Véget ért a harmadik hullám, és mielőtt azt hinnéd, hogy már föld alatt van az enyém, megszakítom a fél éves semmit, hogy írjak valamit az LS400-ról. Mert nyilván van mit, egy ezeréves autóval akkor is történik valami, ha csak áll helyben, nemhogy akkor, ha használják is. Márpedig én mentem vele a legutóbbi kussolás óta kb. 5000 kilométert, és még részegen is utaztam a hátsó ülésén. Mely ülőalkalmatosság nem is maradt végig a helyén, de ne a végén kezdjük, hanem az alján. Ott található mindig csupa érdekesség, legyen szó kannásborról, tengerfenékről, emberi elméről, vagy épp egy öreg luxusautóról. Ja, és még a kilométeróráját is megtekertem.

Ám mielőtt alámegyünk az aknába, pompa és csillogás rovatunk következik: Nem bírtam tovább nézni azokat a felniket, amikkel vettem az autót, ezért átmentem stricibe és megvettem egy szett kétrészes 18-as Axia Hinodex felnit még novemberben. Ötméteres autóban úgyis kizárólag bunkó lehet az ember a járókelők szemében, talán csak a türhőségem mértéke volt eddig kérdéses, úgyhogy ezzel ez is le van tudva! Sztárvendégünk a gördülési zaj. Rátérhetünk a lényegtelen technikai problémákra.

Amikor megvettem tavaly májusban, egyértelmű volt, hogy ez a jármű lassan, de biztosan halad a bontó felé, de szép apránként ezt az állapotot sikerült megszüntetnem. A végére hagytam az igazán huncut tételeket, például a differenciálművet. A vásárlás után nem sokkal olajat cseréltem benne, de amikor leengedtem a folyékony fémet, nagyon örültem, hogy nem én vagyok John Connor. Mutatom, hogy néz ki a mágneses leeresztőcsavarja a diffinek békeidőben:

Mutatom ugyanezt a leeresztőcsavart tavaly májusról:
 Az a tekervényes ág pluszban a tetején nem más, mint valami hézagoló alátét fele

Ugyanilyen színű termék ömlött ki a diffiből, gondolkodtam is, hogy leadjam –e a méhbe a folyadékot. Kideriváltam egy fúbazmeg kiséretében, hogy ez bizony tuti még a gyári olaj. Gondoltam, hogy ilyesmi vár majd rám, mert a diffin érződött, hogy nem ötperces a foghézaga, hanem ötéves. Minden kicsit hirtelenebb gázadásra érződött a kottyanás, álló helyben D-be és R-be kapcsoláskor is majdnem egy harmadot forgott tehetetlenül a kardán. Szóval a diffi döglődik, és nem akartam, hogy magával rántson mást is. Senki a világon nem hallott még tönkrement LS400 differenciálműről, már megérte megszületnem. A profik ilyenkor töltik bele a faforgácsot, hogy megszűnjenek a foghézagok, az amatőrök meg feltöltik friss olajjal, és az időnként előforduló halk kottyanásokkal együtt járnak az autóval. Gyűlöltem minden métert így, mert teljesen tönkretette a luxushangulatot, ki kellett cserélni.

Egy idő után találtam egy hirdetést LS400 diffiről, de az sajnos az eggyel újabb generációhoz tartozott, mások voltak a felfogatásai. Mikor erre rájöttem, jeleztem az eladónak, hogy nekem ez nem lesz jó, de rögtön jött a válasz, hogy nem baj, van olyanja is, ami nekem kell. Na tessék, amíg nem figyeltem, az LS400-ból Swift lett, minden van hozzá?

