Vannak törvényszerűségek az életben. Addig élünk, amíg meg nem halunk, az éjszaka után nappal jön, az öreg autón meg valami mindig szar. Különösen igaz ez akkor, ha nem szerelők, hanem mókamesterek dolgoztak rajtuk a múltban. Autón is, szaron is, és bár az utóbbit szerencsére nem láttam az alkotótól, az előbbiért még sok pénzt is adtam. Az is egy jó nagy kula volt fél évvel ezelőtt, de most már kezd lenni belőle valami. Ugyanis az eddig folyamatosan égő csekkendzsin lámpa is végre kialudt. Nem azért, mert kiégett, bár azon sem lepődtem volna meg, szerintem sok éve világít. De hát érdekel az ilyesmi valakit rajtad, meg rajtam kívül? Na ugye, nézz körül.

Engem annyira érdekel, hogy egy olyan melóba is belevágtam a kihunyás érdekében, amitől általában mindenki fejvesztve menekül. Az LS400 ugyanis nemcsak arról legendás, hogy a világ legjobb autója, hanem arról is, hogy a világ legnyomorultabb helyén van az önindítója. Itt az önindító tökéletesen üzemel, az előző tulaj mesélte is, hogy ki lett cserélve vadi újra háromszázezerért. Adóznék egyperces némával emiatt, mert ennek a töredékéből is meg lehetett volna úszni, de hát elhittem én ezt a mesét? Igen, a szívem mélyén viszont nem. Most viszont sajnos pontosan ugyanabba a mélységbe kellett leásni a motoron, ahol az önindító hevert. A Titanic alatt kilométerekkel, itt már akkora a sötétség, hogy csak az igazán sötétek/vakmerőek merik bevállalni. M. Richárd nem volt a környéken, de még Pákó sem, így nekem kellett bevállalnom ezt az alámerülést. A kíméletet nem ismerő csekk&dzsinn ugyanis azt villogta, hogy az egyes hengersor kopogásszenzora nem jó...

Ez óriási hibának hangzik, pedig hát ez semmiség. Olyan, mint a fejünkön a fül. Ha nem hallunk kopogást az ajtón, akkor nincs semmi gond, mehet tovább a hómofisz, lábakat fel az asztalra, sör, csipsz, csetelés. Ha viszont kopogás hallatszik, akkor felborul a rend, még a hónaljszagunk is derékszöget ver a levegőben hirtelen, úristen, ki az, mit akar és miért??? Majd megnézzük a kukucskálón, hogy mi a helyzet, ha a szembenyanya hoz sütit, akkor kinyitjuk, ha Jehova tanúja, akkor sunyin visszasomfordálunk a pizzaszelet és a laptop közé. Ha a postás hozza a gyorshajtásról szóló büntit, akkor már elgondolkodunk, hogy mi is legyen, de lereagáljuk, hisz már késő, kinyitottuk az ajtót. Igazából ugyanez történik a motorban is, a kopogásszenzor a fül, a motorvezérlő az agy.

Ha nincs kopogás, béke van. A szenzor kagylózik, de ha hibátlanul működik a motor, akkor semmit nem csinál. Gondolom néha elgondolkodik, hogy de kurva meleg van itt, meg sötét, és milyen unalmas a meló, de ennyi. Ha viszont valami para lenne és kopogásos égés esete forog fenn, akkor azonnal akcióba lendül és szól az agynak, hogy hejjbaszod, para van! Ettől a motorvezérlő igazít valamit a gyújtáson, előveszi a szerszámokat és generálozza a motort, megsimogatja a buksid, meghív piálni, kölcsönadja a nőjét, bármit megtesz, hogy ne búsulj és hazaérj. Ha viszont nincs fül, akkor nincs tett sem, pedig amiről nem tudunk, az sokszor bizony van. Magyarázza ezt el valaki a politikusoknak is, és máris sokkal szebb lenne a világ. Mi egyelőre maradjunk csak a motornál, tehát a kopogásszenzor hiába nem csinál semmit rendszerint, attól még fontos, és itt az egyik megsüketült. Csak ezt Lolka és Bolka, akik valószínűleg ezelőtt ezen a motoron ügyködtek, nem igazán értették meg. Ezért javították inkább szigszalaggal a dzsinnt. A fő gond az, hogy előtte tényleg megpróbálták megcsinálni...

