Ideje szót ejtenünk a komoly dolgokról is. Miért tart valaki öreg luxusautót? Ha valaki engem megkérdez, adok magamnak egy pofont, megveregetem a vállam, sírok egy rövidet, nevetek sokat, és mire válaszolhatnék, a kérdezőnek csak a hátát látom a horizonton. A logika messze elkerüli az életemet, ettől tudok örülni dolgoknak. Szenvedélytől fűtve vagyok ostoba, emiatt szeretem ezt a régi vackot. Emiatt állok rá a rollerre megannyi kilométeren át is akár. Nem a szopóra, hanem a Lime-ra. De előbb lássuk, hogyan költöttem el rá négyszázezret, hogy ne kelljen többé karton felett parkoltatni.

Sokan úgy tartják, hogy teljesen normális, hogy egy öreg autóból szivárog valami. Én ezzel mélységesen nem értek egyet, nagyon tud zavarni, ha bármilyen cseppet meglátok akármelyik öreg autóm alatt. Ilyenkor mindent elkövetek, hogy ezt az állapotot megszüntessem, és ilyen szempontból a Tank nem fukarkodott a próbatételekkel. Mikor megvettem, ömlött belőle a hűtővíz, emiatt elöl cserélnem kellett a fagydugókat. Kicsit később ismét fagyállót fedeztem fel alatta, ezúttal a blokkon lévő fagydugesz mondott fel, azt is orvosoltam gyári, új alkatrész bevetésével. Ettől egy idő után zavarba jött a jármű, és kipréselt némi olajat a kormányművéből, de azzal is elbántam záros határidőn belül. Ettől bepipult a váltó, és a teknő tömítésénél elkezdett szivárogni, de mielőtt még elkezdett volna rajtam röhögni, elláttam a baját. Forgott néhányat a bolygó, és ismét fagyállót fedeztem fel a garázs padlóján… Nem sokat, de nekem már pár csepp is elég, hogy azonnal pénztárcát és csavarkulcsot ragadjak. Most viszont rendesen móresre tanított a Tank, és fél év is eltelt, mire a szivárgás meg lett szüntetve. Fél év szívfájdalom, fél év kín, a fagyálló pedig folyamatosan marta a lelkem. De miért alakult ez így?

Javítandó Toyoták és Lexusok is léteznek a világon

Május környékén kezdődött, és novemberig tartott a kálvária. Eleinte még megfordult a fejemben, hogy megcsinálom gyorsan a dolgot, de titkon már a legelején sejtettem, hogy bekövetkezett az, amitől már három éve tartottam. A vétel után nem sokkal ki kellett cserélnem egy fagydugót a jobbos hengerfejben a vezérlés felőli oldalon, és ha már ott voltam, kicseréltem mindet. Ez igazából apróság volt, hisz úgyis cseréltem vezérműszíjat, meg mindent, amit ilyenkor szokás. Ez a pár fagydugó csak pár perccel hosszabbította meg a műveleteket, és most újabb 30 évig nem lesz velük gond. Viszont már ekkor eszembe jutott, hogy ha elöl kellett cserélni egyet, akkor valószínűleg hátul is érik már egy ilyen probléma. Azt viszont soha nem fogom tudni kicserélni, mert ki kell venni hozzá a motort. Én ezt háztájilag nem tudom megtenni, úgyhogy reménykedtem benne, hogy még jó ideig nem lesz vele gond. De amíg ez a gondolat folyamatosan ott volt agyam egy pókhálós sarkában, addig a probléma fokozatosan megérett, mígnem egyszer csak túlérett, és a probléma leve elkezdett lecsorogni a motor hátulján, míg el nem érte a padlót.