Áprilisban haladtam a frissen vásárolt, bontott cuccal egy olyan őrült felé, akit azért is praktikus ismerni, mert mellette teljesen normálisnak érezhetem magam. Minden öreg Toyota összes alkatrészének cikkszámát beletetováltatta az agyába, ha feltűri az ingujját, akkor a szőrszálak is kandzsikat formáznak, japáncseresznye illatú a hónalja, és Asahit pisál. (Még szerencse, hogy ezt a sört nem szeretem) Sejtettem, hogy mivel nem egyedül fogom csinálni a cserét, mert nem egyemberes művelet, ezért óhatatlanul is tökéletes lesz a munka, viszont arra is számítottam, hogy eltart majd egy ideig. Már csak azért is, mert brutális méretű a diffi egy ilyen tankban. Végül nem ez volt tétel az időtartamban.

Nem cseppnyi a cucc

Soha nem oldott még csavart senki ezen a könyéken, de a Berner légkulcs a tűréshatárának másfélszeresével megküldve megbirkózott minden féltengelycsavarral, riszpekt. A csere viszonylag eseménymentesen zajlott, úgyhogy alig vártam, hogy lebontsuk a hátulját a diffinek, lássuk, hogy milyen a belseje, mitől kotyogott ennyire?

Durva dolgok fognak most történni, fordulj inkább el.
 Annak a tengelynek ott illeszkednie kéne, ehelyett kenés híján szétverte maga körül a berendezést

Itt minden olyan feszes, mint az ugráló fogsor a gyerekkorunkból

Mivel a kérés szerint nem nézted meg, hogy mik voltak a képeken, ezért normális maradtál, de annyit elárulok, hogy az egyik tengely környékének jelenete olyan, mint egy lájtosabb randi Dolly Busterrel, a diffi maga pedig Hulk gyermekének csörgője lett. Szóval ez az egész kuka, de azért árdekességképp tervezem majd szétszedni darabokra. Ekkor reménykedtem, hogy az „új” nem fog búgni, és semmi egyéb baja sem lesz, hisz egy ki tudja mennyit futott, miként karbantartott egységről van szó. Felraktuk a helyére, és jöhetett a végső mozdulat, az olajjal feltöltés.

Nem hoztam el a kézi olajpumpámat, mert minek, hisz ahol most vagyunk, az egy szentély, itt nyilván minden gyári szerszám rendelkezésre áll, minek égessem magam holmi boltban megvehető hitványságokkal? A házigazda mondta, hogy menjek le az aknába, majd ő föntről tölti be az olajat. Rendben, most nyilván előkerül egy NASA technika, ami rácsatlakozik az agyamra, nekem annyit kell tennem, hogy ránézek a betöltőnyílásra, és a szemgolyóimon keresztül lézerpontosan betöltődik a megfelelő mennyiségű olaj, egy cseppet sem lehullajtva a padlóra. Ehelyett kaptam egy vékony csövet a kezembe, amely cső rémületesen rövid szakasz után egy másik csőre volt szalagozva. Az egy másikra. Utána jött egy mipoláncső, majd következett a slag. Hasonló díszítősor után következett végre egy félbevágott palack szintén 1991-ből, mint az autó, Smells like teen spirit.

Elkezdődött ebbe az olaj csorgatása. Lepergett előttem az életem. Majd még egyszer. Kisvártatva mindenkié, akivel valaha találkoztam. Mire végeztünk, zsibbadtra röhögtem az állkapcsom, ősz hajamat meglibbentette a napszél, a Föld elevenen égett el minden élőlénnyel a fedélzetén, miközben a Nap vörös óriássá lett, de ekkor szerencsére felébredtem. Másnap küldtem postán egy olajbetöltő pumpát meglepiből, ezzel évekkel hosszabbítottam meg az életét ennek a derék embernek. A bontott diffi pedig tökéletesen bevált. Ja, és még egy vadi új szuszogót is vettem rá a Toyotától.

