Nem sok oka lehet az embernek arra, hogy Lexus LS400-at vegyen. Nekem volt, méghozzá három is:
- Szeretem a régi Toyotákat, ez a Lexus pedig egy legendás Toyota
- Elmaradt a Norvég kirándulás, a pénz pedig lángra kapott a zsebemben
- V8
Örültem, hogy sikerült találnom egyáltalán eladó, ráadásul első generációs példányt, és biztatóak voltak az első jelek. ’94-től ismert előélet, gyári papírok, gyári szerszámkészlet a csomagtartóban, törve nem volt. De hamar kiderült, csak arra költöttek szegényen, ami látszik. Azóta is úgy hívom: Pompaautó. Újra lett bőrözve a belső, újra lett fújva a külső, az 1UZ motor meg akkor is járni fog, ha a Föld a másik irányba kezd el forogni. A többi meg az én gondom, nem igaz? De.
Nyilván előbb fog az ember pirított hógolyókat dobálni, minthogy hibátlan öreg autót vesz, számítottam is rá, hogy sokminden szar lesz, a vásárlás előtt is láttam számos dolgot, de hogy ilyen mélyen fogok leásni a mocsokba, melynek alján még egy szennyvízcsövet is eltalálok a csákánnyal, az azért meglepett.
De legalább meg tudom mutatni pár epizódon keresztül, hogy mi a magyar valóság. Összeggel is, mert itt a világ segglyukában úgyis mindenkit leginkább ez érdekel, és a konkrét esetben tán van is értelme.
Tanulságos azért lesz, mert az teljesen biztos, hogy itt a balkánon a megőszült luxusautóké az egyik legsanyarúbb sors. Náluk már csak azoknak rosszabb, akik manapság megveszik őket. Ahogy hozzányúlok, problémát találok, úgyhogy lassan már ránézni sem merek. Azonban túl szép ahhoz, hogy ne akarjak ránézni, ettől hozzá is érek, és máris kész a baj! Nem egész két hónap elteltével már álmomból felriadva is alkatrészeket veszek, nemrég még a kalapácsomat is eltörte a rohadék, úgyhogy lassan örülhetek, ha a gatyám még megmarad, mire alkalmanként feljövök a garázsból. Az a helyzet, hogy helyenként már én sem élveztem, pedig az én legendás türelmem hullámain az egész emberiséget elhajózhatnánk a nyugalom szigetére.
Dőlj hátra, ez durva lesz.
Magáról a típusról majd egy külön tesztben fogok megemlékezni, egyelőre ez legyen csak egy autó, ami 1991-ben készült. Akkor egy luxusautó sokkal kevésbé volt komplikált, mint egy bármi, amivel egy átlagos anyuka megy ma a teszkóba. Mivel ennek az LS400-nak a belterében töltöttem a legkevesebb időt, viszont annál többet a vasak közt, bizton állíthatom, hogy ez viszonylag egyszerű, és okosan átgondolt szerkezet, és szinte minden porcikája még szerelhető. Ha olyan sorsa van, mint ennek a konkrét példánynak volt, akkor viszont kell is szerelni. Nem ijedtem meg a kihívástól, mert ez még ízig-vérig Toyota, úgyhogy 200 km ismerkedés után feldobtam a műtőasztalra, mert képtelen lettem volna nyugodt szívvel használni, amíg ilyen szintű problémái vannak. És itt most nem arról van szó (ami a valóság egyébként), hogy hisztis gyökér vagyok és már egy enyhén csíkozó ablaktörlő miatt leállítom az autót. De ugorjuk már meg egy szimpla műszaki vizsga színvonalát. Mondjuk egy legálisét.
Itt láttam meg először. Kár, hogy nincsenek meg a gyári felnik
A gumik olyan állapotban voltak, hogy amikor ilyenekkel az AE86-on lenyomok egy kanosabb driftkört a reptéren, már nem vállalnék be egy következőt. A vásárlás másnapján kedvenc gumisommal jókat röhögtünk, hogy ránézésre konkrétan más méretnek látszott a levett, simára borotvált gumi, mint az új, amit készült felrakni, hiába voltak az adatok ugyanazok. Ha már ott volt a csáposon, elkezdtem összeírni a károkat. Készült egyfajta lista, de igazából nem olyan, amitől felhúztam volna bármelyik szemöldököm, csodák csak a mesében vannak, a parlamentben, meg az autókereskedőknél, itt a rögvalóságnak kandikált ki a lábujja a rózsaszín fingfelhőből, és a csípős bukét a friss műszaki vizsga adta meg igazán.
