Én nem akartam a fékhez nyúlni. Mint tudjuk, nem is szabad azt piszkálni. De mégis muszáj volt, mert a hátsó tárcsák és betétek cserére szorultak, ezeket kaptam is az autóhoz, gondoltam kicserélem őket, aztán többit az őrszobán. Csak ugye legutóbb, amikor beljebb tekertem a bal dugattyút, hogy elférjenek az új fékbetétek, kibuggyant alóla a fékfolyadék. Nem mondom, hogy fiatal vagyok a halálhoz, de ha utód nélkül múlnék ki, akkor pazarlás lennék a természet szempontjából, úgyhogy már csak emiatt is ideje volt féknyeregbe pattannom. Bár leginkább a motorra akartam ebben az etapban koncentrálni, hamar beláttam, hogy abba nehéz belehalni, ha az csapágyas lesz, annál könnyebb a féktelenségbe. Úgyhogy először ezt a cumit vettem a számba.

Beszereztem utángyártott felújítókészletet, és mivel legutóbb a csúszkákat már felújítottam, csak a dugattyú új porvédőjére és karmantyújára volt szükségem. Meg egy jó adag szerencsére, hogy ennyivel megússzam. Sajnos ilyen alkalmakkor jön a ha már tényező… Ha már le kell vennem a féknyerget, és bontom a fékkört, érdemes kicserélni ennél a nyeregnél a gumi fékcsövet is. Ha már itt kicserélem, akkor már kicserélem mindenhol. Ha már kicserélem, akkor normális fémcsőre cserélem, nem gagyi gumira... Úgyhogy miután közép-Afrika költségvetésének a seggére vertem, ott törökültem a megemelt autó bal hátulja mellett, hogy levegyem a féknyerget. Aki nem ma jött le a falvédőről, hanem legalább tegnap, az sejtheti, hogy nem jött le. A fékcső ugyan kijött belőle, de a kézifék huzalja egyesült a nyereggel. A kovalens kötés ehhez képest a fülét-farkát behúzva nyüszített egy sarokban. Meg én is, amikor megpróbáltam ezt oldani. Ütöttem, vertem, rámorogtam, védénegyveneltem, még a flexet is beindítottam a közelében, hátha ő is megijed a hangjától, de hasztalan. A másik oldali kézifék egy mozdulattal leköthető lenne, de hát nyilván nem azt a féknyerget kell levenni. Aki ezen meglepődik, az még nem élt eleget. Sebaj, ha a nyereg nem megy a hülyegyerekhez, hülyegyerek megy a nyereghez, így elhatároztam, hogy a helyén fogom kicserélni a féknyeregben a dugattyú tömítését, minek is vegyem le, badarság. Még a végén rendes fényben csinálhatnám, kényelmesen, de az tök buzis.

A kézifék kötele nem eresztette, úgyhogy itt helyben lett megoldva az inkontinencia

Mivel itt a kézifék a dugattyút nyomkodja, így az egy menetes száron van, nem kell sűrített levegővel kitolni a dugót, elég kitekerni rafkósan egy tizenötös kulcs villájának két fogával. Mikor ezzel megvoltam, bevethettem a legendás mostmiatökömlesz nézésemet. Próbáld ki te is:

Megpróbáltam keresni helyette újat. Gondoltam amilyen kicsi ez a bolygó mondjuk a Jupiterhez képest, annyira nagy egy új fékdugóhoz, de tévedtem, ott a nagynyomású viharokban valószínűleg több ilyet lehet kapni, mint itt. Úgyhogy ez a rozsdás vacak volt a víz, én meg a szegény ember, akinek ezzel kellett főznie. Fékekhezisértő AE86 Zoli vigasztalt, hogy ez még nem is annyira gáz, ennél sokkal trébb dugattyúk is vígan szolgálnak más autókban és még senki nem hajtott át az éves kismamatalálkozó tömegén. Csak csiszolóvásznat kell ragadni, én pedig nem is voltam rest, dörgöltem a dugaszt veszettül, mintha csak egy csodalámpa lenne. Kicseréltem a belső tömítést a féknyeregben, ami körbeöleli a dugattyút, és visszatekertem, majd megkapta az új porvédőjét is. De gondoltam ha már itt vagyok, kicserélem hátul a fékcsöveket. Kovalens kötések minden hollandernél, de a bal hátsó viszonylag könnyen engedett, a hídhoz vezető is pikk-pakk megvolt, a jobb hátsót is viszonylag könnyen ki tudtam tekerni. Csak itt a fix, hídon futó fém fékcső is vele együtt tekeredett…

Köszi az együttműködést.

Na sebaj, ha már itt vagyok, akkor a másik oldalra is szerzek új rézcsövet. Kiszedtem a régieket a méret miatt, és elég is volt aznapra a móka, felmentem a lakásba, és megemlítettem az asszonynak, hogy egy lépés előre helyett kettő lett hátra. Ekkor hangzott el a poszt címe, ami azóta is fülemben cseng, mert jobbára elég jelentősnek tűnik az igazságtartalma.

Másnap reggel kedvenc szerelőm már kezembe is nyomta az új csöveket. Amik bár méretre készültek, de mivel a régi acélcsövekhez képest ez vastagabb, így mégis túl hosszúnak bizonyultak a gyakorlatban, mert ezeket ember nem tudja olyan merész szögekben hajlítgatni, mint azokat a régieket. Úgyhogy roppant szakértelemmel rittyentettem két hullámvasutat a híd mentén, és mehetett is beléjük a folyadék, legalább az érezze jól magát eme rögtönzött vidámparkban, bár biztos hányingere lesz, mire eljut a féknyergekig. Jó lesz ez így, majd legfeljebb a híres Réz Fékcső Hajlítgatás Szépségversenyre nem ezekkel nevezek be.

Átmentem csövesbe

A fékcsőművem, nekem bejön, mert szarnak elég jó lett.

Ilyenek fogják a hídhoz a fix fémcsöveket, vettem gyári újakat, gyári csavarokkal, már csak azért is, hogy lássam, hogy néztek ki valaha. A jobb oldaliban bezzeg még volt anyag! Valamikor volt.

Megölt a kíváncsiság, hogy kiderüljön: ereszteni fog –e a bal oldali dugó, vagy sikerrel jártam. Miközben bevetettem az 1500 forintos, egyszemélyes légtelenítőt, végig hallottam lelki füleimmel a dobpergést.

 Légtelenítő cucc bevetésen. Motorokhoz árulják, de miért ne lenne jó autóhoz is.

Ezt a csatát végül megnyertem...

Nem eresztett! Örömmel vettem tudomásul, hogy sikerrel jártam, a féknyergek pedig több évtized után olyat láttak, amilyet addig sosem, gyári fékbetéteket szoríthattak. Mivel az autóhoz kapott betétek nem ehhez valónak bizonyultak, Őcsakjótakar AE86 Zoli javasolta, hogy tegyek bele gyáriakat, mert azokkal fog rendesen a kézifék. Márpedig itt ugye az jobbára ki lesz nevezve üzemi féknek. Nem is volt undorítóan drága, egész könnyen feldolgozható összegért lettek enyémek. Volt azért némi nézés a Toyotánál, hogy egy 33 éves autóba mennek majd.

Középen még rajta a to-yo-ta felirat: Itt lehet erről olvasgatni

Volt

Lett

Megfordultam az autóval, ha már a szervóval úgyis ki kellett próbálni a féket, meg hogy a kormányösszekötőkön varázsoljak kicsit. A kormányszög módosítás miatt le kellett volna vágni a végükből fél-fél centit összerakás előtt, ezt elfelejtettem a múltkor megtenni. Pontosabban nem tudtam róla, hogy meg kell tennem, de az rosszabbul hangzik. Pedig kell ez, mert eredeti hosszukkal tökig be kellett őket tekerni, futómű beállításánál elkel majd a menet. Úgyhogy oldottam őket, kitekertem mindkettőt, majd sikíthatott a flex, hadd fáradjon csak kétszer a rest. Vagyis a tudatlan.

