Sokan érdeklődtetek, hogy mi a helyzet a gépparkkal mostanában. Na jó, természetesen senki sem érdeklődött, miért is tette volna bárki, de valamiért így szokás beharangozni az érdektelen témákat, nyilván mert az az igazán szegény ember, aki még olyat sem tud mesélni, ami senkit sem érdekel. Úgyhogy vágjunk is bele, mielőtt még meggondolnám magam és mindenki jól járna, de hát az milyen élet lenne? Ugye.

Tank - Lexus LS400 - 1991

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy hibakódmentessé tettem. Kilenc hónapja van meg, már csak ezért is eszembe juthatna róla a vajúdás szó. Valójában meg inkább azért, mert sokat küzdöttünk a jó viszony megszületéséért, ráadásul olyanokat tud, amit eddig egyetlen járművem sem. Ez a legnagyobb, a legdrágább, a legjobb és a legrosszabb autóm egyben. Úgy a világ legjobb autója, ahogyan létezhet a világ legjobb nője is. Mindenkinek mást jelent ez, de az biztos, hogy gyönyörűnek látjuk, tele van izgalmas meglepetésekkel, finom és mocskos egyszerre, mindig megértjük egymást, de néha egy kis fingással és szájszaggal diszkréten jelzi, hogy ugyanazon a bolygón születtünk.

Az igazi luxus: sofőrrel hazamenni

Valószínűleg ezért sem hatott meg különösebben, hogy a Tank egyszer nem indult be, egyszer pedig megállt. Az első csak egy akkusaru miatt történt, mondjuk azóta ezt még egyszer megpróbálta eljátszani, úgyhogy megleptem egy vadi új sarupárral. A megállást meg majd inkább a Belsőségen részletezem egyszer. Amúgy jól elvan, használom rendszeresen, és bár többet tankolom, mint használom, ezen majd akkor lepődöm meg, ha divatba jönnek a csodák. Átlagban 13 alatt kicsivel jár el, városban 18 körül, országút 10 liter környékén alakul. Bár mindez csak tipp, mert csak kétszer tankoltam tele, és ezekben az alkalmakban az volt a közös, hogy mindkettőt megbántam. Legfelül valahol nagyon enyhén szivároghat a benzin valami túlfolyónál, ami pont arra jó, hogy brutális benzinszag árassza el a belteret, ami egyrészt nem szexi, másrészt utálom a benzinszagot. Szóval jó magyarosan sosem tankolom tele, bár esetünkben ez a 85 literes tartály miatt vicces, hisz más autót így is simán teletankolnék. Majd tavasszal megnézem ezt a bibit.

Megelőző szerelés: kondenzátorok cseréje a motorvezérlőben

Mindenesetre a nyáron kicseréltem egy halom izzót a középkonzolon. Meg az Overdrive kapcsolóját kellett cserélni, kettőből összerakni egyet. A benzinsapka nyitója is meg lett bűvölve, hogy ne csak a vésznyitóval működjön, hanem a műszerfalról, gombnyomásra. Már csak a hátsó futóműben kell pár szilentet cserélni, a hátsó gátlók porvédőit, meg a diffit. De most már úgy döntöttem, hogy öreg vagyok, télen nem berhelek. Tavasszal egyébként változáson megy majd át a megjelenése is, mert úgy döntöttem, hogy fiatal vagyok, ezért nem gyári kerekeket kap majd, hanem 18-as japán stricifelniket. Meg is vettem őket egy ideje, a gumikat pedig már kinéztem rájuk. Addigra majd tarkopaszra vágom a fejem, csalok némi adót, megiszok egy fehérjeturmixot, meg csinálok három felülést bicepszre.