Egy szezont még elmegy! Mondhatták tizenéven keresztül
Új gumik mennek a helyükre, a fent lévők már driftre sem lettek volna jók
Kormányművön az axiálcsukló porvédői kukáért kiáltottak, nagyobb gond, hogy a bal axiál úgy kotyogott, hogy ha tovább mozgatom, egy csésze erős kávé is kicsordult volna belőle. Jobb első-felső lengőkar szintén zenész, kipufogón néhol kifújás nyomai, talpas gömbfejek is már a szemetes felé talpalnának szívük szerint, hátsó gátlók porvédői szakadtak. És persze a klasszikus tétel a típusnál, a hátsó futóműben pár szilent már kotyog. Kerékcsapágyak nem teszik ezt, nincs szétrohadva a kasztni, tényleg nem látszik törés sehol, olajfolyás sem komoly sehol, na jó, a szervopumpán látszik, hogy több az olaj kint, mint bent, de annak a csapágya eleve úgy visított, mint egy kismalac, úgyhogy autentikus a disznóól hangulat. Meg a kormányművön látszik, hogy nagyon, de tényleg nagyon enyhén szivárog. Nagyobb baj az, hogy a fogasléc úgy lóg, mint a pásztor ember fasza. Ennyi teendő végül is nem nagy para egy 29 éves luxuasutón, ami már egyszer eljutott a Holdig. Kár, hogy ezt az utat a Földön tette meg, mert az űrben nem kellett volna ennyit tekerni a kormányt, de hát ennyire még Elon Musk sincs kitömve vágyálmokkal, nemhogy én. Vagy mégis? Első féktárcsák és betétek is cserések lesznek.
A légszűrő átment darázstemetőbe
Néha még eljártunk vele ide és oda, de alig pár nap elteltével már nem bírtam tovább, ideje volt folyadékokat cserélni, meg tisztességesen körbenézni. Beköltöztem a garázsba hát egy full napra, még az ebédidőt is együtt töltöttük. Olajcsere a motorban, váltóban is lecseréltem a szűrőt, ami persze még a gyári volt. Hűtővízcsere, de akkor már láttam, hogy a hűtő sem ússza meg, annyira el volt már tömődve minden hűtőbordája, és még a gyári volt. Ékszíj? Haha, ugyanakkor volt cserélve, mint a vezérlés, az ékszíj repedezettségéből már sejtettem, hogy a vezérlés is cseréért kiált. Megrendeltem hát mindent, bár ezeket későbbre terveztem.
A hűtő, ami inkább már hevítő
Ez egy vízhűtő
Mivel a hűtőre és a vezérlésre várni kellett két hetet, gondoltam addig elvégzem az apróságokat. Bal első ablakemelő csak akkor húzta fel az ablakot, ha Hulk kezelte a gombot. Szétszedtem, igazítottam az érintkezőkön, tökéletes. Fordulatszámmérő politikus volt, igazmondó juhászt kellett belőle csinálni. Mikor kivettem, látszott, hogy a gond az, hogy nem nulláról indul, szerencsére a világban már más is szívott ezzel, ezért megleltem a megoldást. Miután átmostam a fűtőradiátort, nem ment néhány henger, úgyhogy rendeltem új gyertyákat is. Nyolcat, az már tétel, pláne iridiumosból ami ebbe kell. És ha már ott jártam, levettem a generátort, mert csak azt hívom generátornak, amit Önindtós Pisti revíziózott, addig csak egy nehéz fémkrumpli. Ki lettek cserélve a csapágyak, szénkefék, miegymás, és érdemes megjegyezni, hogy ennyi kilométer után is még olyan állapotban volt a cucc, hogy Ö. Pisti referenciaként mutogatta a betérő kuncsaftoknak. Kár, hogy ettől nem vált ingyenessé a meló.
