőlem tavaly a kis piros játékautóm, és most ők is kijöttek játszani. Mellesleg Sipos Úr is ott volt Sierrával, úgyhogy nagyon jó társaságban, nagyon jól telt a nap, csereberéltünk autókat, dicsértük egymást, röhögtünk egymáson, ahogy azt kell. Én Bandin akkor is, amikor megemlítette, hogy kimegy a városba ebédidőben, mert éhes.
- Nem hoztál szendókat?
- De hoztam, de az kevés, meg kell egy jó erős kávé is.

Szemforgatásban van világbajnokság? Beneveznék.

Bandi elszánt tekintettel vág neki a pályának

Úgyhogy kiment, gondolom meg sem állt az első Michelin csillagosig, halk mandolinszólamok mellett elkortyintotta a kávékát, a rabszolgák felsegítették rá az olajfoltos kabátot, és visszatrélerezte magát. Pestiek… Mindeközben én folyamatosan tiportam a Fost a pályán.

Itt épp nagyon adja

Élvezem nagyon az autót, bár továbbra is tud néha meglepetésekkel szolgálni, néha meglepiből nem arra megy, amerre tippelném, máskor meg úgy érzem, hogy elkúrom, és mégis tökéletesen be tudom fűzni a kolbászt a tűbe. Szokni kell még a járgányt, bár egyre nagyobb cimbik vagyunk. Bár sokat szoktunk Bandival azon röhögni, hogy ha egy nap öt tökéletes kör összejön, az már ünnep. És valóban az, de legalább kerekeket nem kell cserélgetni, mert Tökölön a flaszter nem koptatja. Tizenöt éve kapja a gumikat a placc, úgyhogy ezzel a betonnal már simán lehetne futózni King Kong autójának kerekeit. Ha rögtön kezdésnél eltalálnánk a tökéletes méretű kereket a pályához, akkor egy pár gumi egész napra elég lenne. Más pályán meg tízpercenként cserélgethetnénk. De így több idő marad a mókára, nem hiányzik a kerékcsere, pláne, hogy szegény Bandinak kell csinálnia, mert én kripli vagyok.

Utóbbi körülménynek az is ékes bizonyítéka, hogy fél órával az edzés vége előtt borzalmasan meghúztam a derekam, mert a Fosban rendes kagylóülés van, ott nem kell tartanom magam, ezért amikor átültem az exautómba, amiben gyári ülés van, az egyik kanyarból a másikba történő terhelésváltáskor csillagokat láttam a fájdalomtól. Hát hiába, elszoktam attól, hogy derékból tartsam magam, egyébként az új tulaj, Dávid is szenvedett ettől nap végére, pedig hozzá képest én egy tatter vagyok. De szerencsére pár nap alatt elmúlt. Sajnos nem az, hogy tata vagyok, az csak fokozódik minden nap által.

Úgyhogy istenien alakulnak a dolgok a földből kiásott autó terén, ütjük és vágjuk, de nem gyengén, ennek a vacaknak meg egy rossz hangja sincs, nem lehet megsérteni. Néha hallom, ahogy énekli nekünk a Bocikám című legendás slágert.

A kezdőállapothoz képest már nagyon jó, bár kéne bele egy rendes sperr. Most lelki szemeimmel látom, hogy Bandinak füstpamacsok jönnek ki füleiből ettől a mondattól, mert minden bevetési napot ezzel zárok, ráadásul ő továbbra is elégedetlen a futóművel. De ki tudja, lehet, hogy egyszer felkel időben, megeszik egy fél tehenet (amitől három grammot hízik), és legyárt egy sokkal jobb sperrt, mint a gyári. Sokszázezret spórolhatnánk, bár legutóbb azt is közöltem, hogy onnan fogja megtudni, hogy döglődöm, hogy veszek egy kétutas sperrt. De már csak amiatt is remélem, hogy ez nem fog egyhamar bekövetkezni, mert vannak tennivalók a télre, és Bandi tervei szerint havi egy napot rá is fogunk szánni a járműre. Én nem állok ennek útjába.

Ezekben a pillanatokban is álmosan hízik egy olajcsepp a leeresztőcsavarjánál, és biztos vagyok benne, hogy tízcseppenként eszembe jut a csoffadt lénye. Örülök, hogy rendes használatban tartjuk, és hogy része lehetek ennek az egésznek. Sok helyen lyukas, odvas, a hangja miatt egy guruló repedtfazék, ha bárki ránéz, okádnia kell, és még fűtése sincs. De lélek, az bezzeg van benne, és itt csak arra van szükség.