Még mindig hallom a hangokat, immáron tán 5 éve. A leggonoszabb, legidegesítőbb hang, ami nem kopogás, nem fütyülés, nem is egy képzeletbeli hang a fejemből, hanem csattogó, zörgő hang. Minden egyes úthibánál, a hátsó futómű felől…
Édesanyámtól kapott kisméretű füleim döbbenetesen jól működnek, ami óriási hátrányt jelent bizonyos esetekben, ugyanis a helyzetekhez nem odaillő hangoktól idegösszeomlást kapok. Csattogó hang például a párzáshoz, vagy annak imitálásához remekül illik, ott nincs is vele baj, de közlekedés közben erek pattannak el szemeimben, és csikorgatom fogaim a hallatára. Muszáj megoldani a problémát. A hálószobában a tévé konkrétan egy mellettem lévő kapcsolós hosszabbítóból kapja az éltető tápot, amit kikapcsolok éjszakára, máskülönben nem tudnék aludni attól, ahogy tekintetünket hiányolva visít szegény a nagy képernyőjével. Senki más nem hallja, de én igen, ugyanilyen megfontolásból a csajom karórája is bannolva van a hálóból, mert minden percben van 15 másodperc, amikor őrületesen hangosan ketyeg. Mármint senki más nem hallja, de nekem olyannak tűnik, mintha egy kőműveskalapács élesebbik felével kocogtatnák a fejem.
És mégis megőrülök tőle...

Ebből a fogyatékosságomból kitalálhattad, mennyire kétségbeesetten próbáltam már felderíteni a futóműből eredeztethető hang forrását, de mindannyiszor kudarcba fulladt a vállalkozásom az évek során. Végigrángattam mindent, de azon kívül, hogy megemlékeztem sok szűkös hely édesanyjáról, amint puszta szeretetből stigmákat hagynak a karjaimon, nem sok eredmény történt. A hang továbbra is kitartóan ostromolta idegrendszerem, ő volt a megtestesült Gonosz, ami a kiváló vezetési élményt borzasztóvá teszi számomra. A köpet egy tál finom levesben.
Végül – bár a jelek nem erre utaltak, hisz ezt is leellenőriztem - úgy voltam már vele, hogy tökmindegy, biztosan valamelyik szilent kezd odalenni, és az elmúlt télre úgyis teljes futómű felújítást terveztem, majd akkor meglesz a hangforrás, amit rögvest kiapasztok. Elérkezett ezen idő, kikaptam a futóművet, átnyálaztam a kapcsolódási pontokat, és bizony meglett! Az egyik csavart nem tudtam oldani, ugyanis összerohadt a szilent közepén lévő fémhengerrel, ami ráadásul elforgott a szilentben. Ahha, tehát oldalra is tudott mozogni nyilván, ez adhatta a hangot, MUHAHAHA! Mondjuk az szerintem kopogó hangot hallatna, nem zörgőt, de hát mi más lehetne a ludas? Visszajött felújításból, visszaraktam, és ahogyan az összes kutyacsont is, most már gyakorlatilag az egész futómű új.

És a zörgő hang továbbra is szétrepeszti a fejem.

Mégsem a futómű? Rengeteg dolog felmenőiről emlékeztem meg az évek során, de ekkor jött el az idő, amikor már a legtávolabbi rokon édesanyját is számra kellett vennem a sárgaház elkerülése érdekében. Nem adtam fel a harcot, de visszavonulót fújtam egy időre, erőt kell gyűjteni, a Gonosz jóval erősebb, mint gondoltam!
Most nyár végén éreztem úgy, hogy ideje sikerélményeket gyűjteni, ez pedig nagy trófea lenne. Nem szégyelltem belátni, hogy egyedül esetleg kevés vagyok ehhez a csatához, elvittem hát egy futóműveshez, vesse már meg pillantásával. Rázópad, feszítővas, kis kezek, mindent bevetett az emberünk, de a Gonosz őt is bekebelezte… Azon kívül, hogy elismerően csettintett a futómű, meg úgy az egész autó állapotára, nem tudott tenni semmit. Ja de, elkért 1500Ft-ot, mert hát a hibát ugyan nem találta meg, de ráment 20 perce. Ez az, a változatosság kedvéért végre egy hús-vér ember felmenőiről emlékezhettem meg!Persze csak a kép miatt nem voltak még itt rajta a lemezkék.