Csak igényesen, vagy sehogy! Ez itt a sehogy

Odáig azonban hosszú az út, ahhoz le kell bontani a szívósort, mert a kopogásszenzorok az önindító mellett, a V-hengersorok között helyezkednek el. Én tipikus hamárottvagyok ember volnék, vagyis erre már felkészültem egy hónapja, és ha már ott leszek, akkor más dolgokat is kicserélek, amiket tuti ki kell. Tömítéseket, például a szelepfedelekét, mert azokat úgy könnyebb, ha nincs ott a szívósor tornya. Akkor már magukat a szívósornak a tömítéseit is. És akkor már a gyertyakábeleket is, mert még az eredeti 29 évesek voltak a motoron, leszámítva egyet, az ki tudja milyen családból származott, de engem zavart a kis fattyú, pedig tényleg próbált a kedvemben járni, például gyújtott.

Továbbra is mindent lehet kapni ehhez az autóhoz minden sarkon, ha a sarkokat nem keressük Amerikától innen. Bár megjegyzem, az autoalkatreszeonline24 ha épp nem tosz át, akkor nagyon jó, a Rockauto pedig mindig nagyon jó, nélkülük az ilyen autókhoz semmit nem lehetne kapni normális áron. Így hát átutaltam nekik egy kisebb falu éves költségvetését borravalóval, és meg is érkeztek a cuccok már hónapokkal ezelőtt. Már csak bátorság kellett, de végül az is megérkezett valahonnan és még a lustaságot is elkergette.

Bontatlanul így néz ki ez a motor

Ha még soha nem csináltunk valamit azelőtt, az mindig nagyon izgi. Szerencsére én sosem voltam a komfortzónában hempergő fajzat, úgyhogy igazából mindig úgy voltam vele, hogy csak csavarokat kell ki-be tekerni, olyat meg már csináltam, mi baj lehet? Tudom, bármi. De végül annyit néztem a dolgot, hogy már úgy éreztem, a nézés nem elégít ki. Nekiestem hát, lesz, ami lesz. Bontottam, fényképeztem, gondolkodtam, majd kisvártatva lent is volt a szívósor. Mármint annak a fele, mert két részből áll, bár ez most kivételesen V-motortól fura módon nem függőlegesen, hanem vízszintesen van kettéosztva. De már ekkor is láttam, hogy Lolka, esetleg Bolka itt is lecsapott, új tömítések helyett ők nem vesződtek rendelgetéssel meg várogatással, hanem odanyomták a pasztát oszt jóvan. A paszta egy csodálatos dolog, leginkább a szarhoz tudnám hasonlítani. Ha mi nyomjuk, akkor nagyon jó érzés tud lenni, de ha mások után kell vakargatni, akkor az tud fájni.

Még csak a szívósor fele van lent, aggasztó a látvány, mint egy félkész levesnél

A bal (valójában jobb) szelepfedél tömítése épp csere alatt, középen mindent életem metaforiái védenek, a rongyok

Végül persze leszedtem a szívósor alját is injektorostól-benzinhidastól, ami nem volt egyszerű, mert keresztbe-kasul megy minden benzincső és kábelkorbács, úgyhogy azokat is félre kellett hajigálni. Nem mondom, hogy meglepődtem, mikor az egyik hátsó csavar egyáltalán nem volt meghúzva, Lolkáék átlagra mentek, a többi csavar nagy része ugyanis úgy meg volt tépve, hogy majdnem az egész autót forgattam el keresztben, amikor lazítani akartam őket, pedig kár lett volna az olajos ujjlenyomatos vakolatot leverni lökhárítókkal. Feltárult előttem a blokk teteje, a szívótorkok, a tömítőpaszták indái, meg az agyfasz. Nem is tudom, hol kezdjem.

