A hűtés fontos. Érezzük ezt, mikor ég a napmelegtől a kopár szík sarja, akkor is, ha nincs behűtve a sör, vagy épp amikor nem elég a kielég. A kedélyeket az autónál is le kell hűteni, különösen, ha a jármű driftre van használva, mert akkor a menetszél jobbára csak az ajtókat, meg a sárvédőket hűti. A Corollára hát bőven ráfért a tuning ezen a téren.

Nem mintha túlmelegedett volna eddig bármikor, de ezidáig nem is zúztam még vele nagy melegekben. Hétvégén viszont esemény lesz, és 34 fok. Nem gazda az, amelyik nem törődik a jószágával, úgyhogy elektromos ventilátort ragadtam, hogy leváltsam a jelenlegi, harminchárom éves, viszkókuplungos példányt. Aki netán nem ismeri ezt a megoldást, annak nagyon egyszerűen megpróbálom leírni a helyzetet. Egy bazi fémdarabot kell elképzelni, ami esetemben a vízpumpa szíjtárcsájára van felcsavarozva, ebből jön ki a ventilátor tengelye és lapátjai. Az elv az, hogy amíg hideg a közeg körülötte, addig szabadon elforog a fémkrumpli a szíjtárcsával együtt, miközben a ventilátor alig pörög, mert annak nincs átadva a lendület. Hő hatására azonban összezár az összezárnivaló - ahogy a nevében is szerepel, egyfajta kuplungként, csak itt folyadék is képbe kerül -, és így a lapátok is felveszik a fordulatot. Elvileg ez egy remek dolog, és működik is a mai napig, pedig majdnem annyi idős, mint én. De ahogy én sem vagyok tökéletes, úgy ez a megoldás sem az. Viszont míg én már csak egyre hülyébb leszek, a hűtést szerencsére lehet okosítani. Kell is.

A viszkós múlt és az elektromos jelen

A gond ezzel az egésszel ugyanis egyrészt az, hogy csak olyan gyorsan tudnak forogni a lapátok, amilyen sebességű tárcsára fel van csavarozva a viszkó, és ez nem feltétlenül lehet elégséges, ha nagyon cipőzzük a gázpedált. De ennél nagyobb para, hogy mindezt szíj hajtja a főtengelyről. Az erő pedig már csak olyan, hogy fogja magát és átalakul, ez esetben forgómozgássá. És bár a fizikusok szerint ez nem elvesztett erő, szerintem az, hisz egyetlen ló se pazarolja az erejét lapátok forgatására, ha tekerhetné a kardánt is. Boldog elmebetegek nem mellesleg lemérték, hogy három lóerőt fordít a konkrét motor a viszkó meghajtására, az pedig nagyon sok, ha összesen 124 tobzódik a motorban. Következésképp ezt a jó öreg megoldást ki kell, és ki is lehet váltani a jó öreg villannyal, aminek csak az ütése nehézsúlyú. Annyira régóta tervezem ezt az operációt, hogy már hónapokkal ezelőtt beszereztem hozzá mindent. Ventilátort, bizbaszokat, elszántságot. Mint ebből is látható, az áramot csak vezetni tudom, ezt egyszer már egyébként le is teszteltem a mosógépemmel. Ezek a láthatatlan erők nem nekem való dolgok, nemhiába fogok úgy meghalni, hogy sosem láttam egy részt sem a Csillagok háborújából, sem a Gyűrűk urából. Emiatt parkolópályára került a dolog.

Viszont hamarosan sor kerül a második Toyota sportautó találkozóra, ahol ráadásul lesz drift sarok is. Közel van, úgyhogy mindenképp ki akarok állni erre a sarokra, élvezetes dolognak tűnik, ráadásul ingyen is van. Az autó tök stabilan egyben van már régóta, nem állapot ez, úgyhogy most, a találkozó előtti napokban szétszedtem, hogy be legyen kötve a villanyventilátor. Mivel nincs trombitám, sem galambom, először nem tudtam, hogy lehetne az áramot egyrészt gazdaságosan, másrészt gyorsan beköttetni. Viszont én ezt tartósnak is szántam, ülni meg leginkább az autóban szeretnék, így először nekiálltam gondolkodni. Sokat mondjuk nem kellett, hisz a Hacsiricsi előző tulajdonosának eredeti végzettsége autóvillanyász, felkértem hát, hogy legyen oly kedves közreműködni a dologban. Nem kellett könyörögni, örömmel vállalta a feladatot, még az éteren keresztül is láttam szeme sarkában megcsillanni a könnycseppet.

Extulaj bevetésen az exautóján

Amatőr profikhoz méltó módon először eljött, megnézte, hogy miket szereztem, majd együtt megkerestük, hogy mégis hova volna érdemes rakni a bizbaszokat a motortérben. Relék meg ilyesmi dolgok, az biztos, hogy inni nem lehet egyiket sem, úgyhogy gondolom eszik. A hőgombát még ezelőtt egy adandó alkalommal Sándorunk elvitte magával kipróbálni, mert ahhoz ragaszkodtam, hogy teszteljük le előtte. Meglett a hely a motortérben a cuccoknak, a csomagtartóban meg talán a lakatos ott hagyott felcsavarozva egy sehova sem vezető Hiltiszalag-szerűséget, így az jó is lett táknak. Megfúrni nem akartam semmiképp sem a motorteret, így hát ezzel a fémdarabbal fogattam fel a bizgentyűket, a motortérben már meglévő csavarokhoz. Szép nem lett, de jó igen, az meg zúzós autóhoz elegendő igény.

Nem tudom, hogy ez valaha mi célt szolgálhatott a csomagtérben

A relé meg a biztosíték, amitől állítólag félni kell, így adtam neki szigszalagot bőséggel

Még áprilisban szereztem egy közdarabot, amit a vízcsőbe kell iktatni, ám annak furata persze túl kicsi volt a gombához, de ez csak akkor volna probléma, ha nem léteznének esztergályosok. Abban maradtunk Előzőtulaj Sanyival, hogy berheljem fel a ventit, kössem be a gombát a vízkörbe, aztán ő felvillanyozza az egészet, bár húsz éve nem csinált ilyesmit. Nekem meg fogalmam sem volt, hogy rakom fel a ventilátort a helyére. Ezt már szeretem, nem lesz itt gond, ketten majdnem érünk egy felet.

A közdarabba kúposan illeszkedik a gomba, ezért az esztergályos szerint nem is kell trükközni, letömít az majd rendesen, de kipróbáltam a konyhában, és csöpögött. Meg nekem valahogy az is gyanús volt, hogy alumíniumba tekerek egy rézdarabot, ki is tértem a témára a fizikus végzettségű kollégámnál, aki mondott mindenfélét, és végül átküldött egy cikket is, amiben leírják, hogy ezt a kapcsolatot megsínyli az alumínium. Amiből én enyhén másnapos fejen át leszűrtem elsőre, hogy tönkre fog menni a rézgomba. Ő erre nézett egy döbbentet, majd felkért, hogy újra olvassam el az írást, nem fogom megbánni, de különben is, ne hallgassak rá, ő csak egy egyszerű fizikus. Második olvasatra már felfogtam kicsit jobban, és megbeszéltük, hogy ebből ugyan nagy baj nem lesz, elvégre nem robban fel az autó, vagy ilyesmi, csak húsz éven át nem lesznek jóban ezek az alkatrészek. Az életvitelemet és a Hacsi rozsdásodási hajlamát ismerve ez nagyon nem hatott meg, a jövő hetet biztos kibírjuk, de a rendes tömítés miatt megkínáltam a gomba menetét teflonszalaggal. Több, mint kétszáz fokig hőálló, azzal nem lesz baj, és csodálatosan bevált a tömítés terén. Egy szép napon hát kikaptam a hűtőt, a vízcsőnek nekiestem a Svájcban vásárolt svájci bicskámmal, és beiktattam ezt a gombás közdarabot. De hogy rakjam fel a ventilátort a hűtőre?

A Hacsi vízcsöve 31 mm belső átmérőjű, amilyen közdarabot nem lehet kapni, de a 32-es teljesen jó

Vízcsőszeletelés alapfokon

Mivel a Hacsin alapból ugye viszkós a venti, nem igazán van plug and play megoldás az elektromos ventilátor rögzítésére. Rögtönözni kell, mindenféle rögzítést rá is szoktak szerkeszteni, de nekem már nem volt időm kísérletezgetni, sajnos átaludtam pár hónapot ezügyben. Így azt használtam, amit még a ventilátor vásárlásának környékén beszereztem végső megoldásnak, de nem gondoltam, hogy be is kell vetnem. Egyfajta gyorskötözők ezek, amik a hűtő bordáin keresztül tartják meg a ventit. Nem tűnik valami bizalomgerjesztő megoldásnak, így elkezdtem utánajárni, hogy mire számíthatok.

Első kör guglizás eredménye:

Jó lesz ez, nincs vele gond.

Második kör konklúziója:

Ez egy faszság, fos is, szar is.

Harmadik kör tanulsága:

Jó lesz ez, nincs vele gond.

Nekem ennyi elméletből elég is volt, jöjjön inkább a gyakorlat, eleve nem kéne úgy csinálnom, mintha lenne más választásom, így pár nappal a bevetés előtt. Azaz volna, visszarakhatnám a viszkót, de ennyi erővel köthetnék életbiztosítást is, miközben otthon nézem a tévét, csak nehogy baj legyen.

Felraktam a ventilátort, összeraktam a vízkört, és sehol nem eresztett a hűtő, ezt már sikernek könyveltem el. Jött is nem sokra rá Húszévenemcsináltamilyetbazmeg Sanyi is, hogy bekössük a bekötnivalót. Azaz csak tegyünk egy próbát, mert nem sokkal előtte feltárcsáztam Ilyetislátottmár AE86 Zolit, aki álmosan közölte, hogy egy ventilátor kevés lesz az őrjöngéshez, vegyek még egyet, hát meg is tettem. Tipp, ha 26 cm átmérőjű ventilátort keresel, ne itt vedd, hanem inkább itt, tök ugyanaz, csak jóval olcsóbb. A gyorskötözősdiről már inkább nem is beszélek. Tehát jött Sanyi, akivel megejtettük az egyventis próbát, minek érdekében kötözgetett valamiket, meg állandóan testeket keresett, de valahogy úgy tűnt, hogy az épp arrafelé elandalgó csajoké most ide nem lenne jó, pedig hát. A végén meg mutogatott két kivezetést az újdonsült biztosítékon, hogy annak a környékén óvatosan nyúlkáljak villáskulccsal, mert ezek olyanok, mint egyszeri székelyemberek pálinka nélkül, állandó feszültségben vannak. Rájuk is tekertem fél kiló szigszalagot, hogy elnyugodjanak ők is, én is.

Végül minden klappolt, úgyhogy szedhettem is szét az egészet, amikor megérkezett kedden a második ventilátor. Ment a para, hisz ezúttal kétszer annyi esélyem volt elcseszni az egészet, de végül úgy tűnt, hogy nem ereszt a hűtő, továbbra is egyben maradtak a vízjáratok. Megérkezett Eladtamnekedahacsitmielőttmegintelrohad Sanyi is az IS 200 Lukszussal, és frankón megoldotta, hogy mindkét venti bekapcsoljon, ha eljön az idejük. Az első élmény tényleg csodálatos volt, brutálisat húznak együtt. Mivel szívóventilátorokról van szó, ha lerohad a motor, csak ezeket be kell kapcsolnom és hazahúznak. Menet közben meg ha bekapcsolnak, összkerekesnek fog érződni az autó. Nagyon halkan dolgoznak, és a hűtő sem eresztett a próbakör után sem, ilyenkor érzem az, hogy erre az egészre már régóta sort kellett volna keríteni.

Két ekkora példány pont szépen lefedi a hűtőt. A kettő súlya nagyjából annyi összesen, mint az egy viszkósé

Majd az idő megmondja, hogy mennyire tartós ez a fajta rögzítés, állítólag másoknál évek óta működik, engem még meg kell győznie

Járulékos esemény, hogy így már végre felrakhattam a nagyobb átmérőjű alumínium ékszíjtárcsát a vízpumpára, amitől megszűnik a kavitáció esélye, és szintén a jobb hűtést szolgálja. Meg mindig jól néz ki a csillogó, új alkatrész a motortérben.

Ennyivel nagyobb az alumínium tárcsája a vízpumpának a gyárihoz képest

Szíjtárcsa bevetésen, mellette a már véglegesre összerakott, begombázott vízcső

Még egy említésre méltó dolog történt, de az már a beltérben. Olyan dolog, amitől a komfort szintje meglepően nagyot ugrott, nem is gondoltam volna, amíg át nem éltem. Az olajhőfok óráját költöztettem fel a klasszikus AE86 helyre, az egyik légbeömlő helyére. Ennek érdekében persze az egész műszerfalat szét kellett bombáznom, és fél órán át boldogítottam a környéket a műanyagreszelés hangjával. Hét millimétert kellett tágítanom a légbeömlő nyílásán, hogy beleférjen az óra, de minden mozdulatot megért. Az élet apró örömeinek tárháza egy újabb élménnyel bővült, hogy egy fél milliméternyi szemgolyómozdítással már látom is a mutatót, nem kell lent keresgélnem a mélyben, ahol eddig volt. Azt a felszabaduló nyílást meg betömtem most egy sehova sem vezető vízhőfokmérővel, majd egyszer be lesz kötve az is. Fentre, a másik szellőző helyére pedig egy olajnyomásmérőt tervezek majd a közeljövőben, hogy ne csak a gyári bimetálosra kelljen hagyatkozni.

Elképesztő minőségi ugrás komfortban, hogy ide felkerült ez a visszajelző

Ehhez mindössze ennyire kellett szétszedni a belteret...

Ami a hűtést illeti, az első tesztek nagyon biztatóak, kell is ez, hogy szombaton már nyugalommal vágjak neki a találkozónak. Aznapra 34 fokot jósolnak, a reptéren ez valószínűleg negyvennek fog érződni. De ha minden beválik, akkor nem volt hiábavaló ez a műveletsor, és a motor hálásan fog majd torkaszakadtából üvölteni a driftsarokban. Úgyhogy ha esetleg még nem volna programod szombatra, és a közelről történő öreg Toyoták mustrája nem áll tőled távol, akkor neked is már csak párat kell aludnod hozzá. Én pedig reménykedem, hogy aznap helyettem is fognak szívni a frissen beszerelt hűtőventilátorok.