Itt a végéből szeltem le egy kicsit, majd tekerhettem vissza

A fékcsöveket elöl nem cseréltem ki, mert nem igazán értem rá, közeledett a bolondok napja, mikor is megbolondultam és megházasodtam, elvettem az élettársam társaságában a csajomat. Erről elég annyit tudni, hogy mivel öregek vagyunk már bohócnak, nem volt dínom-dánom, se kékaszeme, volt helyette vacsora a családdal, közeli barátokkal, berúgás, mókázás. Majd a végén bepattantunk öten a négyszemélyes Cilibe, és az asszony hazavezetett éjszaka a habos-babos ruhában, mert mindig én szoktam inni helyette is.

Na de vissza a komoly dolgokhoz, hisz mivel a mátkám tanár, nem mehet el csak úgy szabadságra évközben, így a nászutam hétfőn a szerelőhöz vezetett. Vittem magammal neki ganyét bőven, mutatom:

Új AISIN olajpumpa (erősebb, jobb, mint ami ebben a motorban van, később már a Toyota is gyárilag szerelte ezzel), új AISIN vízpumpa (mert az utóbbi 8 évben biztosan nem volt cserélve, előtte is ki tudja, mikor), ehhez nagyobb átmérőjű és könnyebb szíjtárcsa, gyári olajszűrő a MOTUL 10W50 olajhoz (az egész napos tiltáson forgatást valaminek kennie kell), szilentek elöl az utánfutásrudakhoz (mert azoknál én nem tudtam a csavarokat megmozdítani sem), Motorakisujjában AE86 Zoli javaslatára új hajtókarcsapágyak, nyugvócsapágyak, támcsapágyak a biztonság kedvéért. Meg főtengelyszimeringek, hisz a csapágyak cseréjéhez ki kell venni a motort. Ja, és a múltkoriban beletört csavarok újra stabillá varázsolása. Mókából elvittem az első fékcsöveket is, hátha az még belefér ebbe az egy napba. Igen, vidéken így megy az élet, mindent elhiszünk.

Érkezésemkor láttam, hogy mesterünk nem igazán akarja majd kivenni a motort… Én erősködtem, hogy de márpedig ki kéne, merthogy aszonták. De majd ő meglátja. De vegye már ki. De nem, majd előbb megnézi. De vegye már ki. Nem. De. Nem. De. Nem.

Nekem ekkor el kellett mennem, volt még más dolgom is, mondtam, hogy majd később visszanézek, mint a vak ember. Másfél óra múlva meg is tettem, ekkor az olajteknő már az asztalon volt pár csapágy társaságában. A motor meg a helyén. „Lustább vagyok én annál, minthogy kiszedjem” jeligére a kiadóba. Így cserélte ki a csapágyakat, mármint az összeset. Mindenki azt mondta, hogy ezt így nagyon nem egyszerű, de tényleg megtette, ráadásul elég gyorsan, láttam, és nálam van az összes kiszerelt példány. Mutatom is a leggázabbakon, hogy mennyire időszerű volt a csere, a többi szerencsére szép volt, bár ezek miatt sem kell ereket vágni. Na jó, a balos egy kis karcolást megér.

Mindig örülök neki, hogy hallgatok Mindentlátottmár AE86 Zolira, ezek lehet, hogy nem is élték volna túl az első, vagy a második edzést, márpedig ez a motor különösen hisztis az ilyesmire. Ha csapágyas lesz, akkor a főtengelynek annyi, köszörültetni pedig nem érdemes itthon, még senkinek sem sikerült tartósra. Ekkor megint le kellett lépnem, de később visszatértem. Eddigre az olajpumpa és vízpumpa már le lett szedve a vezérléssel együtt. Az előbbi úgy nézett ki, mintha 33 éves lenne, egy ormótlan tömbnyi olajsárrá vált, bár működött tökéletesen. A vízpumpa tök jó állapotban volt, de jobb lesz ennek a motornak egy új, gyári példány. Némi csevej közben felkerültek a cseredarabok és a vezérműszíj is visszament a helyére feszítőcsapágyastól. Az történt, amire nem számítottam, a motor probléma nélkül kész lett, de az autót ismerve várható volt, hogy meglesz ennek a böjtje.

Innen ki tudta csalogatni az összes csapágyat a májsztró. Nem nőgyógyászat a hobbija, pedig hát ugye.

Olajpumpa sárból

Még a gyári

Valaki már bejelölte, hogy melyik a SZívó és melyik a Kipufogó. Csillognak az új pumpák.

Végül a vízpumpára visszakerült az eredeti szíjtárcsa, mert az új vastagabb anyagból van, nem fér fel rá a viszkós hűtőventilátor, nem elég hosszúak hozzá a tőcsavarok a vízpumpán. Pedig hasznos lenne az új alutárcsa, egyrészt könnyebb, másrészt nagyobb az átmérője, amitől lelassul a vízpörgettyű. Kell ez, mert ha folyamatosan nagy fordulaton megy, akkor létrejöhet a kavitáció. Nem csinálok úgy, mintha teljesen érteném a fizikáját a dolognak, az a lényeg, hogy ez egy rossz dolog, eltűnnek tőle a lapátok, de addig sem lesz jó a hűtés, mert a pumpa csak maga körül kreál örvényeket, vagy mifene. Remélem Stephen Hawking is olvassa most ezt és majd bekommenteli érthetően a szituációt. Mindenesetre olyan mumus ez a jelenség a vízpumpának, mint embernek a rézfaszú bagoly. Elektromos ventit kéne beeszkábálnom a viszkó helyett, vagy hosszabb tőcsavarokat kell berakni a pumpa tárcsájába. Még merengek, melyik legyen, egyelőre jó lesz így.

A beszakadt csavarokat a mester megoldotta, pedig a nyúlványban lévőnél volt pár hosszabb pislogás. Úgyhogy már csak a két utánfutásrúd kiszabadítása volt hátra, hogy bekerülhessenek ide az új szilentek. Mutatom még egyszer, hogy melyikekről van szó, ezekkel küzdöttem már én is.

Ezt a 22-es anyát kellett mindkét oldalon letekerni

Nekiveselkedett hősünk. Először a bal elsővel állt neki harcolni. Heves volt a küzdelem, de végül alig negyed óra alatt le sikerült tekernie. Mondom, én megmozdítani sem tudtam, igaz, ilyen hevesen sem mertem rángatni azokon a kis bakokon a garázsban, mint ő itt a csáposon. Jöhetett a másik oldal. Minden izom feszült, szerintem még a kislábujjakban lévőek is, mire a csavar megmozdult egy ezredmillimétert. De lehet annyit sem.

Izzik a hangulat

Rágyújtott egy gázlámpára, amitől lustán táncot járt az alvázvédő füstje a műhelyben. Nyaki ütőér ismét duzzadt, újabb fél millimétert nyertünk. Innen már mindketten tudtuk, hogy most egy ideig nem érdemes megszólalni. A mester előtt le a kalappal, fél óra elteltével szerintem már inkább egy oroszlánnal szeretett volna küzdeni pihenésképp. Amit láttam, attól muszáj volt megkérdeznem, hogy lerántott -e már valaha autót az emelőről, de a válasz elmaradt, tán jobb is így. Inkább kiitta a csapot. Kis idő múlva megint. Újabb fél óra múlva már valószínűleg rám gondolt és erre a krehácsra, mert vörösen izzó szemekkel tépte le a helyéről ezt az anyát, melyről szerintem többször beugrott neki az enyém. A gond az, hogy lejött vele együtt a csavarról is a menet...

Anyukám, hova lesz a menet?

A világ legelszántabb szerelője ekkor kezembe nyomta a tetemet, hogy szaladjak el vele az esztergályos Lacikához, hátha újra menetet tud rá varázsolni. Gondoltam nemcsak hősünknek, hanem Lacikának is lejárt már a munkaideje, de nem állok neki kötekedni egy emberrel, aki gyakorlatilag épp az imént terített le egy T-Rexet. Uzsgyi volt.

Toldiként rontottam be az esztergályos műhelybe, szerintem ha zárva lett volna, akkor is átmegyek az ajtón. Lacika mindent eldobott, ami a kezében volt, látta a kétségbeesésem, itt baj lesz, ha menet nélkül térek vissza. Biztos pénzt is ezért nem kért, szegény gondolom örült, hogy távoztam, a hátam látványától már talán a vérnyomása is visszatalált a normális tartományba. De sajnos hasztalannak bizonyultak fáradozásai, a csavar átugrott már ezen a meneten, nem lehetett rendesen meghúzni. Abban maradtunk, hogy hazáig jó lesz, majd kerítek egy ilyen rudit valahonnan... De honnan?

A rudak kiszedéséhez le kellett kötni a gólyalábakat, ettől az autó átment Chaplinbe

AE86 Sorstárs Dani segített ki végül, megegyeztünk, hogy ha megveszem négy új AE86 acélfelnijét, akkor adja ajándékba az alkatrészt. Tulajdonképpen jó biznisz volt, mert úgyis akartam beszerezni ilyesmit, és ő amilyen rendes, még driftelni való gumikkal is felszerelte a felniket. Ráadásul olyanokkal, amikkel a legtöbb ember még évekig járkálna. Köszönöm ezúton is!
Mindössze annyi szépséghiba akadt, hogy a cucc balos volt, nem jobbos, de csak át kellett rakni a két tőcsavart a másik oldalára és máris jobb oldali lett. Másnap be is szereltem. És ekkor végre kicseréltem elöl is a gumi fékcsöveket. Persze nem tudtam letekerni az egyik hollandert, végérvényesen összerohadt a flexibilis párjával, muszáj volt itt is új rézcsövet bekötni. Mivel ez egy rövid szakasz csak, közel a főfékhengerhez, ezért nem tudtam kosarat fonni az új fékcsőből sajnos, hanem egész szép lett a mű. Fejlődök, vagy mifene.

Úgyhogy már csak a futómű beállítása van hátra, meg berakok új kézifékköteleket, mert nagyon trék a mostaniak. A bal oldaliból találtam egy utángyártottat Angliában, már nálam is van. Érdekes, hogy a jobbos sokkal könnyebben elérhető és olcsóbb, az is nálam lesz jövő héten. Kap még friss olajat a váltó és akkor végre kész az eszköz. Még ugyan hátravan, hogy lepaktáljak gumisokkal, hogy minél több 13-as gumit szerválhassak. Meg pár Swift felni is beszerezésre vár. (apropó, itt köszönném meg, hogy egy csodálatos olvasó a múltkor hozott nekem 8 játszós gumát, köszi Szkotti!)

Öt hónapnyi munkán és homlokhorpasztó szívásokon vagyok túl ezzel az autóval. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy meghálálja -e, sok jó élménnyel tartozik. Közeleg a lehetőség, hogy megadhassa, első bevetése április végén lesz, meglátjuk, hogy mit szól majd hozzá. Na jó, hogy kicsit megtornáztassam előtte, tervezem, hogy elzötyögök vele az idei első parádéra is.
Remélem, hogy élvezni fogom majd a bevetést követő élménybeszámoló megírását.