Mindenkinek minden korszakában megvannak a maga vágyai. Emlékszel gyerekkorodból a szüleid ábrázatára, miközben toporzékoltál a játékboltban? Igen, miközben égetted őket, az alig észrevehető csillogás a szemükben nemcsak szeretet volt, hanem némi szánalom is. Látták ők, hogy az a játék neked valamiért nagyon kell, de tudták, hogy úgyis tönkreteszed, összetöröd, de ha netán mégsem, akkor kisvártatva megunod majd a normális jellemfejlődés miatt, csak a szeretetük mentette meg az irhád, hogy esetleg megkaphasd és elérd célodat.
A formaterv egyértelműen pénteken 16:50 és 16:59 között készült.
Sok évvel később már inkább olyan tárgyak után vágyakozol, amiket igazából nem kaphatsz meg, még anyutól sem. Vagy azért, mert elérhetetlenül drága, vagy azért, mert házas vagy, vagy – és ez nagyon durva dolog, a felnőttkor átka -, már az ésszerűség gátol, egész egyszerűen tudod, hogy ostobaság lenne megvenni. Ezen a ponton gyakran kerül képbe autó, persze tipikusan csak akkor, ha a lábaid közt van mit megmarkolnod.
Ma már ugyan nem járok játékboltokban, de mivel anya csak egy van és jellemzően nem vele beszélgetek autókról, így a lesajnáló tekintetet nem leplezte soha senki előttem, hanem mint egy neonreklám, villogott a pofámba, amikor elmondtam valakinek, hogy mennyire vágyom arra, hogy akár csak rövid ideig kipróbálhassak egy AE86-ot. Igen, az értetlenséggel vegyített szánalom, ami áradt ilyenkor az emberekből, szinte égette a testem, amikor megtudták az évjáratát, pláne ha még képet is toltam orcájuk elé. És nem is tudtam őket hibáztatni, ráadásul gyakran tudtukon kívül kíméletlenül le is döftek egy egyszerű „miért?” kérdéssel. Hisz fel tudtam én mondani a leckét a pillekönnyű autó tökéletes súlyelosztásáról, a valószerűtlenül pörgős, erős motorról, hátul gyári sperrdiffin keresztül kapirgáló hajtásról, de közben titkon én is szántam magam, hisz fogalmam sem volt, miről beszélek. Ostoba kamasz voltam, aki a suli legjobb csajáról csak ábrándozott, miközben úgy csinált, mint akinek már megvolt.
És most, sok évvel később itt fekszik előttem, csak rám vár...