Kedves Váltóolaj Betöltő,

Személyes kapcsolódásom gyökerei olyan erőssé váltak irántad az évek során, hogy úgy érzem,  tiszavirág életem hosszúsága szánalmasan rövid is ahhoz, hogy valaha meggyengülhessen ez a kapocs köztünk. Sajnos az élet megállíthatatlan kereke néha maga alá gyűrte annak a törődésnek a mennyiségét, ami kijárt volna neked, hisz annyiszor segítettél már nekem önzetlenül, én pedig mégsem töltöttem veled a szükségesnél több időt. Rendszerint megannyi hónap ment veszendőbe két találkozásunk között, amit most már tiszta szívemből bánok, könnyeim is kizárólag a megkérgesedett férfilélek áthatolhatatlan sűrűje miatt nem találnak utat a szabadba, de hidd el, hiányzol… Sajnálom, hogy elhagytál.
Végig abban a hitben éltem, hogy kapcsolatunk rózsája mindvégig tündökölni fog, de hogy lehettem ily vak! Hiszen te is megérdemelted volna, hogy minden találkozáskor legalább a tekinteteink megérinthessék egymást és kacér táncot járhassanak egymással megannyi emlék feltódulásának ritmusára. Hisz jól emlékszem mi mindent álltunk ki közösen, mennyi közös élményt gyűjtöttünk! Én pedig mégis kizárólag egy koszos szerelőakna mélyén érintettem meg formás tested, miközben te megállíthatatlan hévvel ontottad magadból a váltókat éltető nedűt. Sosem hisztiztél, sosem tettél fel firtató kérdéseket, csak tetted a dolgod, gondoztad kapcsolatunkat. Én pedig cserébe bevágtalak egy sarokba, és arra is ritkán vettem a fáradtságot, hogy tisztességesen eltörölgesselek… Hidd el, tiszta szívemből sajnálom az önző viselkedésem és megértem, ha emiatt léptél ki életemből.

Jellemző, hogy nem hittem benne, hogy ez bármikor is bekövetkezhet, annyira, hogy a felismerés szikrájának lángra lobbanása után is még felforgattam utánad mindent a garázsban, sőt, a lakásban is, pedig soha nem is hívtalak fel, amit megértem, ha sérelmezel, belátom, hogy ez is hiba volt. Ha felindult állapotban hagytál el, és a csalódás óriási visszhangokat vet hatalmas szíved érzésekkel teli csarnokában, megértem. Bárcsak tehetnék valamit, hogy minél előbb lecsendesülhessen… Kérlek hidd el, megtanultam a leckét, a hiányod van olyan erős, hogy úgy érzem, képes lesz még engem is megváltoztatni. Ma, amikor faterom autójában akartam tolatólámpa kapcsolót cserélni, rájöttem, hogy mennyire nélkülözhetetlen vagy életemből.

Kérlek, gyere vissza hozzám, bárhol is próbálod most feledni a bút. Szánalmasnak tűnhet a kétségbeesett férfiból feltörő ígérgetés zokszója, de nem tudok egyelőre más zálogot felmutatni közös jövőnk felvirágzásához. Kérlek fogadd el, tiszta szívből adom, nélküled a váltók is teljesen más szemmel néznek rám, ők sem értik, hogy lehettem ilyen hülye.
Remélem, hogy üzenetem célba ér és még nyitva van a szíved, hogy befogadja könyörgésem. Adj még egy esélyt, nem fogok többé akkora hibát véteni, hogy hagyjam elszáradni kapcsolatunk ATF-től és 75W80-tól csillogó virágát.

Ölellek,
Máté


Szia Máté,

Szívem nyitva áll, és bassza meg, még a doboz is, melyben tároltál. Ha az vigasztal, nem hagytalak el. Tudom, hogy ideiglenesnek szántad az állapotot, de talán nem kellett volna beleraknod még fél percre sem a kukának tartott kartondoboz rejtekébe. Vagy legalább ne hagytál volna benne... Így kerültem erre a kibaszottul csodás szeméttelepre, miközben egyébként életem még végeláthatatlan időkig zajlott volna. Úgyhogy engedtessék meg nekem, hogy lehülyefaszfejezzelek, meg akkor már küldenék egy számot anyádnak is. Jó webshopozást!

Üdv,
V. B.