Egyszer kaptam egy ilyen kommentet:

"Ennyi penzzel ennyi idővel.... ilyen hatterrel mas mar a holdig jut kb nem a 30 eves celicaig meg camryig... amik sose jok bocs"

Néha valóban azt gondolom, hogy a gépparkom költségvetése vetekszik a NASA-éval, de egy nap nekem is huszonnégy órából áll, a Holdra pedig mindössze tizenkét ember jutott el, úgyhogy elég sokan csinálják szarul a dolgokat. A háttér jelenleg egy halványsárga fal, ágy fölött fejmagasságban némi zsírfolttal, a Celica 33 éves, a Camry viszont valóban harminc. Mindkettő jó, de Dallas immáron tökéletes is! Már amennyire egy ember alkotta dolog az tud lenni.

Júliusban írtam róla utoljára litániát, azóta bizony történtek dolgok. Mutatok képeket, amiket most egy jó ideig nem fogok tudni elkészíteni:

Rozsda immár sehol, már nem kell attól félnem, hogy a nagy lyukakon át egyszer előbújik egy Demogorgon

Igazából nem is volt bonyolult a megoldás. Júniusban meghúzta a Carinát egy helyijáratos busz, ezen felbuzdulva felkerestem kedvenc fényezőmet, és elvittem neki Dallast, padlásról származó sárvédőket, új javítóívet. Nem jellemző, hogy elvállal bárki még ilyen melót, amiben rozsdával kell küzdeni, de Fehérváron még bármi lehetséges, erről Borkai is kellemeseket tudna mesélni. De se ő, se más ne kérdezze meg, hogy ki lakatolta ki nekem ezt a járgányt, mert szerencsére őszintén azt tudom válaszolni, hogy fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy egy nyugdíjas szaki, akit a fényező gondolom otthon tart páncélszekrényben, és mindenkit husánggal kerget el a közeléből. De nekem ez mindegy is, hisz alig százhúszezer forint kárán lett egy csodálatosan rozsdamentes Camry-m. Bár a minap esett egy kis eső. A Carina azóta is meg van zúzva.

Erről jut eszembe, hogy akkor is esett a víz, amikor három hét elteltével elhoztam a kész autót a fényezőtől. Ez csak azért volt érdekes, mert ekkor kiderült, hogy téveszmében éltem, amikor azt képzeltem, hogy a múltkor megszüntettem a csomagtartó beázását. Úgyhogy most ismét tömítőanyagot ragadtam, és megint megszüntettem a beázást. Most már tényleg! Valahol a távolban megdördült az ég.

Engem sem a szépségemről, hanem a hatékonyságomról lehet felismerni

Van ennek a járműnek motorja is. Azért vagyok ebben biztos, mert idén hét motortartó bakot vettem bele. Egy elsőt, egy hátsót, egy jobbost, és négy balost. Elsőre nem feltétlenül érthető ez, de itt vagyok, hogy elmagyarázzam. A gyári balos is már kikeményedett és megrepedezett a harminc év alatt, ezért vettem egy újat, utángyártottat. Bomba üzlet volt, csak nem nekem.

Ebben az a csodálatos, hogy már csak akkor derül ki, hogy használhatatlan a bak, amikor az ember gyereke szétszedte az autót. De legalább amilyen magabiztossággal dobtam a kukába a gyárit, olyan lelkesedéssel vettem ki onnan. Visszaraktam a helyére. Rendeltem egy másik bakot, másik gyártótól.

Ez már méretpontosnak bizonyult, nemhiába bontottam szét újra a vén kistepsit! Telt-múlt az idő, de sajnos perverz vagyok. Néha csak úgy felnyitom a motorháztetőt, nézelődök, folyadékszinteket ellenőrzök, gépszagot szívok, szerelmes üzeneteket suttogok a járműnek. Meg feladatokat kapok tőle.

Thaiföldre nem motortartó bakért érdemes menni. Bal oldalon látszik, ahogy gyűrődik kifelé az anyag, itt valami nem oké

Pár hónapot bírt csak ez a foshalom. Elküldtem a gyári bakot felújításra, addig meg jó lesz ez is. Mármint ezt tettem volna, ha nem dobtam volna ki a gyári bakot már rég. Úgyhogy néztem, fejet vakartam, agyfaszt kaptam. Rendeltem egy újabb példányt, másik gyártótól. Pár hét után megérkezett, csak hát minek. Persze ez is akkor derült ki, amikor már be akartam szerelni. Úgyhogy rakhattam vissza a hulladékot. Ezt:

Kellemes érzések lettek úrrá lelkemben. Végül rájöttem a megoldásra. Rendes ember ódzkodik a nyilvánvalótól, ezért a tisztességes megoldás eddig elkerült. Felkerestem kedvenc Toyota kereskedésemet, mondják meg, mennyibe kerül egy új bak ehhez a csodához, egy vese vagy mindkettő. Gyári cucc, tehát nyilván hatvanezer forint lesz legalább. Annyi, amennyit eddig kidobtam az ablakon. Hát nem csodálatos az élet? Nem, mert nem lehet már kapni gyárit. Égen-Földön, de még a Holdon lévő kereskedésnél sem. Így hát rendeltem egy gyárit.