Ezért kell profikra bízni az ilyesmit, nekem meg sem fordult a fejemben, hogy lefelé sokkal könnyebb kivenni a motort a váltóval együtt

Nemcsak azért nagy gond ez, mert én nem tudom kivenni a motort, hanem mert ha elmegyek egy cimbimhez, hogy ott csináljuk ezt meg, az is eltarthat napokig. Ennyire pedig nem lehet kitoszni senkivel, ez nem egy jó buli, hanem egy masszív kínlódás, amire egyikünk sem ér rá a munka mellett. A másik lehetőség, hogy elviszem szerelőhöz, ami szintén megviseli a lelkem minden alkalommal. Nyilván vannak dolgok, amikor muszáj, de nem jó érzés ez. Úgyhogy a fagyálló és ez a gondolat karöltve rongálták a lelkem. Ezen felül különösen nagy gond volt, hogy nem sok hely lehet, ahol elvállalnak ilyesmit. Több napos munka, ami megannyi aknát rejt magában, bármit el lehet törni, szakítani a művelet közben, és nem tudnak beszerezni hozzá alkatrészt csak úgy. A munkadíjat kokainban lehetne mérni, a hozzá való alkatrészeket pedig aranyban. Senkinek nem kényelmes helyzet ez. Így hát ültem a problémán egy ideig, és végül megpróbálkoztam az egyetlen lehetséges megoldással.

Ugyanígy nézett ki annak idején elöl is az egyik fagydugó. Sajnos a barmok a múltban beleöntötték a hűtőtömítőt, és mivel emiatt sokszor cseréltem már a fagyállót, hogy kitisztuljon a rendszer, fény derült arra, hogy miért öntötték bele ezt a mocskot a múltban, hisz nélküle nekiállt szivárogni, ahol tudott

Szutiék a látókörömben vannak egy ideje, még a Celica-időkből, és róluk tudtam, hogy nem a beszari fajták, be mernek vállalni ilyesmit is, pláne, ha egy házikedvencről van szó, mint a Tank esetében. Megkörnyékeztem hát a Toyoteamgarage műveket, akik kimondottan Toyotákra és Lexusokra álltak rá már régóta, és nem is kellett csalódnom, rábólintottak a dologra. Tudtam, hogy ezt a szektort sem kerüli el hazánk mesterségének címere, a várólista, úgyhogy nem lepődtem meg, hogy egy hónapot kellett várnom, mire vihettem a járgányt. Addigra beszereztem a gyári új fagydugókat, és megbeszéltük pontosan a jelenséget, olyan rendesek voltak, hogy még el is hitték nekem, hogy ez lehet a gond. Pedig jogosan tettek fel kérdéseket, nehogy időközben meglepődjenek, mert ha kiderül, hogy netán hengerfejes, akkor az nekik is sokkal több melót jelent, és az idővel is nehezebb úgy kalkulálni. De részletesen megbeszéltük a hibajelenséget, és az eddigi tapasztalataim is a fagydugós elméletet támasztották alá, ezért ebben maradtunk, ennek szellemében vittem az autót a megbeszélt időpontban.

Majd haza kellett jönnöm Fehérvárra. Tömegközlekedni szoktam, de valahogy onnan túl bonyolultnak tűnt eljutni a délibe, úgyhogy rollerre pattantam. Novemberben még kellemesek voltak a körülmények, hisz manapság az a divat, hogy ősszel van jó idő, és tavasszal rossz. Laza nyolc kilométer után eljutottam a délibe annyiért, amennyivel taxival is megtehettem volna. De mintha említettem volna már, hogy nem kenyerem a logika.

Alig telt el pár nap, már pattanhattam is rollerre, ezúttal a másik irányban. Izgalmas napok voltak, mert közben kaptam képeket is a fejleményekről. Minden rendben zajlott, egy nagyon jó szerelő foglalkozott két napig dedikáltan ezzel az autóval (akit régről még ismerek is), hogy egy kézben legyen a folyamat, szóval szervezésben sem amatőrök errefelé. Nem is mondtam, de más apróságokban is megegyeztünk, ha már kint volt a motor, akkor megkértem őket, hogy ami vízcső hátul összeköti a két hengerfejet, annak a tömítéseit is cseréljék ki, ehhez is vittem az anyagot. Már évekkel ezelőtt beszereztem, amikor én ugyanezt megcsináltam elöl a vezérlés cseréjekor, de a hátsóhoz nagyon nem egyszerű hozzáférni. Ezt is megoldották, meg a nívópálca tömítőgyűrűjét is kicserélték, amit szintén vittem. Mindezek is cserélve lettek a fagydugókon kívül, úgyhogy most megannyi fontos, és nehezen megoldható apróságról levan a gond egy életre. Nem volt olcsó, de manapság ennyibe kerül egy normálisan elvégzett munka, úgyhogy úgy nyújtottam át a háromszázezret, hogy tudtam, nem vagyok normális, de legalább önként választottam a sorsom.

