Mint megannyi sorstárs, én is háziállat lettem. Még egy kutyám sincs, aki néha levinne sétálni, de szerencsére van pár régi roncsom, legalább ez biztos pont maradt, miközben kint zajlik Csernobil 2.0. Persze mivel úgysem szabad sehova menni, ezért minden autóra költött forint pénzkidobás, de aki ismer, az tudja, hogy ez a specialitásom, tehát lubickolok a helyzetben. Végre, immáron hivatalosan is feleslegesen kendácsolhattam ezeken a szarokon! Fogságban a hülyeség szaporodik csak igazán.

Autóbuzinak most olyan a filléres benzin, mint politikus polcán a becsületkódex. Ott van, de minek. Kuka lett az idei év, nincs driftelés, nincs Norvégia, véget ért a Dallas is. Úgyhogy maradt a klasszik felállás, Carina, Celica, AE86. Egyiket sem hagytam békén, mert ha már ácsorogniuk kell, ácsorogjanak hibátlanul, nem igaz? Költői.

Cecília

A Cilit olyan régen kezdtem el babrálni, hogy akkor még lehetett kocsmában vedelni, dugóban ücsörögni, Norvégiába is lehetett menni. De a háborús évek duplán számítanak, az otthon töltött idő pedig triplán, úgyhogy már arra sem emlékszem, miért újítgatom a Cilit, de csinálom rendületlen. A múltkor már megtörtént számos dolog, azóta pedig például sikerült lefestenem egy hónap elteltével a kád melletti takarólemezeket. Ha már ennyire belelendültem, egy évek óta lógó szekrényzsanért is megigazítottam, de szerencsére észbe kaptam, hogy én nem értelmes tennivalókra születtem, úgyhogy rendeltem két első féknyerget a Cilihez. Egyszer már felújítottam őket nyolc éve, de azóta lusta és öreg lettem, inkább megveszem, amit más megcsinált helyettem.
Tip-top féknyereg x2

Mielőtt felapplikáltam őket, leszedtem a szívósort a motorról. Ilyen is volt már, de akkor okkal, most kipróbáltam, hogy milyen ok nélkül. Történt ugyanis, hogy észrevettem, hogy a motor tűzfal felőli oldala olajos. Mármint évekkel ezelőtt vettem észre, de most a karantén kihozta belőlem a szakértőt, úgyhogy kiderült, a szelepfedél alól szivárog kicsit a nedű. Mivel a motor az olajozás miatt a tűzfal felé meg van döntve erősen, ezért arra vette az irányt a kosz. De ha már kicseréltem a tömítést, elkezdett nagyon zavarni a retek, így hát levettem a szívósort, hogy elpucoljak mindent, és ha már az nem volt a helyén, észrevehettem, hogy az egyik injektor lötyög a helyén. Úgyhogy kivehettem a benzinhidat, amit azért is terveztem régóta, hogy az őskorban beszerzett gyári új benzinnyomás szelepet beépítsem. Megtörtént és szép, most már mindig pöccre fog indulni a járgány. De minek?

Az araboktól nagyon jó áron lehetett venni zsír új példányt

Az injektorról ki tudja mióta, de hiányzott a rezgéscsillapító tömítés. Az ódon krehácsokat tartó népeknél sok dologból akad tartalék, úgyhogy csakhamar találtam pár injektort a német katonák tetemei mellett, és az egyikről pótoltam a hiányzó gumidarabot. Elpucoltam a motoron mindent, átnéztem az összes vákuumcsövet, és kicseréltem a váltóban a kihajtások tömítéseit. Majd kivettem újra a jobbos féltengelyt, hogy kicseréljem még egyszer a tömítést, mert szarul raktam be. Hiába, a karantén belőlem is kihozza az állatot, de legalább a féltengelycsukló is megújult. Beszereltem az új fejegységet is, hogy legyen az autóban jó kis Bluetooth-os cucc, amit nem hallgatunk majd, miközben nem megyünk Norvégia felé. Apropó, az utángyártott tömítések a szívósorhoz azonnal elszakadtak, amint kibontottam őket, jól alakult a pénzpazarlás. Gyárit nem lehet már kapni, úgyhogy annyira tisztességesen mégsem sikerült pénzt költeni, mert a régivel raktam össze, és tökéletes. Nem vagyok rá büszke. :(

Látszik alul, hogy mi hiányzott

Bezzeg arra már annál inkább, hogy az injektorok benzinhídban lévő tömítőgyűrűit is terveztem cserélni, úgyhogy rendeltem négy utángyártottat, nem is volt drága. Mikor megjött a futár, akkor derült ki, hogy nem darabot, hanem csomagot jelent az egység, és minden csomagban húsz darab van. Majd egyetlen darabot sem használtam fel. Finom dunyhaként ölel körbe az ilyen helyzet, nem is bírnék ki sok időt nélküle, a kiszámított dolgok mindig vasfogakként karcolnak. Nyolcvan darab tömítőgyűrűt, valaki?

