Van, amikor a dolgok egy apró kiegészítőtől lesznek számunkra tökéletesek. Én például mindig tisztelettel néztem ezt a Corollát a céges parkolóban hét évig, de nem éreztem úgy, hogy ez az emberiség egyik legjobb teremtménye volna. Most már tudom, ez azért volt, mert nem az én nevem szerepelt a forgalmijában. Bele kellett íratnom.
Muszáj volt megvenni, nem volt más választásom. Persze ebből a mondatból már lerí, hogy megbolondultam, és mivel minél nagyobb hülyeséget csinálunk, annál kényszeredettebben próbáljuk megmagyarázni, reménykedve, hogy a másik fél azt beveszi, álljon itt az én okfejtésem.
Harmincötöt töltöm be decemberben, van egy kiváló menyasszonyom, jó munkahelyem, hobbijaim, barátaim. És bár a DNS-ének terjesztését a férfi sokáig szereti gyakorolni, eljön az idő, amikor majd élesben is megtörténik a bevetése. Lesz egy kiváló feleségem, gyermekem, és jó munkahelyem. A baráti kapcsolatok kertjében lévő virágokból megannyi elkezd hervadozni, hisz egyre kevesebb idő lesz azokat gondozni, a hobbikat pedig megpróbálják beszántani a kakaszagú, gőgicsélős hétköznapok és az Adjegypuszitamamának! hétvégék.
Nem, még nem köszöntjük ismerősként a Brendon pénztárosát, és utalványt sem kérünk ajándékba, sőt, kinőtt babaruhákra sem vágyunk. De az ember nemcsak abban különbözik az állatoktól, hogy szemtől-szemben is képes utódot nemzeni, hanem az a képessége is megvan, hogy látja a jövőt, tud vele tervezni. Így én már tudom, hogy nekem a kialvatlan pitymallatok itt vannak valahol a következő kanyarok egyikében, és mielőtt odaérnék, muszáj még tennem egy kis kitérőt, egyfajta kerülőúton haladnék tovább. Egy olyanon, aminek előreláthatóan igencsak rögös lesz a felülete, de az biztos, hogy élvezni fogom rajta az utazást. Itt pedig be fogok róla számolni, ez lesz az én kis AE86 naplóm, amit majd megosztok veled, és persze bele is írhatsz. Aztán majd amikor ezen kerülőút visszavezet az eredetire, mindenképpen megpróbálom a hónom alatt tartani ezt a naplót, és továbbra is szeretnék írni bele. Mindig a kezdet a nehéz, ezért kell most belevágnom, amíg még rendelkezem kellő mennyiségű idővel ahhoz, hogy készítsek belőle egy jó alapot, amit később kevesebb idővel is szinten lehet tartani. Nem mellesleg közben újabb élményekkel gazdagodom, amikre a fáradt, hajnali tekintettel a távolba révedés közben gondolhatok, és közben várom majd azt a kevés időt, amit a berhelésekre fordíthatok. Szükség lesz minél többre, mert megmarad a Cili is. Kemény lesz, ugyanakkor egy igazi autóbuzi nirvána, így meg kell próbálnom.
Kerek egy hónapig gondolkodtam ilyesmiken, mielőtt megírtam a levelet, amiben tájékoztattam az eladót, hogy elegem van az ótvar krehácsából, unom már nézegetni, és felszólítom, hogy adja el nekem, de iziben, még mielőtt meggondolom magam. Tizenkét napja írtuk alá a papírokat, és sosem gondoltam volna, hogy ennyire intenzív hatással lesz rám ez a vén kocka. Egyik nap például rájöttem, hogy a munkahelytől hazáig vezető negyed órás út ezzel megoldható 50 perc alatt is. És miközben tolatva álltam be a garázsba, hogy még jobban hallhassam a 4A-GE hangját az ötvenes rendszeren át, megkértem gondolatban, hogy ne faljon fel elevenen. Drukkolj, hogy ne váljon se a Ciliből, se belőlem Corollaeledel. Viszont minél többször és minél tovább harapdáljon szenvedélyből, mert nagyon ért hozzá!
