Ha valakinek felizzik az asszociációs készsége a címtől, arról egyrészt tudom, hogy nagyjából annyi idős, mint én, másrészt szégyellje magát, fúj. Harmadrészt pedig sejti, hogy mivel bizonyos elemeiben hasonlatos az a műfaj az autóberheléssel, készülök átnyújtani erre pár bizonyítékot a következő percekben. Így is lesz, a féktelenséget hagyva a végére. Cilinek ugyanis ideje felébrednie téli álmából, nekem pedig ideje volt befejeznem a műveleteket, amiket erre a télre szántam. Az olajteknőről és a rugócseréről már megemlékeztem, lássuk a többit.

1. Beltér kipucolása, kormány és váltógomb felújítása

Nem mintha nagyon kopott lett volna a kormány, csak felül, a DízelVince fogástól kicsit balra, és bal oldalon kezdett el kicsit patinásodni, de engem már az is zavart. A váltószoknyának és gombnak meg a színe zavarta köreimet, mert amikor hét éve kicseréltettem őket, akkor színvak volt a májsztró, vagy a fekete az új szürke. Úgyhogy most minden kapott a szép új gyárival megegyező színű szürke bőrt, az eredeti műbőr helyett. Ami egyébként olyan jó minőségű volt, hogy megbontás előtt a kárpitos is eredeti bőrnek tippelte, pedig nem ma kezdte. Szép lett a végeredmény mindenesetre, élmény a taperolás is.
Mindig tiszták az autóim belül, ez alapszabály. Nincs elrágott kifli a padlón, nincs porréteg a műszerfalon, nincs rágó a tetőkárpiton, nem ragad hozzá a kezem semmihez, amihez hozzányúlok, zsír is csak a testemben van. Az ok egyszerű, kívül felőlem lehet mocskos egy autó, de belül soha, hisz menet közben a kasztnit nem látom, de a belét igen, márpedig ritkán nézegetjük sámlin ücsörögve az autónkat órákig, de benne bizony kotlunk ennyit. Vagyis a Ciliben is el lehetett végezni egy műtétet akármikor, de attól még egy profi kárpittisztítás kijárt neki. Az autót nem vittem el, csak kibeleztem, így tudtam közben más műveleteket is csinálni a gépegységen. Megcsodálhattam a hibátlan, rozsdamentes padlót, így lett a Carina kilencüléses, és kiderült, hogy a Cili be volt poloskázva a szőnyeg alatt, csak nehogy mindjárt berúgja az ajtót Hajdú János. A beltérben egyébként sehol sincs facsavar, sosem bántották, de azért én beszereztem pár új csavart a gyárból, mert némelyik hiányzott. Az utólagos, egyedileg legyártatott, névre szóló szőnyegeket pedig magam mostam ki, otthon a kádban. Ezt innen fogja megtudni a mátkám, úgyhogy ideje kinyitnom az ajtót az apokalipszis lovasai előtt.
2. Vízhűtő megnézetése

Észrevettem, hogy nagyon-nagyon kicsit, de fogyott a hűtővíz. Sehol nem láttam szivárgásnak jelét a vízkörben, viszont egyszer, amikor megtapogattam a hűtő alját, vizes lett a kezem. Gondoltam valahol van egy hajszálrepedés az öt éve beszervált Nissens hűtőn, szerencsére fehérváron pont van egy hivatalos javítóműhelye a gyárnak, úgyhogy elvittem oda. Ott ingyen kiderült, hogy semmi baja sincs. Hűtősapka is jó, valószínűleg a harminc éves gyári bilincsek nem szorítanak már rendesen csőügyileg, kicseréltem őket. Nincs kép sem róla, unalmas, békesség.

3. Kormánymű, kormányrudazat, szervopumpa felújítása

Hangot nehéz átadni betűkkel, mindenesetre ha ide-oda cibáltam a kormányt, akkor zuhogó hangot hallatott már egy ideje valami. Nem úgy, mint az eső, hanem máshogy, de be kell érni ezzel a kifejezéssel. Gömbfejek hibátlanok, és amikor az axiálcsuklókat rángattam, észrevettem, hogy tudom mozgatni a fogaslécet, nofene, netán lóg a kormánymű és az rinyál? Úgyhogy kivettem a helyéről iziben, küldtem fővárosunkba az inkontinens szervoszivattyúval együtt. Ekkor a csőből némi olaj belefolyt a kipufogó flexibilis részébe, de erre csak az összerakás és három befosás után jöttem rá, addig nem értettem, hogy mi füstölt egy ideig a motortérből. Végül mint kiderült, a kormányműnek semmi baja, kicsit azért állítottak rajta állítólag. Új kardáncsuklóval raktam vissza, elvégre hátha az hangoskodik, bár tekintettel verve hibátlannak tűnt a gyári is. Beállíttattam a futóművet, mert a visszarakás után olyan összetartás lett elöl, mint Kolompáréknál a bajban. És továbbra is zuhogó hangot hallatott a téma… Agyvérzést követően kivettem a kormányoszlopot, hisz más már nem lehet ludas. És akkor rájöttem! Ezután vittem bőröztetni, amúgy persze sosem tudnék ilyen képet csinálni

A végén van egy gumírozott vas, ami belemegy a csuklóba. Azért nem fixen áll benne, mert elvileg így balesetnél több az esély arra, hogy ne legyen kormány alakú a kilapult fejünk. A gumírozás már a múlté, úgyhogy nyilván ez adja ki a hangot, ahogy mozgatom ide-oda a fém házában. Csodálatos ember vagyok, éljek-éljek, gyorsan egy önkielégítést ide, meg egy megoldást a hibára. Merengtem nagyokat, sokkal nagyobb életveszélyben nem leszek akkor, ha eliminálom ezt a vasat, az életemből viszont éveket vesztek, ha azzal a tudattal kell léteznem, hogy nem néma csendben történik a kormányzás, amit egyébként nem hallok, hisz menet közben nem rángatom a kormányt. A megoldás elviekben az lett, hogy összeadattam a két vasat, áldásom reájuk. Összeraktam az egész hóbelevancot, és mosolyogva próbáltam ki. Bár a továbbra is meglévő hang elég hamar letörölte azt a képemről… Még érlelem a végső megoldást, de nyilván az egész kormányoszlopot ki kellene cserélni a némaságért.Nem jött be ez a szoros kapcsolat

Ezen a ponton érdemes megemlékeznem a szervopumpáról, szemfülesek kiszúrhatták, hogy félénken hallgattam róla. Visszajött a kormányművel együtt, megtalálták a szakik a szivárgás okát, kiváló hír! Felújították kompletten, beszereltem, mosolyogtam. Legalábbis addig, amíg észre nem vettem az első olajcseppet. Még nem gyűjtöttem össze elég lelki erőt, hogy ismét kivegyem és visszaküldjem.
Nem, nem máshonnan jön, vadi új Gates nagynyomású csővel raktam össze, amit szintén elküldtem, hogy előtte azt is nyomáspróbázzák le.
Kemény az élet a magamfajtáknál.

3. Féknyergek csúszkáinak babusgatása

A féknyergeket három évvel ezelőtt felújítottam kompletten, gyári Toyota felújítókészlettel, ahogy egy rendes őrülthöz méltó. De amikor fékbetéteket cseréltem azóta, észrevettem, hogy a csúszkák méltatlanok a neveikhez, terv szövődött, idén újrakenem őket. Mert hát miért ne? Most már tudom, hogy miért ne.
A jobb hátsó keréknél vettem észre, hogy amikor megemeltem az autót és rulettkerekest játszottam vele, gyorsan lefékeződött. Levettem a kereket, és amikor a féktárcsát forgattam, az mozgatta a fékbetéteket ki-be. Vagyis üt a tárcsa. Ebből konkrétan semmit az égvilágon nem vettem észre vezetés közben, de ha én eldöntöttem, hogy valamit felújítok, akkor fel lesz újítva. Lehet be kéne szereznem egy taktikai kényszerzubbonyt, amit ilyenkor rám adna a csajom?
Csúszkák már csúsznak, féktárcsák le, irány az esztergályos. Akkor már persze elvittem az első féktárcsákat is, nem igaz? Elvégre ha valamit csinálunk, csináljuk rendesen. Mindegyik túl lett a sikeres műtéten, összeszereltem mindent, jöhetett a próbakör. Nos, hacsak nem került bele egy nagyon hirtelen aktivizáló ABS az éj leple alatt, akkor azt kell mondjam, hogy ennyire szar féket én még sosem tapasztaltam. Úgy pulzált a pedál, mintha mindegyik féktárcsa felületében ötcentis amplitudóval létezne a fém. Ne feledjük, ezelőtt semmi jelét nem mutatta a fék bármilyen hibának, most tehát fogtam magam és tönkretettem. És nekem vannak barátaim is, hihetetlen.
Roppant szakértelemmel úgy gondoltam, hogy szemmel ugyan nem látom, de biztos az azelőtt görbe (hisz felszabályoztattam mindet, most hibátlanok) tárcsákhoz voltak már bekopva a fékbetétek, emiatt érezhetem a pulzáló fékpedált. Nosza, vettem négy olcsó fékbetétet a próba kedvéért. Tudom, hogy te is tudod, nem változott semmi, hát persze, ugyanolyan szar volt... Pár nap szünetet kívántam, amíg a szívásoktól a halántékomig behorpadt homlokom visszarúgja magát a helyére.
Bedurvultam, vettem hátra két új Textar féktárcsát. Hogy jobb lett –e? Amilyen a mosdó, olyan a törölköző, ha nincs jó ötlet, nem lesz eredmény sem. Viszont ezután szinte rögtön rájöttem, hogy a jobb hátsó kerékagy a görbe valószínűleg, úgyhogy rakhatok én rá bármilyen féktárcsát, nyilván akkorát fog ütni, mint Tyson. És valóban, kivétel után ráraktam az agyat a sík asztalra csavarokkal lefelé és egy hozzá nem értőnek máris eladhattam volna libikókaként. Bontót ragadtam és szereztem egy kerékagyat a kettővel újabb generációból. Cikkszám szerint különbözőek, de szemre teljesen jónak tűnt, az ABS kerekét pedig egy hidegvágóval és két csapással leterítettem. Izzott a tolómérő, mélység, szélesség, minden tudományos tény azt igazolta, hogy ez egy megfelelő agy, legalábbis sokkal jobb, mint az enyém, Cilinek meg most már erre van szüksége. Adtam neki új zsírt, felszereltem, új féktárcsa rá. Mondom rá. De nem megy rá… Hát élet ez?ABSmentesítés házilag

