Játékautót tartani elég változatos dolog, sosincs unatkozás. Szezonban őrületesen pörög az autó a pályákon, télen meg te pörögsz körülötte. A tél ugyanis arra való, hogy fejlesszük az autót, lehetőleg a jó irányba. Ha nagyon szar, akkor pedig várat építünk belőle. Mindegyik izgalmas időtöltés, nekem az utóbbi fél évben az előbbi jutott. Nagyon sok dolog történt a vén kreháccsal, úgyhogy dőlj hátra és élvezd, hogy nem veled történik ilyesmi. Azt el sem mondhatom, mennyi pénzed marad meg így értelmes dolgokra, mert még a végén inkább nekiállnék játékgépezni. Bár tulajdonképpen most is azt csinálom, csak itt a nyeremény pompás élményekből áll majd szerencsés esetben. Csak előtte még majdnem kigyulladt az egész, de ez is része a játéknak!
Kezdjük a károkkal, amiket tavaly okoztam, ezekkel mindenképp kellett valamit kezdeni az idei szezonra:
- Első kerékcsapágyak cseréje, főleg a jobbost már elég sokszor kellett állítgatnom a bevetések előtt. Nagyon picit a hátsók is kotyogtak
- Az első sárvédők cseréje, mert a balostól sugárban lehetett már hányni, a jobb oldalitól is feltört néha egy bagolyköpet
- Az eredeti benzintankot fel kell újíttatni, mert az utángyártott új, amit vettem, nem jó driftre
- A generátort fel kell újítani
- Hátra új tőcsavarok kellenek a kerekekhez
- Ki kell cserélni a jobb oldalon is a régi NCRCA-t az újra, mert a régieket eleve odaígértem a Fospisztolynak már ezer éve
- A váltóból a kardán szimmeringjénél picit ereszt az olaj
Ennyi, nem vészes, pláne ahhoz képest, hogy tavaly 11 edzésen gyilkoltam a járművet. Ám a tél ehhez túl hosszú, a lista pedig úgyis folytatódik azokkal a tételekkel, amik a tapasztalatok alapján fejlesztésre szorulnak:
- A jelenlegi gyári kuplung már kezdi feladni, nem is teljesen alkalmas a mazochista életmódra, kell valami strapabíróbb
- Kell egy nagyobb vízhűtő, mert a jelenlegi gyári méretű nehezen birkózott meg a nyári hőséggel
- Az olajszűrő alatti adaptert kicserélem egy jobbra
Semmiség az egész.
November 19-én elvittem a benzintankot felújításra. Muszáj volt, mert hiába vettem egy teljesen új, rozsdamentesből készült utángyártottat, sajnos az derült ki, hogy driftre alkalmatlan, mert a benzinpumpa medencéje nem túl mély benne. Vagyis könnyen ellöttyent a benzin a pumpa elől és küldhette a motorba a levegőt. Nézett is nagyot az égéstérben az oxigén és a szikra, hogy éghető anyag nem jött el a buliba, én meg szomorúan vettem észre, hogy a kanyar közepén a motorból az összes póni eltűnt. Ez a tank valószínű nem a gyenge GT-hez készült, hanem a harmatgyenge SR változathoz. A GT tankja viszont nemcsak nagyijárathoz ideális, hanem elgurult gyógyszerekkel is kompatibilis. Mutatom képeken, egyúttal azt is, hogy miért is kellett felújítani a tankot:
Nem túl mély vályúja van a benzinpumpának az utángyártott példányban
Ocsmány, de lubickolhat a pumpa és külön csövön át jön a vályúba a benzin. Ezt a tankot fel kell újítani, mert ilyen gané alkatrészt nem építhet be illedelmes ember még a betonalapba sem, nemhogy autóba
Leadtam a tankot, a terv az volt, hogy belül rozsdátlanítják valami csodaszerekkel, majd kap egy műgyantás réteget a belső felület, és onnantól kezdve örök életre rozsdaálló lesz. Két hét elteltével kaptam egy levelet, hogy a külseje maradjon –e ocsmány, mire én jeleztem, hogy igen, a három kiló alvázvédő a szexepilje az egésznek. Egy hét múlva arról biztosítottak, hogy két választásom van. Vagy kidobják az egészet a kukába, ahová való lenne, vagy meg kell bontani a tankot, mert annyira rozsdás, hogy a közelgő szemcseszóráshoz elmehetne reklámanyagnak. És akkor már a kátrányt is le kéne vakarni a külsejéről. A kérdés tehát egyszerű volt, vagy ingyen odaadják a cigányoknak lomtalanításkor, vagy csilliókért teljesen felújítják. Korrekt dolog volt, nem akartak olyan munkát kiadni a kezükből, amire nem tudnak garanciát vállalni. Köztes megoldásként azt javasolták, hogy csináljam meg én a megbontás nélküli módszerrel, de ez nagyjából ugyanazt jelentette volna, mintha kidobnám a kukába, csak még belekerülne csomó pénzembe és energiámba. Úgyhogy december közepén megegyeztünk abban, hogy menjen a fullos módi, az csak rengeteg pénzembe kerül.
Időközben leadtam a generátort Önindítós Pistinek, aki nem volt rest ismét tökéletes munkát végezni. Az elején ugyan elbizonytalanodott és kérte, hogy szerezzek egy új generátorházat, de aztán kipihente magát és másnap már rájött a megoldásra enélkül is. Este nyolckor értesített sms-ben, hogy végzett, nem az az unatkozó fajta ember, aki este Barátok Köztöt néz. Visszakaptam a cuccot, és persze akkor már új csavarokkal és ékszíjjal raktam vissza a helyére.
Két év alatt kétszer felújítva
A tankkal egy időben a kuplungról is elkezdtem gondoskodni. AE86 Zolitól kaptam egy lendkereket, kuplungszerkezetet és egy elvásott kuplungtárcsát, hogy azzal menjek a Zorst művekhez. Így lesz praktikus, nem kell szétszedni az autót az alapanyagért, egyből be lehet majd rakni az új cuccokat. Elmentem értük és vittem a Zolitól 40 kilométerre lévő műhelybe. Megérkezés után pár perccel visszafordultam, mert nem volt kompatibilis a szerkezet a lendkerékkel. Másodszori érkezéskor már minden rendben volt, megegyeztünk egy lendkerék könnyítésben, egy szerkezet erősítésben, plusz rábeszéltek egy szintertárcsára. Utóbbitól kicsit beszartam, hogy tönkre fogja tenni a lelkem az utcai közlekedésnél az állandó lefulladással, úgyhogy később kértem még egy kevlár tárcsát is. Már csak várni kellett. Közben eltelt a december.