Az öregautós élet egyfajta sorozat is, amiben az évadok közt nem csekély a szünet. A motoron lévő kábelköteg egyik takaróeleme már tíz évvel ezelőtt is hiányos volt, és már akkor is zavart. Így hát folyton kerestem az utódját, csak ilyen nincs sehol, hisz egy motortérben lévő, hőterhelésben élő több évtizedes műanyagról van szó, hozzáérsz és törik. Nyolc évvel ezelőtt Dél-Afrikából szereztem egy tűrhetőt egy sorstárstól, majd két évvel ezelőtt Nagycenkről egy másikat, ahol csoda folytán még volt bontóban ilyen Celica, egy soproni kirándulást pedig muszáj megfűszerezni bontóban való turkálással.

2018, sajnos azóta már nincs az autó a bontóban, de sok apróságot kimentettem belőle

Az alsó volt a cserélendő. Variációk a kábelköteg burkolatára, szarból várat

Úgyhogy most kettőből raktam össze egy háromnegyedet. Teljesen hibátlan nem lett, de sokkal jobb, mint volt, már majdnem tűrhető, az ember pedig ne legyen telhetetlen tízévnyi vergődés után. Nem is vagyok, de azt azért elvárom, hogy egy autón legyen fék, a Cilin pedig nem volt.

Kicseréltem elöl a szoruló féknyergeket, majd nem tudtam őket légteleníteni. Úgy sem. Amúgy sem. Sehogy sem! Már egy ideje gyanús volt a főfékhenger, most meg úgy néztem rá, mint a tüsszentő emberre. Meg kellett tőle szabadulnom, felújító szett nincs hozzá, Karmantyús AE86 Zoli szerint az utángyártott karmantyúk nem sok szart érnek, úgyhogy gondoltam veszek egy új Aisint. Nem találtam, de a többi toyotás sem, pedig mindenki a házi őrizet időtúltengésében szenved. Ezt is megértük, AE86-hoz előbb találni cuccot, mind egy Celicához, mi jöhet még? Ölelkezés? Autóvétel-eladás? Közös ivászatok, koncertek? Maradjunk két lábbal a földön, nem jön itt semmi jó, csak egy új Cardone főfékhenger jött Amerikából.

A gyárit szétszedtem, és megéri felújítani, mert belül hibátlan a henger. Úgyhogy szerzek majd felújítószettet valahonnan

Miután megérkezett, satunak néztem a garázsajtót, présnek a nyolc kilót fogyott hasam, és szépen lelégtelenítettem a fékegységet a beépítés előtt. Majd légtelenítettem tökéletesen a féknyergeket is. Hogy minek rendeltem gyári új tömítést a fékhengerhez, azt nem tudom, mert elfelejtettem beépíteni. De a lényeg, hogy végre lett fék az autón, ez ugyan az ácsorgáshoz kevésbé fontos, mint a menéshez, de annyi baj legyen!

Hasprés által jönnek a buborékok

Kész lett a Cili. Már csak a futóművet kell elvinnem beállítani, aztán mehetünk vele Norvégiába. Mit keres itt egy bili a kezemnél?

Karina

Decemberben gondoltam egyet, és elhatároztam, hogy kicserélem a fékeket, mert a hátsók már hanggal jelezték, hogy ideje valamit tenni, az elsőket meg még sosem láttam. Hátul öt éve cseréltem utoljára fékpofákat, elöl meg soha, de akitől vettem az autót, ő nagyon büszkén mondta el tízszer, hogy az első fékbetéteket kicserélte. Gondos ember volt, csak száz megoldandó hiba maradt a vétel utánra, pedig lehetett volna százegy is. Biztosra vettem, hogy elöl is van tennivaló, így hát oda is megrendeltem a tárcsákat, betéteket. Hátra is mindent. Megjöttek pár hónapja, de gondoltam ráér, megvárok egy alkalmatlan pillanatot. Most, hogy nem lehet használni az autót, eljött az idő! Ekkoriban a Cili foglalta a garázst féktelenül, az utcán meg nem volt kedvem berhelni, hátha megkoronázzuk egymást valami kérdezgető bámészkodóval. Átgurultam muterékhoz, ott van udvar, és gondoltam megnézem őket is három méterről. Mint kiderült, olyanok, mint közelről, csak kisebbek.