A fordulatszámmérő eltévedt, de visszatereltem a helyére
Mivel úgysem ment az autó hűtő, generátor, satöbbi nélkül, lekaptam a szervopumpát is. Ekkor már vérszemet kaptam, elvégre min kísérletezzen az ember, ha nem ezen, így gondoltam felújítom én magam. Ez csak egy szélkerék, mely olajat forgat, nem? Nem, de attól még nekiveselkedtem. Megrendeltem hozzá a Gates felújítókészletet 15E forintért, és vettem hozzá Koyo csapágyat 1500-ért. Egy ilyen műveletért egy szakműhely elkérne ötvenezret, úgyhogy ha bejön, nevetek, ha nem jön be, bőgök. Mikor a visszafolyó ág gumicsövét el kellett törni (!), a maradékot pedig a csőről le kellett vágni darabokban csípőfogóval, elkezdtem izgulni, mi lesz itt... Végül egy összecsukható hokedlin sikerült a művelet, kicseréltem az összes tömítést, megmértem a lapátokat, mindegyik bőven méreten felüli volt, és még a csapágyat is szépen ki tudtam cserélni. Még a végén nem a kiadásokat kell regisztrálnom, hanem a megspórolt összegeket? Nem, mert van a pumpán egy szelep, ami mindig elkezdi ontani magából az olajat, ezért abból is kellett egy új. Csak gyári létezik, araboktól a legolcsóbban, de úgy is drága.
Szervopumpa darabokban
Azóta beépítettem, az első jelek biztatóak, de majd minden kiderül
Megjött a vezérlés. 4000 köbcenti a tárgy, amibe be kell építeni, ehhez méltó módon minden akkora, mintha sugárfertőzést kaptak volna, ekkora vízpumpát például még életemben nem láttam, de nem is biztos, hogy akartam. Ekkorra már szétszedtem a motoron a vezérlést, lekaptam a szíjat, kicseréltem a vezérműtengelyeken is a szimmeringeket, a főtengelyéhez gyárit kellett rendelnem, mert a legjobb minőségű utángyártott sem volt méretpontos. Említettem már, hogy még soha nem cseréltem vezérlést?
Vízpumpaszaurusz
Igazából még nem mondtam, de nem a szíj miatt kellett előbbre hozni ezt a műveletet, és a hűtő cseréjét sem mókából ejtettem meg, hanem az idegeim miatt. Az első napok egyikének reggelén egy nagyon szép tócsa fogadott az autó alatt. Ilyenkor megujjazza az ember rendesen, morzsolgatja, szagmintát vesz, de nem feltétlenül egyértelmű a helyzet. A mennyiség miatt a hűtővízre tippeltem, de nem a hűtőből jött, hanem a motorból. Egy ideig fostam, hogy hengerfejes, de ilyen mennyiség nem jöhet onnan. Pár nap elteltével a fagydugóra uszítottam volna rá Columbot, de ahogy néztem képeken, az olyan helyen volt, mintha alulról próbálnám megvakarni a fejem búbját. Vezérlést mindenképp bontani kell, de van egy olyan ősi kínai mondás, miszerint ha már bontunk, akkor ne a fossal rakjuk össze a szart, ezért indult útjára több csomag amerikából.
Bontás folyamatban
Izgultam, mert ahogy bontottam a vezérlést, egyre közelebb kerültem ahhoz, hogy kiderüljön, mégis honnan ered a vízesés. Az odavezető út sem volt unalmas, néhol megbotlottam a mindenfelé heverő emberi hülyeségben, de szerencsére mindig visszanyertem az egyensúlyom, mert kalkuláltam velük. Ilyen volt például az, hogy a vezérléssel együtt gyújtáselosztó fedeleket és rotorokat is rendeltem. Mókás a többesszám, de egy V8 tulajdonképpen két motor.
A rotorok a vezérműtengelyek végeire vannak csavarozva, és bár láttam már trógerségeket ezen az autón, a megragasztott rotor már kiváltott egy hűbazmeget. A másik szimplán repedt volt, de nem kicsit. Régóta ilyenek lehettek, gyári volt még mindkettő, elképzelem a szerelőt, ahogy visszarakja a múltban „jóleszazmégbazmeg” felkiáltással, hisz úgysem tud ilyet szerezni a sarkon. Én pedig a hazafelé vezető úton malmozok az út szélén, amikor elemi erővel repül szét mindkettő. Szerelőt írtam volna? Elnézést, úgy értettem, hogy Pénzéhes Tróger. Aki egyébként a legolcsóbb vezetőcsapágyat rakta a vezérlésbe, úgyhogy gondolom nem véletlenül volt már a szíj széle is cakkos.