Januárban voltak bajok, úgyhogy gondoltam legyen benne valami jó is, rendelek normális rugóstagokat. Ezeket nem terveztem még idén kicserélni, mert a mostani szedett-vedett futómű is tök élvezhetően driftelhető volt, de egy életem egy halálom, BC-re én most vágyom. Lehet jobbat is kapni, de arra már közbeszerzést is megérné kiírni, nem nekem való árfekvésű pálya. Ár-érték arányban úgy tudom, hogy a BC egy kellemes coilover, úgy is mondhatnánk, hogy a szarból a legjobb. Kérdéses volt, hogy milyen rugóállandóval rendeljem? Az AE86-ok szent embere, Keiichi Tsuchiya szerint egy út vezet a drift irányába, a 8/6-os szett. Vagyis elöl 8kg/mm-es rugók vannak, hátul pedig 6 kilós súlyt kell rátenni a rugókra, hogy egy millimétert összeüljenek. Ekkor belegondoltam a helyzetembe. Hátszélben gyártottak, fényt is kaptam előhíváskor, úgyhogy az egyik csigolyám olyan, mint útszélinek a sarka: repedt. Ezen a ponton nézzük meg, amint épp Telós Bandival őrültködünk novemberben:
Ekkor kértem ki a véleményét a telókról, meg a rugókról, hogy szerinte muszáj –e a 8/6-os verzió. Ilyenkor még hittem benne, hogy muszáj betartanom a szentírást, de igazából András arról biztosított, hogy szerinte az túl durva utcára. Könnyen elhittem, mert a Fehérvárról Kalocsáig vezető út így is rendszerint kettétörte a testem. Ha csak tréleres pályaautó lenne, akkor talán bevállaltam volna a gránit futóművet, de mivel lábon megyek vele a repterekig, így nem mertem. Azért egy hívást még megejtettem:
- Anya, segíts!!!
- Mi van? – Kérdezte AE86 Zoli
- Jó lesz a 6/4, vagy muszáj a 8/6, különben sírni fogok?
- Idefigyelj fiam, a 8/6 a recept, nagyon nincs kompromisszum, DE! Gtbretbvetget. Evervgerf 45. Oijiuaere okijiaa? ERgfergfr csöves autóban oinfoiwrnfwr. Tehát úgy nagyjából ennyi, csáó!
Amikor az ember nem tudja, mit tegyen, akkor lép a legmagabiztosabban egy idő után, hisz minél tovább kutatja az érveket, annál távolabb kerülnek tőle minden irányból. Szentséget törtem, megrendeltem Szutiéktól, mint hazai BC képviselettől a 6/4,5-ös verziót. Megrendelhettem volna bárhonnan, de ugyanennyibe került volna, és így a garanciális problémákat tán könnyebb lenne intézni. Jót vigyorogtunk azon, hogy a BC jelezte, a 6/4,5 egyedi gyártás, így várni kell rá, csak a 8/6-ot tudnák küldeni azonnal. Mindezt úgy, hogy a referenciaképen, amit küldtek, a 4,5-ös rugó szerepel, micsoda humor!
Ezen lájtosabb rugóállandókat egyébként amolyan köztes megoldásként jegyzik. Ami persze azt jelenti, hogy a hardcore hacsisok szerint buzis. De nekem feleségem van, gyerekem nincs, úgyhogy nem annyira tökéletes az álcám, hogy gyanús lehessek. És egyre több helyről derül már ki, hogy a gyengébb rugó még jobb is helyenként. Mindenesetre izgalmas, én a gyakorlatban hiszek, izgatottan várom, mit mutatna pályán ez a fajta futómű. Az biztos, hogy sokkal jobb lehet, mint a jelenlegi, és az is gyönyörűen mókázható. Meg aztán vannak ennél nagyobb problémák is a világban, nemde? Például a benzintank.
Január végén levelet kaptam, képekkel, tök örültem ezen figyelmességnek. Meg is mutatom őket, mert nem minden nap látni ilyesmit:
Ez a gumi megdöglött
Nem volt hibátlan a betöltő cső sem
Szét lett bontva a tartály, le is lett rozsdátlanítva, látványosan alakulnak a dolgok. Feladat is ki lett osztva, szereznem kell egy tömítő gumit, mert az eredeti már 34 éves, csak a szentlélek és az alvázvédő miatt nem eresztett a tartály eddig. Nem tudom a jelenlévők közül hányan tartanak öreg krehácsot, de ezek mindig pulzusemelő pillanatok, mert nem minden alkatrészt lehet kapni már újonnan. Márpedig az efféle gumitömítéseknél nincs kompromisszum, az idő megzabálja a régieket, muszáj, hogy új legyen. Írtam levelet a kedvenc és egyetlen Toyota kirendeltségnek Fehérváron, ahonnan kaptam az örömhírt, létezik még ez. Nem ingyen. Pár nap alatt megjött, én meg postáztam fővárosunkba. Ha már belejöttem a költekezésbe, rendelnék egy nagy vízhűtőt is. De milyet?
- ANYAAAAA!!!
- Mikéne, hűtő? Igazából jó a kínai is, de ha nagyon tele vagy, akkor a határ a csillagos ég felett van. Csak hát minek.
Nem féltem volna kínait rendelni. Meg is próbáltam, de csak akkor vállaltam volna be, ha európai raktárból küldik, úgy kisebb az esély rá, hogy mire ideér, szanaszét törik. Mókás volt, mert akadt hely, ahonnan visszaírtak, hogy oké, küldünk egyet Európából, plusz száz dollárért. Megköszöntem a lehetőséget és csakhamar bele is fáradtam a kutakodásba, inkább megrendeltem Flo-tól az utolsó eladó példányát. Ez egy AE86 cuccokkal is foglalkozó üzlet, Írországból jön a portéka futárral, mindig pár nap alatt megérkezett eddig minden. Ez is ugyanúgy kínai hűtő, de ha már ő küldi, nagyon szar csak nem lehet. Rendeltem hozzá két új ventilátort is, nem akartam szétbontani a jelenlegit, azt megtartom plug and play tartaléknak. Közben beszereztem az első kerékcsapágyakat, meg a hozzá tartozó mindent megrendeltem a Toyotától, hisz ha már bontok, és új lesz a rugóstag is, amin forogni fog, legyen minden új.