Ami újdonsült hiba volt, hogy elkezdett csöpögni a motorból a hűtővíz. Nem nagyon, de azért egy hét alatt már egy pár centi átmérőjű tócsa lett, ami mindenképp több, mint a semmi, tehát sok. Megtaláltam az okát, a blokkon lévő nagy fagydugó volt az, ahonnan picit szivárgott. Megrendeltem az új alkatrészt a Toyotától, majd vártam, hogy megjöjjön az ihlet a cseréhez. Végül megérkezett az is. Az a baj, hogy kicsit hülye helyen van, és mivel pasztával van gyárilag is rögzítve, a hülye helyen még vakerászhatunk is pasztamaradékot, márpedig ilyenkor vagy tökéletes munkát végzünk, vagy megszívtuk. Rá is készültem egy hosszú Wahorn András interjúval, tökéletes volt mellé, és így a munka is az lett egyébként.

Látszik az alsó csavar felett összegyűlt rózsaszín víz, enyhén szivárgott ez a fagydugó a blokkon

Még új, gyári csavarokat is vettem akkor már

Két dolog volt még hátra, és mindkettő az LS400 legfőbb problémáinak számítanak. Szóval ha ezeket megoldom, akkor soha többé nem lesz semmi gond! Nyilván valahol a messzeségben felsírt egy láncra vert igazmondó juhász...

Az egyik a műszeregység drámája. Minden LS400 mutatója előbb, de mostanra már inkább utóbb így néz ki:

Elkezdenek eltűnni kívülről befelé. Mivel itt egy sötét plexi van a műszerek előtt, ezért a műszerekben és mutatókban lévő háttérvilágítás nélkül nem látszódna belűlök semmi sem nappal, sem éjszaka. Méltatlanul megbonyolított megoldás ez, ami rengeteg hibaforrást rejt magában, merengtem, hogy miként történhetett mindez.

• Hé Nagaya, szóltak fentről, hogy ez az autó kezd túl jó lenni, még a végén nem fogják elhinni, hogy emberek készítették, mit tegyünk?
• Hmmm, kemény dolog ez... Várj, fellapozok pár amerikai prospektust, hisz úgyis azoknak készítjük, ott élnek azok, akik mindig rácsodálkoznak a világra, meg két embert lehetne kihozni egyből.
• Vágom, azok afféle nagyra nőtt csecsemők, akik szeretik a színeset, szagosat, nagyot!
• Nem is tudod mekkora zseni vagy... Szag megvan a bőrrel, nagynak elég nagy a kocsi, de baszki, szín kell ezeknek, nézd már meg ezt a Las Vegast, odavannak érte! Fény kell ide. Legyen akkor az, hogy a műszeregységben mindig világít minden, hakőhanem.
• Tökéletes ember vagy Nagaya! Máris szólok a részlegnek, hogy álljanak neki.
• Várjámá, mert még a végén örökéletű lesz. Legyen inkább az, hogy a mutatók egyfajta katódsugárcsövek, vagy mi a rossebek, az a lényeg, hogy bonyolult legyen. Meg várjá, tudom!!! A kontrollámpák felülről vetítődjenek le arra a sötét plexire, amit emiatt alkalmaznunk kell. Mittomén, valami ilyesmi legyen kész, mondjuk holnapra.
• Rendben, de Nagaya, nem gondolod, hogy ez a sugárizé kissé para? Nem fogunk tudni cserealkatrészt adni hozzá soha, nem éri meg.
• Ma délutánra. 

Ennek köszönhetően ma már rengeteg cég foglalkozik az efféle műszeregységek felújításával, hiszen alkatrész hozzá nincs, csak trükkökkel működik minden. Természetesen minden efféle vállalkozás Amerikában van, az meg mikor legutóbb néztem, messze van innen, még a kolbászkerítések szaga sem ér el idáig. Nekem kell tehát megoldani, még szerencse, hogy ehhez elég angolul tudni, mióta internet létezik. Mert vannak bizony önzetlen emberek, akik dicsőséggel tartják szinten az elmeállapotukat, ezt a hullámot a szívemnek kedves meglovagolni. Cserébe én is adok, például most is, és így lesz kerek a világ, de ezt fokozhatjuk tovább, ha valaki olvassa ezt és tud szuahéliül, akkor legyen kedves fordítsa le, hátha arrafelé valakinek pont erre van szüksége egy laprugóssá alakított LS400-hoz.