Gagyi - Toyota Corolla AE86 - 1984

Úgy vettem észre, hogy erről lassan két éve értekeztem utoljára. Azóta nagyon sokat kapott az élettől, meg tőlem, de úgy tűnik, hogy bírja. Meg úgy is tűnik, hogy nem bírja. A kasztni napról-napra bomlik, de igazából úgy csinálja, ahogyan plázamacska a megjelenését. Ha hirtelen ránézünk, teljesen jól néz ki, de ha elkezdjük jobban megbámulni, akkor észrevesszük, hogy valójában undorító részletek tarkítják. De míg ott jön a faszija és kijózanít egy parasztlengővel, addig itt nem tudod levenni a szemed az ocsmány részletekről. Itt eláll, ott nem illeszkedik, ferdék a lámpái, görbék a szigetelései, itt nincs festék, ott már minek van festék, ha pedig valami nem zörög belül, akkor odanézek, hogy megvan –e még egyáltalán. Szóval egy fos, de azzal nem lenne gond, csak elkezdte egyre kevésbé leplezni, hogy korhad is.

Rengeteg pénz látható a képen

Szerencsére tartóelemekkel nincs gond, ez az odvas lyuk a bal hátsó kerék fölött van, amit egy leszakadó gumi tárt fel, és ha levenném a lökhárítót, valószínűleg alatta is porhanyós lemez fogadna. Hiába, 2009 rég volt, akkor volt utoljára lakatolva, ezen a részen meg valószínűleg soha, márpedig egy Hacsi olyan, hogy vagy a rozsda lengi körül, vagy a hegesztőpisztoly, üresjárat nincs. Szóval lakatolni kell majd, de úgy, hogy akkor már helyre is kéne húzni előtte a kasztnit, mert szerintem nem százas már szegény ezen paraméterekben sem. De ki vállal el ilyesmit? És ki tudja megfizetni? Erről beszélünk.

Letekertem volna az ablakot, de az a helyén maradt. Úgyhogy kellett némi vajákolás, de azóta tökéletes

AE86 Zoli hátsó kerékcsapágyakat cserél a féltengelyeken. Közben képzeld hozzá, ahogy Morgan Freeman hangján kikacag, amiért én ilyen alkalmakhoz védőszemüveget viselnék

Ezen kívül is sok dolog történt vele az elmúlt két évben, nekem sok örömet okozott, gumiknak annál több kínt, nagyjából 200 gumit küldtem át vele a másvilágra. 2018-ban azt hiszem 11 edzésen vettem részt vele, még tsuisozni is volt alkalmam, sok kört mentem közösen egy csillió lóerős Skyline-nal, óriási móka volt. 2019-ben is voltam néhány alkalommal játszani, köztük a legemlékezetesebb júniusban volt, amikor megannyi közismert huligánnal koptattuk Kiskunlacházán a göröngyös betont. Megsúgom, hogy Becsületesnepperünk fiának ereiben is benzin folyik, úgyhogy szerencsére van utánpótlás. És bár a Shitgun sajnos nem jelent meg Bandistól, de így is körözgethettem közösen egy pályán egy másik Hacsival, ráadásul Trueno-val, amit Tóth Zoli nyúlt le valakitől egy időre. Isteni köröket nyomattunk, sajnos nem lett megörökítve mozgásban, sem képen, de reméljük lesz még erre alkalom. Remélem Pista is olvassa ezt, hátha kedve szottyan idénre is tervezni ilyesmit, titkon reménykedem benne, mert úgy tűnik, hogy kétévente szokott lenni ilyesmi.

Kiskunlacházára menet megszívatott a navi és elvitt a komphoz. Ami pont jött, úgyhogy felpattantam rá. A képen látható Kompos Józsi mesélte, hogy ugyanilyen autója volt hajdanán

Ezek a gettós edzések azért is nagyon tetszenek, mert nem féltem a tyúkszaros életem, értem egyáltalán nem kár, simán nyomhatom ekkor sisak nélkül, úgyhogy meg is teszem. Így lehet elférni normálisan ebben a kis szarban, és így az igazi a hangulat. :)

Nem igazán látszik a pálya, mert bénán állítottam be a kamerát, de hát nem véletlenül nem készülnek nálam videók