Lent van minden... A szívósor felénél a tömítések gondolom kifújtak kicsit EGRügyileg, attól volt alatta minden retkes

A blokk teteje tiszta olajsár, vagyis a szívósorok mellett valószínűleg a szelepedelek tömítéseit sem tegnap kellett volna már cserélni, ez úgy nagyjából száz százalék, esetleg több. Az pláne biztos, hogy ez nem az utóbbi években lett ilyen, tehát Bolka kezdhetne valami szexuálisat a legközelebbi nőnemű rokonával, esetleg Lolkával. Na sebaj, az jobban aggasztott, hogy most a szívószelepekhez ne essen be még véletlenül sem semmi, úgyhogy zoknikkal betömködtem a nyílásokat. Ez különösen hasznos volt akkor, amikor egy órát kapirgáltam a pasztát a sorról, így azon darabkák sem mehettek be a motorba nézelődni. De ezt most hagyjuk, sokkal érdekesebb, hogy akkor most mi van a kopogásszenzorral? Tényleg tré? Esetleg nincs is semmi baja, csak valami kontakthiba akadt egy vezetékben? Azt hiszem az utóbbit kívántam a legkevésbé, de azért arra sem számítottam, amit megláttam. Már nagyon nem csodálkoztam, hogy vajon mitől jelenik meg a Dzsinn a műszerfalon szigszalag nélkül. Íme:

Mélázzunk el egy kicsit ezen a dolgon. Gondolkodhatnánk, hogy vajon mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, de azt hagyjuk. De akkor vajon mi volt előbb rossz, a szenzor, vagy a kábel? Mindkettőről hiányzik a csatlakozó, csak saru lett helyette, de valószínű a szenzor volt a hülyeség epicentruma, mert rendesen össze van taknyolva. Imádom az ilyeneket, ettől lesz az élet emberi. Egy tökéletesen összerakott, új motornál el sem tudsz hasonlót képzelni, hisz nyilván robotok ügyködtek rendesen betanított, japán munkásokkal, tökéletesen, sebészi összhangban. Ehhez képest amikor meglátod Lolka ámokfutását Csisztapusztáról egy precíz japán motoron, minden a helyére billen és megnyugszol... Még nem a gépek uralják a világot, hanem a böszmék, ahogy mindig is az emberiség történetében. Azért ez valahol jó.

Ahogy kéne, és ahogy nem

Talán ez történhetett:

• Te Bolka, faszomki, mi a pinát csináljak? Gondolom szar ez a szenzor, de megnéztem a Bárdiban, osztá’ semmi. Junikszban se pláne. Micsoda egy szar ez az autó!
• Ja, nagy gané. ’Sztán valami hasonlót láttam már 83-ban a hogyishíjjákban, kapd ki a helyéről, aztán majd csak figyejjé erősen a mesterre.

Bolka lesújtott fogóval, vésővel, csavarhúzóval, de még a bicskától sem riadt meg. Mikor három perc után elvégzettnek látta a mölót, átnyújtotta Lolkának:

• Már megint mindent nekem kell csinálni... Grünykold össze getvával, aztán nyomd ki kracsmákkal. Ha ez megvan, akkor a kábelt neveld át rendesre, mert az a buzi csatlakozó már fost se ér. Aztán majd valami lesz!
• Hibátlan terv mesterem, bár fogalmam sincs, hogy fogom kivenni onnan azt a kábelt, mert elég kacifántos az útja...
• Jézusom, itt vagy már ennyi ideje és semmit nem tanultál? Szard le, a helyén csapkodd meg a végit, oszt ennyi. Ne aggódj, én sem értettem soha az áramhoz, aztá' mégis itt állok előtted.
• Rendben, mi is lenne a világgal nélkülünk!

