Legutóbb ott hagytuk abba, hogy minden ráköltött forintot megér az autó. Ha nem akarnám, hogy állandóan tökéletes legyen, akkor nem is kéne sokat rákölteni, de most még fokozódott a helyzet azzal, hogy egy álmom megvalósításában játszott fontos szerepet a járgány. Meg kellett vele járni Norvégiát, ami nagyjából 6000 kilométert jelentett, és bár szeretek berhelni, most fontos volt, hogy egy pisszenés nélkül tegyük meg a túrát, mert előre lefoglalt szállások vártak az út során. Úgyhogy rendesen át kellett nézni, és elejét venni a legapróbb gikszernek is, ugyanakkor fel kellett készíteni a csomagok befogadására. Mindez sok idő, és még több pénz felemésztésével járt, aminek már hónapokkal indulás előtt nekiálltam.
És amikor azt reméltem, hogy minden tökéletes lesz, akkor bekövetkezett az, amit pont meg akartam előzni. Elromlott az autó.

Kezdjük azzal, aminek már azóta utána akarok járni, amióta a birtokomba került a Porsche. Ez a Cayman típus sok dologról legendás, a legtöbbje csupa móka és kacagás, de van egy dolog, amitől nem kíván rá az ember. A váltóbowden hajlamos elszakadni, mert nem megfelelő szögben van megvezetve egy bizonyos ponton, és a bowden sem elég erős. Emiatt sokan rohadtak le vele az út szélén, és én semmiképpen nem akartam így járni. Általában ostoba vagyok, és előbb veszem meg az alkatrészt, minthogy megnézzem, hogy valóban ki kell -e cserélni, de itt olyan összegekről volt szó, hogy annyiért megérte kipróbálni, milyen józan ésszel élni. A végső megoldás az, hogy bele kell rakni egy újabb, bizonyos cikkszámú bowdent, meg egy újabb fajtájú alkatrészt, ami egy más áttételezésű forgáspontot biztosít. Nehéz leírni, inkább mutatok róla egy képet:

A bal gübicsre csatlakozik rá a bowden, majd a közepén lévő furat forgáspontján át rángatjuk a jobb bogyóra rákötött fix rudit, ami végül a váltó fokozatait vezérli. Szóval ennek a vacaknak, meg a bowdennek már egy javított változata kell az autóba, és akkor már nem fog elszakadni soha. A sokat futott autóknak megvan az az előnyük, hogy lehetséges, hogy a múltban már valaki kicserélte ezeket helyettünk. Ezen a két dolgon kívül egyébként egy harmadik alkatrésznek a cseréje is szükséges, ami magát a bowdent rögzíti egy ponton a megvezetés során, de ha ezek ki vannak cserélve, akkor az is.

Kezdtem a beltér szétbombázásával, mert csak onnan látszik a bowdennek a cikkszáma. Valójában tök értelemszerűen, gyorsan és könnyen szét lehet szedni a középkonzolt, úgyhogy hamar feltárulhatott, amiért jöttünk. A cikkszám, amit keresünk: 987.424.042.12

 Itt még nem látszik, de ezt is szét kellett szedni hozzá

Ott a váltóbowden két háza, a barna és a szürke, az utóbbin van a cikkszám

Csodálatos, ez már az új, gyárilag módosított példány!

Vagyis pontosan az kell, ami az autóban van, úgyhogy valaki vagy bölcs volt a múltban és megelőző jelleggel már kicserélte, vagy ez a kocsi jól el lett küldve az anyjába, miközben a tulaj az út szélén rugdosta a kavicsokat. Bárhogy is, ez nagy megkönnyebbülés, mert ez 180E forint lett volna. Jöhetett a forgáspont csekkolása, ott is az upgradelt alkatrészt kerestem, ami így néz ki:

Ehhez nem is kellett az autó alatt bontani semmit, be lehetett kukkantani az aknából a váltó bal oldalára, ahol megpillanthattam ezt:

Ebben a látványban reménykedtem, és a retekből ítélve nem mostanában cserélték

Az élet néha kiadja, ezzel beljebb kerültem újabb 130E forinttal. Ami persze azt jelenti, hogy az ember ezt valami más hülyeségre fogja eltoszni, mert a zsebeim szinte folyamatosan lángolnak. Kész szerencse, hogy észrevettem egy kis olajszivárgást a motor alján, ami előrevetített megint valami jó kis kiadást, de mivel életem túrájára készültem, ezért semmi nem tűnhetett elég drágának. A kérdés inkább a megvalósíthatóság. Nézegettem, hogy honnan jöhet, végül elég egyértelműnek tűnt, hogy a vákuumpumpa alól jön némi olajkönny. Nem vészes, de azért vettem egy újat, ami az alkatrész szerepéhez képest nem is olyan drága, 45E forint volt. Pierburg, tehát az, amit a Porsche is használ, így nevezhetjük gyárinak.

Ott a pumpa

Ez egy csodás kis eszköz, ennek köszönhetem, hogy nem három lábbal kell nyomni a fékpedált. Az egyik vezérműtengely hajtja, és motorolaj keni a forgó alkatrészeit. Az egyik tömítőgyűrű adta meg magát, ezért kezdett alóla szivárogni az olaj, persze ezt a gyűrűt nem lehet külön megvenni. Nem is baj, mert ahogy fórumokban olvasgattam róla, megesik, hogy ennyi kilométernél már szétesik a pumpa bele, úgyhogy érdemes kicserélni az egészet. A cseréje nagyon egyszerű lenne, ha a motor egy asztalon heverne. De így, hogy a helyén van, brutális szívás. Mindössze három csavar fogja, meg egy vákuumcső csatlakozik rá kívülről, ennyi. De sajnos nincs elég hely, hogy annyira eltávolítsd a motortól, hogy le tudd venni az aknából, egyszerűen útban van a tűzfal. Nem sok hiányzik, mindössze pár milliméter, de az nagyon. Belenéztem a gyári szerelési útmutatóba, de ott három sorral elintézik a cserét, csavarok ki, pumpa le. A neten meg sehol nem találtam arra utaló nyomot, hogy bárki cserélte volna ezt már házilag. Magamra maradtam, úgyhogy kicsit lazítottam a motortartó bakokon, de az sem sokat segített, úgyhogy végül a nyers erőszak győzött. Mindig vonakodva állok neki operálni a feszítővassal, de végül némi noszogatás árán sikerült megszereznem azt a maradék helyet és ki tudtam venni a régit a helyéről.

Régi és új. Az eredetin látszik, hogy szivárgott már az olaj a tömítőgyűrű mellől

Az újnak megolajoztam picit a tömítőgyűrűit, megpróbáltam úgy beállítani a forgórészt, hogy az egy síkba essen a vezérműtengely feltételezett nútjával. Fantázia és tapogatás árán ment csak ez, hisz továbbra sem az asztalon volt a motor, de végül a helyére ment az új vacak. Betetriseztem a csövet is a helyére néhány agyvérzés árán, kész. Vagyont spóroltam a munkadíjon, az fix.

Sort kerítettem egyszerűbb dolgokra is, mint például a fékbetétek cseréje. Zavart már egy ideje, hogy mosás után mindig azt jelezte az autó, hogy cseréljem ki a fékbetétet, azt sajnos nem írta, hogy melyiket, és ha nem kapott vizet, akkor nem is panaszkodott. Ezért nem gondoltam, hogy nagy lenne a baj, hangja sem volt a fékezésnek, ami esetleg egy nagyon elkopott betétre utalna, de mivel most a cél az autó 200%-ra hozatala, ezért inkább kicserélem, és ha már ott vagyok, akkor a fékfolyadékot is. Ezt megtettem már 2021 augusztusában, amikor megvettem az autót, de mivel RBF ment bele, az meg racse cucc, illik sűrűn cserélni. Ráadásul most már nem volt szükségem senkire a cseréhez, mert beszereztem egy elmés szerkezetet, amivel tök egyedül megoldható a művelet. Nyolc légtelenítő pontnál már érdemes nem felidegesíteni azzal egyik ismerősünket sem, hogy nyomkodja a fékpedált egy órán keresztül.