Csak annyira vagyok fizikus, hogy fizikailag létezem, tehát nem értem a lényeget, de az biztos, hogy ezeken a mutatókon valamiféle bevonat van, ami vezeti az áramot, és ettől világítanak a mutatók. Ez a bevonat elkezd leválni az üvegcsőről, ezért kezd el megszűnni a megvilágítása. Vagyis ezt a réteget kell pótolni a boldogsághoz, csak előbb le is kell tördelni az épp meglévőt. Remek móka ez, pláne hogy szűk a hely, a művelet finom mozdulatokat igényel, meg pótolhatatlan az eszköz. Még szerencse, hogy van nekem már egy plusz műszeregységem, amit még azért szereztem egy jó ideje, hogy az abban lévő kilométerszámlálót átszereljem az enyémbe, mert az nem működik. Mit tippelsz, vajon van a világon még egy LS400, aminek nem számol az órája? Költői, megszoktam.

Ezen próbáltam ki azt, hogy újrafestettem a mutatók alját olyan festékkel, amit a szélvédűfűtés fűtőszálainak javítására használnak. Ez valami olyan anyag, ami nagyon jól vezeti az áramot, cserébe cefet drága, és kevés. De egy 2ml-es fiola bőven elég lehet a mutatóimra. Megfestettem három rétegben, hagytam száradni egy napon át, majd kipróbáltam, beraktam az egységet az autó sajátja helyett. Működik az elv! Ekkor már láttam, mi lesz a gond, de azzal nem tudok mit tenni...

Ez a gond, elkezd leválni a vezető felület a mutatókról

A leszedett darabok

Újrafestve a mutatók a szürke cuccal, bevált az elmélet a gyakorlatban

Megcsináltam ugyanezt az autó saját egységével is, és bizony ott is sikerrel járt a művelet, mind a sebességmérő, mind a fordulatszámmérő mutatója új életre kelt! Sajnos ez az új élet nem tökéletes, mert kis kezeimmel nem tudtam úgy festeni, hoyg egy nyílegyenes vonal legyen szabadon felül a mutatóknál szabadon, tehát nem tökéletesen egyenes a megvilágítás sem. A szélei kicsit girbegurbák, de tulajdonképpen így is megteszi, stabilan világítanak, valószínűleg sok évig. Biztos van tökéletesebb megoldás, de ha túl jó lenne, azt nem én csinálnám, úgy meg nem is annyira érdekes.

SIKER! Nem 100% esztétikailag, de nekem a 90% is jó

Akkor már a kilométerszámlálót is kicseréltem, azóta tökéletesen számol. Az eredeti megállt nagyjából két éve az előző tulajnál, pontosan 342487-nél, sosem felejtem el, annyit néztem. Persze ezt a hibát is elfelejtette megemlíteni az eladó, de a lekérdező rendszerből látszott, hogy nagyjából mikor működött utoljára

A bontottban kicsit kevés volt a kilométer

Egy számjegyet tekertem rajta, a többit nem bántottam. Valószínűleg ennyit nem futott az autó, de inkább többet mutasson, mint kevesebbet, nagyjából reális