Ha el van repedve, hát ragaszd meg, te barom!
De térjünk inkább vissza a fagydugóhoz, mert abban van a vitamin. Meg is spórolnék pár ezer szót egyetlen képpel:
Nyugi, itt én még inkább úgy néztem, mint most te
Minden elpucolva, fagydugók cserélve
Ne dörgöld a szemed, tényleg az van, amit látsz, mindjárt ki is derül, hogy miért. Ezt is a Pénzéhes Tróger számlájára írom, mert ha egy szerelőtől ilyet kér a tulaj, ott jó esetben verekedésnek kéne kitörnie. Az egész blokk alumínium, ahogyan a hengerfej is, de a fagydugók nem. Megvan ennek az oka, de a lényeg az, hogy az egyik fogta magát és kirohadt. Gondolom nem azért, mert rendszeresen cseréltek benne hűtővizet, ezt bizonyítja a túlfolyótartály is, ami úgy nézett ki, mint egy túlfolyótartály, de csak miután egy órát mostam. Nem csoda hát, hogy szivárgott a fagydugóból a víz, a kérdés már inkább az volt, hogy mitől nem eresztett eddig, ha már konkrétan egy kis darab hiányzott is belőle...
Nem tudom, hogy a Tróger tette –e, vagy más, de valaki elkövette azt, amiért én letöltendőt adnék: beleöntötte a rendszerbe a hűtőtömítőt. Ami egy mocskos természetű dzsuva, ha rajtam múlna, betiltanám. Az ugyanis azt teszi, ami a nevében is szerepel: eltömíti a hűtőt. Meg minden mást is.
De miért tesz ilyet valaki? A hűtőrendszer kritikus pont, ha azzal gond van, az legyen már olyan, mintha hirtelen eltűnne minden kerék az autóról, nem megyünk tovább, kész, pont. De sajnos mindig vannak okosok, az igazán okosok még forgalmazzák is az okosságot, ebből lesz a hülyeség.
Kiütöttem a fagydugót, és akkor már az összes többit is, kipucoltam a dzsuvát mögötte (szerencsére csak ezen érintett mögött volt), majd beütöttem a gyári újakat. Még némi kencét is kentem a szélükre, biztos, ami ziher. Innentől sok kis vízcsövet mostam át, és még megannyi hűtővízcsere for eltelni, mire rendesen kiürül ez a gané a rendszerből... Hihetetlen, hogy mennyire gyűlölöm a hűtőtömítőt, ha a boltokban meglátom, mindet megvenném, hogy kidobhassam.
Említettem már, hogy a két hengersor között van egy átvezető cső? Azoknak a tömítéseit is cseréltem, és még az ECU hűtővíz érzékelőjét is cseréltem, mert illik, de itt még sosem történt meg. Gyári minden, a tömítések fémből vannak, ezért nem ingyen adják. A szenzort ebay-en lőttem liciten Angliából féláron. Az asszony pont velem volt, mikor betértünk a Toyotához, az alkatrészes kolléga pedig letagadta, hogy engem valaha látott.
Hasznos tud lenni, ha a szíj is a mi oldalunkon áll a csatában
A gond ott van, hogy sok idő telt el a vezérlés szétszedése és az összerakása között. Csináltam képeket közben morzsaként, hogy visszataláljak, de kellett erősen koncentrálni, mert talán elég, ha annyit mondok, hogy a jutúb videók általában több részesek, a legjobb vágott verzió is egy óra hosszú, de ott kint van a motor, állványon. Még szerencse, hogy gyári készletet rendeltem, Aisin vízpumpa, NTN csapágyak, de a Mitsuboshi szíj az, ami sokat segít, azon ugyanis a vezérműtengelyek pozíciója is be van jelölve, nemcsak a főtengelyhez viszonyított helye. Így azért biztos tudtam lenni benne, hogy nem rakom el egy foggal sem. Ettől függetlenül izgultam és mindig kipihenten próbáltam nekiállni minden műveletnek. Azért sem érdemes az ilyesmit Trógerre bízni, mert így én az összerakás előtt mindent elpucoltam, minden vízcsövet átmostam, mindent menetrögzítőztem, amit kellett, zsíroztam. Ezt az időt nehéz lenne megfizetni.
