Mert minden hozzám hasonló átéli ezt családi ebédek, kocsmázások alkalmával. Akinek még nincs autója, nem tudja, hogy mit gondoljon erről. Ő most talán közelebb kerülhet az igazsághoz. Vagy mégsem?
1. Sokat kell rá költeni!
Új autókból lesznek a használt autók, remélem eddig mindenki tud követni, aki ezt a mondatot gondolkodás nélkül használja. Mire az új autó eléri a tíz-húsz évet, kiderül, hogy melyik szar és melyik jó. Amelyikből viszonylag sok szaladgál az utakon öregen is, abból vagy csilliót gyártottak, vagy jó autó. Bármelyik is igaz a kettő közül, ezekből kell kiválasztani egy jól karbantartott példányt, ez garantálja az olcsó fenntarthatóságot. Ha a tucatság érvényes rá, akkor minden bokorban van fillérekért alkatrész és minden szerelő ért hozzá, ha pedig azért maradtak fent, mert jók, akkor pedig csak arra kell vigyázni, hogy az ember ne törje össze, mert az valóban sokba kerülhet. Van ezekhez is alkatrész, csak drágábban, cserébe ritkábban romlanak el.
A vételárat muszáj belekalkulálni a költségekbe, tehát ha valaki nem taxizik, akkor nem tud elég sokáig élni, hogy anyagilag megtérüljön az új jármű. Az új autóra drágább a biztosítás, és még Casco-t is fogsz kötni rá. Ráadásul évekig hordani kell kötelező szervizre, vagyis akkor is, amikor nincs semmi baja. Mivel nem Kalkuttai Szent Teréz forgatja a villáskulcsot, ez is pénzbe kerül. Ha a semmire kell költeni, vagy a valamire, akkor nekem feltétlenül az előbbi tűnik soknak és az utóbbi kevésnek.
2. Ezeken mindig elromlik valami!
Itt most nincs jelentősége az anyagiaknak, úgyhogy azt hagyjuk is. Nagyobb eséllyel romlik el valami egy öreg autón, mint az újon, ez kétségtelen. Nagyobb lutri is, hiszen ritkán tudjuk, inkább csak sejtjük, hogy előtte ki és hogyan tartotta karban. Itt a lényeg inkább a „mindig” szócska, hisz van, akinél már az is sok, ha évente ki kell cserélni egy izzót, míg a magamfajta egyenesen igényli, hogy háromhavonta valamit piszkálhasson. Tehát igen, az öreg autón valószínűleg gyakrabban romlik el valami, de azért kell jó használt autót venni, nem egy fost, hogy megérje karbantartani, ezáltal minimumra szorítsuk a meghibásodások számát.
Úgyhogy ha a távirányítóban történő elemcsere is felidegesít, és van lóvéd, akkor neked mindenképp új autót kell venned. És miközben épp beleszólsz a gondtalan életből az olajsárral összekent sorsokba, ne használd a „mindig” szót, mert nagyon idegesítő. Mondd azt, hogy ezeken az öreg szarokon időnként gyakrabban elromlik valami. Így is éreztetheted az érintettekkel, hogy mekkora balfaszok, hidd el, az már a sors humora, hogy ők is ugyanezt gondolják rólad.
3. Az öreg autóra ráköltheted még egyszer az árát!
Ez a személyes kedvencem, lenyűgöz, bármikor meghallom. Elsősorban azért, mert nem is értem, hogy mit akar jelenteni. Igen, én például ráköltöttem már az árát az egyik vén krehácsomra, de nem értem pontosan, hogy az összegnek mi köze a vételárhoz. Eleve, az efféle öreg autó nem húszmillióba kerül, tehát nem is húszmillió lett ráköltve, hanem csak százezrekről beszélünk.
Nem nagyon tudok olyan dolgot mondani, amire ne kéne költeni, hisz még egy tányért is el kell mosogatni, ha egynél többször szeretnéd használni. Valószínűleg bármelyik edényedre ráköltötted már a vételárának többszörösét mosogatószerben, szivacsban mérve. A szőnyegre is megy a tisztítószer, a porszívó sem levegővel működik, de valahogy nem hallottam még, hogy ezeken bárki ki lenne akadva. Nem értem, miért elvárás az emberek részéről, hogy az autóra ne kelljen költeni, mindegyikre kell, vételártól teljesen független mértékben, hisz különbözőek az alkatrészárak is. Ami németnél ennyi, japánnál annyi. Új autónak az értékvesztését, a kötelező szervizeket, ne adj isten a meghibásodásokból eredő költségeket is figyelembe véve valószínűleg ugyanúgy elmondható, hogy akár többszörösen is rá fogja költeni a tulaj az árát. Öreg autónál is ez a helyzet, csak ott kisebb pénzekről beszélünk, ráadásul az értékvesztés egy idő után megáll, sőt, meg is fordulhat az irány. És akkor olyan magasztos gondolatokkal hímzett vörös posztót még nem is lengetek be komoly mértékben, hogy az autó ára nem feltétlenül az értékét tükrözi, ha például hobbiautóról van szó.
4. A gatyádat is leeszi!
Igen, nagy általánosságban kijelenthető, hogy többet fogyasztanak az öreg vackok. Viszont én még olyat nem láttam, hogy valaki a benzinspórolásból lett gazdag, pláne, ha maximum 15.000 km-t megy évente. Sokan még ennyit sem, úgyhogy egy új és egy régi autó közötti mondjuk négymillió forintos árkülönbözet a fogyasztás miatt nagyjából akkorra térülne meg, amikor a Jetson család játszódik. Meg aztán látott már valaki gatya nélkül tankoló öregautóst?