Azt még sunyin elhallgattam, hogy nem szabadott ezt az autót teletankolni. Olyankor benzinszag lett körülötte, de főleg benne. Nem kicsit volt ez idegesítő, egyrészt utálom a benzinszagot, másrészt félek a tűztől. Mindezt úgy oldottam meg, hogy csak 50 litert tankoltam bele mindig. De ez gagyi, elvégre 85 literes a Tank tankja, meg nehogy már ne lehessen teletölteni. A tartály tulajdonképpen a csomagtartóban van, a hátsó ülések támlája mögött. A csomagtartóban leszedtem a kárpitot, ott nem szivárgott sehonnan, így a probléma valószínűleg az lehet, hogy a benzinpumpa tömítése szivárog a hátsó támlák mögött. Az első generációs LS400 robbantott ábráján ez a tömítés nem szerepel külön egységként, nicns cikkszáma, de az eggyel újabb generációnál már ott figyel. Guglizás ment ezerrel, képek alapján úgy tűnt, hogy az tök ugyanez az alkatrész. Ez annyira Toyota, hogy azt el sem tudom mondani! De legalább rájöttem a turpisságra, hisz ez itt nem a nyugati oldal, hanem a keleti oldal, hasonló japánhoz. A hátsó ülés, nekem ott van a helyem, tudom hová tegyem az ici-pici kezem.

Brutál hangszigetelés van a támla mögött

Ki is kaptam az ülést, némileg bonyolította a dolgot, hogy ülésfűtés is van benne, tehát a csatlakozókat oldani kellett, de végül sikerrel jártam. Itt jegyezném meg, hogy eddig tulajdonképpen semmi olyanba nem botlottam ezen az autón, amit ne lehetett volna proliautós rutinnal megoldani. Ezért is imádom ezt a vackot, hogy túlbonyolított hülyeségek nélkül csinálták meg a luxust. Hallod, műszeregység?

Viszont én tipikus hamár-ember vagyok, és ha már ki kell vennem a benzinpumpát a tömítés cseréjéhez, akkor nem rakom vissza ugyanazt a pumpát, mert ezek meg szoktak halni ennyi idős korukra. Rendeltem hát pár hónappal ezelőtt egy új Denso-t Amerikából, ami már rég várta a bevetést. Már csak az kellett ehhez, hogy üres legyen a tank a tűzparám miatt is, de ezt nem bonyolult megtenni, elmentem Gyömrőre kertipartira, annyit ittam, amíg azt nem láttam, hogy Hopp, majd 92-vel hazagurultam másnap és így pont el is fogyott mind az összes lőre, ami még benne volt. Emiatt is értjük meg egymást ennyire ezzel az autóval, az írófajzatok szeretnek inni, ő az én sorsomat írja rendületlen, miközben én teszem ugyanezt az övével.

Az új, gyári tömítés, amit pont ehhez nem kapni, csak a következő generációhoz, vicces

30 év után szabadul a pumpa a börtönéből

A benzinpumpa kérdése ezzel le van tudva egy életre

Maga a csere eseménytelen volt, a tartály belseje olyan, mintha új lenne, sehol semmi rozsdalé, gyönyörű kadmiumsárga minden alkatrész, imádom. Amire még figyelni kell egy ilyen mókánál, hogy ez az egész fémlap, ami a tömítést nyomja a helyére, nem tartja a pumpát, az külön van rögzítve csavarokkal a tank szélére. Vagyis felesleges és nem is szabad a tömítés feletti csavarokat nagyon meghúzni. Amikor leszedtem a csavarokat, akkor szinte nem is kellett a kezeimet használni, elég volt gondolatokat, mert a gyári meghúzási nyomaték 3Nm, három! Ezt el szokták rontani, és jó kanosan megtépik a csavarokat, hogy tömítsen rendesen, ettől elgörbül a fémlap és jobban fog szivárogni a benzin, mint valaha.

Finom voltam. Azóta finom szag van bent is, ha teletankolom a járművet. Az ilyen lényegtelen szarságoktól lesz finomabb ez az élet. Mert a steak sem feltétlenül önmagától annyira finom, hanem a rászórt pici fűszerdarabkáktól. Azt hiszem a főfogást meg is ettem 13 hónap alatt. De a desszert nyilván még hátravan, és soha nem fog elfogyni.