Úgy alakult, hogy ráérek összefoglalni, mi történt a gépparkkal az elmúlt időszakban. A jobb kezem két héttel ezelőtt használhatatlanná vált, így azóta semmit nem tudtam művelni berhelés frontján, viszont annál inkább ráértem merengeni.
Kezdjük először is azzal, hogy miért váltam tehetetlenné, elvégre fontos az, hogy egy közlemény minél inkább közszolgálati legyen, tanulj hát belőle. Egy szép hétfői napon azt tettem, amit ha egy kőkemény viking lennék, akkor sosem: mosogattam. Macsóklubba nem vennének fel emiatt, főleg, ha megtudnák, hogy én igazából kedvelem is ezt művelni. Bedugaszolom a füleim, szól a zene, és elvagyok fél órát ezzel a látványos házimunkával. Volt retek, nincs retek. A porszívó is kedvemre való, de attól a csajom eltiltott, mert ugye nők szerint az az igazi porszívózás, amikor a szekrénysort is lebegtetjük, én pedig ebben nem vagyok partner, szerintem elég csak kikerülni az akadályokat. Mosógép kapcsolóját is hat évig kezelgettem a legénykor visszasírandó ideje alatt, de arról is le lettem tiltva, amikor kiderült, hogy szennyestartónak nézem a gépet. Pedig hát ez a logikus: ha megtelik, csak beindítom. Miféle színek?
Bárhogy is, amikor egyik reggel mosogatni támadt kedvem, egy pohár közölte, hogy reccs, de pont akkor, amikor nyomtam bele a jobbik kis kezem szivacsostól, ballal pedig tekergettem ide-oda, mint a profik, úgyhogy ezt nyilván lendületből még megtettem csorba pohárral is egy fél fordulat erejéig, mielőtt azt mondtam hangosan, hogy „Á”. Ennek eredményeképp majdnem lemetszettem a kezemből egy akkora darabot, amitől egy alomnyi kismacska nyalogatná boldogan a szája szélét. Úgyhogy traumatológia, ott merengtek, hogy varrjanak -e, végül ragasztót ragadtak, aminek alkalmazásánál tán még ki is csordult pár könnyem, de nem azért, mert eszembe jutott a Casablanca. Az intenzív érzésből konkrétan azt hittem, hogy leöntötte benzinnel és meggyújtotta a doki a sebet, mert hétvégén túltolta a Rambót. Engesztelésül kaptam egy tetanuszt a seggembe, aztán mehettem isten hírével. Ilyen egy igazi hatefő!
Úgyhogy azóta, immáron lassan két hete a bal kezem ügyesedik, az autók meg porosodnak. Lássuk is, hogy melyikkel mi a helyzet, elvégre ezért álltam neki most firkálni.
- Cecília
Melyikkel is kezdeném, ha nem az élettársammal, aki immáron lassan nyolcadik éve visel el engem. Nemrég el is vitt minket a csajommal Szlovéniába, de már rég volt, hogy utoljára emlékeztem meg róla szerelésügyileg. Azóta a kormány rángatásakor jelentkező hang ugyanúgy megvan, és hosszú volt az út addig, hogy ugyanoda eljussak, ahonnan elindultam. A kormányművet legutóbb ugyebár elpostáztam az egyik fővárosi kormánymű-tudósokat tömörítő szervezetnek, és onnan az a hír érkezett, hogy ez az alkatrész annyira jó állapotban van, hogy nagy tiszteletükben még letegezni sem merték. Így hát mivel már minden mást ellenőriztem, a kormányoszlopban kerestem a hang forrását, és azt hittem, hogy megtaláltam, de mégsem. Itt tartottunk legutóbb.
Azóta beszereztem egy másik komplett kormányoszlopot, gondoltam belepróbálom, ha azzal is hangokat hallok, akkor tuti nem a rudazat a para. Csakhogy amit szerváltam, az egy kevesebb helyen állítható fajta, és mások a felfogatási pontjai. Szerencsére nem sok pénzt téptem össze.