Felpumpálod másfél bar környékére, és nyomja neked az új folyadékot

Most elegánsan lépjünk túl azon a tényen, hogy szar fékbetéteket raktam bele a túrára, és csináljunk úgy, mintha most tenném bele a Textarokat, nem pedig akkor, amikor már visszatértünk Norvégiából. Ne vegyél olcsó fékbetéteket még átmeneti megoldásnak sem, mert hiába elegendő a fékereje utcára, porolni fog, mint esetemben. Vagy valamilyen más hátránya mindenképp lesz, márpedig egy féknek lehetőség szerint csak előnye legyen. Mikor levettem a jobb hátsó kereket, rögtön észrevehettem, mi volt a gond, ami miatt mosás után nyenyergett az autó, hogy cseréljek fékbetétet. Az egyik visszajelző már erősen meg volt gyötörve. Nagyon egyszerű elven működik a kopásjelzés, a szenzor vezetéke be van vezetve egy furaton át a fékbetétbe, és ha odáig elkopik, akkor elszakad a vezeték, ezáltal a szenzor áramköre is, és máris nézegethetjük a műszerfalon a rinyálást.

Egyszerű, de nagyszerű elven működik, látszik a fékbetéten a furat, ahol a helye van

A régi már egy kissé meg volt gyötörve

Érdekes, hogy itt még nem volt elkopva odáig a fékbetét, csak majdnem, de mégis erősen meg volt gyötörve a kopásjelző. Mindegy, az új fékbetétekhez vettem új kopásjelzőket is, Bosch gyártmány, tehát amit a Porsche is használ, és nagy akció keretében vettem meg párezer forintért az összeset a Szakálmetálnál. Maga a fékbetét cseréje nem egy nagy ügy, olyan gyorsan megvoltam velük, hogy még képeket is elfelejtettem készíteni, de ugyanaz a folyamat, mint bármelyik autónál. A dugattyúk visszanyomása úgy ment, mint az álom, minden fékcső gyönyörű ránézésre, úgyhogy a fékrendszer általános egészségét erősen irigylem. Engem meg a fékolajcserélő eszközöm miatt lehet irigyelni, mert valóban egy csodás eszköz, az ember megtölti az új folyadékkal, felpumpálja benne a nyomást, és már csak annyi a dolgunk, hogy nyitogatjuk a féknyergekben a légtelenítő csavarokat. Esélye sincs a levegőnek, hogy bejusson a rendszerbe, és tök gyorsan megvagyunk az egésszel. De haladjunk tovább a csomagokkal.

A Cayman tök praktikus, mert elöl is, hátul is van csomagtartója, így már összességében több, mint 300 literünk van. Ami azt illeti, ennél jóval több is, mert a motorra is lehet pakolni bőven. De én nem akartam, kívülről ne látszódjanak a csomagok, mert néha az utcán kell hagyni majd az autót, és különben is, kellett még bőven a liter, mert sok ruhát kellett vinnünk. Norvégiában hideg is tud lenni, onnan meg még készültünk Horvátországba, úgyhogy fürdőruhától a télikabátig mindenre szükség volt, a túracipőkről és egyéb vízálló cuccokról nem is beszélve. És persze vittünk kaját is bőséggel, meg persze egy tálca sör is alapvető, ahogy ezer más apróság, amire három hét során szükség lehet. Kellett tehát tetőbox. Emiatt is praktikus a típus, mert lehet rá rakni, némileg hátrányos, hogy utángyártott sín nem létezik hozzá, csak gyári.