Egy szép péntek este felmentem a garázsból 22:30-kor, mert bár összeraktam, nem mertem beindítani, pedig előtte kézzel átforgattam négyszer is, minden rendben lévőnek látszott. Heteken át szarakodtam, és aznap öt órán keresztül raktam össze a motort, ha netán nem indult volna be, ott helyben összeomlok és még tán a hengerfej is elrepedt volna egy kalapácstól. Inkább nyugovóra tértem. Másnap viszonylag kipihenten sem mertem megpróbálni beindítani. Ismét tini lettem, küldtem üzenetet egy ismeretlen csajnak, és rettenetesen izgultam, hogy vajon mit válaszol, ha egyáltalán! Csak itt a csaj egy 1,8 tonnás monstrum, óriási bálnatesttel, úgyhogy minek parázok ennyire? Lementem, bepattantam a rég látott bőrfotelbe és elfordítottam a kulcsot, lesz, ami lesz! Lett.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ilyen érzés lehet feltalálni a kereket a melegvíz után. Mivel járt a motor, az volt a tervem, hogy megfordulok, seggel állok be a garázsba, hogy le tudjak mászni elöl az aknába és kicserélhessem a fékeket, futóműben a cuccokat, meg leszedhessem a kormányművet felújításra. De akárhogy méregettem, nem fértem volna le. Levettem hát a hátsó lökhárítót, hogy nyerjek pár centit, úgyis el akartam vinni fényezésre, csak aznap a Carina épp Jóskánál volt vezérlés cserén (igen, lol), más autó híján pedig a Cilivel kellett vinnem. Ha esetleg még nem vetted észre, akkor ezzel a képpel szemléltetném, hogy az autóból kiszerelt alkatrészek autó nélkül óriásira tudnak nőni:
Hátsó ülések lehajtva, lökhárító betolva az elsők támlájáig
Kivettem a jobb első ülést, így be tudtam centizni, a váltónál kettes volt, meg négyes. Természetesen a város másik végébe kellett vinni. És persze mikor volt dugó?
Azóta fényeződik a lökhárító, nekem pedig kalandos módon sikerült megemelnem úgy ezt a dögöt, hogy leférjek alá az aknába és még össze sem passzíroz útközben. Hihetetlen, hogy egy ilyen művelet milyen bonyolult tud lenni, inkább nem is mennék bele a részletekbe, mert végül még egy olajemelőt is kellett vennem a krokik mellé.
Tervekkel ellentétben mégsem részleteztem minden tételt, mert volt itt sok dolog, ablaktörlők, szűrők, első fékek, satöbbik, amik még nem kerültek beszerelésre. Mindenesetre ahol most tartok a beszámolóban, az eddigi ráfordított összeg 330E forint. Nem, az átírás nincs ebben benne. De sok tanulás és sikerélmény igen. Az igazi kudarcok pedig még majd csak eztán következnek, gyenge idegzetűeknek, újautósoknak nem ajánlott, trolloknak, kárörvendőknek annál inkább.
Hogy csalódtam –e? Igen. Nem. Még csak az elején járunk az ismerkedésnek, az LS400 pedig nem autó, hanem egy jelenség, és mint ilyet, kizárólag ordítva lehet imádni. Néha az ordítást fájdalom generálja, máskor pedig a szenvedély. Az utóbbihoz az előbbin keresztül vezet az út.
De látom a fényt a szennyvízcsatorna végén, mert ez az az autó, ami olyan büszkeséggel húzza magát előre az életben, hogy az átlagember számára az sem tűnik fel a vezetése közben, hogy már három szablyával ontották ki a beleit és évek úta húzza őket maga után.
Én mindenesetre jól, de legalábbis kitartóan haladok az operációval, hogy megtudjam, mégis milyen lehetett ez nagyjából újonnan. Bár néha nem neki, hanem nekem kéne beadni az érzéstelenítőt.
Innen folytatjuk:
Ja nem, inkább innen:
