Nem mondom, hogy megértem, mert ahhoz nem vagyok eléggé baltával faragott jellem, de el tudom képzelni a helyzetet, amikor nagyon közel kell megállni a lépcsőházhoz, és emiatt odaparkolnak más garázsa elé. Egy rövid időre.
De azt nehezemre esik felfogni, amikor valaki úgy gondolja, hogy az ő élete fontosabb a másénál, és hosszú órákig megakadályozza, hogy bárki szabadon használhassa a saját tulajdonát, és az idejét. Persze lehet olyan helyzet, amikor ezt is elnézném, mondjuk leparkolás után kis idő múlva meghal a sofőr, a kulcsot pedig magával viszi a túlvilágra, hogy a mennyei illemtanórákra is kocsival járhasson. Vagy kiszállás után elrabolják az idegenek, esetleg terroristák, akik csak akkor engedik el, ha megtanul közösségben élni.
Reménykedtem, hogy ezek valamelyike történt azzal a kiváló emberrel, aki biztos nagyon okos, de az a jelek szerint kifog rajta, hogy megértse, mire való egy garázs.
Merengtem, hogy mi volna a helyénvaló, miközben a cimbim már felébresztette az összes gyermeket a környéken, behorpadt az akkumulátor a folyamatos kürtszótól, de csak nem akart előkerülni ez a hibátlan, jóravaló emberpéldány. Mert hát mit lehet ilyenkor tenni? Leereszteni mind a négy kereket, hogy ha ennyire jó ez a hely, élvezhesse minél tovább? Beleírni jókívánságokat a fényezésbe? Vontatókötéllel odébb rángatni? Csak sebességbe volt téve, tehát simán ment volna, ha pedig a vezérlés odébb ugrik, az meg már nem az én bajom úgysem. Bár a tesómmal közösen osztoztunk rajta, de volt gyerekszobám, így ezeket a lépéseket elvetettem. Különben is, Vincent Vega is megmondta: You don't fuck with another man's vehicle. It's just against the rules.
Amúgy szép állapotban lévő példány volt ez az Audi, és miért azt bántsam, csak azt tette, amire kérték, odaállt, ahova a szeretetreméltó, hibátlan jellemű gazdi óhajtotta.
Visszaadja az elrabolt időmet ez a csodálatos ember? Mi van, ha sietnem kéne valahova épp? Nem múlt emberélet azon, hogy nem tudtam kiállni a garázsból, csak a cimbim autójának olajcseréje, de akkor sem hagyhatom szó nélkül ezt a dolgot. Nem voltam ideges, de azért rózsaszín, nevető csillámpónik sem fingottak virágszirmokat a lelkem mezején galoppozva. Órákig nem fogok várni még egy ennyire kifinomult, értékes emberre sem, minő szerencse, hogy itt van nekünk az írás művészete, amivel lehet közvetíteni érzéseinket személyes találkozás nélkül is. Semmi sem véletlen, még egy helyzethez illő toll is ott volt a garázsban kéznél! Hazamentem.

Nemsokára végül távozott ez a jóravaló, szeretetreméltó példánya az emberiségnek, a garázsnál pedig várt rám a válasz.

Sajnos az üzenetből ítélve alig hiszem, hogy nagy tanulság érte volna ma tetten a hölgyet, de legalább jól érezte magát, mielőtt legközelebb más garázsa elé parkol, ez is valami. A sors humora, hogy végül tök véletlenül a csajomnak volt alkalma a szemébe nézni, mielőtt lelépett emberünk, innen derült ki, hogy milyen ivarszervvel rendelkezik. Szerintem kijárt volna annyi, hogy bocsi, de úgy tudom sem szóban nem tört ez fel Mya gyönyörű lelkének legmélyéről, sem írásban nem fért oda ez a szó sehova tőle.
Hiába, jó modor és agy nem jár ajándékba a hajfesték mellé, de még a szolibérlethez sem mellékelik.