A sasszeg nem gyári, annyira még én sem vagyok beteg
Megérkezett a nagy aluhűtő, amit az ajánlások alapján először vízzel átmostam itthon a fürdőszobában. A lakásban a bejárati ajtó tulajdonképpen a fürdőre nyílik, és pont akkor ért haza az asszony, amikor ráztam ki a maradék vizet a kádba. Békésen álltam alsógatyában és egy bazi nagy alumíniumot tartottam magam előtt a magasban, amiből folyik a víz a kádba, amiben fürödni szoktunk. Benyitott, meglátott, majd finoman becsukta az ajtót. Kívülről persze.
Sokáig a káosz volt az úr a garázsban
Elkészült a lendkerék könnyítése, meg minden egyéb, kuplungot érintő kacat. Csodásan néztek ki, és lemértem, az eredeti lendkerék 7,7 kilójából csináltak 6 kilósat. Ki lett centrírozva a szerkezettel együtt, kész lett a sintértárcsa és a kevlár is menőn kacsintgatott. Szerváltam Zolitól új alsó kuplung munkahengert is, mert elkezdett ereszteni kicsit a mostani 34 év után, micsoda hulladék… Nem bíztam akkor már semmit a véletlenre:
- Vettem masszív ARP csavarokat a lendkerékhez
- Vadi új gyári csavarokat a szerkezethez
- Új fémhálós csövet a munkahengerhez (ha már úgyis bontani kell)
- Mindenféle gyári bizbaszt a kiemelővillához
- Új kinyomócsapágy, mert a mostani kicsit már szólt
- Új kiemelővilla
- Új porvédő a villához
Minden adott volt hát egy új élményhez a kuplung terén. Csakhogy közbejöttem…
Pompázatosan néztek ki az elkészült alkatrészek
Történt ugyanis, hogy időközben volt lehetőségem nagyon korrekt áron hozzájutni gyári Blacktop lendkerékhez és kuplungszerkezethez. Ez ugye a legerősebb gyári 4A-GE motorhoz való egység, gyárilag könnyítve. Namármost:
- A könnyített lendkerék és kuplung 200 mm átmérőjű
- A Blacktopé 212 mm
- A súlyuk ugyanaz, de nagyobbat fog a Blacktop-féle alkalmatosság
- A Blacktopét a Toyota könnyítette, gyári. Én meg gyári-mimóza vagyok…
Eladtam a frissen elkészült lendkereket és kuplungot, pedig kurva jól nézett ki, sokak szerint hülye is voltam, eleve buktam is így rajta pénzt. És hiába volt utólag könnyítve, ez nem hulladékból készült, hogy szétessen, nem is volt még rá példa hacsis körökben, akkor már inkább a csavarok szoktak leszakadni, azért is vettem ARP-t AE86 Zoli javaslatára. Érdekes adalék, hogy állítólag nem is mindenhol vállalják ezen lendkerék könnyítését, mert kinyírja a marógépek késeit. Mindegy, én gyári cuccokhoz ragaszkodom, ha van mód rá, és persze a nagyobb átmérőjű kuplunghoz. De ha már így alakult, elvittem az új szerzeményeket centríroztatni a Havassy műhelybe. Sokat nem kellett velük vesződni, az már biztos, a lendkerék szinte úgy volt tökéletes, ahogy volt… Kész, a kuplunghoz minden adott. Bevágtam a sarokba mindent, még nem volt itt az ideje, hisz nem volt hűtő az autóban, sem futómű. A kerékcsapágyak cseréje miatt levettem az első féktárcsákat, és akkor már gondoltam az új futóművel rakom össze, amikor megjön. De még nem jött. A hűtő viszont már átmosva várta a beszerelést.
Bazi hűtő, új ventikkel
Egy hűtőnek a cseréje nagyjából semennyi idő, ha ugyanolyat rak be az ember gyereke. Víz le, csövek le, tartófülek le, hűtő ki, aztán fordítva mehet vissza minden. Ám ez nagyon nem gyári hűtőnek bizonyult, bár ezen kár lett volna meglepődni, hisz pont ez volt az elsődleges célja.
A zárhídon lévő tartófülekhez tartozó kialakítás nagyon nem olyan volt ezen a hűtőn, mint a gyárin. Mindez persze semmiség volt ahhoz képest, hogy nem fért el a hűtő a helyén. Méghozzá a kasztnitól… Alul beraktam a hűtőt a helyére, és felül óriási hézag tátongott. Nem lehetett közel húzni a hűtőt az autó orrához, mutatom, hogy miért:
Ennyire lehetett csak közel húzni a hűtőt a zárhídhoz. Látszik, hogy reménytelen, hogy így rögzteni lehessen a kasztnihoz a felső füleket
Látható a probléma, alul már odaér a hűtő a kasztnihoz, felül pedig eláll tőle bőven
Az új hűtő ugye kétszer olyan vastag, mint a gyári, tehát több hely is kell neki, hogy elférjen. Reméltem, hogy erre gondoltak a rögzítések kialakításakor, és többé-kevésbé sikerült is nekik, mert minden megvolt, minden ott volt, csak annyira azért mégsem teljesen pontosan. Nos, ez ugye alumínium, amit nem hegeszt meg bárki, bárhol, bárhogy. Nem is akartam ezzel szarozni, mert ez az autó nem kiállításra készül. Benne van a pakliban ugyanakkor, hogy egy másik autóban nem is lenne gond, simán bepattintható lenne, de ez a járgány nem éppen a törésmentes kategóriába tartozik. Simán lehet, hogy az autó elején lévő vasak nincsenek ott, ahol lenniük kéne, ennek ékes bizonyítéka az is, hogy a lámpákat ökörhugyozás tartja a helyükön. Úgyhogy gondoltam megigazítom a kasztnit egy picit, eleve nem hiányzott hozzá sok. Egy több milliós autót még úgysem ütöttem kalapáccsal izomból, így pedig nem lehet leélni egy életet.