A mű elkészült, minden a helyére került. Lolka szorgalmasan nyomta a pasztát mindenhova, Bolka a sarokban köpte a szotyimagot az olajos padlóra, ölében a telefonján alulról felfelé ömlött a fészbúk. Lolka verte fel nyugalmából:

• Mesterem, indítom az autót, figyeld légyszi. Amúgy ki a fasz vesz ilyen szart? Ehhez sehol nem lehet kapni semmit, elfogyott két tubus paszta is, az volt vagy ötszáz!
• Nemtom baszki, de az biztos, hogy nem normális, pénze is túl sok, úgyhogy ne aggódj, majd jól lehúzzuk. Na indítsd ezt a krehácsot!

Lolkesz izgult egy kicsit, mert ilyen autót képről sem látott. De a motor járt, úgyhogy tulajdonképpen minden oké. Teszkör végeztével sajnos nem úgy tűnt, hogy ez igaz...

• Bolka, ez a fostalicska ugyanúgy csekkendzsinezik 40 felett. De attól még viszi a kettőnegyvenet, kipróbáltam!
• Ja, mingyá én is letesztelem, hol a vége, ne aggódjá te azon. De most már nem fogunk még több időt eltoszni erre a baromságra, hozzál szigszalagot, aztán jóidő. Úgyis felülről vetíti le a lámpa, még csak fel sem fog tűnni a műszerfalon. Egy százast csak megért ez a meló, nem?
• Hát ha rajtam múlna Bolka, akkor százhúsz lenne, mert gondolj arra a sok pasztára...
• Ez a beszéd! Na, nem érünk rá, hozd be a G Astrát, az legalább egy rendes autó. Ja, meg a teszkóba se felejts elmenni olajér.

Lelki szemeim sosem voltak jó tanácsadók, a siker pedig mindig a legjobb bosszú, úgyhogy inkább felkerekedtem és szereztem az örök megmentőmtől egy hibátlan kábelt. A kopogásszenzor már megvolt augusztus óta, így azt csak elő kellett keresni a garázsban, habár ez váratlanul stresszes akadály lett. De ha már minden a kezeimben volt, akkor már csak be kellett fűzni a kolbászt a varrótűbe, a kábelt el a vízcsatorna alatt, semmiség... Közben végig eszemben volt, hogy hamárittjárok, akkor az önindítót is ki kéne venni, de egyrészt az akadályozott meg, hogy még így is nagyon nehezen kivehetőnek tűnt, másrészt pedig látszott rajta, hogy vadi új. Nem az autó eredeti példánya, hanem ilyeneket kapni Amerikából újonnan (vagy gyári felújított, de van saját cikkszáma), tehát tényleg ki lett cserélve. Úgyhogy hagytam, de azért kellett a könyéken csavarozgatni, hogy a kábel átférjen. De meglett, a szenzort is kicseréltem, úgyhogy már csak a szívósorokról kellett lepucolni a pasztát. Meg minden mást.

Középen feketéllik szépen az önindító a megerőszakolt szenzor mögött

Maradjunk annyiban, hogy ez nem így nézett ki

Rettenetes ganyé volt a tömbön mindenhol, plusz látszott a nyoma annak, hogy az autó a múltban másfél évig gázon élt, mert voltak plusz furatok is a szívósoron. Ezeket szépen eltömítettem frissen, hogy nekem is legyen valami jó, majd nekiállhattam 1-2 órát puceválni más után a retket. Felhoztam az erkélyre, mert mégiscsak kényelmesebb ülve, asztalon, és elkapirgáltam pár órát. Ezek után már csak a felületre rakódott sokéves mocskot pucoltam el, dehamárittvagyok, akkor természetesen az injektorokhoz is szereztem új tömítéseket. Sosem árt az, különösen, ha az eredeti gumi már törik, mint esetünkben mind.

