Nagyfaterom 88 éves, de még bizony kerékpározik. Ugyan a nagyméretű bringát, amivel nagymamámat meghódította, már sajnos nem tudta megülni, ezért kapta helyette évekkel ezelőtt a gyerekkoromban használt Csillag Csepelt. Ezt könnyebb átlépnie és megmásznia, hogy elguruljon vele a falu postájába, boltjába. Mivel a bájk minősége Afrikába illő volt, a környék pedig távolról sem emlékeztet erre a hangulatra, 2013 decemberében támadott meg a gondolat, hogy karácsonyi ajándékként fel kéne újítani! Aminek két kereke van, és hajtani kell, azt én úgyis kedvelem.Innen szép nyerni. Rozsda, szigetelőszalag és recsegés-kotyogás indahauz!

El is happoltam, mondván, hogy ilyenkor úgysem használja, és a nyikorgások, rozsdafoltok közé beillesztenék egy első féket, hátha feladja a kontra egy hazagurulásnál a hegyről, ilyenen pedig ne múljon az, hogy néhai legyen az öreg. Persze mit sem sejtett arról, hogy én már homokszóróval egyeztettem időpontot, így miután hazahoztam a szerkezetet, kisvártatva darabjaira szedtem és elvittem a vázat a város másik végébe, a homokoshoz. Pár nap múlva magamban már nem homokosnak, hanem inkább annak erősebb változatával, a hülyebuzival illettem a megbízhatóságtól távol álló embert, ugyanis a megbeszélt időpontban feleslegesen mentem el a cuccért. Majd rákövetkező nap megint, itt 20km-ek felesleges megtételéről tárgyalunk, egy 2000Ft-os homokszórás ügyében, de ki tudja, nyilván megérdemeltem ezt valamiért a sorstól.
Mire végül nagy nehezen hazakerült a csupasz váz, már készen állt a szórógittes flakon, minek tartalmát rászórtam bőséggel. Az önfényezésben sem vagyok túl jó, nemhogy a bringavázakéban, de csak azért is magam szerettem volna elvégezni, úgyhogy nekiálltam. Új faj került felfedezésre a bolygón, a gitt rája, majd azt követte a festék rája. Köztük persze ment a csiszatolás rendesen, egész szép sima is lett a felület a metálkék felfújása előtt. Festékboltban kevertettem ki, került bele edző is, hogy minél jobb minőségben és gyorsan száradjon meg. De mégsem maradhat csupasz a szín, valamivel fel kéne dobni, és mivel szerencsére sehol sem találtam gyári Csillag matricákat, gondoltam egy merészet, inkább felkerestem egy dekorost, megosztva vele vízióimat! Így hát pár nap múlva már postaládámban találtam nagyfater nevét két példányban, mellettük Zánka címerét, ahol egész életét tölti a mai napig is a felmenőm.Metál a kék. Legyártatott matrica pedig a lakk alatt fekszik. Egyben tán lopásvédelem is?

Zánka címere.

Kékre rá a matricák, arra rá a lakkozás. Én meg csak pislogtam hosszúakat, mert meglepően szép lett a végeredmény, alig mertem elhinni… Úgyhogy bele is kerültem a csapdába, a többi alkatrész sem lehet csúfabb. Net túrása napestig, meglepő módon egész sok dolgot lehet még kapni kempinghez. Én már csak tudom, hisz ami csak létezett, mindent megvásároltam. A dinamótól kezdve a nyeregcsőig, mindenből beszereztem az újat, állhattam neki az összeszerelésnek. Hátsó kerékagy felújításának nem álltam neki, hiszen 4500Ft-ért lehetett kapni egy komplett, új kereket… Így az első maradt csak meg, szépen elpucolva minden részét, kerékagyát pedig teljesen újrazsíroztam, beállítottam, kottyanást már hírből sem ismeri. A hátsó lámpa vezetékét sajnos nem tudtam a gyári helyén visszavezetni, így kívülről oldottam meg, a konyha közepén, hát jóhogy! Ne csak a nagy bulik és még nagyobb böfögések színtere legyen szegény helyiség.
Belsők is újak, gumik is, még az ékes tengely is középen, a láncvédő maradt gyári, mert ilyenből lehetetlen szebbet találni, újat pedig képtelenség. Csomagtartó szép új, ráadásul fekete, az eredeti már egy hegesztett vacak volt. Szivacsmarkolat, patkófék, csengő, mi kellhet még? Hát a karácsony, amire épphogy elkészült. Kocsiba be, ablakot ne le, és haladni vele izibe, örömvadászatra.Króm esete a metálfénnyel.
Öregapám nem az a fékevesztett érzelembomba, így amikor először meglátván azt gondolta, csak vettünk neki egy új bringát, szinte szomorú lett, minek kell így pazarolni a pénzt? Majd a feliratot meglátván tovaszállt a bú, elkövetkezett a megdöbbenés ideje, majd az örömé. Az alapból fiatalos mozgás még fürgébb lett, haladunk az utca felé, nagyfater izgatottan tolja maga mellett az eszközt, lehagyva mind a 86 év ellenkezését. Próbakör lesz a nyálkás december 26-ában, hát persze! Hinni nem akarom a látványt, amilyen gyorsan tekeri, utca végéig el, majd visszafelé ugyanez. Mint kiderül, a peckes üléspozíció különösen nagy öröm, az előzőnél előre kellett hajolnia. Mikor visszaér, meg sem várja, míg teljesen megáll, hanem már közben leugrik, és közli velem az alábbiakat, természetesen ahogy egész életemben soha, most sem az igazi nevemen szólítva, mert az szerinte nem jó:
- Te Bandi, ez még a sötétben is fényleni fog, köszi. Letakargatva fogom tárolni a faházban, amikor nem használom!86 évesen sem kötelező öregnek lenni!

Nagymamám jelenik meg a háttérben, miközben a több, mint 60 éve férjstátuszban lévő embere tolja a megemlegetett faház felé a bringát, és közli urával, hogy seggberúgja, ha nem vigyáz majd az ajándékra kellőképpen. Nem hinném, hogy emiatt, de azóta is bizony annyira le van takargatva, amikor nem üli meg, hogy még a kemping sziluettje sem vehető ki a megannyi takaró alatt.
Azóta is, immáron másfél éve használatban van a cucc, néha pumpálni kell a kerekekben a szintén ajándékba kapott pumpával, és mint kiderült, a nyeregcső néha lejjebb kerül, hiába próbálunk vizet fakasztani a rögzítő csavarból, ezért kisvártatva kicserélem a csövet. Más gond semmi, nagyfater büszkén közlekedik vele, amikor csak teheti, én pedig örömmel gondolok erre gyakran. A 30 éves bringa megfiatalodott, ezáltal talán egy kicsit az öreg is.
Éljenek soká!