Vannak emberek, akik az álmaikban élnek, és vannak azok, akik az álmaiknak. Rögtön tudtam, hogy Balázs az utóbbiakhoz tartozik, amikor mosolyogva nyomta meg a távirányító gombját, a V6 pedig sértődötten hördült fel a délutáni szunyókálásból.
A duzzogás nem tartott sokáig, pár másodperc után a hangos morgás dorombolássá szelídült, de a mosoly bizony azonnal átterjedt rám is. Hiába, a férfiember soha nem nő, legalábbis fel.

Mikor behuppanunk a bőr sportülésekbe, sajnálkozást hallok, miszerint nincs épp sötét, mert akkor itt is, ott is, meg amott is kékes fény derengene a beltérben, de rögtön biztosítom róla a tulajdonost, hogy mivel magam is hím vagyok, probléma semmi a pompafények hiánya miatt. Ennek nyugtázása után hamar kiderül, hogy a tulajdonos maga hozatta ide a nagy vízen keresztül a gépegységet, a honosítása pedig gyerekjáték volt, már amennyiben a gyerekek Xanaxbogyókkal játszanak hosszú hónapokon át. Hagyjuk is a részleteket, a tulaj elszánt és kitartó volt, aki okosan néha a biztos kerülőutakat választotta. Nem kell sokáig találgatni a jelek alapján, hogy látta –e a Transformers összes részét, azt már bajosan lehetne megtippelni, hogy hányszor. Viszont mivel az autó azóta is ránk vár morogva a parkolóban, ideje belecsapni a lovak közé, és itt most konkrétan háromszáznál többről van szó, úgyhogy kisvártatva elég gyorsan megindul a táj körülöttünk. Ebben közrejátszik az a körülmény is, hogy az ablakokat két másodperc alatt lehet lehúzni, és nem azért, mert azokat is a 3600 köbcenti hajtja lefelé, hanem mert mindössze nagyjából húsz cm magasak. A jelent ezeken a lőréseken át lehet megtekinteni, a jövőt egy szintén nagyjából ugyanilyen magas, de annál szélesebb szélvédőn át várhatjuk, mögöttünk a múltat pedig mintha a tévémen át nézném.
A bunkerhangulat viszont hasznos, egyrészt így a hat másodperces gyorsulás mínusz kettőnek érződik, másrészt könnyebben el lehet rejtőzni az emberek tekintete elől. Az övvonal a nyakunkig ér, Balázs szerint néha jól jön, mert a kinti sárló fehérnép az utcáról akkor sem bír magával, amikor bent ül mellette a csaja, integetnek, illegetnek, billegetnek. Mindannyiunknak megvannak a magunk problémái, az élet nem habostorta.

Önérzetes ülések, van bennük tartás

Elemi az érzés, amikor hátul belecsimpaszkodik az aszfaltba a húszcollos felniken a 275/40, biztos vagyok benne, hogy ezzel azért odébb lehetne húzni a háromtalicskás betonkeverőt, ha lenne hátul vonóhorog. Az automataváltó álló helyzetből addig engedi felpörögni a motort, ameddig kell, hogy mindenképp hatásos legyen a rajt, menet közbeni virgonckodáskor viszont a megszokottnál egy kicsit tovább mélázik, mintha egy kuplungrúgást Gandhi csinálna, benyugtatózva. Lepadlózod, egy végtelenül hosszú másodpercig nem történik gyorsulás, a motor ellenben nekiáll dühödten üvölteni, majd amikor már ki is düllednek a vérben forgó szemei, akkor engedi rá a váltó a 370 Nm nyomatékot a hátsó kerekekre. Amit ekkor elvesztegetünk időben, sokszorosan visszakapjuk élményben a hanghatás miatt, ilyenkor hétezerig engedi forogni a motort a hatsebességes. Ha pedig mégis úgy érzed, hogy okosabb vagy a gépnél, a kormány mögötti váltófülekkel operálhatsz kedvedre.
A fotózás helyszínére érve végre lenyugszom egy kicsit, így még jobban szemügyre tudom venni. Kívülről váratlanul megdöbbentőek az arányok, hátulról konkrétan olyan széles, hogy a látványtól Kanye West reflexszerűen násztáncot kezdene lejteni. A szélessége és az ablakok méretei miatt az embernek az az érzése, hogy egy óriás lépett rá, de csak véletlenül, szerencsére gyorsan felemelte a lábát ijedtében. Így lett 4.8 méter hosszú, 1.92 méter széles és 1.38 méter magas a jármű. Orrától a légellenállás megalázva kuporog a sarokban, a hátulja a Corvettet idézi meg, körök helyett négyzetekkel, mert az illik ide. Lenyűgöző a harmónia, nem lehet belekötni, kellően agresszív kiállású, gyönyörű autó.





