Amikor 2008-ban a történelem ismételte önmagát, és beköszöntött egy világméretű szívás, hirtelen mindenki rájött, hogy pazarolni menő, csak nem éri meg, és addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Probléma ez a szent gazdaság számára, hiszen ha a jónép nem költi a lóvét, nincs kikből megélni, nem lehet semmit eladni. Az új autók is csak hevertek parlagon, de olyan mennyiségben, hogy egy hadseregnyi Horst Fuchs sem lett volna képes eladni őket. Megoldás kell ide, de nagyban csak a nagyok játszanak, az autógyártók pedig önerőből képtelenek voltak eladni termékeiket. Kutyaharapást szőrével, az eszetlen pénzköltés miatt kialakult helyzetet mivel mással lehetne megoldani, mint pazarlással, és hogy tovább nyújtózzunk a takarónál! Ehhez viszont kell arcbőr, az pedig a kormányban akad tisztességgel, hiszen feltétele a munkavégzésnek, nincs ez másként Amerikában sem. Így hát 2009-ben akcióba is léptek, elszántan kifundálták, miként lehetne ott az új autók eladásait feltornázni. A megoldás egyszerű, a régi autókat zúzassuk be, adjunk értük több pénzt, mint amennyit érnek, de azt csak új autó vásárlására lehessen elkölteni. Ez így hülyén nézne ki a híradóban, de mivel arrafelé már születéstől fogva álszentségben keresztelkednek meg az emberek, praktikus a környezetvédelemre ráfogni a dolgot. Az már jobban hangzik, azt meg úgysem fogják fel a népek, hogy egy új autó gyártása mennyire környezetszennyező, de azt saját bőrükön érzik, hogy az autó fogyasztja a benzint. Vagyis kiválóan közérthető statisztikákat is lehet a program végén gyártani, ha azt mondjuk, hogy kapsz 3500$ vagy 4500$-t az autódért, ha:
- Nem öregebb 1983-nál
- A fogyasztása 15.7L / 100km, vagy több
- Műszakis, járóképes, és már legalább egy éve van a tulajdonosnál
Az, hogy 3500$ vagy 4500$ üti –e a polgár markát, az határozza meg, hogy az új autó, amit vesz majd emberünk, mennyivel fogyaszt kevesebbet a réginél. Ha 10 mérföld / gallonnal jobban teljesít az új, akkor 4500, ha az alatt, akkor 3500. Tehát ha eddig 15.7 litert fogyasztott az autód, akkor az újnak 10.1-et kell a magasabb összegért cserébe. Ami mondjuk Európában nem lenne valami nagy kihívás, de ne feledjük, hogy ez a lehetőségek és a pazarlás országában történt, ahol minden autó egy pazarlási lehetőség volt mindig is. Amikor én jártam ott 2007-ben, lenyűgözött az a tékozlás, ami zajlott. Anyuka kijött a boltból egy szatyorral és bepattant a duplakerekű, 6 méter hosszú pickupba, beröffentette az 5.7-est és máris haladhatunk. Imádjuk a V8-at, muscle-ben is, de azért lássuk be, a lófasznak is van vége, kár, hogy esetünkben annyira hosszú lett, hogy áthidalta az óceánt, és mi is nyalogathattuk. Elkalandoztam, elnézést.
Tehát betért az ember a tökéletesen működő autójával az egyik olyan autókereskedésbe 2009 július 1. és augusztus 24. között, amivel a kormány szerződésben állt a „Cash for clunkers” becenéven futó kampány keretében, kiválasztotta az új autóját, megnézték a réginek a fogyasztását, majd vihette is a fogyasztási különbségnek megfelelő lóvéval olcsóbb autót. Ezt a különbséget később a kormány kifizette a kereskedőnek. Igen ám, de mi történt a „régi” autóval? Az nem járja, hogy visszakerül az útra, hiszen új autót kell venniük a polgároknak, nem ilyen szarokat.
A kormány tehát hivatalból tönkretetette az autót, a motort konkrétan eszerint a processz szerint kellett szétzúznia a kereskedőnek:
- Engedd le az olajat a motorból
- Töltsd fel annyira sodium silicate és víz keverékével, hogy átjárhassa a motort.
- Járasd 2000-es fordulaton, amíg meg nem áll, ez beletelhet 3-7 percbe.
Ellenkező esetben 15.000$-os bírságra lehetett számítani. A folyadék, amiről szó van, egyébként a nagyon beszédes „folyékony üveg” néven ismert. Ha túl vagyunk ezen a kiváló vasárnap délutáni elfoglaltságon, eladhatjuk az autó alkatrészeit a tönkretett motor kivételével, de erre 180 napunk van, majd a maradékot végleg be kell zúzni.
A folyamat a valóságban persze nem pont így zajlott le, a videók tanúsága szerint beöntötték a löttyöt, majd tiltáson forgatták a motort, amíg ki nem lehelték a lelküket, így nem kellett sokáig várni. Ugyanakkor a kereskedő valószínűleg nem saját maga ölte meg az autókat, hanem egyből leadta egy bontóba, hogy ők végezzék el a piszkos munkát. Akik viszont a motor tönkretétele után egyből dobták is be a zúzóba az autót, nem volt idő bontogatni, és szerintem hely sem volt senkinek a nagymamájánál, hogy hirtelen ennyi roncsot lehessen tárolgatni, hiszen állítólag legalább 125.000 autó esett áldozatul 55 nap alatt. És mivel ha hülyeséget el lehet követni, el is követik, a hírek szerint bekerültek elég érdekes járművek is a zúzdába.
Ahogy az lenni szokott, a kormány szerint sikeres lett a történet, hisz ott rendszerint minden már az elejétől kezdve sikerre van ítélve. Végül is van az úgy, hogy építkezni csak rombolás után lehetséges, de nem mindegy, hogy milyen áron. Meg rendszerint az sem mindegy, de itt mégis az volt, hogy mennyire veszélyes egy folyamat, megesett, hogy a bontó leégett, sok motor robbant. Sötétebb lelkű egyének legalább jól szórakoztak egy ideig, de a videók alapján a legtöbben nem örültek neki, hogy jól működő autókat kellett tönkretenniük. És bár a hivatal nem barátja az autóknak, a sors szerencsére igen, a táblázat szerint NSX-et, A80 Supra-t, és a 911 Classic Porsche-t nem lehetett leadni, különben sanszos, hogy valakik megtették volna. Az viszont biztos, hogy míg a legtöbb autó igen hamar feladta a küzdelmet, egy 1989-es Land Cruiser 12 és fél percig bírta a kínzást!
Az igazi gond az, hogy kicsiben bár, de továbbra is folytatódik ez a kiváló program. Még a végén kiderül az is, hogy a kisköbcentis turbómotorok meddig bírják a folyékony üveg áldásait?