Kész, már a helyére lehetett húzni a hűtőt. Legalábbis az egyik oldalát, a másik elállt egy kicsit még mindig. Már reflexből emeltem a kalapácsot a magasba, de aztán bevillant, hogy néha hiába megy erővel, mehet akár ésszel is. Jobban szemügyre vettem a helyzetet és roppant szakértelemmel felismertem, hogy hiába verném halálra az autót azon az oldalon, a hűtőn nem segítene. Kicsit ugyanis meg van vetemedve, a kínaiaknál éppen valami erősen másnapos munkanapra virradhatott a májsztró, és emiatt meg lett kicsit csavarodva az egész cucc. Sebaj, ez belefér, a lényeg, hogy elfér.
Már csak rögzíteni kéne a helyén, de a hűtőtartó vasak alkalmatlanok voltak erre a feladatra… Legalábbis ezen formájukban, de ha az ember átmegy vasgyúróba, akkor a vas meg lesz gyúrva. Egy részüket amputáltam, majd hajtogattam belőlük csákót, madarat, triceratopszot, és úgy már tökéletesek lettek, két új furattal rögzítve a zárhídhoz. Erről ennyit, már csak a vízcsövekből kellett levágni egy kisebb szeletet, mert ugye a vastagabb hűtőhöz hosszúak voltak. Nagy karikát nem szeltem le belőlük, hogy vissza lehessen rakni az előző hűtőt, ha netán. Bár úgyis van tartalékban két új vízcsövem is, ahogyan termosztát és ventikapcsoló gomba is, mert a drifthörcsögöknek a garázsa tulajdonképpen egy nagy pofazacskó.
Gyári, piros Toyota hűtővíz volt eddig az autóban, a nagyobb hűtő pedig több vizet kíván, ez az egyik lényege. Vettem még pirosságot és feltöltöttem. A hűtőrendszer kész.
Fentről látható, hogy a hűtő kicsit meg van tekeredve, a jobb oldala kicsit beljebb van a motor felé, mint a másik oldal. De legalább már masszívan áll a helyén
ÉS KÉSZ LETT A TANK. Három hónappal és 43 levéllel a leadás után elkészült, bár még kaptam egy utolsó feladatot, mert a tanksapka már gagyi volt, kéne belőle egy új, ha már minden nagyon szép és még a betöltő cső is lyukmentesre lett hegesztve. Lehetett még kapni újonnan, bár valakivel kibabrálhattam, mert a zacskóján már szerepelt valakinek a neve, de a retró világában farkastörvények uralkodnak. Nem volt egyáltalán sürgős a tank téma, de elmerengtem, hogy mikor menjek el érte. Nem sokáig kellett, mert végül befutott a futómű is! Két légy lecsapása már megér egy kirándulást, és így végre folytathatom az érdemi munkát, lábra állhat az autó. Mondjuk sárvédői nem voltak, de azokat úgy terveztem, hogy a futómű berakása után rakom vissza. Mármint nem a szétrohadtakat, hanem az üvegszálból készülteket, amik a fényezőnél voltak.
Előrelátó voltam, bár nem volt ez nehéz. Amikor megvettem az autót 2016 végén, az akkori tulaj sátáni kacajjal kísérve mondta, hogy reméli, hogy nálam fog majd leesni a Folt, muhaha! Mármint a nagy bumszli gittszobor, amit ő öntött a sárvédőre, és ami a Ták szimbóluma is egyben, és amit már évekig néztem fejcsóválva a céges parkolóban. Amúgy egész jó munka volt, Sándorunk felcsaphatna Ambrus Attila konkurenciájának a köcsögölő bizniszben,van kézügyessége a formákhoz. Bár karosszériában nem feltétlenül hosszú távú megoldás az ilyesmi. Így hát több mint egy évvel ezelőtt már készíttettem két sárvédőt műanyagból. A sárvédő valójában nem védi a sarat semmitől, sem magát a sártól, hisz sáros lesz. Mást sem véd a sártól, hisz az inkább a dobbetét feladata. Ez főként csak dísz, hogy ne nézzen ki hülyén az autó, meg légellenállás, ilyesmi. Mindegy, a lényeg, hogy nem tartóelem, nem gáz, ha üvegszálból van, sok autónál gyárilag műanyagból készül. Tehát ezek épp fényeződtek.
Műanyagok a fényezőnél
Felizzott Dallas, és útnak eredtem tankért, futóműért. A tankátvételnél nem hajlítgatták fel a széleket ott, ahol a rögzítő szíjak tartják a tankot, ezt még megkértem a helyszínen, mert ha én utólag állok neki ilyesmit csinálni, akkor félő, hogy eltoszok valamit. Kaptam még egy halom apró vasat, mint kiderült, azok a tankban voltak. Rögtön felismertem, hogy ezek bizony a régi benzinszintmérő alkatrészei, eszerint a tankban esett szét, nem pedig hiányosan rakták bele valamikor a jó szakik, akiket innen is üdvözlök, mindenhogy szép munkát végeztek. Mentem tovább a futóműért.
Az ilyesmi mindig nagyon szép alkatrész, amikor még új. Nem is nagyon láttam ilyesmit, sokáig tapiztam, nézegettem őket, elvégre egyfajta művészet ez. Ami a mérnöki alkotásoknál jó, az szép.
Meg jó nehéz is, úgyhogy ketten emeltük be a dobozt a csomagtartóba Szutival a Toyoteam garage udvarán. Ha esetleg ezen becenév ismerősen hangzik, de nem tudod, hogy honnan, az ő piros Celica-ja volt kiállítva a Totalcar standján az AMTS-en és ő futkározik vele képtelen időket a Hungaroringen. Ja, és megkért, hogy küldjek fotókat a beépített futóműről, amit eddig tróger módon elfelejtettem megtenni, ezúton is elnézést, nem marad el örökre! Mindenesetre végre minden alkatrész adott volt, elkezdhettem összerakni a vackomat…
A futóművel kellett kezdenem, hogy talpra állhasson az autó. A régi rugóstagokat egy az egyben megtarthatom tartalékba, mehetnek a pofazacskóba, hisz az új kompletten jött, állítható toronycsapággyal együtt. Gondoltam mi sem egyszerűbb, kiveszem a régit, berakom az újat a helyére, mehetnek rá az új csapágyakkal a féktárcsák, arra a féknyereg, aztán haladjunk, nincs itt semmi látnivaló. A szétszedés oké volt, levettem az NCRCA-kat, jobb oldalon még a régi volt, azt félreraktam a pofazacskóba a másik régi mellé, de csak ideiglenesen, hisz majd adományként mennek a Fospisztolyba valamikor. Rakom rá az újat az új BC gólyaláb aljára, de nem megy rá… Sehogy sem. Ó, hogy rohadna meg.