Hogy Európa-kompatibilis legyen, a gyári tolatólámpákból lettek az indexek, az újdonsült tolatólámpa pedig ott van alul, az a kis fényhíd

A beltérben kicsit más a helyzet, elcsépelt frázisokkal ugyan tele a padlás, még a pince is, de az anyagok minősége nagyon a nagy vízen túli. Az ajtókra pillantva zongoralakkvakságot lehet kapni, mindegyiken van nagyjából másfél négyzetméternyi. De ahogy a szilikoncsecs is a műszempillához illik tökéletesen, úgy itt is ez teljesen harmonizál a műszerfal gránitkeménységű anyagával. Mindent a helyén kell kezelni, akkor nincs vész. A kormányzás nagyon GT-s, egyenes utakra van tervezve, a fordulókör akkorának érződik, hogy azon a területen egy traktor fél napig tudna szántani, miközben leszáll mellé egy Concorde. Maga a multifunkciós kormánykerék szerintem jól próbálja utánozni a letűnt korokat a formájával, de a műszeregység már kilóg nekem ebből lólábilag. Alul, az RS verzióhoz járó kis egységek ugyan nagyon hülye helyen, de ettől függetlenül tök rendben vannak, pláne, hogy van motorolaj és váltóolaj hőmérő is, bár a rajtuk lévő értékeket szokni kell, hisz Fahrenheitről van szó. A sebesség és a fordulatszámmérőre pillantva viszont fura érzés fog el, amikor azon kapom magam, hogy számomra kispolszkit idéznek meg, ráadásul rögtön kettőt is. Sajnos az eltitkolt középső nevem az Asszociáció, szenvedek is miatta eleget.



A műszerek megjelenésében egyébként nyilván a dédit próbálták megidézni a tervezők, szerintem feleslegesen, a műanyag nem lesz sosem krómozott fém, de azért így is kellően jól néz ki. A sebességmérő beállítható, hogy kilométerben, vagy mérföldben mérjen, de a skála adott. Tehát ha Németországban móresre kell tanítani valakit, nézhetjük kedvünkre, amint a mutató folyamatosan 160-at mutat. Mellette a digitális kijelzőn követhetjük nyomon a valós értéket, ami jóval több lehet.
Motorháztetőt felnyitottuk, de minek, ebből is látszik, hogy modern autó ez már, sajnos semmit a szemnek, semmit a kéznek filozófiája érvényesül. Jellemző, hogy a csomagtartóra nem került sor, hisz nem kombi ez, hogy jelentősége legyen. A hátsó ülésre mondjuk bekucorodtam, de az olyan élmény, mint Tuco Salamancával tárgyalni, úgyhogy inkább kikászálódtam hamar, mielőtt bármit bevallottam volna kínomban.