Ugyanebben az évben augusztusban is elkeveredtem egy edzésre, méghozzá úgy, hogy délelőtt 10-kor szereztem róla tudomást, és délben már ott voltam a pályán. Nagyon jó hangulatú edzés volt, tomboló hőséggel, és itt volt alkalmam kipróbálni Sipos Úr Sierráját, akinek azóta is lógok azzal, hogy kipróbálhassa a játékautómat. Remélem mielőbb egy pályára keveredünk, nem szeretek tartozni!
 Sipos Úr itt még boldog, mert még nem érkezett meg a hisztis gumishoz

Ennek az évnek a végén volt még egy emlékezetes edzés, amit azért sem felejtek el soha, mert itt egy kis öncélú egyhelyben történő körözgetés során brutális mennyiségű kék füstöt kezdett el okádni magából a jármű. Ha az ember annyit nyüstöl egy autót, mint én ezt a vackot, akkor ilyenkor nem kezd el parázni az ember, csak nyugodtan beletörődik a sorsába, elvégre ha valakit rendszeresen bántalmazunk, az igenis álljon bosszút. Össze is pakoltam, hogy akkor próbáljuk meg lenyomni a hazautat, hátha kibírja, de ha továbbra is füstölni fog, akkor trélerezés lesz. AE86 Zoli nem vette fel a telefont.

Elindultam, de feltűnt, hogy nem füstöl. WTF? Ekkor hívott vissza AE86 Miafasztakarmármegintacsipszer Zoli:

• Füstöl ez a szar!
• Csáó Máté!
• Füstöl ez a szar!
• Hmmm, nem mentél véletlenül túl sok, várjá... balos kanyart?
• Hátőőő, igazából pózoltam az okos birkákkal, mint egy ostoba birka, és az balra ment vagy tíz körön át egyesben. De füstöl ez a szar!
• Jóvammá, az csak azért van, mert ilyenkor odalöttyen az olaj a szívósorba és amíg azt el nem égeti, addig ez lesz. De már nem füstöl, ugye?
• Hátőőő, képzeld, már nem füstöl ez a szar!
• Akkor ennyi, menjél vissza a pályára és nyomjad neki!

Vissza is mentem, mindenki meglepetésére egy már nem füstölő autóval és még elpörköltem a maradék gumikat. Isteni pálya lett egyébként aznap kirakva, Kalocsán még sosem rakott ki senki önmagába visszaforduló körpályát, mert szűk hozzá a hely. De aki épp ezt rendhagyó módon szervezte, nem a befosi fajta, és valóban egy elég szűk pálya lett, tempós visszafordítókkal, száznál kezdődött mindkét végén a móka. Ezúton is pacsi, imádtam, az ilyen kihívások alkalmával lehet sokat fejlődni!
 Itt a füst nagy része nem a gumikból jött

Még tavaly is ki tudtam szabadulni kétszer, pedig azt hihettük volna, hogy a bezártság miatt ez kizárt. Emlékezetes is lett mindkét esemény, az első májusban volt, távolságtartással a depóban is. És mivel ekkor alig voltak, simán ráért az ember az érintési pontokat gyakorolni, meg a bójákat pakolgatni, mert nekimenni valaminek mindig izgalmas:

Rombolás, arra van eszem, de végül egy idő után már tök jól kiadták az ívek ballábfékkel

2020 - Távolságtartás az autók között is

A tavalyi második alkalommal pedig be kellett neveznem egy versenyre. Sosem terveztem ilyesmit, de így részt lehetett venni edzésen, a versenyt meg próbáltam úgy felfogni, hogy az is plusz néhány kör. Mókás módon nem is lettem utolsó, ami azt illeti, a hetedik lettem a 15-ből. Ilyenkor mókás belegondolni, hogy mi lehetett volna, ha az első kanyart nem izgulom el az összes pontozott körömben, de hát ha öreganyámnak kereke lett volna, akkor lehet, hogy vele driftelnék és nem a sütijét enném. Az üvegszálas sárvédőt viszont sikerült lezúznom ezen a napon, így azt újjá kellett varázsolni.