5. Nem lehet vele elindulni külföldre, mi van, ha lerobban?
Ugyanaz van, mintha a határon innen történne, meg kell javítani, vagy trélert kell hívni. Ja, hogy ez megtörténhet? Igen, az esély megvan rá, de csak szólok, hogy ez ugyanúgy megeshet a pár éves autóval is, amin már szintén nincs garancia, vagy akár az újjal is. Meg az is lehet, hogy a járdán sétálva a fejedre esik egy cserépdarab, vagy épp kiesik a kereke az elhaladó teherautónak, és pont átmegy rajtad. Az élet néha kiadja, néha nem, de rettegve nem lehet élni. Én négy éve mentem egy 3047km-es túrát az akkor 26 éves autómmal, utána egy hét múlva lenyomtam vele egy másik 1500 km-es menetet, miközben abban az évben kétszer jártam a Slovakiaringen is. Idén pedig megjártam vele Szlovéniát, miután már elmúlt májusban harminc. Mármint az autó. A Carinával is megfordultam már Horvátországban, tavaly pedig Ausztria hegyei lettek vele meghódítva. Jövőre egy 8000 km-es túra vele a terv, és nem reszketek, hogy jajmilesz. Az autót karban kell tartani, a problémákat pedig meg kell oldani, akár az út szélén, akár egy szerelőt meglátogatva, hidd el, nemcsak nálunk futnak autók a világban, és nemcsak nálunk élnek szerelők. Az igazi öregautós problémamegoldó képességét nem szabad alábecsülni, csak az képes rá, aki egy elsötétített szoba magányának biztonságában érzi jól magát.
6. Nem biztonságos!
Sajnos az új hetes BMW-ben is meg lehet halni, nemrég láthattunk is rá példát. Akkor már az sem biztonságos? Az autóknak nem a másik autóval kell megküzdeniük, hanem az idiotizmussal és a figyelmetlenséggel, tehát egy ideális világban, ahol mindenki vigyáz magára és másokra, papírból hajtogatott autókkal is járhatnánk. Na de kihúzom a kezem a biliből, az ember úgy ahogy van, hülye, ezzel kalkulálnunk kell. De az autózás sokaknak nemcsak arról szól, hogy élve odaérjünk valahova. Ezért hadd járjon mindenki azzal, amivel tud, vagy amivel akar, te pedig vigyázz rá, ahogyan magadra is.
Az más, ha családi autóról van szó. Nekem ugyan egyelőre egynél kevesebb gyerekem van, de azzal egyetértek, hogy ha valaki megtehetné anyagilag, hogy fenntartson egy bunker jellegű újabb autót a családja számára, de nem teszi, mert ő maga nem olyanban akar ülni, az felelőtlen önzőség. Hisz akkor tartson fent magának egy második hobbiautót és kész. Ha nem teheti meg ezt valaki, akkor pedig hagyd békén. És irigyeld, hogy ő még kilát az ablakokon, a tolatás közben is a tájat 3D-ben nézi, nem egy monitoron át.
7. Az új autóba én fingok bele először...
Amikor faterom '99-ben megvett egy új autót, 8 km volt benne. Nyilván leálltak vele a sorról, felálltak a trélerre, aztán le, fel egy másikra, satöbbi. Ez feltételezi, hogy akár több ember is belefingott már az új autóba, mielőtt te kerülsz sorra. Ha jól tudom, akkor ráadásul vannak típusok, ahol még egy ideig gyárilag le is lehet nullázni a km órát a gyártás után, ha esetleg lábon kéne átvinni egyik helyről a másikra eladás előtt. Akkor meg még kisebb az esélye annak, hogy fingmentes autót kapj. Egy mexikói gyártású autóban fél kilométer alatt is gázkamra alakulhat ki. Sajnálom.
8. Kényelmetlen, büdös, zajos.
A mai húszéves autók 1996-ban készültek. Akkor már bőven érzékenyek voltak az emberek a zajra és a kényelemre, természetesen nem szoci autókról beszélgetünk. Akkor is két kezünk és két lábunk volt, egy fejjel a nyakunkon, tehát az ergonómia ugyanolyan elvárás volt, mint manapság, úgyhogy nem a fejünk felett van a gázpedál. Az ülések a mai autókban úgy veszem észre, hogy egyre kisebbek, az én húszéves Toyotámban akkora foteleken lehet pöffeszkedni, amiket ma már nem gyártanak. Pedig ez egy kényelmetlen japán fos, próbálj ki egy Citroen-t ugyanebből az időből, vagy inkább egy még öregebbet. Büdösnek sem büdösek, kivéve a dízelek, és azok bizony hangosak is, a környéken van egy 1-es dízel Golf, minden nap az ébreszt 5:30-kor, pedig csak beindítják, nem túráztatják. Úgyhogy a dízelek valóban tudnak bűzölögni és zajongani, de ha már itt tartunk, abban lehet valami, hogy állítólag kevésbé környezetszennyező ilyenekkel járni, mint ezeket bezúzni és új autókat legyártani. Én nem szeretem a dízeleket, így ennyit tudok felhozni a mentségükre.
Egy jó benzines öreg járgány ezekben a szempontokban felveheti a versenyt a mai járművekkel, még ha teljesen nem is érheti őket utol. Na jó, a zajszigetelés egészen biztosan jobb a mai autókban. Ami nem is baj, tekintve, hogy sokszor tényleg zajról beszélhetünk.
Kihagytam volna valamit?
