Olyan vagyok, mint egy kigyúrt Gandhi. Jó, megbízható, strapabíró, segítek az embereknek, és kivan mind a négy kerekem. Szolgálom a népet, ahogyan csak tudom, taxi vagyok, voltam, leszek, most meg túl meleg van. De ne rohanjunk ennyire előre, a sietség úgysem volt soha stílusom! Tehet erről a hiába…
A helyszínelő
- Biztos, hogy te akarod csinálni? – kérdezte kollégája a kormány mögött ülve. - Persze, semmi gond, kösz. – válaszolta John fahangon a hátsó ülésről.
Ez a nap is eljött. A kérdés, amit ő eddig még csak feltett másoknak, ezúttal őt vette célba az imént. Rokonhoz vonulni mindig…
Névadási különkiadásunk kiadása, nem csak keresztapáknak
Jó dolog személyiséggel felruházni egy tárgyat. Ennek alapvető és nélkülözhetetlen feltétele, hogy szeressük, így persze könnyen nevet is adunk neki, ha lehet minél találóbbat. Nyilván egy ceruzahegyezőnek ne adjunk nevet, mert azzal nehezen lehet közös nevezőre jutni, viszont egy autó azért van…
Csavargás és becsavarodás egy hátsó motortartó bak környékén, igaz történet alapján
- De most miért nem jössz ki onnan? - Kérdezte ingerülten az amatőr hobbiszerelő a Csavart. - Megértem, hogy most nyugtalan vagy, mert végignéztem, ahogy több, mint másfél óra munkája árán jutottál el hozzám és én vagyok az utolsó lépés a célod eléréséhez, de nem vagyok hajlandó megmozdulni sem.…
Rendőrautó rapszódiája, avagy az utolsó igaz magyar rendőrautó nem igaz (?) története
1997-ben születtem Magyarországon, Szentgotthárdon. Itt láttak napvilágot ekkor az Astrák tömkelegei, de közülük 938 példány bizony különbözött a többitől. Nemcsak megjelenésben, hanem műszaki tartalomban is. Masszívabb, némileg emelt futómű, állítólag picit erősebb 1.6-os motor – 75 helyett 82LE -,…
Az ember, akit gyűlölsz, mégis naponta találkozol vele... Ernő, ugye nem létezel?
Már megint madárszar éktelenkedik a motorháztetőn… Ernő nemrég vette középkategóriás autóját, így a lépcsőházból kilépve, és ezt meglátva úgy érzi, hogy az a rohadék szárnyas egyenesen a lelkébe csinált. Majd hazafelé lemosatja, természetesen kézimosóban, de most sietnie kell a 30 kilométerre lévő…
Rokonlélekvándorlás nemzeteken és országokon át
Nos, gondoltam ma estére megosztok életemből egy kis igaz mesét, melynek végén megállapíthatjuk, hogy mindig az élet marad a legnagyobb mókamester! Ez itt a képen a kis Celicám gyári szervizkönyve, amit kaptam az autóval együtt, rávezetve írással pedig az első tulaj olasz hangzású neve, aki egy…
Tojok a korodra - egy Toyota Corolla története vasoxidon és füstfelhőkön át, születéstől a halhatatlanságig
Rút vagyok. Már akkor feltűnt ez, amikor 1985-ben a Japán gyártósoron az ifjú Keiko meghúzta az utolsó csavarom, rám tette a papírt a Svájci végállomással és megláttam magam az üzem végén lévő ablakban. Jesszus, még a színem is csak egy unalmas fehér… Sok ezer kilométer hajón és tréleren való…
Bimmer balladája, avagy képzelt (?) korrajz egy luxusautó életéről
Sosem felejtem el azt a napot, amikor átvettek Németország egyik vidéki szalonjában. Pillanatig sem gondoltam, hogy rossz helyre fogok kerülni, fajtámat a luxushangulat lengi körbe, és emiatt nem akárkit illetek meg. Különösen így volt ez 1986-ban, amikor megszülettem. Gazdám egy ötvenes éveiben…
A sztereotípia esete a meglepődéssel, avagy találkozás egy immár 94 éves Celica tulajjal
A kép 2013 augusztusában készült, akkor a rajta látható 300 ló és a hajtóik átlagéletkora 43.75 év volt, ami azóta bizony csak tovább növekedett... Ugyanis Dénes bácsi idén fogja betölteni a 94. életévét. Néha beszélünk telefonon, így tudom, hogy még mindig a gyári fékbetéteket koptatja az…