Semmi rutinom nincs a tetőre pakolással, ezért ekkor még felhőtlenül örültem a szerzeménynek

Nekem szerencsém volt, mert még februárban lecsaptam egy párra, amit itthon árultak használtan. Mindössze 50E forint volt, örültem, mint majom a farkának. Egy hónappal az indulás előtt gondoltam rápróbálom ezeket a kereszttartókat, és akkor jöhettem rá arra, hogy nem tudom őket felerősíteni a tetőre, nem volt hova felcsavarozni őket. Sok közül az egyik kedvenc műfajom az, hogy utólag járok utána a dolgoknak, ezért csak most derülhetett ki, hogy nem véletlenül kaptam meg olyan olcsón azt a két kereszttartót. Önmagukban nem érnek semmit, innen nézve nemhogy drágán vettem meg őket, de még a szárnyaim is kinőttek. Kellett hozzájuk még négy fémkrumpli, és persze kizárólag gyári létezik. Használtan ilyet venni képtelenség, úgyhogy csak új jöhetett szóba. 35E forint / darab. Nem voltam boldog, de mint utólag kiderült, összességében még így is megérte, mert ritka dolog a Cayman tetősín, és nagyon nem olcsón mérik azokat, amik léteznek.

Utólag találtam meg a neten, hogy ezek kellenek ahhoz, hogy fel lehessen szerelni a síneket

Nem ingyen adták...

Így már könnyedén felszereltem a sínt, jöhetett rá a boksz, amiből kerestem egy ideig használtat, de nem nagyon van ilyen kicsi példány, ami minden szempontból megfelel. Úgyhogy vettem egy újat, ami a felpróbálás után még jól is nézett ki, és ami a fő, hogy ki lehetett nyitni tőle a hátsó csomagtartót is, tehát tökéletes. Mármint az lenne, ha nem derült volna ki az első tesztek során, hogy bogárkriptává válik a doboz az autópályán. De ha problémát látok, akkor nem a sírás kerülget, hanem a megoldás kényszere, úgyhogy bringabelsőt ragadtam, és kétoldalas ragasztó segítségével körbeszigeteltem a dobozt az alsó rész pereménél. Csodálatos lett, sem bogár, sem fél cseppnyi víz nem jut így már be soha. Fent is hagytam a boxot az indulásig.

Úton a boxért, ha nincs rajtuk semmi, akkor brutálisan hangosan fütyülnek ezek a szarok, nem is értem, sokan hogy képesek fent hagyni ezeket dologtalanul az autóikon

Nem gyakori látvány, de egész jól áll neki a doboz

Ami még fontos volt, és szintén a vásárlás óta halogattam, az az első víz és klímahűtők állapotának ellenőrzése. Ebben három vízhűtő van, egy a jobb hátsó ajtó mögötti légbeömlőnél, kettő pedig elöl a lökhárító mögött. Ezek miatt nem aggódtam, hisz a legutóbb, amikor vízpumpát és termosztátot cseréltem, akkor már végeztem egy vákuumpróbát, és minden oké volt, szivárgást sem tapasztaltam soha sehol. Ez egyébként egy ennyire bonyolult hűtőkörnél számomra maga a csoda, de reméljük nem is lesz vele gond egyhamar, mert az nagy szívás lenne. Hanem bizony a klíma viszont megszűnt létezni, elég gyengén kezdett hűteni. Klímahűtőből is kettő van, ezek elöl találhatóak a lökhárító rejtekében, a vízhűtők előtt. A légbeömlők alapból elég nagy veszélynek teszik ki a hűtőket, a klímahűtők sarkainál fel is tud gyűlni a kosz, sőt, a klíma és a vízhűtők között is, ezáltal ki tud rohadni bármelyik, ha nem pucoljuk ki rendszeresen őket.