Ilyenkor volt esély kicserélni ezen vízcsőnek a tömítéseit is, rá is fért már. Természetesen megvettem a gyári tömítéseket

Gyönyörűen el lett pucolva kívül-belül, ezután ment vissza a helyére az új tömítésekkel. Mindig öröm látni, hogy régen egy vízcsőben is még volt anyag, rendes öntvény, nem műanyag

Elhoztam az autót, de még nem jöhettem vele haza. A garázst elfoglalta a Porsche, ugyanis azzal épp műveletek zajlottak, erről is majd tartok egy mesedélutánt valamikor. Valahova viszont muszáj volt rakni a Tankot, sajnos egy ekkora dögöt nem tudok otthon betenni a sarokba, de még a zsebeim is kicsik hozzá. A szerencse viszont néha mellém szegődik, a fővárosban élő tesómtól meg elpártol. Nem sokkal azelőtt vett egy garázst, a Tank pedig pont belefért. Jeleztem, hogy nem kell a rinya, két hét múlva úgyis elviszem, addig várhatóan befejezem a Porschét, majd rollerre pattantam a déli felé. Három hét múlva kaptam tőle egy képet, amin felismertem az autómat a garázsban. Gondolom azért küldte, hogy jelezze, hogy még nem lopták el. Négy hét múlva megemlítette, hogy hasonlóan zajlott két hétig legutóbb a Pénznyelőben a ház felújítása. Tulajdonképpen több szempontból is tökéletes a példa, de manapság már nagyon türelmetlenné váltak az emberek, hát ki érti ezt?

A dagadt, vörös macska folyamatosan a garázs körül ólálkodik, tartozék

Az ötödik héten felharsant a Porsche, majd a Fikusz, és ez utóbbival mentünk a csajommal a Tank felé, ami viszont meg sem nyikkant, amikor megpróbáltam beindítani. Mondjuk olyan nagyon nem lepődtem meg, mert az akkuja már nem volt túl acélos, és nem kényeztette a garázsban történő tétlenkedés sem, egy áram nélküli garázsban pedig nem lehetett töltögetni. Nem is véletlenül tolatva álltam be. Sebaj, itt a Fikusz! Bikaként álltam vele a Tank elé, az meg jót röhögött a játékautón, benne a játékakksin, és persze meg sem nyikkant ezektől sem. Vasárnap volt, úgyhogy az akkumulátor vásárlás nem éppen határtalan lehetőségekkel kecsegtetett, irányba lett véve a legközelebbi Obi. Remélem ez az Oboa becézése, mert akkor minden rendben.

Mint már régóta tudjuk, 47 ezer forintból jól meg lehet élni, és úgy tűnik, hogy akksit is ennyiért lehet venni. Innen már semmi nem állta útját, hogy hazatérhessen a Tank, de mókás módon pont el kellett menni vele szanaszét, úgyhogy a próbakör rögtön 200 kilométeres lett. Tökéletes munkát végeztek Szutiék, egyetlen fagyállócsepp sem jelent meg azóta sem a motoron kívül. Csodálatos érzés volt! Három hónap múlva épp menőztem a Bandinak, hogy végre újra szivárgásmentes a Tankedli, amikor egyszer nálam járt, hogy berheljük a Fost. Ki is kellett állnom a Lukszussal a garázsból, hogy hozzáférhessünk a polcokon valamikhez, és ekkor láthattuk meg az olajcseppeket a padlón. Mámoros érzés volt, főleg, hogy osztozhattam is az élményben, nem a magányban talált rám. Motorolajnak tűnt, de persze gondoltam váltóolajra is, de nagy hirtelen nem tudtuk megállapítani abból a pár cseppből. Alánézegetni nem volt idő, úgyhogy visszaálltam vele, és gondoltam másnap ránézek.