A pasztát elfelejtettem kinyomni kilószám, inkább megmaradtam csak sima új Victor Reinz tömítéseknél, sorstársaknak ajánlom, tökéletesen méretpontosak. A szelepfeledekhez nem volt más, csak Ajusa, de azok is nagyon jó minőségnek tűntek. Mindig mókás dolog, hogy a szelepfedélben lévő gyertyapipák tömítései általában sziklák lesznek már ennyi idős korukra, innen is légkalapáccsal kellett őket kiszednem. Ki az a barom, aki ilyenre pazarolja a szabadidejét? Hagyjuk. Mentségemre legyen mondva, hogy fotón inkább meg sem akartam örökíteni.

Helyére csapkodtam mindent, visszatekertem még azt a csavart is a szívósornál, ami sok éve nem lehetett rendesen a helyén, kötöttem kábelt, fontam kalácsot, majd jöhettek a gyújtógyertyák kábelei. Aki cserélt már sima négyhenegeresen és elégedett volt magával, az a biztonság kedvéért kezdetnek inkább sírjon egyet, mielőtt egy ilyen V8-on nekiáll. Ami a négyhengernél könnyű, az nyolcnál nem kétszer olyan könnyű. Inkább sokszorosan nehéz kavirnyálni, nem véletlenül húzott jeleket Lolka minden pipára az előzőeknél. Mindenesetre úgy véltem, hogy minden oké, gyári NGK-t rendeltem Amerikából, ahogy azt a rendes elvetemülteknek oktatják. Szinte ingyen volt, plusz sok. Jöhetett a próba.

Egy hengersornál nézve elég egyszerűnek tűnik a kábelek rendszere, úgyhogy innen mutatom. Az egyik kábel már nem volt gyári

Tényleg izgalmas dolog ez, sajnos én nem vagyok olyan rutinos beleszarós, mint Bolkáék, ezért tiszta para volt az első indítás. Kellett némi nyünnyögés, mire újra felépült a benzinnyomás a kiürült rendszerből, de végül életre kelt! És járt. Megnéztem nem ereszt –e semmi, majd újra beindítottam. Megint járt. Hagytam egy kicsit mendegélni, leállítottam, tettem-vettem, de még mindig nem robbant fel. Próbakör! Beindítottam... volna. De csak nyekk, majd semmi. Nyekk, semmi. He?

Beleesett egy tégla a szívósorba? Hát csak nem, akkor egyszer sem indult volna be. Vagy legalábbis felismertem volna a téglahangot. Az akkut előző este töltöttem fel. De indításkor mintha kis füst szállna fel a negatív kábeltől... Átmentem kedvenc autóvillamosságisomhoz, aki sosem rest elküldeni melegebb éghajlatra.

- HAHAHAHA!

Fejezte ki együttérzését. Mindazonáltal az volt a véleménye, hogy biztos a sarunál van valami tré megint, mint nyáron volt. Nem nagyon hittem ebben, mert más volt a jelenség, de hát mit tudhatom én. Elpucoltam mindent a láthatóan nem retkes sarunál, drótkeféztem, csiszolóvásznaztam, majd elfordítottam a kulcsot és... Beindult. És azóta is tökéletesen jár mindig. Valamiért a sors úgy képzeli, hogy kokiból sosem elég a hülyéknek. De ezúton is jelzem, hogy ez rossz taktika. És a csodalámpa ég még?

Nem biza, megcsináltam. Én. Nem sok jobb érzés van ennél, csak millió. De most ez mindegy, fél év után kijelenthetem, hogy végre hibakódmentes lett a jármű. De ettől még nem hibátlan, ráadásul ugyanúgy jár a motorja, mint eddig! Hát nem megérte ezt a sok szívást és pénzt?
Pszt, költői.