Pár éve épp megültem az országúti Bianchimat, amikor egy gémeskutat meglátván aktiválódtak a fényképezőingereim és egyszer csak azon kaptam magam, hogy én vagyok a világ legnagyobb balfasza. A kerékpárom pedig egy kút mélyén fekszik. Ilyet inkább rövid versben vezetnék be:

Szombati nap derekán
Késztetésre leltem
Fémkecskének a nyergében
Megmozgatom testem

Suhan a táj, nem tétován
Tempóm sokszor negyven
Fülemben szól zenebona
Vidor is a kedvem

Hirtelen a művészlelket
Megtámadja sugallat
Kút szélén a bájk álldogál
De közbeszól a fuvallat

Kút mélyéről hang hallatszik
A víztükröt széttöri
A fenékről meglepődve
Néz fel rám a Bianchi 

A döbbenet végigszántja
Izzadt, büdös testem
Felismerés üti agyam
Ilyet hogy tehettem

De a bájknak semmi baja
Vigyorgok, mint tejbetök
Ekkora fasz hogy lehettem
Soha én rá nem jövök!

Vagyis felraktam a bringát egy képzelt jó fotó érdekében a kút karimájára, a szellő gondolt egyet és belökte a kút mélyére. Én pedig hirtelen gyalogossá váltam a semmi közepén, 25 km-re otthonról. Bárkivel megeshet, nem igaz?
Felhívtam a csajom, hogy ha épp nincs jobb dolga, idejöhetne a Cilivel értem (akkor még csak ő létezett autó címén, Karina sehol), egyúttal hozhatna némi kötelet egy kampó végén, hogy kihúzzuk a biciklimet a kútból. Nem értette, hogy én miért nem vagyok a kút mélyén, és tulajdonképpen én sem, bár más okból jutottunk el ehhez a gondolathoz. Viszont roppant szakértelemmel rájöttünk, hogy a garázsnak a kulcsa ott van nálam, anélkül pedig nehéz lesz. Így hát azt tettem, amit mindenki tett volna, ha a közelben lakik az excsaja. Akkor már ezer éve nem beszéltünk egymással, és miután végül nem fulladt meg a röhögéstől, odajöttek bringát horgászni a faterjával. Aki csak annyit mondott jótanácsként, hogy legközelebb vízibiciklivel menjek ilyen túrára.

Lepöcköltem a hínárokat a küllőkről, felültem és hazatekertem. Még a km óra is működött, pedig másfél órát töltött a vízben. Viszont pár nap múltán kiderült, hogy a hátsó felni az esés következtében menthetetlenné vált, az egyik küllőszegecs kijött a helyéről. De nálam nincs olyan, hogy valami rossz, hanem csak valami másra jó. Egy bringának a felnije csak addig tud szar lenni felninek, amíg annak akarjuk használni. Faliórának például még tökéletesen beválhat!
Mézes csupor tetejébe még úgysem hiszem, hogy sokan fűztek volna küllőket, hát most én megtettem 36 furat elkészítését követően. Sík felület kellett ugyanis az órabélnek, az óraszerkezet és a mutatók közé pedig pont befért egy négyes fogsor, amiket darabonként ragasztottam egymáshoz, még szerencse, hogy valami régi bringáról pont megmaradtak. Egyébként ezeket majd úgy fogják feltárni ötezer év múlva, hogy egymáshoz lesznek ragasztva, őrületesen erős kétkomponensű ragasztót használtam. Ez volt kéznél.
A mutatókat laminált fekete papírból vágtam ki, majd pillanatragasztóztam a gyárilag az óraszerkezethez kapható mutatókra. Azt hittem, hogy nehéz lesz a szerkezetnek és nem bírja majd, de kétévnyi használat igazolja, hogy nincs para, évenként kell csak elemet cserélni benne, és tök pontosan jár. Számjegyek is kellenek egy órára és hát mi másból lennének, ha nem láncból? Brigéciolt ragadtam, meg egy kinyúlt láncot, úgy elpucoltam és zsírtalanítottam, ahogy azt illik, majd méretre szabás után pillanatragasztóval csepegtettem meg a láncszemeket. Utána a küllőkhöz is ugyanezzel ragasztottam oda, simán elbírja őket és eszük ágában sincs leesni.
Az óraszerkezet persze jó nehéz lett a fogsorral együtt, kétoldalas ragasztóval van felfogatva a méztetőhöz. Muszáj volt oldhatóra megoldani az elemcsere miatt. Tépőzár gyenge lett volna, és igazából a kétoldalas ragacs is csak az első elemcseréig bírta. Utána gyanútlanul visszaraktam egy új tépettel, majd aznap éjszaka a csajommal egy kétoldali szívroham lábon való kihordása után megállapítottuk, hogy faszkivan. Felnyaláboltam a padlóról a leesett óraszerkezetet, és végül a kétoldalast megerősítettem pillanatragasztással is. Azóta jó, bár beszarásmentesítettem egyúttal a dolgot azzal, hogy egy kis zsineget kötöttem az lánckerékre és az egyik küllőre. Így ha le akarna esni, akkor sem fog padlót.
Hibátlan dísze a szobának, ráadásul pont szereztem rá egy használt sárga gumit, így jól megy a falhoz is. Belső is van benne, hát hogyne.
Úgyhogy ha nem is vonatkerék, de legalább órakerékpumpáló lettem... Ráadásul a felni holtában is elég messzire gurult a nagyvilágban, több cikkben is szerepelt, miután beküldtem a recyclart-ra. Reinkarnálódni tudni kell!

http://www.recyclart.org/2014/11/recycled-bike-wheel-clock/

http://www.cubebreaker.com/recycled-bike-wheel-clock/

http://www.2tout2rien.fr/recyclage-dun-velo-en-horloge/

http://www.neatorama.com/2014/11/13/Bicycle-Wheel-Clock/