Az új BC kissé kompaktabb méretű, mint a gyári
A régi NCRCA az eredeti gyári rugóstaghoz készült, az új pedig arról lett mintázva. A BC viszont úgy döntött a gyártáskor, hogy teljesen mindegy, hogy az alján a gólyalábnak mekkora átmérőjű a barlang, hisz úgyis csak az a lényeg, hogy az alsó gömbfej csavarjának a feje szabadon elférjen benne. Így hát az NCRCA-kon kialakított kitüremkedés átmérője nagyobb, mint a BC-ben lévő hely, amibe bele kéne férnie. Vagyis faragni kell… A gólyalábhoz nem nyúlunk, hisz annak az anyagából elvenni hülyeség volna, inkább megvariálom az alumínium krumplit. Végül ugyan jó ocsmányul sikerült, de sikeresen méretre faragtam házilag a cuccot, csak két idegrohamba került és egy óriási csalódásba. Egy estére egy oldal elég is volt, a kedv elment, másnap folytattam.
Így kellett megfaragni az NCRCA-t a régihez képest. Szép lett, mint a friss hányásban a sárgarépa
Beszerelve
De ha már itt voltam, lecseréltem az olajszűrő alatti adaptert. Eddig valami gagyi cucc volt csak, elég tré megmunkálási minőséggel, de sikerrel lenyomta a múlt szezont. Mégis zavart, mert elkezdett folyatni, nem tömített már rendesen. Ez tulajdonképpen csak egy vastag alátét, amibe oldalról beleszerelhetőek az olajhőmérséklet és olajnyomás szenzorai, az olajhűtőnél volt már szó róla. Nagyobb gond volt, hogy az a menetes cső, ami rögzíti a motorhoz, kisebb átmérőjű, mint az adapternek a belső furata. Vagyis lötyög rajta az adapter, mint egyszeri régi Renaultban a váltókar. Oda tudtam szorítani mégis a motorhoz, mert a 27-es szélességű „csavarfej”, ami rajta van, az már nagyobb átmérőjű, mint az adapter bele. De középre helyezni nem volt egyszerű emiatt, meg hát béna is így az egész. Esztergáltattam bele hát egy közdarabot, így már tökéletesen illeszkedik minden mindenhova, és nem is szivárog sehol sem az olaj.
Az új adapter, benne a szenzorokkal, mellette a motorhoz rögzítő menetes csővel, és az esztergáltatott közdarabbal. Menetrögzítőztem a szenzorokat, és még kívülről is adtam nekik némi pasztát, nehogy véletlenül is szivároghassanak
De mindez kit érdekel, vannak sokkal érdekesebb dolgok is itt, haladjunk. Például a futómű magasságának a beállítása. Egyértelmű volt már az elején, hogy el kell majd vinnem futómű állításra az autót, ha mindennel végzek, de a magasság beállításával ott nem tudnak mit kezdeni. Ha nagyon tudományos akar lenni az ember, akkor mérlegekre tenné az autót és úgy tekergetné a magasságot, hogy mindenhol egyenlő mértékben nyomja az autó a mérlegeket a kerekeknél. Ez ide felesleges tökörészés volna, driftnél tökmindegy az ilyesmi, pláne az ilyen egyszerű embernél, mint én, aki csak kedvtelésből csinálja az egészet. Úgyhogy a magasságot én lőttem be, centivel mérve a két első rugóstagnál a magasságot, mármint konkrétan a menetes rész hosszát, hogy egyforma legyen. A kasztnihoz nem érdemes mérni, mert az egy darab összegyűrt celofán. Mint kiderült, ennyi a tudományból elég is lesz erre a területre, rápróbáltam az időközben lefényezett sárvédőket, és úgy tűnt nem érne bele a kerék. Jó lesz. Az eleje tehát nagyjából kész, megfordulhattam az autóval a hátsó rugók és gátlók cseréjéhez. Meg persze eljött a felújított tank ideje.
Új tankból lett régi, régiből új
Mint kiderült, nem lettek eléggé felhajtva a peremek a rögzítő szíjaknál, tehát nekem kellett még igazgatnom egy picit a tankon. Átraktam a gumidarabokat is az utángyártott tankról, de mielőtt még a benzinpumpát és szintjelzőt is átpakoltam volna, a biztonság kedvéért gondoltam letesztelem, hogy ereszt –e a tartály. Beleöntöttem némi benzint, majd a pereme mentén elkezdtem körbeforgatni. Szerencsém volt, bár sajnos az én szerencsém a balszerencse. Eresztett egy ponton a tank, méghozzá pont az egyik hajtásnál a peremnél. Nem lehet már megmondani, hogy én hibáztam –e, vagy már a felújításnál ilyen volt, de ez igazából mindegy is, emiatt nem fogom visszavinni a cuccot, helyben kell megoldani. Hegesztetni nem akartam, mert akkor a belsejében lévő műgyantás réteg megsérül, aztán kezdhetjük elölről az egészet. Lecsiszoltam inkább fémtisztára a felületet az érintett részen, zsírtalanítottam, majd adtam az arcának némi folyékony fémet. Loctite 3450, nem használnám szemcseppnek, brutál erős anyag, szépen terül, benzinálló, életálló, halálálló. Tökéletesen bevált, azóta már tele tankkal is leteszteltem, sehol semmi szivárgás. Kivettem a féltengelyeket.