Itt ismét szembesülhetünk a sokat futott autók áldásával, hogy előzőleg már sanszos, hogy megtették mindezt, az én autómon már ráadásul egy plusz tyúkrács is volt a lökhárító légbeömlőjénél, amit meg kell lépni ezeknél az autóknál, ha valakinek kedves a hűtője. Mivel még nem ellenőriztem le az állapotokat ezen a fronton, sanszos volt, hogy a klímahűtők esetleg kilyukadtak az összegyűlt retek miatt. Felhívtam hát kedvenc klímásomat, aki rögtön képben volt a típussal, és jelezte, hogy ő aztán soha nem fogja leszedni azt a lökhárítót. Ha én vagyok olyan vakmerő, hogy megteszem, akkor tegyem meg, ő meg majd utána ránéz a hűtőkre.

A leszedés diadalmas pillanatai

Így is lett, nekiveselkedtem a lökhárító leszedésének, ami egy viszonylag hosszadalmas folyamat, de szerencsére van hozzá leírás is a neten. Kell is lesni helyenként, mert vannak nagyon egyedi megoldások, de legalább észrevehettem, hogy jártak már itt előttem. Az általuk eltört rögzítők helyett természetesen betáraztam az újakat a visszarakáshoz. Miután lekaptam a hárítót, meg vele együtt a rendszámot, irányba vehettem a klímást. Ekkorra már megállapíthattam, hogy valószínűleg nincsenek kirohadva a klímahűtők, és nincs retek sem, a tyúkrács tehát nagyon jól működik, az autó meg főleg ideális körülményeket láthatott az élete során. Persze keresztül kellett mennem a városon az autóval, két rendőr mellett is elhaladva. De végül gond nélkül odaértem a műhelyhez, én végeztem a kulimunkát, hősünk pedig kedvenc karosszékében kortyolgatva a Kopi Luwakot rápillantott a helyzetre, és megállapította az eltartott kisujja mögül, hogy nem olyan nagy a vész, csak a hűtők csatlakozásainál az O-gyűrűk adták meg magukat, ott ereszt a gáz. Ő nem ér rá, de ha megcsinálom ezt is, akkor menjek vissza és feltölti a rendszert.

Szakszerű tárolás

Megint átmentem lökhárító nélkül a városon, rendeltem gyári új tömítéseket, és átmentem klímásba. Kiszereltem a hűtőket, ezzel megállapíthattam, hogy köztük és a vízhűtők között sincs retek, de ha már szét voltak választva, akkor kompresszorral kifújtam az összes hűtő minden lamelláját. Megpucoltam a klímahűtők csatlakozásait a fehér lerakódásoktól, amiket a szivárgó gáz okozott, majd a szilikonzsírral bekent új gyűrűkkel visszaraktam őket a helyükre. Sajnos nem csináltam képeket, de Göbölyös doki szívott hasonlóval a múltban, ott látványosabb a dolog. Az enyémben már mások a klímahűtők csatlakozásai, de nagyjából ilyet helyzetet kell elképzelni, mínusz a nagy kosz.

Ismét elmentem pár rendőr mellett a klímás felé menet, ahol ezúttal a mesternek már fel kellett állnia a bőrfotelből a kandalló mellől, hogy nyomáspróbázza, majd feltöltse gázzal a rendszert. Jól sikerült a vizsgám, minden tömítés csodás lett, kaptam állásajánlatot is, de inkább ismét keresztülmentem a városon, pirospozsgás arccal a szervek előtt elvonulva. A visszarakás nagyobb kín volt, de végül frankón összejött, ezúttal az utcán nyomtam, mert ez a kedvenc műfajom. Ahogy már említettem, vettem új csavarokat, új egyedi rögzítőkapcsokat, mert utálok félig törötteket visszarakni, hiába töltik be úgy is a szerepüket.

Nyomáspróba, majd ezt követte a rendszer feltöltése, azóta meg lehet fagyni az utastérben nyáron

Visszarakás már az utcán történt, parasztban

Nem mondtam, de mindeközben rossz volt az autó. Nem mindig, de egyre gyakrabban. Miután kicseréltem a vákuumpumpát, a próbakör végén egy piros lámánál nekiállt remegni a motor. Kicsit olyan volt, mintha kihagyott volna egy henger. Félreálltam, alánéztem, és tényleg, a motor bal oldala rázkódott, látványnak is szar volt, belülről érezve meg főleg. Fordulaton nagyjából kisimult, de az alapjárat nagyon betegesnek tűnt. Eltosztam a pumpa cseréjét? De hát az vagy jó, vagy nem… Valamit útközben lebontottam, amit nem kellett volna? Visszaálltam a garázsba, átnéztem mindent, ellenőriztem minden csavart, amikhez hozzányúltam, de semmi gondot nem éreztem. A legközelebbi indításnál már a motor is szépen járt. Mi a franc ez?