Mikor váratlanul kiderült, hogy fotózás közben egy kicsit birtokháborítottunk, kereket oldottunk, ráadásul rögtön négyet is. Úgysem beszéltünk még a fogyasztásról, márpedig mindenkit az érdekel, ha meghallja azt, hogy amerikai autó.
Nos, az átlag meg lett dobva kicsit a visszaúton is. Ilyen üzemben országúton egy jogosítványt fogyaszt százon, autópályán kettőt, városban hármat. Ha ugyanilyen sietősen el akarunk jutni a nagymamához vidékre, a családban lévő összes jogosítványt elő lehet készíteni. A V8-nál valószínűleg a szomszédokét is. Ellenben a futómű csodálatos, a kanyarok nem ellenségek, hanem a legjobb barátok, leszorítóerő is akad bőven, ami a menetszéltől független, hisz úgy hívják, hogy gravitáció. 1700 kg a jármű, ami nem kevés, és ekkor hirtelen eszembe jut, hogy ennek ellenére mégis készült belőle egy pokolian csinos driftautó még hazánkban is. Érdemes ezen a zseniális hangulatú reklámfilmen vetni rá egy pillantást.


Mégis, a kérdés adott: V8 híján izomautó -e vagy? A tulajdonos a kérdésemre, miszerint miért V6, a fenntartási költségeket hozta fel indokként, és mivel mérnökember, számokban nem ismer tréfát. Igaza van tulajdonképpen, hisz nem árt, ha a szenvedélyen túl némi józan ész is kerül a képbe. Balázs számításai szerint ezt harmadannyiba kerül fenntartani, mint az izmosabb változatot. Erő ebben a verzióban is bőven van annyi, hogy próbára tegye a képességeidet, az egyszeri ember számára ennyi ló sem tréfadolog a hátsó kerekeken, még akkor sem, ha sok villanyos bizgentyű vigyáz közben rád.
Jómagam sem a motorerőt, mint inkább a kéziváltót hiányoltam eleinte, de Amerikában az ritkább, mint a hajam, plusz kicsit felesleges is, ha úgyis vannak váltófülek a kormány mögött. Hidd el, ha meglátnád, hogy mekkora váltógomb jár az autóhoz (a kéziváltóshoz is ugyanekkora tartozik), nem akarnád állandóan azt fogdosni, hacsak nem tekegolyókkal szoktál csikungozni.


A konklúzió az, hogy ez nem úgy izomautó már, ahogyan évtizedekkel ezelőtt mérték, ezért nem kötelező bele a V8, anélkül is kellően disznó. Hajdanán vesztésre álltál a gép elleni küzdelemben alapból, hisz a motoron kívül a futómű, a fék, a kormányzás is mind ellened volt. Ennyi pénzért élvezzük ki, hogy manapság ezek az autók már nem állnak hadban a kanyarokkal és a megállással, te pedig nem egy harcos vagy, aki minden célba érés alkalmával csatakosra van izzadva, miközben örülsz, hogy életben maradtál. Hátradőlhetsz a légkondicionált beltérben, hallgathatod lámpánál a halk, acélos hörgést, miközben véhattal a motorháztető alatt is mindenki téged néz, mielőtt gonoszul kilősz. Ha erős autót akarsz, de nincs kedved ahhoz, hogy az unásig ismert márkák egyenkrumplijaiban ülj, akkor keresve sem találhatsz ennél jobb alternatívát. Ezt biztosan megbámulják a népek, téged is meg mernek nézni benne, és nem várják, hogy felrobbantson a lámpánál várakozás közben az ellenséges kartell. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bármikor kedvedre böföghetsz benne egy kolbászosat, elvégre ha egyesek szerint vényóc híján nem is igazi izomautó, abszolút annak néz ki.
Egyébként ez a konkrét példány eladó, pár évnyi birtoklás után a tulajnak kevés lett rajta az ajtó. Ha neked elég kettő, és van rá pénzed, mindenképp nézd meg, rá fogsz kívánni.
Hacsak nem alszol éjszakánként egy ágyban egy megvadult pitbullal.
Akkor lehet, hogy neked valóban a V8 kell.