Nagyon picit kotyogtak már a csapágyaik, alig érezhetően, de gondoltam, ha már téli szünet van, akkor a szezonra legyenek kicserélve ezek is, mert nagyon sokat kapnak az élettől. Rengeteg centrírozatlan kerék forog rajtuk maximális fordulaton, és még néha a felnin jövök le a pályáról, ami minden alkalommal egy sikátorban való agyonverésnek felel meg a csapágyak világában. Elvittem a féltengelyeket Jóskához, kedvenc szerelőmhöz, ki sosem mond nemet. Takarosan felcimkéztem, hogy melyik a jobbos és a balos, hisz ha felcseréled őket, akkor mindegyik eltörik, az fix. Jóska megnézte, hogy mivel érkeztem, kicsit kézzel megpróbálta megmozgatni a csapágyakat, és felfedte az új szuperképességét, mert azt mondta, hogy NEM. Hagyjuk a francba, jók ezek még, a szemei csillogásán pedig egyértelműen láttam, hogy leginkább kedve nincs ezzel szívni.
- ANYAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :(
- Jók lesznek azok még fiam, hát nem ki vannak fizetve az a csapágyak? Majd ha tönkremenek végleg, akkor kicseréljük, addig pihenjél!
Na jó, ha AE86 Zoli is azt mondja, hogy kussoljak, akkor kussolok. Visszaraktam a féltengelyeket, adtam friss olajat a diffinek, mert már ideje volt. Közben esztergáltattam új tőcsavarokat is a kerekeknek. Rátérhettem a futóműre. A hátsó futómű cseréje a Hacsiban nem egy nagy rejtély. Gátlókat pár csavar fogja, a rugókat meg simán ki lehet feszíteni a helyükről. Érdemes megfigyelni az eddig használt ültetőrugók és a mostani közti különbséget, döbbenetes a magasságbeli különbség, miközben ugyanolyan magasan tartják az autót.
Ebből is látható, hogy az új jóval keményebb lesz, mint ami az eddigi volt, hisz a rugó anyagán kívül a hossza is meghatározza a keménységet, elég csak elképzelni őket kiegyenesítve. A piros egy nagyon hosszú rúd lenne, amit kézzel tudnál hajlítgatni, a BC-féle rugó pedig egy rövid, ami jóval masszívabb lenne. Ezért is keményebb az a rugó, amit csak szimplán rövidebbre vágnak a faluvégen. A gátlók is tök mások, míg az eddigit könnyű volt összenyomni, de kézzel szinte képtelenség volt kihúzni, addig a BC gátlóját viszonylag nehéz összenyomni, de könnyen kibújik a gátlószár. Ja, és persze állítható a csillapítás keménysége ugyanúgy, ahogy elöl. Menő.
Elöl is, hátul is állítható a csillapítás erőssége
Beállítottam a magasságot hátul is, ami végül túl magasnak bizonyult, úgyhogy tekertem még egy kicsit, majd a célszerszámokkal összekontráztam a két rögzítő alkalmatosságot. Nem mondtam eddig, de rendeltem egy állítható Pandhard-rudat is, azt is a helyére illesztettem. Ez kell, ha le van ültetve az autó, mert ez tartja oldalirányban a helyén a merev hidat. Ha fix a hossza és leülteted az autót, akkor ki fogja nyomni bal oldalra a hidat, amitől elmegy az első kerekekhez képest a nyomvonal. Lefirkáltam, hogyan:
Nem ennyire durva persze a hatása a valóságban, de szemléltetésnél túlzásokba lehet esni
Amit vettem, az sajnos nem állítható túl egyszerűen, mert a gömbfejet kell tekerni a menetes rúdban, vagyis ahhoz, hogy állítani tudjad, le kell venni az egészet, majd valahogy a kasztnit, vagy a hidat oldalra cincálni. Gondoltam ez legyen a futóműves gondja, beállítottam a gyári hosszra és felszereltem a rudit.
Az állítható példány vastagabb is, mint a gyári
Kész, mehettem is végre egy próbakört. Nem volt egy nagy kör, elvégre sárvédők és lámpa nélküli vacakkal nem megyünk el Nyíregyházáig. Csak az utcában mentem két hosszt, de már abból egyértelmű volt, hogy nem lesz itt gond, imádni fogom az új autót. Hagytam még alapjáraton ketyerészni, max fűtéssel a beltérben, hogy rendesen átfordulhasson a víz, majd lelégtelenítse magát a hűtőrendszer a leállítás után. Tolatva álltam be, jöhettek a sárvédők.
Műanyagot fúrni izgalmas, pláne az ilyet, ami könnyen pattan. Nem igazán voltak bejelölve sem, hogy hol kéne kifúrni a csavarok helyeit, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az index helyét az oldalán is nekem kell kifaragnom. Nekiláttam, úgy olvastam, hogy sima fémfúró jó lesz ide is. Meg készenlétbe helyeztem tűreszelőket. Fúrtam, faragtam, fúrtam, faragtam, majd csavaroztam. Az illesztési hézag fogalmát tán hagyjuk is tisztázatlanul, örüljünk együtt annak, hogy működik mindkét index, és csak a két első helyzetjelző furatát sikerült elbénázni, ott annyira el volt vékonyítva az anyag, hogy szinte rögtön kitört egy nagy darab ott a fúrásnál. Nem boldogságot eredményez az ilyen, de átmenetileg rögzítettem a helyzetjelzőket tákkal. Majd elvittem a gyári sárvédőket lakatoshoz, hogy legyenek szépen felújítva, az idő által kiharapott darabot pedig készítsék el valahogy.
Az eredeti sárvédőből kiharapott már egy nagy darabot az idő
Sajnos egyelőre nem tud haladni az ügy, mert mindenképp kell nekik hozzá az autó. Én meg nem akarom adni, mert mindenképp ott akarok lenni a május 12-i edzésen. Az sem volna megfelelő, ha elvinném nekik mintának az üvegszálas sárvédőt. Úgyhogy most egyelőre hagyom függőben a dolgot, majd az edzés utánra megbeszélek egy időt, amikorra elviszem az autót nekik. Inkább a műanyag sárvédőket tartanám meg tartaléknak, a rendes fém ugyan másfél kilóval nehezebb oldalanként, de valahogy mégis az volna az igazi. Hát így élek én. Egyet előre, kettőt hátra, egyet előre.