Nem nagyon találtam, hogy honnan jön, de az egyértelmű volt, hogy nem a váltóból, sem a kormányból, motorolaj lesz ez. És úgy tűnt, hogy felülről jön, a jobb oldalon. Ekkor beugrott, hogy amikor megkaptam a képeket, feltűnt, hogy a vezérműtengely környékén látható volt némi olajsár, és még sajnálkoztam is utólag, hogy azzal nem tettünk semmit. Sebaj, ahhoz utólag is hozzá lehet férni, gondoltam én. De mikor megnéztem a motorteret, úrrá lett rajtam a bú. Meg az agyfasz. Basszus, az a fém, ami a kábelköteget hivatott tartani, nagyon útban van, a rögzítő csavarjai pedig a tűzfaltől pár centire. Márpedig azt le kell onnan venni, különben esély sincs hozzáférni, amihez kéne. De nem valószínű, hogy hozzáférek…. Most akkor megint ki kellene venni a motort? Megdördült az ég, dördült a garázsajtó is, agyamban összegyűltek a fellegek, pénztárcámat eldobtam messzire. Nem, ez nem lehet, ezt meg kell oldani. Mindenáron, de nem pénzzel, hanem ésszel. Vagy szerencsével, nekem mindegy.

A szépen kicserélt fagydugók felett látszik az olajsár, és felettük a két csavar, amiket valahogy ki kellett tekernem, mikor a motor már visszakerült az autóba

Kipihentem magam, majd újult erővel lementem a garázsba egy hét múlva. Oké, sok minden útban van. A kábelkorbács is, de azt kijjebb tudom húzni a tűzfalon át, ha bent kikötöm az utastérben. Onnantól meg majd lesz valami, esetleg hozzáférhetek vakon ahhoz a két csavarhoz, ami miatt körülményes minden. Kábelkorbács ki, légbeömlő le, fojtószelepház le, szelepfedél is le. Bárcsak addig tartana mindezt megtenni, mint leírni. De ekkor végre neki lehetett már állni az igazi szenvedésnek. Végül nagy nehezen, sok káromkodással, és a csuklós, racsnis tízes kulccsal sikerült leszednem a bitangot, ami útban volt! Jöhetett a lényeg.

Az anyós előtti lábtérben van a szivaccsal körbetekert kábelkorbács vége, amit innen lekötve a motortérben előre kellett húznom, hogy hozzáférjek rendesen a vezérműtengely dugójához

Ott van a kiszedendő fekete egység, rajta a két menetes csavarhellyel. Látszik, hogy mennyi hely van mögötte a tűzfalig...

Épphogy befért a kulcs, meg pár ujjam

Már előzetesen megvettem a Toyotánál a cuccokat, mert bár valószínű elegendő lett volna mindent újratömíteni, én szeretek új alkatrészeket visszarakni. Ezek a dugók azért kellenek, mert a gyárban amikor kimarják a vezérműtengelyek fészkeit a hengerfejből, akkor nem szaroznak, hanem végigtolják az egészen. Vagyis ott is ki lesz marva a hengerfej ilyen félkör alakban, ahol maga a tengely már nincs is, a hengerfej hátulján. Mivel itt két tengely is van hengerfejenként, ezért dugóból is ennyi van hátul. Az egyik egy fagydugóhoz hasonló tallér, csak nagyobb, a másik pedig egy félhold alakú alumínium egység. Ez a négy vacak harmincezer forintba került. Négy, mert nyilván akkor már úgy voltam vele, hogy a bal oldalon is megcsinálom.

Ezzel a netről nyúlt képpel tudom szemléltetni, hogy miket kellett kivenni és hol vannak ezek pontosan. A kép tetején látszik a korong, ami a felső, két csavarral rögzített fedél alatt van, alul pedig a mellette lévő félhold fészkel. Elöl is megvan a félhold, de korong már nincs, mert ott a vezérműtengely kilóg a szabadba, azon a végén van a vezérműkerék

És ha már levettem a szelepfedeleket, akkor terveim szerint új tömítéssel rakom vissza őket, és nyilván a csavarokhoz is kellettek új tömítő alátétek. Nem használok pasztát, ha nem muszáj, oldjuk meg rendesen, amit meg kell. Kicseréltem a lezáró dugókat mindkét oldalon, itt nyilván tömítettem őket rendesen pasztával, visszahúztam rájuk a szelepfedeleket a régi tömítésekkel, csak hogy a végleges helyzetében kössön meg a paszta. Ekkor már csak várni kellett két hetet, mire megjött a két új szelepfedéltömítés-készlet, és összerakhattam végleges formájában a motort és tökéletes lett a megoldás. Hipp-hopp, pikk-pakk, hát így élek én. Bármilyen kis szivárgás rátesz a rollerre, hol ilyenre, hol olyanra.

Itt már leszedtem a felette átívelő fedelet, így látszik a korong, ami mellett szivárgott az olaj

Alul látszik a két vezérműtengelynek a végei, és a kimart félkörök, ezeknek a tömítései adták meg magukat 32 év után, újra kellett pasztázni. Szivároghattak enyhén már egy ideje a jelek alapján, de csak most lett komolyabb a mérték

A korong új, a fedele elpucolva, jöhet a paszta és mehet vissza a helyére

A másik vezérműtengely dugójából is vettem újat, alul a régi a gyári pasztával, amit még 32 éve nyomott rá valaki a gyárban, aki már lehet nem is él

Nagy ramazurival járt ennek a pár vacaknak a cseréje, de most már örökre levan róluk a gond

Ha szelepfedelet veszek le, mindig veszek a csavarokhoz új alátéteket

Viszont ezzel most annyira közel került az autó a tökéletes állapothoz, mint azelőtt még soha. Ezért vérszemet kaptam, és nekiestem a csomagtartónak. Már lassan két éve beszereztem az új antennát, mert amikor megvettem három éve az autót, természetesen nem működött a motoros fajtája. De most nagyon éreztem az erőt ahhoz, hogy megoldjam, ezért kikaptam az antenna egységét és felhoztam a lakásba, hogy kényelmes körülmények közt, rendes fényben cserélhessem ki, amit ki kell. Mivel úgy képzelem, hogy ez nagyjából minden LS400 tulajt érint, ezért ha valakinek esetleg ez szükséges infó lenne, itt lehet kapni hozzá való antennát.

Csomagtérbontás, antenna kiszedése. Megvan a helyén a gyári szerszámkészlet, ezt mindig jó érzés meglátni

Régi és új

A csere igazából nem bonyolult, mert tökéletesen látszik, hogy mi a probléma, és hogy miként működik az antenna. A fogasléc törik el mindig, ezért a régi helyére be kell csak tenni az újat, az új fogaslécet pedig szépen felcsévélni a helyére. Kicsit összemocskoltam a pompás álló asztalomat, de ha az ember vérszemet kap, akkor nincs idő figyelni a részletekre. Azóta kipróbáltam, tökéletesen működik az antenna. Kérdés persze, hogy minek, mert úgysem hallgatom a rádiót, de ezzel is csak hibátlanabb lett a járgány, és ez számít.

Helyén az új antenna, és a fogasléce is szépen feltekerve. Eztán adtam neki még némi zsírt

Kisvártatva újabb olajcsepp nézett rám a padlóról. Puszta kézzel emeltem fel az autót a padlóról, megnéztem alul, majd mosolyogva visszadobtam. Csak az olajszűrő alól kezdett kijönni egy újabb csepp, de úgyis már ideje volt a tavaszi olajcserének, úgyhogy megejtettem. Nekem már minden probléma semmiségnek tűnik, amitől a helyén maradhat a motor. Olyan magasan van az ingerküszöböm, hogy odáig nem is látok el.

Tisztába lett téve az autó, és már másfél hónapja egyetlen csepp sem távozik belőle sehonnan. Sokan nem is tudják, hogy ez mennyire jó érzés, azt hiszik, hogy ez természetes. Persze lehetne normális életet is élni, és akkor nekem is annak tűnne, de nem kenyerem az ilyesmi. Az ésszel élt élet mindent kiszárít. Itt most csak a padló száraz, és ha lenne eszem, nem lenne Tank. Inkább majd szivárogjon csak, ami akar, én itt leszek.