Katamaránokat felújító ismerős műhelyében a sárvédő, alul kiszakadtak a csavarok furatai egy bójabecsapódástól

AE86 Zoli autójában a kocsi extulajdonosa ül, aki szülinapjára kapta az eseményen való részvételt. Mögötte én settenkedek AE86 Zoli kölcsönadott pompafelnijeivel a hátsó tengelyeken. Instrukció: "Csak ne driftelj velük! Mármintőőő, érted..."

Néha már szépnek is látom

Most a télen pedig megnéztem a bal első gólyalábat, mert kotyogott egy ideje a gátló szára. Már bejelentkeztem a Katonához is egy gátlófelújításra, majd jó balfaszként miután kivettem az egészet a helyéről, akkor vettem észre, hogy csak a gólyaláb magasságát szabályozó egyik kontraanya volt lelazulva. Én meg ezt nem vettem észre másfél évig. De legalább meggyötörhettem az NCRCA-nak az egyik menetét, szóval különösen megérte a bénázás. Bár ahogy vesszük, mert legalább nem kellett felújítani a gátlót... Aki pedig veszít, az vágjon jóképet hozzá.

Természetesen ekkor vettem észre, hogy a probléma a helyén is kezelhető lett volna három másodperc alatt

Szóval az autó tök szar, de tök jó, az olajleeresztőnél kicsit csöpög az olaj, de úgyis hamarosan cserélem és akkor megoldom. A hűtővíz viszont most a téli álom után úgy vettem észre, hogy valahol szivárog, ennek is utána kell még járnom, mielőtt elindul az idei szezon. Mert így vagy úgy, de lesz szezon!

Dallas - Toyota Camry - 1989

Már nincs nálam, hisz tavaly márciusban eladtam, mert túl sok volt az autó. Rá két hónapra vettem meg az LS-t, mert túl kevés lett az autó. Egy régi ismerős vette meg, akihez 16 éves koromban jártam angolra. Igazi művészlélek, aki legutóbb a Hondájának a kinyílt légzsákjai között csinált szelfit, úgyhogy mindenképp figyelmeztettem, hogy ez nem egy pár éves Honda. Ez egy öreg vacak, ami meg sem próbálná megmenteni, ha helyzet van, és bár sosem fog megállni, sosem fogja unatkozni hagyni. Ő mégis belevágott, mert magával ragadta Dallas, nem is csodálom. Azóta be van fogva rendesen az öreg kistepsi, nem egész egy év alatt ment eddig húszezer kilométert. Nem tervezi eladni, sőt, inkább valami másik autót próbál keríteni mellé a tulaj, hogy ne Dallas legyen mindig bántva. Megmentette már bírságoktól, és néha bókokat is bezsebelhet miatta a benzinkutakon. És bár mindig vannak vele apróságok, és használva van rendesen, jó látni, hogy közben szeretve is vagyon.

Dallas a PappTibi nehéz sorsba keveredett exBalenoja társaságában Fehérváron 

A Dallas folytatódott egy rész erejéig, amikor nemrég visszajött hozzám egy alkatrészért

Karina - Toyota Carina E - 1995

Asszem tavalyelőtt cseréltem benne hűtővizet, és akkor már kicseréltem a benne lévő termosztátot is gyári Toyotára. Ugyanebben az évben, 2019 októberében pedig nem indult be, csak kattogott az önindító. Igazi lelkes szerencsétlenként rögtön levettem az eszközt a motorról és elvittem Önindítós Pistihez. Ő szétszedte, de nem látott semmi gondot, elvégre nem sokkal azelőtt újította fel. Célozgatott rá, hogy talán inkább az akksi a szar, de nem hallgattam rá, úgyhogy kicserélte a bendixet, pedig mondta, hogy azzal soha nem szokott gond lenni ezekben az öreg Toyotákban. Hát most majd lesz ezzel az utángyártottal, ami belekerült... Mert miután visszaraktam az önindítót, ugyanúgy kattogott, amíg ki nem cseréltem a hat éves akksit, tehát az önndítónak semmi baja nem volt, csak az én agyam gagyi. Mindenesetre a kezembe nyomta Ö. Pisti a gyári bendixet, hogy ezt tartsam meg, még szükség lehet rá.