Úgyhogy ideutaztattam magamhoz egy másikat az ország bal feléből, ami már pontosan ugyanolyan volt, mint a Cilié. Leszámítva, hogy az övén egy mikronnyi felületi rozsda sincs, ezen meg volt, és én nem szerelek be olyan alkatrészt, amit a természet fest barnára. Mindegy, próbaképp beleraktam és pontosan ugyanolyan hang hallatszik továbbra is. Egyelőre feladom. Viszont nem volt hiábavaló ez a beszerzés, mert eddig a kormány tengelyirányú, ki-be állítása nem működött, ezért azt az egységet átraktam a Ciliére, a kettő oszlopból csináltam egy csodálatosat.
Legózni mindig is szerettem
És akkor már kicseréltem a műanyag burkolatot is körülötte, mert az eredetinek az alsó része kezdetektől fogva meg volt repedve. Nem értettem viszont, hogy amiket vettem, azoknak miért van narancssárga festék befújva a belsejükre, pláne úgy, hogy kívülre is jutott belőle, így hát megérdeklődtem ezt levélben a bontónál. És milyen jól tettem! Nagyon baráti üzenetet kaptam, amiből kiderült, a festékből tudják reklamációknál, hogy a cucc náluk lett beszerezve, arra pedig, hogy kívülre is került, ez a válasz érkezett: „Sajnos a kolléga lehet kicsit túltolta. :D Elnézést érte.”
Így, kacagó szmájlival, imádom. :) Azt már kevésbé, hogy a hang továbbra is megvan, és nemcsak a fejemben. Gyanítom, hogy hiába borultak le a professzorok a kormánymű lábai elé legutóbb, igenis az lehet a ludas. Elküldöm egy másik tudóscsoportnak is majd egyszer.
Az sem annyira régi sztori, hogy az olajteknő csavarjánál elkezdett könnyezni az olaj. Meg is emlékeztem róla, amikor lekaptam a még japánban felszerelt egységet, és elvittem egy igazi munkaszagú műhelybe, ahol cigifüst járja násztáncát fémporral és szájszaggal a levegőben. És mégis, pár hónappal ezelőtt ismét foltot találtam a garázs padlóján… Azt hittem, a megrettegett kormánymű vitt be egy újabb gyomrost, de nem, ugyanonnan folyik a nedű, a csavar mellől. Ejnye, hát már az igazi, hamisítatlan, klasszikus magyar iparban sem lehet tartósan megbízni? Úgyhogy egy pici pasztát kentem az alátétre, mielőtt meghúztam a csavart a rögtönzött olajcsere után, de persze így nem tudom hagyni tartósan, a lelkem nem engedi, úgyhogy majd idővel beszerzek egy másik olajteknőt.
Ami még bibis volt egy ideje, az a jobb oldalon lévő tükör lapja, marhára idegesített, hogy mozgott. Konkrétan lobogott. Lehetett benne látni, tehát nem úgy kell elképzelni, mintha víztükörbe dobálnánk köveket, hanem inkább csak mintha Vizipók-csodapók ugrándozna a vízfelületen boldogan. De ne itt tegye, na. Úgyhogy szereztem egy másik tükröt, amiről kiderült, hogy Vizipókot itt már meglátogatja Keresztes barátja is. Mikor beszerváltam a harmadik tükröt, és abban feszített víztükörként állt a lap, boldogságomban rögvest vittem a szivárvány lábához, a fényezőhöz, és átnyújtottam neki, hogy bármennyit is kér, biztosan kevés lesz, és elnézést, de sietnem kell madarakat fogdosni.
Mikor felszereltem a frissen festett, csillogó cuccot, berúgta az ajtót a csalódottság és agyonverte a boldogságot. Valóban nem remegett a tükörlap, ellentétben a szemhéjammal, ugyanis ebbe egy nagyítót szereltek véletlenül, nagyon utáltam benne így a múltat nézegetni. Tolatáskor meg a jövőt. Lelkesedés hiányában így is maradt pár hónapig, majd mikor az emlékek halványodtak, beszereztem még egy tükröt. Rettegve csavaroztam fel, hisz úgy tűnt, el vagyok átkozva, és meg kell alapítanom a jobbtükör-szektát, ahol számos kecskenyak elmetszése után kaphatok csak feloldozást. De mielőtt ezt megtettem volna, utolért a boldogság. Én meg mehettem ismét a fényezőhöz, aki már nem is kérdezett semmit. Én pedig tükörnagyhatalommá váltam. Igen, tudom, hogy csináltathattam volna tükörlapot is, de gondoltam venni egy másikat egyszerűbb. (lol) Az a szerencsém, hogy a világnak ezek szerint szüksége van balfaszokra is.