Ez a csodás az internetben, hogy mindig találni elfekvő készleteket a világban, például az araboknál. Megrendeltem ebay-ről cikkszám alapján, pár nap múlva már meg is érkezett. Nem is volt hatvanezer, csak ötvennyolc. Hát nem csodálatos az élet? Nem. Ja de, hisz ez már biztos, hogy beszerelhető és újabb harminc évig bak lesz! De izgultam hivatalból, hisz a jelek arra utaltak, hogy ha aranyhoz nyúlok, az is tán szarrá válik. Mondjuk igazából nem sok különbség van a kettő közt, mindegyik csillagporból készült. Én sötét anyagból, a bak meg vasból, és rendes gumiból. Méretpontosan.

Lógott a motor hónapokon át

Azért is tudom, hogy van ebben az autóban motor, mert vettem bele gyújtáselosztót. Működött a sajátja is, de nem volt szívemnek kedves azon tulajdonsága, hogy a tengely mellől eresztette az olajat. A fedél alatt szépen állt a nedű. Az ilyenektől megőrülök, úgyhogy tenni kellett valamit. Felújítani képtelenség, mert a bigyó, ami a vezérműtengelybe cuppan, edzett acél stifttel van rögzítve a gyújtáselosztó tengelyéhez (mi a rossebért?). Vagyis nem lehet felújítani, mert kvázi lehetetlen roncsolás nélkül szétszedni. A motortartóbak-kín kiheverése után ismét megpörgettem a rulettkereket és vettem egy bontott példányt. Simán lehet, hogy ez is ugyanúgy fog ereszteni, pontosabban lehet hogy addig nem ereszt, amíg hozzá nem érek. Kesztyűben dolgoztam.

Gyűlt szépen az olaj, majd ahol tudott, kifolyt. Nagyon lassan, de biztosan

Vettem gyári új tömítőgyűrűt is hozzá

Amikor kivettem, kiderült, hogy több más ok miatt is érdemessé vált a cserére. Nem tudom, hogy miért bántották a múltban, de az biztos, hogy ezt már berhelte valaki. Valószínűleg maga Hulk, és nem volt nyugodt állapotában. Az ilyenben pedig nem biztos, hogy meg kell bízni tartósan, bár simán lehet, hogy évtizedek óta ilyen.

Beillesztettem helyére a cseredarabot, majd érdeklődve figyeltem, hogy ez is ereszteni fog -e. Nyilván fog, hisz miért is ne tenné. Nem tudom, de nem teszi azóta sem, hihetetlen! Mi jöhet még? Tízliteres téli fogyasztás városban a tizenhárom helyett? Családi ház kutyával? Világbéke? Nem, ezek nem jöttek, de egy új kilincs igen, meg egy jobb első sárpofozó is.

Egy éve vadászok az utóbbira. Néha felnéztem jófogásra, frászbúk marketre, hátha valaki bont Camry-t. Végül valóban találtam egy eladó, motorhibás példányt.
Ami izgalmassá tette a dolgot, hogy az összes gyári sárpofozója hiányzott már, kivéve a jobb elsőt. Véletlen volna? Igen. Mindenesetre írtam az eladónak, Imrének. Hajnali ötkor. Hatkor már beszélgettünk.

Ott van rajta. Ott!

Én alapvetően nagyon kedvelem az embereket. Különösen akkor, amikor ilyennel hoz össze a sors. Átérezte a helyzetemet Imre, és nagyon szívesen lekapta az autóról ezt a vackot, hogy eljuttassa hozzám. Erőlködtem, hogy fogadjon el érte pénzt, de nem volt rá hajlandó. Tizenkét éven át használta a saját Camry-jét, és sorstársi, sporttársi alapon adta a sárpofozót. Tesóm vette át nála a cuccot, és próbáltam sunyiban átadni rajta keresztül pár ezrest, mindhiába. A Holdon egészen biztos, hogy nincsenek ilyen jó emberek.

Ha már ilyen jól alakulnak a dolgok, helyezzük fel a cseresznyét a hab tetejére. Találtam színazonos kilincset a ronda piros helyett, amit még hirtelen felindulásból a törött helyett vettem. Párban, tehát két ilyen piros förmedvényem is van. Megjött a szép barna, még ha nem is teljesen olyan, mint a gyári, de klasszisokkal jobb, és remek minőségű.

Fúj

Nem tökéletes, de százszor jobb ez a szín

Van azonban némi probléma. Nem kesztyűben nyúltam hozzá. Valószínűleg emiatt történhetett, hogy jobbost rendeltem, és nyilván az is volt, amikor megérkezett, de amint hozzáértem, átalakult balossá.

A Sors ismét lehúzta sliccét

Úgyhogy rendeltem még egy kilincset. A negyediket. A bak példájából kiindulva ez már nyilván tökéletes lesz. Bár az én szememben Dallas már most is az, úgy, ahogy van.
Na jó, tán csak a szivárgó szervószivattyút kell majd megoldani egyszer. Meg azt. Meg tán amazt. De van ehhez alkatrész a Holdon? Na ugye, tehát minek is mennék oda.
Jó nekem ez. Ráadásul itt a 92 éves nagyapám is bele tud ülni ebbe a vén szedánba.