A hólyagom feszül, már vagy 40 km óta. Nem is csoda, a testem előző nap megkapta a magáét, így most a vízháztartás romjain pörög arcon az elmém, fittyet hányva rá, hogy a testem pihenni vágyik. De eltervezett dolognak engedelmeskedek, márpedig ha én eltervezek valamit, akkor saját magamon nem múlhat a véghezvitele. Pláne, ha autó is keveredik a képbe… Úgyhogy feszüljön csak a hólyag, majd ha végeztem, fellélegezhet, most nem akármihez megyünk látogatóba. A célpont egy velem nagyjából egykorú TE71 Toyota Corolla GT, 850kg, 115LE, hátsókerék-hajtás. Ritkább, mint a hajam, nemhogy országunkban, hanem egész Európában, most pedig van egy eladó példány a környéken, tehát nem árt megnézni, hátha magával ragad és kinyitja a pénztárcám. Hogy mennyit kéne leperákálni érte, csak tippelni lehet, ugyanis nem adott meg árat a hirdetésben az eladó…
Másfél hónapja már felhívtam egyszer, akkor németországi vásárlójelöltekről szólt a hadova, 250E ft-os ajánlatok hátán szárnyalt emberünk lelkesedése. Tegnap ismét feltárcsáztam, és még mindig a tulajdonában van az autó, tehát valamiért csak nem kelt el, hát kíváncsi lettem. Ha netán nincsenek helyrehozhatatlan hibái, 200E ft környékére (inkább az alá) lealkudva egész jó vétel lehet, nagyjából 10 év alatt felhozhatnám patika állapotúra, befektetésnek sem lenne utolsó! A Cecíliámmal úgysincs sok tennivaló, garantálva lenne egy újabb prodzsektautóval álmatlan éjszakáim kitöltése hosszú időn át.
- Hát ez elég csúnya… – szólt a csajom, amikor megérkeztünk a házhoz, és az utcán parkoló robogót kikerülve haladtunk az autó felé.A látvány ütvefúr.

Szórakozottan elengedtem a megjegyzést a fülem mellett, hisz nyilván már a bobozás jár a fejében, ahova készülünk innen, biztos csak sürgetni akarja a lelépést. De nem, pár pillanat múltán, miután már megjárta tenyerem a tulajdonosét, és közelebb kerültem a géphez, igazat kellett adnom neki.
Lakk csak kicsit van több rajta, mint az én körmeimen. Néhol még azért akad, de a tetőn csak mutatóban egy húszforintosnyi, a motorháztetőn pedig felszaggatva, mintha a színe miatt kolbásznak nézte volna egy óriás, és elkezdte tompa körömmel lepirgálni a héjat.
- Egy ismerősöm 100E Ft-ért lefényezné. – hangzik el a jó hír a tulajdonos szájából, eközben testének kipárolgását szaglószerveinkhez sikerrel közvetíti a levegő. Biztosítom róla, hogy ha annyiért fényezi le valaki, akkor inkább maradjon így örökre. Egyértelmű, hogy ezt az autót már egyszer átfújták, valószínűleg ugyanennyiért. Mivel 14 éve van a mostani tulajdonos birtokában, és nem ő csináltatta, minimum ennyi ideje történt ez a beavatkozás. Az udvaron ugyan van egy garázs, csak tele van szórva kacatokkal, a négykerekű kacatot kiszorítva az utcára, ahol megesett, hogy évekig állt… Autóról mindig a tulajdonos árul el a legtöbbet, anélkül is, hogy kinyitná a száját. Ötven körüli hím, jobb karján bőr díszíti a csuklót, bal oldalit egy nagyjából 30 éves óra öleli magához. Rockzenészként tengette életét - az nem derül ki, hogy milyen szerepkörben -, ezt teljesen hitelesen mutatja a külső. Lassú lépteken közlekedik, 17 évvel ezelőtt történt motorbaleset mementója mindez. Kinyitja a keret nélküli ablakos ajtót a vezető oldalán, és ugyanezt teszi a motorháztetővel is. Kérés nélkül indítja be a motort, A 2T-G engedelmesen beröffen, majd torkához kapva áll neki fuldokolni, gázadásra is, amíg meg nem jön a megváltást jelentő szívató. Sietek a motorhoz, tenyér közelítésével ellenőrzöm a hőmérsékletét, meleg. Ki is derül, hogy nem olyan régen ért haza, csomagokat hurcolt vele, erről árulkodnak a ledöntött hátsó ülések. A szelepfedélről is hámlik a festék, olyan ez az autó, mintha bele lett volna mártva kompletten kromofágba.A gyújtókábelek voltak cserélve valaha, valószínűleg minden más gyári, érintetlen, de minimum 14 éve nem illette emberi kéz.

Tehát melegen nincs alapjárat, gázadásra fuldoklik, a dupla karbik beállítás után kiáltanak, de valószínűleg egy teljes felújítás is kijárna, mert valahol biztosan falsot szívnak. Szívatóval viszont olyan lelkesen veszi a fordulatot, ahogy azt illik! Kár, hogy hallani nem sokat lehet a motorból, mert 50 méteres körzetben minden hangot elnyom az a tirpák sportkipufogónak csúfolt valami, ami rá lett téve valamikor, nem lehet hallani a motor amúgy gyönyörű hangját. A hátsó dobra még rá is van fújva a kasztni színe néhol, felette a lökhárítóba csavarok vannak betekerve látszólag ok nélkül, fura elhinni, hogy mindez Svájcban esett volna meg vele, ahonnan állítólag származik. Kasztni sok helyen letapasztva dáktép szerű fekete cuccal, kérdésemre a rokker elárulja, hogy alattuk rozsdásodás található, és le lettek ragasztva valamelyik rokona által, hogy ekképpen előzzék meg a burjánzást. Hátőőő… Na mindegy. Ugyanez az anyag található körben a tetőablak szélén, anélkül beázik, hát persze. Szagot fogtam, elkezdek hát kutatni rozsda után mindenhol. A jobb ajtó alja lakatolva volt valamikor, fényezve nem. Mögötte a küszöbön finoman megindult a korhadás. Bal ajtó alján szintén megindult enyhén a barnaság. Bal hátsó ív javítva, de nem fényezve. Ugyanezen oldalon a hátsó lámpa cserélve egy valamilyen lámpára a két évvel ezelőtti műszakira, az eredeti lámpa ugyanis törött volt. Valami kiváló szakember három tubus sziloplaszttal odatákolt egy másik lámpát valami randomszerűen választott autóról, a tulajdonosnak természetesen fogalma sincs, milyenről származhat, de legalább ő is elismeri, hogy undorítóan néz ki a megoldás. (Aki felismeri, milyen autóról való, ne tartsa magában, tanulni vágyom!) Fúj.

Elöl a hűtőrács telibe fújva a kasztni rút színével, ő sem érzi ezt jogosnak, hát pereg lefelé. A lökhárító alatt van egy splitternek látszó valami, nem tudom, de alig hiszem, hogy gyári, valami habosított, gumiszerű műanyagból készült, rágányolva a festés, ami úgy hámlik róla, mintha fizetnének érte. A hátsó, teljesen típusidegennek tűnő szárny ugyanebből az anyagból készült, de legalább ott nem próbálkoztak a fényezésével.
Akit az ilyesmi nem zavar, nyilván szarik bele az egészbe. És valóban... Nem szégyelli bevallani, hogy neki ez csak egy autó, nem érdekli különösebben. Letérdelek a régóta nyírásra érett gazra, belesek alulra, további rozsdát kajtatva. Aha, megvan, az egész futóművön csámcsog a megrettegett gonosz, mi minden öreg autó főellensége, de egyébként a kasztni első blikkre nem tűnik katasztrófálisnak. Bal küszöb eleje kicsit megnyomorgatva, nem értem, hogy miért, hiszen a gumik 15 évesek, tehát aligha lehetett emelve kerékcsere miatt, szerelőnél pedig 14 év alatt nem igazán fordult meg, az fix. Repedezettek is a gumák, ahogy illik, időközben meg is kapom az információt, hogy ő ezekkel vette, de teljesen jók, nincs ezeknek bajuk! Nincs hát… Kérdésemre, hogy milyen gyakran volt cserélve az olaj a motorban, meglepett tekintetet kapok, majd félszeg választ, ami kevés sikerrel arról próbál biztosítani, hogy a műszaki vizsgák alkalmával. Látom rajta, hogy ő sem hiszi ezt el, valószínűleg nagyon sok éve ugyanazt az olajat köpülik a hajtókarok… A blokk egyébként száraznak tűnik, a fékfolyadék persze fekete, a kiegyenlítő tartályban nem látok folyadékot, szerintem sosem volt ellenőrizve a hűtővíz szintje, cseréjének témáját ne feszegessük. Beülök, a beltér a külsőhöz méltó, retkes, a kormányon valami ocsmány izé, a műszerfalon néhány kapcsolót már kivégzett az UV fény, de maga a műszerfal (amin egy Playboy nyuszi is helyet kapott) meglepően jól néz ki a rajta lévő fél centis poron keresztül. Ülések nem szakadtak ülőfelületükön több darab párna hever. Váltó előtti dobozból gyanús vezetékek tekeregnek szerteszét, nyilván a hátul lévő, olvadós Videoton hangszórókat idéző dobozok, és az ajtókba vágott hangszórók felé igyekeznek.
Kérdés nélkül megtudom, hogy 51E ft a nyugdíj, nincs pénz semmire, bár ez látszik mindenen. Hogy kipróbálhatom –e? Az attól függ, hogy komoly érdeklődő vagyok –e, ezek szerint az nem számít, hogy majdnem másfél órát autóztam idáig. Érdeklődöm, hogy mennyi lenne szerinte a vételár, az majd eldönti, hogy mennyire vagyok komoly vevő. Mint kiderül, nagyon is komolytalan vagyok…
470E Ft-os ajánlatokkal szembesül, természetesen még mindig németországi az egyik vevőjelölt, már foglalót is hagyott, 75 ojrót, amit emberünk nem is átallott elkölteni számlákra. De megtudom, hogy mindez tökmindegy, hisz ha ezt el is bukta a vásárlójelölt, nyilván meg sem érzi! Ellenszenvem egyre inkább erősödik, már nem is vágyom rá, hogy kipróbáljam ezt az autót. Biztosítom is róla, hogy én feleannyit sem adnék érte, hisz nem ér annyit. Sok sikert az eladáshoz, jólneveltségem hátráltat is benne, hogy tovább raboljam az idejét. Mivel úgy tűnik számomra, hogy nagyon nem fontos neki az eladás, mintha inkább csak árulni szeretné akármeddig, egyfajta fura árverést megteremtve a minél nagyobb haszon reményében, azt azért megkérdem még: miért akarja eladni? Nos, mert nincs szüksége autóra, sokat is fogyaszt, pláne télen, ráadásul van neki robogója, az bőven elég. Pár perc múlva ezen infó mellé rakhatom azt, hogy mégiscsak jó, ha van autó, mert zsák krumplit mégsem vihet robogón. Ismételt kérdésemre, hogy mégis miért adja el, másféle begyakorolt válasz következik, hátha az bejön. Szeretne egy másik autót, elvégre ez már 14 éve megvan neki, múltkor is majdnem összejött egy Mazda 323, de sajnos nem volt rá pénze. Úgyhogy ennek az árából akar venni valami mást, nem is baj, ha régi az is, csak izgalmas legyen és még az átírás költsége is jöjjön ki a Corolláért kapott lóvéból. Ez végül is egy ritkaság, ugyan nem tudja, hogy mennyit ér, de nyilván nagyon sokat, úgyhogy nem akarja akármennyiért eladni! Viszont én szimpatikus vagyok, majd esetleg felhív a jövőben és ha megegyezünk valami 3-400E közötti összegben, akkor akár enyém is lehet. Uhh…Idézem: "csajozós ajtó"

Köszönöm, viszontlátásra, egyre fontosabb lett a feszülő hólyagom felszabadítása.
Örülök, hogy én leléphetek, ha az autó is megtehetné ugyanezt, szerintem már nagyon régóta világgá ment volna. Nem lehetett egyszerű élete, az előző tulaj nyilván igénytelen, ízlésficamos akárki lehetett, a mostani pedig azt gondolja, hogy egy aranybányán ül, csak nem veszi észre, hogy az idők folyamán arany helyett szarral lett feltöltve, előbb azt kéne kitermelni, hogy hozzáférjen az értékhez. Nem használja, hanem kihasználja az autót, miközben a szemellenzőtől nem látja a valóságot. Hogy mi lesz ennek az autónak a valószínű sorsa? Egyszerű. December óta hirdeti, tehát immáron négy hónapja riasztja el az összes vevőjelöltet az irreális elvárásaival… Pár hasonló hónap elteltével be fog következni az, hogy senki nem fog már érdeklődni sem, emiatt hirtelen felindulásból majd az első adandó alkalommal túlad rajta százötvenért, csak vigyék már el. Aki pedig megveszi, szintén folytatja a gép kihasználását a méhtelepig. Ha nem Toyota lenne, már eddig is rég kimúlt volna ilyen körülmények között.
Méltatlan élet egy ennyi szenvedéllyel megtöltött járműritkaságnak, de nincs mit tenni… Ma Palvin Barbarával találkoztam, aki smink nélkül, pattanásos arccal, szakadt ruhában dolgozik egy lángossütőben. Szája büdös, hónalja szőrös, beletörődött a sorsába.
Reménykedjünk benne, hogy mielőbb erre jár egy dubaji sejk, aki kirántja a posványból, meglátja benne a szépet, s jót, megadja neki, amit érdemel!