Hülyeségem négy bizonyítéka
Ja, az autó pedig kicsit távolabb került tőlem, hisz az eddigi helyéről ki lett túrva, így most muterék egy régóta használaton kívüli garázsában áll a város másik végén. Néha megsétáltatom, mosolyogva. Persze, hogy nem adom el.
- Karina
A málhás, a hű társ, ki unottan szolgál. Igazából semmi nem történt vele azóta, hogy legutóbb júliusban kicseréltem rajta egy vízcsövet. Vagyis de, egyrészt augusztusban alanyává vált annak az elmélkedésemnek, miszerint megéri –e öreg vacakkal járni, úgyhogy mindketten kaptunk hideget-meleget, másrészt nemrégiben már nem bírtam tovább, és a vásárláskor kicserélt kuplungot ismét kicseréltettem. Sajnos az történt, hogy szerintem hamis Sachs-lóra tettem, pár hónappal utána már el is kezdett szólni a kinyomócsapágy, a kuplung pedig elég kelletlen érzésű lett. Működött, de például dugóban araszolásnál elkezdett nagyon dobálni, konkrétan remegett az egész autó, nagyon idegesítő volt. Én vittem az alkatrészt, úgyhogy reklamálni nem lehet, számla nincs, beszoptam.
Ennél kevésbé felemelő érzés volt újra kuplungot cseréltetni benne
Így használtuk a csajommal majdnem három évig, de ilyen életminőségben nem lehet létezni, bár nyilván elment volna ezzel is az autó mindörökké, mert annyira azért nem volt szar, de tudtam, hogy nem ilyennek kéne lennie. Inkább belekerült egy Aisin, ami meglepő módon egyből a polcról és tök jó áron került beszerzésre, mert számos másik Toyota típus is ugyanezt kapta. Azóta csodálatos, ilyennek kell lenni egy öreg, japán autónak, teljesen más érzés így vezetni. A héten pedig kiégett a bal hátsó féklámpa, roppant szakértelemmel megoldottam ezen bonyolult problémát. Úgyhogy most kijelenthetem, a Carina hibátlan, a szó legszorosabb értelmében.
- Ricsi
Végére hagytam az új fiút, akinek úgy tűnik, hogy végül lett neve. Nem én adtam neki, hanem a sors, vagy még inkább az egyik kollégám, aki néha úgy érdeklődött, hogy: na mi van a Hacsiricsivel? Úgyhogy egyrészt ez lett vele, másrészt leginkább semmi, mert az ominózus mosogatás, amitől olyan lett a konyha, mintha Robert Durst járt volna benne, pont a vásárlás után egy héttel történt, amikor már neki akartam állni ennek-annak. Úgyhogy azóta csak ácsorog a garázsban, egy nagy polc szerepét tölti be, amit rárakok, az egyelőre rajta is marad. Közelednek felé alkatrészek a világ minden tájáról, a sperr felújításához való készlet már meg is érkezett. Meg még egy kis apróság is az ebay-ről. Hamarosan ismét hadra fogható lesz mindkét kezem, így majd szép lassan nekiállok a dolgoknak, amiktől egy amatőr szintű driftelésre alkalmas autó válhat belőle. Már értekeztem arról, hogy persze nem kéne ilyenbe belevágni, és miért kell mégis. Kevesebbet várhatóan nem fog érni soha, és az álmokat nem muszáj csak kergetni, néha el is kell kapni egyet-egyet. Úgyhogy a terv az, hogy itt majd időnként beszámolok a fejleményekről, amint megengedi a mancsom, hogy csavarkulcsot ragadjak. Amire bizony nem kell sokat várnom, tegnap óta már ökölbe is tudom szorítani a kezem. Úgyhogy tulajdonképpen nem is értem mire várok még… Rá is érek ma. A nap is süt, kedvem is jó.
Nem, még egy kicsit ki kell tartanom, még ha ez nem is könnyű, de nemrég kibuggyant valami izé a sebemből. Fúj.