Haladjunk a kuplunggal végre. Hetekkel előre lefoglaltam időpontot Jóskánál, bejelentettem, hogy mi volna a feladat. Lendkerék és kuplung cseréje, a hozzá tartozó bizbaszokkal, és ha már úgyis leveszi a kardánt, cserélje ki a tömítést is a váltóban, ahol picit szivárog az olaj. Jóska rám nézett fürgén, forgatott hármat a szemein, szívott egy homlokhorpasztót a cigijéből és kérdőre vont, hogy nem tudnék valami egyszerű feladatot adni végre? Olajcsere, vagy akármi!
Sajnos Jóska nem, azokkal én is elbabrálok, különben is, örüljünk neki, hogy az ilyen nagyobb műveleteknek nem én állok neki, első a közbiztonság!
Nem örült velem.
Mindezt megkapta Jóska beszerelésre. Semmiség!
Reggel vittem, délután már mehettem is érte. Nagyon vicces, hogy egy könnyebb lendkeréktől mennyire jobban veszi a lapot az autó, eddig sem volt lusta, ha a fordulatszám változtatásáról volt szó, de most tényleg örömtáncot jár a mutató. A kuplung fogáspontja meg össze sem hasonlítható az eddigivel, keményebb is lett a nagyobb, erősebb szerkezettől és határozottabb is, hisz a cső, amiben tolom előre a folyadékot, egyáltalán nem tágul. Nem ádáz racsing érzet, de amolyan finoman bunkó, amilyennek lennie kell valaminek, amit bántásra szánnak. Király lesz. A váltóban is megtörtént az olajcsere, ahogyan a motorban is, de ez már csak apróság. Kicsit leraktam pihenni az autót.
Mikor legközelebb elővettem, mentem vele egy kisebb kört, hogy játszadozzak az első futómű dőlésével, meg úgy általában az állítási lehetőségekkel, mielőtt elviszem futóműveshez. Megálltam két utcával arrébb, kinyitottam a motorháztetőt, hogy állítsak a toronycsapágyakon és észrevettem, hogy dől a füst… A leömlő környékéről. Nem füstpamacs, hanem az az igazi vészjósló fajta. Poroltó a garázsban. Elfehéredtem, leállítottam az autót, megnéztem, hogy mi van veszélyben, de szerencsére kihalt parkolóban álltam meg, egy fa volt a közelben, ami esetleg még le fog égni az autón kívül. Álltam, vártam egy kicsit, de nem láttam lángot sehol és a füst is alábbhagyott. Rendben, nem fog leégni az autó, eddig remek az élet. De mi a rosseb volt ez? Ilyenkor az ember ott keresi a hibát, amihez hozzányúlt előzőleg, de nem értettem, azon az oldalon max az olajszűrő adapterén matattam, ott meg nem tudom, mi okozhatna ilyet, a kipufogóra onnan nem folyhat semmi. Nem is onnan folyt, hanem a gyújtáselosztóból. Nem alóla, hanem belőle…
A gyújtáselosztóból csöpögött az olaj a leömlőre. Az pedig menet közben nem hideg
Belegondoltam, hogy mi lett volna, ha ez pont egy edzés közben történik, ahol nyolcezren üvölt a motor és izzik a leömlő… Ott nem nagyon lett volna kérdéses a végkimenetel, és szalonna sincs a kesztyűtartóban, hogy a parázson még süthessünk egy jót, és sztorizhassak közben a többieknek, mennyire jó is volt ez az autó. Merengés közben vártam, míg lehűl, letakarítottam és hazagurultam óvatosan.
- ANYAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!
- Jah, hát igen fiacskám, ez tipikus eset a Hacsinál. Van a tengelynél egy tömítés, az adta fel, ennyi idős motornál ez várható volt, ha még nem cserélték.
Átküldött pár linket, amik a csere menetéről szólnak, tényleg klasszikus eset. Vannak leírások, videók, még felújító készletet is lehet kapni az íbéjen. A helyzet tehát adott, áll a garázsban egy autó, amivel nem szerencsés menni, viszont a gyújtáselosztót fel kéne újítani. Ki tudom venni, ezt AE86 Zoli jól tudta, úgyhogy rögvest jelezte, hogy őt most hagyjam békén ilyen baromságokkal, nemrég költözött, épp felújít, van dolog bőven. Igen, nekem is eszembe jutott, hogy odaosonok az éj leple alatt és berakom a cuccot a felújító készlettel együtt a fürdőszoba romjaiba és akkor észrevétlenül felújítja, de inkább ezt most kihagytam. Jóska jöhetne még szóba, mert nem egyszerű ez a dolog, utána gyújtást is kéne állítani, nekem meg sem tudásom, sem eszközeim nincsenek hozzá. Ne már, nem lehetek akkora nyomi, hogy egy kis feladattól megijedjek… Bevállaltam én magam. Megrendeltem a készletet. Megérkezett.
Tényleg minden infó a birtokomban volt, nem érhetett meglepetés, még az ebay hirdetésben is volt egy részletes leírás a felújítás menetéről. Úgyhogy nekiláttam kivenni az elosztót. Zoli szerint két buktató van, a vezérműtengely által hajtott fogaskerék rögzítő csapjának a kiszedése, és az egész cucc visszarakása úgy, hogy utána be is induljon a motor. Nekiláttam hát. A kis rögzítő tengelyt egész szépen sikerült kifúrnom, levehettem a fogaskereket, de előtte gondosan bejelöltem, hogy is volt rajta, nehogy 180 fokkal elforgatva tegyem majd vissza. Fontos ez, mert van rajta egy pötty, aminek majd egy vonalban kell lennie a gyújtáselosztó házán lévő hasonló mélyedéssel. Ha nem úgy rakod vissza a motorba, hogy ezek pontosan egyvonalban állnak, akkor soha nem fog beindulni a motor. Szép kilátások.