Túrtam fórumokat és cikkeket mindenfelé, olyat is olvastam, hogy a fékbetétek tudnak zörögni a féknyeregben. Hmmm. Úgyis terveztem megnézni, mert a jobb hátsó féknyereg szerintem megérdemelné, hogy újrakenjem a csúszkáit, hát ezzel együtt megejteném a fékbetétek cseréjét is. Nem mintha amúgy kéne, mert két éve cseréltem, és ezalatt mentem 6000 utcai km-t, szinte még újak. De akkor már menjünk biztosra, Brembo-t ide. Megérkezett a csomag, kicseréltem mindkét oldalt, de akkor már lemászok az aknába, újra átnézni mindent, ami még zöröghet! A kipufogót már sokszor rángattam, első számú gyanúsított volt, de mindig megmenekült, most arra gondoltam, hogy biztos én vagyok a hibás, a kézzel történő cibálásom biztos nem modellezi jól az úton való haladást, készítettem hát egy libikókára emlékeztető alkalmatosságot az aknát rejtő két deszkából, majd annak egyik felét lerántva a másik végével lesújtottam a kipufogóra. Vagyis felsújtottam, mert hát ugye felfelé csaptam oda vele.
ÉS AKKOR MEGLETT.
A kipufogó hozzáért a felette futó, benzintartálytól elválasztó hővédő lemezhez. Nézegettem, hogy ugyan mégis miért történhet ez, majd kiszúrtam, hogy az egyik csavar nem tartja, le van törve a feje… Emiatt kicsit lejjebb van, közelebb a kipufogóhoz, mint kellene. Szinte hallottam, amint a Gonosz érzi a vesztét, sírva fakad, már talán alkudozni is próbál, de nem hagyom magam, most kíméletlenül elbánok vele! Megannyi év kínszenvedését okozta nekem, nem maradhat életben.Ahhoz a lemezhez tudott hozzáérni a kipufogó.

Beletört és berohadt csavart kiszedni nem a legkellemesebb feladat, gondoltam megfúrom a csonka csavart, felhevítem, majd a balmenetes csavarkiszedőm egyik eszközével kitekerem szépen. Amibe beletört a lemezt tartó csavar, az egyébként egy nagyon okos vasdarab, ez tartja a kipufogó egyik felfüggesztését, a kézifék kötelének egyik megvezetőjét, plusz ezt a hővédő lemezt is. Ráhegesztett anyákba kell alulról tekerni a csavarokat, egyik ilyen csavar fejét törte le valaki, a maradék pedig belerohadt a fix anyába. Szűk helyen van, de kiszedhető egyben, így legalább a beletört cuccot kiszedni viszonylag kényelmes lesz. Úgyhogy furatot csináltam a csavarba, majd nem találtam a csavarkiszedőmet sehol... Biztos valami dolga akadt máshol, de nem érek én rá megvárni, nélküle kell megoldanom. Sehogy máshogy nem ment, csak a balfasz módon, kifúrtam az anyából már a menetet is, majd átmenőcsavarral oldottam meg a történetet.A rohadék.

Mint említettem volt, szűk a hely, nagyjából négy kézzel lehetett volna kényelmetlenül, de viszonylag rövid időn belül megoldani, két kézzel bizony másfél óra volt bejátszani a helyére a felülről ellentartás nélküli átmenőcsavart a helyére, majd visszatekerni minden mást is, mert az ilyen régóta helyükön lévő dolgok sosem kedvelik, ha zaklatják őket, behisztiznek. Én pedig megemlékeztem rengetegszer minden főszerepet játszó tárgy édesanyjáról, azoknak általam vélt hivatásukra külön hangsúlyt fektetve.
De végül kész lett, HÁHÁHÁHÁ, én győztem! A Gonosz meghalt, én pedig leizzadva, koszosan, büdösen táncolok a sírján, ahogy azt kell. Sajnos időközben eleredt odakint az eső, ilyen körülmények közt nem megyek el próbakörre, de felesleges is lenne, hiszen végre megtaláltam a hibát és elimináltam is.
Mosolyogva tértem nyugovóra aznap, ráncaim kisimultak, csattogó-zörgő hangok nélküli világról álmodtam, amiben már soha semmi nem veti árnyékát a vezetés gondtalan élményére.
Másnapra felszáradt minden úttest, meg úgyis közlekednem kellett, hát mi mással is mennék, mint az immáron hangtalanul suhanó Cecíliámmal? Pörgettem a kulcsot, fütyörészve mentem a garázshoz, eljött az évek óta várt nap. Madarak csicseregtek reánk a fák lombjainak üdítő árnyékából, reggeli napsugár simítja végig Cili csillogó, már ugyan picit poros testét, csodálatos dolog létezni.
Elindulunk, és a garázstól nem messze már országunkat kiválóan szimbolizáló minőségű út van, ott rögtön kiderül, hogy újabb mosolyogva elalvós éjszaka vár –e rám, de hát nyilván, hiszen végre sikerült megold….

ZÖRÖG.

A Gonosz ismét átvert, hirtelen ott termett előttem és teli tüdőből hahotázva mutogat rám azzal a nagy, horgas ujjával, másik kezével pedig a térdét csapkodja. Minden erőm elszáll, már annyira sem futja, hogy vérvörösek legyenek a szemeim a rinyától, egyszerűen csak újabb visszavonulót fújok. Nem tudom, mennyi időt vesz majd igénybe, mire újra elegendő mennyiségű erőt tudok gyűjteni az újabb összecsapáshoz, de nem adhatom fel.
Visszatérvén a garázsba meghallom a madarak zörgő énekét, a délutáni nap sugara is zörögve kap gellert a Ciliről. Zörögve fordul el a kulcs a garázsajtóban, elrejtve a Gonoszt.
Lipótmező, ha ez így megy tovább, zörgő léptekkel közeledem!