Rázoomoltam a kerékagyra. Tolómérőt ragadtam és igen, az a rész az agyon, ahol a féktárcsa felfekszik, nem 54mm átmérőjű, mint az eredetin, hanem 55. Megnézem a neten, valóban, a kettővel újabb generációs Celicához való féktárcsának a közepe 55mm átmérőjű, szemben a Cili 54-esével. Ezért más a cikkszáma a kerékagynak, és ezért kurva az anyja az összes tervezőnek, aki ezért felelős. Minek ilyet megváltoztatni, ha egyébként az összes többi paraméterében teljesen ugyanaz a féktárcsa? Gondolkodás következett. Agyatlanság folyamatban

A kerékaggyal nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Irány az egyik új féktárcsával az esztergályoshoz, hogy kapjon le a közepéből egyetlen millimétert. Vagyis elkezdtem azt, amitől mindig is ódzkodtam, és sosem keveredtem bele, tákolok. Felraktam a táktárcsát a tákagyra, visszaraktam az előző Brembo fékbetéteket, próbakör, és igen, sokkal jobb! De nem hibátlan, még mindig masszázsban részesült a talpam, de sokkal enyhébben, ezúttal nem Brünhilda, hanem csak egy kamasz thai lány csinálta. Bár azt valószínűleg élvezném, ezt meg nem, ráadásul biztosan olcsóbb is lenne, mert ismét bedurvultam és vettem előre két új Brembo féktárcsát, új Textar betétekkel. Hátul pedig Textar tárcsák vannak Brembo betétekkel, baszki, ha ez a díszítősor nem válik be, akkor embriópózban fogok zokogni a fékporos garázspadlón, görbe féktárcsákkal betakarózva, fékbetéteket csócsálva. Rettegve indultam a próbakörre, felkészülve a féktelen pulzálásra.
De az elmaradt.
Nem hittem el, mentem vele húsz kilométert a városban, gyorsan, lassan, közepesen. Még mindig jó. Továbbra is gyanús, mentem még egy kicsit. Jó. Az élet tele van meglepetésekkel, néha kellemesekkel.
Tehát a jobb hátsó kerékagy ugyan görbe volt, de a féken ebből semmi nem érződött, hibátlannak tűnt, és most, számtalan Mátyás királlyal később ismét jó lett, csak közben tönkretettem egy időre.
Vagyis nem pont én, hisz ezek szerint a féktárcsa felszabályozó mester helyezett belém egy lólőcsöt, biztos úgy gondolta, hogy túl sok az időm és a pénzem. Vagy csak szar a gép, amin dolgozik. Végül is mindegy, a tárcsák már úgyis majdnem a minimum értéküknél jártak, jól jött a csere, a bontott kerékagy pedig jóval finomabban forog, mint az eredeti, így azt sem bántam meg.
Mondjuk ahhoz képest, hogy csak verébre mentem, elő kellett venni az ágyút. Sebaj, van az az ősi kínai mondás, miszerint akinek kevés az agya, legyen hibátlan a kerékagya.
Meg hibátlan szervopumpája és kussoló kormányoszlopa... Hiszem, hogy ezt is meg fogom érni, bár ez bizony nem az a hobbi, ahol elég csak akarni.
A végén azért még feltekertem négy új szelepsapkát. Gond nélkül sikerült!