Ha engem kérdezel, egy zongoraláb nem túl izgalmas dolog. Az autó viszont igen, és lehet, hogy köze van ennek a ló-lovas kapcsolathoz, de ennél azért szerintem többről van szó. Mert bizony az autó sokszor a társunk, sőt, nemritkán a szerelmünk. Vagy éppen gyűlöletünk legmélyebb bugyraiban hempergőző, négykerekű átok. Nem kell elvetemült benzinvérűnek lenni ahhoz, hogy az autó érzelmeket váltson ki bárkiből, mert a jelenség nem áll meg a szeretetnél, hisz épp annak környékén található a gyűlölet is. Tőlük távolabbra a közöny unatkozik, kavicsokat rugdalva a porban, de itt nem sokunk képes sok időt eltölteni. Pedig ha csak a felhasznált anyagokat vesszük, egy kocsi nem különbözik a legtöbb használati tárgytól: fém, műanyag, villódzó fények. És mégis, képes vajon heves vitákat kiváltani egy kávéfőző a Hörpintőben éjjel egykor? Hát a fregoli?
Miközben hátamat nekivetem néha a saját ujjlenyomataimnak a valaha fehér garázsfalon, óhatatlanul is elmerengek azon, hogy mégis miként kerültem ebbe a helyzetbe. Mi abban a jó, hogy olajsáros hajamból fáradhatatlanul hullik alá az izzadtság órákon át, miközben nemritkán a felszakadt bőrömből folyik ki a fájdalom. És neked bevallom, esetenként mindössze párezer forintot spórolok meg, miközben megannyi óra lesz hamuvá tiszavirágéletemből, amit soha nem fogok visszakapni, pénz meg mindig lesz valahogy. Rossz üzletnek tűnik. És mégsem, mert tudom, hogy a legkevésbé sem a pénzről szól ez. Az ár ritkán tükrözi az értéket, az ember által feltalált valuta pedig semmilyen helyzetben sem fog felérni a természet által megalkotottén, az érzelmekén.
Frissen szabadult hurkanyakú ül az új Hetesben, és hátulról belemegy egy harmincöt éves kiscápába, amit újkora óta dédelget egy bácsi. Melyikben esik nagyobb kár? Attól függ, kit kérdezel. Nemérekrá menedzser kihozza az új autót a szalonból, mert a mostani már elmúlt három éves, ezzel egy időben valaki a tíz évig spórolt pénzét használja óvadéknak, hogy kiszabaduljon a gyaloglás rabságából. Melyik autó értékesebb? Attól függ, kit kérdezel. Engem ne, én tudom a választ.
Ami persze nem jelenti azt, hogy igazam is van. De az ember keresi a lelki békéjét, és megpróbál választ találni önkéntelen cselekedeteire. Azt hiszem, én tudom, hogy miért szeretem az autót úgy általában, mindegyiket. Kiindulok magamból az egyszerűség kedvéért, az a legkényelmesebb. Nekem két hobbiautóm is van. De miért? Kemény leszek és bevallom: ők az élettársaim is egyben. Tedd el azt a kényszerzubbonyt, megmagyarázom.
Még az asszony sem engedi, hogy eladjam Cecíliát
Azok a fránya érzelmek... Közös kincsünk, a magyar nyelv ilyenre ugyan nem bevethető, de angolul a fórumokon minden autó „she”, azaz nőnemű, és ez nem véletlen. Nekem például az egyik autóm, Cecília már nyolcadik éve megvan és nem azért, hogy járjak vele, mi egymással járunk. Az érzelmek már csak olyanok, hogy nem válogatnak, tulajdonképpen át vannak verve, mert az autó is megannyi emberi, könnyen feldolgozható vonást tud felsorakoztatni. Csak egy pár belőlük: szép, csúnya, megbízható, megbízhatatlan, erős, gyenge, nagy, kicsi, komoly, idétlen. Ráadásul az emberi kapcsolatok fázisai sem kerülik el.
Az elején van az ismerkedés. Kiismerjük a viselkedését, az egyes tulajdonságait. Nálam ez még abból is áll, hogy ilyenkor szétszedek ezt-azt, az autó így meséli el nekem a múltját. Nem is haragszom rá, ha baj van, nem ő tehet róla, mert bár néha öregek, néha gonoszak, de gyakorlatilag kisgyerekek, ki vannak nekünk szolgáltatva. A legtöbben használt autót veszünk, ott az elején még képbe kerül egy szintén nagyon kényes fázis, a bizalom kiépülésének próbatétele. És legtöbbször ez jelenti a hajszálat, ami a szeretetet és a gyűlöletet elválasztja egymástól.
Ezen a fázison nagyon könnyen túllendülhetünk, ha szerelmesek leszünk első látásra, hisz a szerelem vak. Álmaink nőjének is nyugodtan lehet büdös a szája egy kicsit, ha cserébe porcelántestének domborulatain húzhatjuk végig ujjbegyeinket, amikor csak vágyunk támad rá. Legalábbis egy ideig, előbb-utóbb azért már rágókat kezdünk csempészni a táskájába. De akkor már ideális esetben meg is tehetjük, nem lesz sértődés, hisz az idő már csak olyan, hogy a bunkóságból is képes kedvességet varázsolni. Ha első nap nyújtasz át Orbitot, paraszt vagy, ha később, akkor figyelmes. A vak időszak mindenkinél más hosszúságú, de sokat segít, hogy kiépüljön a kötődés.
Nekem a nyolc év alatt már rég elmúlt a vakság, időközben vettem Cili mellé egy másik játékautót, amit imádok, most azzal tartok az ismerkedős fázisnál. Igazából már egy ideje nyűgnek tűnhet a Cili, hisz csak állagmegőrzés céljából indítom be néha. Hogy érezze a törődést. Néha még azon is elgondolkodom, hogy mennyiért lehetne eladni. De aztán beindítom, és a motor csodás duruzsolása rögtön eszembe juttatja azt a megannyi közös emléket. Lehet, hogy furán hangzik, de sokat tanultam tőle. Igen, néha türelmet, hisz ő is csak egy autó, hibázhat. Ahogyan én is vétettem hibákat néha, amikor szereltem, és azt ő tűrte türelemmel. Erről szól egy tartós, jól működő kapcsolat. A szerelem már elmúlt, de a szeretet nem engedi, hogy csak úgy elengedjem, és mikor másfél hónap után is pöccre indul be, az egyértelmű jel számomra, hogy ő sem akar elhagyni.
Az AE86, minek rendhagyó módon nincs női neve, ahhoz túl durván kell bánni vele
Azt hiszem, ezért szeretem én az autót. Mert olyan, mint egy jó társ. És teljesen mindegy, hogy milyen gyártmány, hisz a saját csajunkat sem állunk neki rábeszélni másra. Neked nem, de másnak az tetszik, ha a lány át tudja emelni őt a küszöbön, na és? Van, aki a felfújt gumimellet, paplanszájat, más a természetes szépséget bálványozza. Úgy is mondhatnám, hogy az utolsó csavarig eredeti veteránt, vagy épp a felismerhetetlenné tuningolt autót. Az érzelmek már csak ilyenek, a szerelem pedig mindig vak marad. Ha pedig valamelyik autót szarnak tartod, gondolj arra, hogy nem ő tehet róla, hisz ember alkotta, az pedig nem tudja átlépni saját korlátait. Mivel nem lett hibátlannak teremtve, egyetlen terméke sem lehet az. De hogy még a legelcseszettebb autót is lehet szeretni, az biztos. Ezért nem nézek én senkit hülyének, és megyek bele ostoba vitákba. Francia autóval jársz? Király. Némettel? Fasza. Japánnal? Hajrá. Keblemre azt az Ambassadort is, a szentségit!
De ahogy a világon semmi sem tart örökké – még maga a világ sem -, egyszer minden autónak vége lesz. Az idő falánk, az autó pedig nem magányos fajta. Ha nem talál magának megfelelő partnert közülünk, hamar véget ér élete. Az egyetlen esélye a hosszú életre, hogy valaki mindig gondját viseli, nem törődve az ár-érték aránnyal. Végül hiába kerül az újrahasznosítóba a fémteste, a lelke túlélheti azt az összes tulajdonosában szétszórva.
Bizony, mondják, hogy az autónak lelke van. Szerintem az is lehet, hogy nincs, csak nekünk van akkora, hogy bőven tudunk adni belőle neki is. Bármelyik is igaz, így van jól.