A szívás viszont közelről az igazi, bár örültem, hogy vettem fékdobokat, mert bizony már a megengedettnél nagyobb volt az átmérőjük. Az utángyártott kiegészítők készletében viszont hitvány anyagból készült a kéziféket rögzítő, patkó alakú biztosító bigyó, ahogy megpróbáltam összenyomni, eltört. Négy darab volt, abból nekem kettőre volt szükség a két fékhez, és már hármat eltörtem, mikor még az egyik oldallal sem végeztem. Egy volt már csak a kezemben, amit muszáj volt jól felhasználni, mert a lecserélendőt olyan könnyelműen vettem ki, hogy számára nem volt holnap. A másik oldalon tehát mindenképp újrafelhasználható módon kellett kellett kibányásznom ezt a vackot, de azt megoldhatónak láttam. Ezen az oldalon viszont már nem lehetett hibázni. És itt nem Bruce Willisről van szó, hanem rólam, akinek az az alapelve, hogy kettőt előre, másfelet hátra.

Látszik az apró csetreszek közt a patkó alakú bizbasz, ami izgalmak forrása lett

Így is tartott, de nekem para volt, úgyhogy vettem gyárit, az rendesen összenyomható anyagból készült

Sikerült, nyilván mert csak olyan finom erővel próbáltam összenyomni a fogóval, mintha az életemből próbálnék kifacsarni egy racionális lépést. De ez így nem maradhatott végleges állapot, rendeltem is hát kettő ilyet a Toyotától. Azóta már beépítettem, úgyhogy már nem kell attól félnem, hogy menet közben kiesik a helyéről, beakad a fékpofa és a dob közé, befékezi a jobb hátulját, én pörögve kötök ki az árokban, majd megfertőz egy koronás arra járó, miközben mesterséges lélegeztetést próbál adni.

 "Csúszka"

Ezzel is megvolnánk, de minek?

Elöl a fék helyett csak hulladék volt, kopott féktárcsákat öleltek kopott fékbetétek. Kíváncsi voltam nagyon, hogy miért kellett olyan sokszor meghallgatnom az eladótól a fékbetétek cseréjét, de most meglett a megoldás: Textar betétek voltak egy Carinában! Azóta sem tértem magamhoz, pláne amikor megláttam, hogy egy bazi pók figyel engem a fékdugattyúról, és az egyik csúszka rozsdából készült. A bal oldalról hiányoztak a fékbetétek rugói. De akkor is: Textar vs Carina. Én a legjobb minőségű cuccokat abba az autómba rakom, amit nem használok, van, aki pedig abba, amit napi használatban tart? Durva.
Mondjuk pár héttel ezelőttig azt sem gondoltam volna, hogy kesztyűben fogom vezetni a Carinát.

AE86

A gagyi kis játékautóval rengeteg dolog történt eddig idén:

• Feltöltöttem kétszer az akkumulátort
• Háromszor beindítottam

Szerencsére az egyik gyógyszertár késő estig nyitva, úgyhogy késő este mentem gyógyszerért. Másodszorra ekkor indult be az autó, és látszik, hogy nem járok sehova, mert eltévedtem a gyógyszertár felé, biztos a néptelen utak zavartak meg. Visszafelé sem tértem még teljesen magamhoz, megeshet, hogy párszor el is felejtettem időben felváltani...

Gyógyszertárjárat

Harmadszorra akkor látta a napfényt, amikor felkészítettem a 2021-es szezonra: olajat cseréltem a motorban, meg a sperrben. Muszáj volt, mert a szakszerű ácsorgásnak ez alapfeltétele és a lelkivilágom is ekképpen borulhat virágba. Pedig felhalmoztam a télen sok gumit a halálsorra, de úgy tűnik, hogy hiába. Azért valami remény még megmaradt, mert egy privát edzés nem a nagy tömegekről híres. Sportolni meg fontos, én így járok horgászni. De most egy jó ideig tuti nem fogok, megyek vissza a szobafogságba még hónapokig. Az autók meg ugyanezt teszik ott, ahol vannak. Ahogy én, ők is minél többet ácsorognak, annál felkészültebbek lesznek a menésre. Csak a hús lehet beleőrül, a fém meg nem.

Pedig nem ezt terveztem, hanem ötméteres hajót, V8-as motorral. De sebaj, itthon lenni is legalább annyira jó dolog! (Valahol a távolban felsírt egy igazmondó juhász)
De most ez van, kurva világot kell szeretni, ahol mi tehetjük a legtöbbet azért, hogy minél kevesebb vírus és vér tapadjon bárki kezéhez. Illúzió nincs, ez el fog tartani sokáig, de ahogy a világon minden - beleértve magát a világot -, ez a helyzet is véget fog érni egyszer. És akkor végre újra lehet közösen autóbuzulni. Addig meg marad a feleslegesnek tűnő berhelés, mely talán egyszer megtérül a szabaduláskor.