Bejelöltem kis vágással a tengelyen a fogaskeréken lévő kerek mélyedéshez képest, hogy miként kell majd visszarakni, különben nem lesz vonalban a képen nem látható, de a ház oldalán lévő hasonló jellel
Szépen haladtam, a tömítés tényleg teljesen halott volt már, csoda, hogy eddig nem locsolta a leömlőt olajjal. Be az új tömítés, a csapágyon gondolkodtam, hogy kicseréljem –e, mert nem volt vészes állapotban a gyári Koyo. De ha már ott volt egy új SKF, az erkélyen meg a muskátlikat tartó vasak tökéletesen alkalmasak a régi csapágy leszedésére, nem hagyhattam ki a cserét. Minden flottul ment, királynak éreztem magam. A balfaszkodás királyának, ugyanis kétszer is leejtettem az egész gyújtáselosztót, aminek köszönhetően egy pici darab a fedél alatti peremből letört, a másik zuhanásnál pedig a kábeleket tartó műanyag konzolnak a fele tűnt el. Ennyi kár talán elég is lesz. Több nem volt, még az új rögzítő tengely beütésével szarakodtam fél órát, de végül sikerrel jártam nagy nehezen. Lereszeltem a kiálló végét, késznek nyilvánítottam a művet. Jöhetett a visszarakás.
Tengely kint, mellette a házban lévő tömítés bakelit keménységű darabkái. Gyakorlatilag szétesett, nem csoda, hogy nem tömített már. A tengelyt visszarakás előtt lepucoltam szép fémtisztára
Ami egyik nap muskátlikat tart, másik nap csapágyat húz le. Nehezen indult meg, 34 év alatt megszokta a helyét, de a kalapács meggyőzően érvelt
Az új csapággyal már finoman bántam
Elszarakodtam egy ideig ennek a beütésével. Itt már látható a házon alul a jelölés is, a barnára szennyezett részen. Az a gumigyűrű is új lett persze, ami motornál tömíti az egész készséget
Szépen vonalba állítottam mindent, jöhetett az indítás. Persze nem indult be, sőt, fura hangot is adott a motor, valami nem jó. Ekkor rájöttem, hogy még nem taszítottam le magam a balfaszkodás trónjáról. Nem elég csak vonalba állítani a gyújtáselosztót, hanem a motorban sem mindegy, hogy állnak a dugattyúk. Az egyes hengernek a felső holtponton kell lennie, vagyis ott, ahonnan már csak lefelé visz az útja. Kivettem a gyertyát, hosszú csavarhúzó bele, majd tekertem a motort kézzel, hogy a tárcsán látható jelölés tényleg ott van –e a felső holtpontnál. Ok, minden rendben, beállítva. Gyertya vissza, gyújtáselosztó ki, vonalba állít, vissza. Motorindítás!
Nem indul.
- AAAAAANNNNYAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!
- Hát persze édes fiam, mert a szelepek sem mindegy, hogy hogy állnak. Lehet hogy felső holtponton van a dugattyú, de a vezérműtengelyek meg nem úgy állnak, ahogy kéne, érted? Mindegy. Vedd le a borítást a tengelyek tárcsái elől és meglátod a jelöléseket. Amúgy meg én is néha órákig szoktam szarakodni vele, ne aggódj.
Csodás, tehát megint szét minden, vezérműtengelyek pozíciójára is figyeltem, össze minden, indítás. De nem indul… Hazamentem. Sör.
Másnapra megálmodtam a dolgot. Nem lehet más gond, minthogy amikor berakom a gyújtáselosztót, akkor elmozdul egy kicsit a tengely, hisz a vezérműtengelyen lévő fogaskerékbe kap bele a gyújtás tengelyének fogaskereke. Így odébb löki egy kicsit. Elforgatva szokták hát visszarakni, hogy amikor berakják, pont a jelre lökjék a fogak a tengelyt. De nekem ez nagyon tippelős módinak hangzott, úgyhogy elgondolkodtam és telefonáltam:
- Szia anya, az lehet, hogy ha leveszem a szelepfedelet, akkor láthatom, hogy vonalban áll –e a cucc?
- Nem tudom gyermekem, én emiatt még sosem vettem le. De felőlem megpróbálhatod.
Így hát levettem. Látható volt a két pötty helyzete a berakást követően, és még arra is figyeltem, hogy a rotor az egyes hengerhez tartozó kábelnél álljon a gyújtáselosztó fedelénél.
Leellenőriztem százszor mindent. Kétszázszor. Ha most feleslegesen szedtem szét, az nagyon fog fájni. Óvatosan összeraktam, közben még egyszer lecsekkolva, amit csak lehet. Indítás… Atyaég, úgy beindult, mint Kedves Ferenc pénztárcájára a kollekció egésze. Csodás érzés ez az olajcserélős magamfajtának, ilyen érzés lehet az első sikeres agyműtét. Letaszítottam magam a trónról! Meg is írtam anyunak, hogy a módszerem bevált. Leszarta. Sör.
A gyújtás beállításához is már eléggé képzettnek éreztem magam. Vettem hát egy stroboszkóplámpát, aminek hallatán az asszony rögvest azt hitte, hogy én leszek eztán a trapéznadrágos diszkókirály. Felvérteztem magam egy videóval és beállítottam a gyújtást. Mehettem beállíttatni a futóművet. Mivel a környéken sehol sem értenek hozzá igazán, csak a gyári értékek beállítása megy, de az nekem nem jó, így elmentem Gödöllőre, ahol már jártam tavaly februárban. Itt elemi erővel imádják az ilyen vackot, úgyhogy már csak ezért is megéri odamenni. Kicsit megszenvedték a kasztni elhúzását a híd felett, de az erő mindig győz.
Futómű beállítása 14 hónap alatt másodszor
KÉSZ. Mármint tényleg. Na jó, AE86 Zoli a minap a környékemen járt, úgyhogy még beállította a gyújtást, amit beállítottam. Utána a próbakörön befogadtunk egy nagy kúpot egy McLaren 720S-től, de ennek csak örültünk.
AE86 Zoli gyújtást állít
Újra van egy autóm, amivel bármikor mehetek kereszteket vetni. Májusban végre már el is jön az ideje, én pedig alig várom. Fel vagyok vértezve kerekekkel bőven, már két eseményre való áll talonban. Zoli szerint nagyon jó lett az autó, és én csak egyetérteni tudok vele, bár az, hogy utcán milyen, nem feltétlenül tükrözi azt, hogy miként viselkedik akkor, amikor rendesen ráadom a tüzet. Az az igazság pillanata, akkor szembesíthet vele a sors, hogy megérte -e a belefektetett sok munka és a még több lóvé, vagy nem.
Nem aggódom. Jó lesz ez!