Messziről jött ember azt mond, amit akar - szól a mondás. Ami igaz volt még akkor, amikor nem volt internet, ám manapság a messziről jött ember sem hadoválhat szanaszét, mert simán lebukik előbb-utóbb.
Igaz ez a régi autómagazinokra is. Húsz évvel ezelőtt, net híján, a vonalas telefonok világában tényleg azt lehetett mondaniuk, amit csak akartak, hiszen ki tudta volna leellenőrizni? A keményen dolgozó kisemberek biztosan nem, hiszen épp csak elkezdték felfogni, hogy a Ladán túl is van élet. Tapasztalat híján kénytelenek voltak mindent elhinni, amit olvastak, és tulajdonképpen igaz volt ez a szerkesztőkre is. Legalábbis azoknál a magazinoknál, amiket megmentettem attól, hogy faterom kidobja őket. Évente megjelenő újságokról van szó, amiket itt csak lefordítottak a mi nyelvünkre, de alapjai a hanyatló nyugat opiumát képezték. Bár nehéz elhinnem, hogy ott csempészték volna bele a sok baromságot, valahogy szeretném inkább azt hinni, hogy az itthoni gárda volt humoránál!
Ugyanis nagyon szórakoztató ezeket az újságokat lapozgatni, gondoltam most csemegézek egy kicsit belőlük. Mivel szent nem vagyok, de mégis magam felé hajlik a kezem, rögvest rákerestem a meglévő autóimra, miket írtak róluk annó, 1993-1994-ben járunk. Kezdjük Carinával, akinek volt ilyen, az ezt olvasván rögtön pirosra fogja csapkodni a térdét a röhögéstől:
Ne tévesszen meg senkit, hogy belóg a képbe a Corolla szó, nem ahhoz tartozik (bár nagyjából tökmindegy lenne), hanem a Carinához, amiben bizony, szerintük túlságosan kemény rugózás, lol. Mármint arról az autóról beszélünk, amiben ha a piros lámpánál zenehallgatás közben finoman verem a ritmust lábbal, mozog az egész autó. Konkrétan tengeribeteg lesz az egyszeri ember, a kilincset pedig koptatja az aszfalt minden kanyarodáskor.
A lomha dízelt sem kommentálnám különösképp, bár én nem erről hallottam, de rám nem érdemes hallgatni, mert nem szeretem a dízelt. Mivel pont szerepel a típus a 2003-as kiadványban is, láthatjuk, hogy a hülyeségek ekkor sem álltak meg, érdemes az egész oldalt elolvasni, már az első mondat ütvefúr, miszerint a karosszéria ellenáll a rozsdának, höhö. Pedig ekkor már sokévnyi tapasztalat állt rendelkezésre. A leírás többi részét pedig tulajdonképpen akármelyik autóról írhatták volna, hisz vagy a semmiért, vagy a nem rendeltetésszerű használatból eredő esetleges hibák, és a természetes kopások miatt van lebaszarintva szegény autó. Jelige: „Könnyen kipörgő kerekek”
Jöjjön Cili, aki szintén nem úszhatta meg. Már ezen a képen olvasható sok érdekesség. Mindenesetre „A kormánykerék ütközőfelülettel.” Ne nézz így rám, én sem értem.
Itt érdemes belenagyítani és elolvasni az egész oldalt, hemzseg a valótlanságoktól, de legalább sok benne a vicces rész is, kiderül, hogy „az ajtókilincsek jól kezelhetők.” Mondjuk egy ajtókilincs szerintem maximum Kiszel Tündét hozhatja zavarba, de ezentúl máshogy fogok tekinteni rájuk nyitáskor. Meg magamra is.
Ami viszont kevésbé szórakoztató, az az, hogy eszerint az újság szerint a tank a deformációs zónán belül helyezkedik el. Persze ha úgy vesszük, a tetőkárpit is azon belül helyezkedik el, amennyiben egy csurig megtelt betonkeverő támad hátulról. De szerintem a Ford Pinto botrány óta óvatosan kéne bánni az ilyen szavakkal, sokan haltak meg amiatt, mert tényleg rossz helyre rakták a benzintankot, nem pedig a hátsó ülés alá, ahova szinte minden autóban, ebben a Celicában is. Erről ennyit.
"Simafelülető kontúrok az utastérben"
Evezzünk mókásabb vizekre, ugyanis reklámok már akkoriban is voltak. De még milyenek! Manapság az egyszeri ember három mondatnál többet nem képes elolvasni, húsz évvel ezelőtt viszont nagyon hosszasan, diadalittasan adták elő a menőzést egy egész oldalon át, ekkor még a reklámokban is aztán volt anyag. Stílusra vagy olyanok, mintha egy lakótelepi gyerek adná elő magát a másiknak a téren, vagy mintha a szülő magyarázna a hülyegyerekének. Vagy pedig egyszerűen nincs értelme. De egyiket sem lehet mosolygás nélkül elolvasni, az biztos.
Kezdjük rögtön egy DENSO gyertya hirdetményével. Csajt kell pózoltatni az eladásra váró koporsó előtt is, ezt régóta tudjuk, na de ide hogy került egy olyan, aki úgy tekint ránk, mint Hókuszpók, aki egy átmulatott éjszaka után végre megehetett 12 törpöt, és reggel, az ébredés után szorulást kapott tőlük?
A Nissan helyi képviseletének akkoriban nem kecmec volt a jele az oviban, ez teljesen világos. Bár nem emlékszem, hogy állandóan vigyorgó emberek ültek volna ezen autókban.
"És addig, amíg a 16 szelep teljesítményétől az Ön lélegzete eláll, addig a hengerek több levegőhöz jutnak"
Nem rossz, ugye?
Nekünk volt ilyen 9 évig, a komfort annyiból állt, hogy épphogy nem hánytam el magam a beülés után a műanyagok förtelmes szagától. De tény, hogy ettől hangulatossá vált az utazás, és soha nem fogom elfelejteni.
Csodálatos minden részlete. Mondjuk az értékvesztése 20 év után sem brutális, érdemes megnézni az új árát.
Amit sosem akar hallani egy vérbeli vállalkozó, azt itt megkapja, miszerint ő: "Biztos útfekvésű, könnyedén kormányozható"
Szerintem nem érti senki sem, hogy mi a lényeg. Vagy csak egy bevallottan szervizigényes autóként hirdették?
Kemény az Audi a saját potenciális vásárlóival, és mégsem ment csődbe: Ez a típus nem a sznoboknak, feltűnési viszketegségben szenvedőknek szól!
Na, csak nem ugyanaz, húsz évvel ezelőttről?
Vajon a mostani hirdetéseken is így fogunk szórakozni a jövőben? Valószínűleg igen, bár szerintem a közlekedés egy annyira alapértelmezett semmi lesz a jövőben, hogy szót sem érdemel majd, úgyhogy addig élvezzük ki az ilyen élményeket. Mindenesetre durva belegondolni, hogy évtizedekkel ezelőtt, az ilyen oldalak tömkelegei voltak az értékelhető információk, akkoriban minden sofőr egy nagy része a jelek szerint mérnök is volt egyben.
Ha bárkit érdekel egy bizonyos típus, jelezze, és ha szerepel ezen újságokban, akkor megosztom, hogy akkoriban miket írtak róla! Nyilván csomó baromságot, de így igazán szórakoztató. Ettől meg ne meneküljünk, hátha csak még jobban megszeretjük a járgányunkat.