Tavaly tavasszal pedig minden féket kicseréltem a járművön. Azóta csak megy, nincs vele semmi gond. Ugyan már nincs nálam, de attól még tudom, hogy minden oké vele, csak kicsit elkezdte csócsálni a rozsda már a hátsó íveket újra, de hát ez sem csoda, hat éve lettek cserélve. Egy jó ideig ettől az még autó lehet, műszakilag elképesztően jó egy szerkezet a Carina E.

Cecília - Toyota Celica - 1986

Tavaly tavasszal felkészítettem a norvégiai túrára, de ugye az elmaradt. Rá egy hétre folyamatosan égett a féklámpa, szerencsére még a garázsban észrevettem, a féklégtelenítéskor adta meg magát egy kis gumibigyó a pedálnál. Bakelit lett már az évtizedek során, úgyhogy ripityára tört, és bár ilyet a Toyota nem is adhatna el, csak szervizanyagként, nekem mégis sikerült egyet szereznem. Sokszor mondtam már, hogy a szerencse és a jó kapcsolatok a legfontosabbak az öreg vackok fenntartásához, minden ilyen esemény csodálatos érzéssel tölti el a beteget, azaz engem.

Folyamatos fékezés sofőr nélkül is

Azóta leginkább csak kotlik, néha megjáratom, Szegedre is ezzel mentem elhozni az LS400 új felnijeit. Szinte tökéletes az autó, de attól még rendeltem neki egy szelepet a kormányszervó pumpájához, mert az ennél is egy kicsit szivárog. Tavasszal majd kicserélem, és akkor már tényleg semmi baja nem lesz az autónak. Idén talán újra megpróbálhatom vele a hatezer kilométeres túrát!
Gondolkodtam, hogy a Tankkal menjek, mert annak is megvolna a hangulata, de egyrészt az túl sokat fogyaszt, másrészt gagyik a fékjei, és még motorfék sincs. Mindezekre pedig szükség lesz ott erősen, meg úgyis a Cili az én igazi élettársam, úgyhogy ezzel kell menni.

Focus ST

Idénre azt fogadtam meg, hogy nem veszek autót. És bár néha úgy érzem, hogy a saját életemben én csak utas vagyok, próbálom is magam ehhez a fogadalomhoz tartani. De ha mégsem sikerülne, akkor egy első generációs Focus ST lenne az alany. Mert az jó. Mert az nagyon jó. Annál már csak az lenne jobb, ha sikerülne megvenni azt az 1.8-as példányt, amit sikerült kétszer összetörnöm, másodszorra már tisztességesen, de még azóta is megy valahol.
Megnéztem, hat éve van a mostani tulajdonosánál, úgyhogy talán bármikor megválhat már tőle. Ha kellően olcsón tenné, akkor bizony simán újra beleülnék, mert a romantika egy csodálatos dolog, ami sokkal kevésbé lát, mint a szerelem, pedig az is vak. Mindenesetre már régóta nézem minden hajnalban az értesítést a felkerült Fókák hirdetéseiről, hátha...

Mindegy is, mert nem veszek autót. Nem is értem, minek van akár egy darab is, hisz itthonról dolgozom már lassan egy éve, ha meg be kéne menni, akkor gyalog is beérnék negyven perc alatt. Bár most, hogy belegondolok, nincs is autóm. Ezek tulajdonképpen luxuscikkek...
Úristen, miket beszélek, megőrültem.