Az ellenszenvem igen régóta megszületett az épületgépészet iránt, nemzéséhez köze lehet annak, hogy 15-18 éves korom között jobbára lapátnyelet fogdostam másnapos hétvégéken a felháborítóan feszes női testek helyett, amíg a szüleim háza épült. Faterék pedig azt a pénzt fogdosták, amit mindeközben az utódokkal spóroltak. Ekkor gyakran sittben voltam, néha pedig a sitt volt bennem, micsoda idők! Borzalmasak. Pár évvel ezelőtt pedig a lakásom felújítása zajlott, na persze nem miattam, hanem nőstény került bele, ekkor pedig mindenki tudja, hogy elkerülhetetlen az ilyesmi. A hideg kiráz azóta is, ha eszembe jut az a fél év, amikor a hűtő és a mikró között aludtam, tapétadarabokkal takaróztam.
Ezen lelkesedésemnek köszönhető lehetett a tény, hogy hajdanán a konyhában lévő redőny évekig leszakadt mivoltában létezett, mielőtt megcsináltattam. Most pedig immáron hónapok óta csöpögött a mosdó alatti golyóscsap, ahonnan a mosógép kapta a vizet. Szerencsére a mátkámnak sem kell a szomszédba mennie magyaros megoldásokért, hetyke vödör került alant, mit ürítgettünk szorgalmasan.
Ma viszont rendkívüli helyzet állt elő, szabadnapot éltem meg. Semmittevéshez már öreg vagyok, de a rögtönzött napi tervem egyszerű volt és tartalmas: csap kicserélése gyorsan, majd jöhet a
Cili benzintankjának leszedése, mert kell matatni arrafelé is egy ideje.
9:24: Gyűlölöm az épületgépészetet. Carina napi számlálójának állása: 99km