Onnan kezdve időnként nekiálltam tesztelgetni, és egyre gyakrabban jött elő a jelenség. Már csak egy hónap volt az indulásig, úgyhogy mindent megpróbáltam, cseréltem gyertyákat, trafókat is visszacseréltem az eredetikre, de semmi változás. A fő gond az volt, hogy semmit nem is lehetett kiolvasni a hibatárolóból, és nem volt Check engine sem, csak ez a nyugtalanító remegés. Már gondoltam arra is, hogy újra kiveszem a pumpát, de végül megkegyelmezett a sors, és az egyik alkalommal már olyan súlyos lett a hiba, hogy alig tudtam vele beállni a garázsba, és végre üvöltött a Check Engine a műszerfalon! Gyorsan előkaptam az iCarsoft POR II diagnosztikai eszközt, már másfél éve megvettem, hátha egyszer nagy szükség lesz rá, eljött az idő. Rádugtam, és kiírta rögvest, hogy gyújtásprobléma van az 1-2-3 hengernél. Egy egész hengersornál, de miért? Minden új, trafók is, gyertyák is. Ráadásul pont nem annál a hengersornál, ahol a pumpát cseréltem… Nekiálltam guglizni, de nem találtam semmi használhatót. Az idő meg telt, így nem lehet ezzel menni sehova.

Mi a franc bajod van?

Így hát egy idő után azt tettem, amit bármelyikünk tenne, szerencsére én meg is tehetem. Megkérdeztem a Stump Bandit, hogy mi a véleménye, mi a rosseb lehet ez? Levelezgettünk párat, ki lettem okosítva, hogy nem gyújtás, hanem égéskimaradásról van szó, és javaslatára megpucoltam a testkábeleket, de nem segített ez sem. Végül az egyik éjszaka elküldött egy linket, miszerint mindkét hengersoron van 1-1 valamilyen olajnyomás vezérelte mágnesszelep, ami a gyertyák között található a hengerfejekben, és az okozhat ilyesmit. Nagyon megörültem a hírnek, mert ez tényleg logikusnak tűnt, hogy emiatt érintett egy egész sor, a cseréje pedig gyerekjáték. És ha már az egyiket ki kell cserélni, akkor én kicserélem a másikat is, mert ilyen fajta hátszélben csináltak. Meg is kaptam érte a magamét, hogy lehet persze ilyen együgyűen is élni, de az drága dolog. Az bizony, mert 60E forintba került a megoldás. Mármint darabja, tehát az ostobaság még egyszer ennyit kóstált. De a nyugalom mindent megér!

Balra a régi, jobbra az új. Eggyel nőtt a cikkszáma, úgyhogy valamit változtathattak rajta, biztos nem véletlenül

Ott a helye

Sikeres lett a műtét, egycsapásra kisimult a motor járása. Mint kiderült, semmi köze nem volt a vákuumpumpa cseréjéhez, egyszerűen pont a csere napján krepált be ez az alkatrész. A cseréjekor még volt két hét az indulásig, addig néha tesztelgettem az autót, de istenien működött, én pedig nem tudtam elég hálás lenni a sorsnak, hogy még most romlott el benne ez a tetűség, nem pedig két hegy között. Ezek után már csak egy izzócsere volt Bergennél, amihez ennél ki kell venni a lámpát kompletten. Lelövöm a poént, ezen kívül tökéletesen akadálymentesen ugrotta meg a 6557 kilométernyi túrát.
De az már egy másik történet.