Cili ugyan állandóan fényezve van általam, de mától más értelemben is meg fog ez történni, más által, hosszú heteken át. Tegnap pedig majdnem fel is gyújtottam szegényt… De hogyan is jutottunk idáig?
Pár évtizedenként jár egy új ruha a legigénytelenebb nőnek is. Idén eljött az idő, hogy azt képzeljem, Cecíliám is rászolgált erre! Sosem rinyál, csak egykedvűen szemléli évek óta, ahogy kényeztetem, szánom-bánom, hogy vallanom kell eme gyenge pontomról, de nem bírok leállni. Meghálálni sosem fogja, de nekem már amiatt meg fogja érni, hogy meglátom majd makulátlan testén megcsillanni a Nap azon szerencsés sugarait, amik a hétperces utazásuk végén ezen fémfelületeket érinthetik.
Nemcsak a napsugaraknak kell addig sokat várniuk, hanem nekem is, három hétig fog ketyegni az óra úgy, hogy a garázs kongani fog a kerékpároktól.
Bár a fényezést nem én végzem, tétlenséggel nem lehet vádolni így sem! Az előkészületek rám maradtak, én ilyesmit nem bízok rá senkire. Hús-vér csajok esetén a lecsupaszítás jellemzően percekben mérhető a legnyugodtabb pillanatokban is, autónál ez bizony órákba telik, hiába estem neki ugyanúgy vérben forgó szemekkel. Két hátsó ív cseréje miatt bontottam már a hátulját évekkel ezelőtt, így az szinte rutinszerűen ment, de a GT-hez tartozó spoilereket még nem vettem le. Pillantásom végigsimította a belül is tetten érhető japán precizitást, kis matricán szerepel mindegyik elemen a 148-as színkód. Alatta pedig filctollal firkálmányok… Vagyis teljesen biztos, hogy a gyártósoron kerültek rá az írások, barlangrajzok ezek a régmúltból, majdnem harminc éve kerültek rá. Tartom kezemben és mélázgatok, vajon kering még vér abban a karban, ami a filccel húzta az íveket? Mivel több színnel készült írás is van, nyilván többen is illették a munkadarabokat. Remélem azóta is szürcsölik a szakét nyugdíjas éveik közepette, mit sem sejtve arról, hogy sok ezer kilométerrel odébb egy magyar legény épp rájuk gondol! Gyári színkód természetesen a motortérben, a plaketten is szépen felvezetve.Vajon van még élet az ezeket 30 évvel ezelőtt felíró karokban...?

A hátsó rendszámot megvilágító égők is még gyáriak, az üveg teljesen fémszínű, azaz már a végüket járják, de mivel japán alkatrészről van szó, valószínűleg már 10 éve haldokolnak úgy, hogy a külvilág erről mit sem sejt. Díszlécek lekerülnek a Svájcban vásárolt, svájci bugylibicskával oldva a kétoldalú ragasztócsíkokat, ezek is újrafényezésre kerülnek majd, zabszem már most várja, hogy szerepet kapjon a visszarakásukkor. Friss fényen nincs lehetőség rakosgatni ide-oda, elsőre kell szépen vonalban lenniük! Nem tudom mi erre a profi módszer, elméletem szerint először a lökhárítókat rakom fel, mert azokon a csíkok ráfutnak az autó oldalára is, majd azokat összekötve cérnaszállal megkapom a vonalat, ahol futniuk kell a díszléceknek (annyi segítség még van, hogy a sárvédőkön lévő első léceknek megvannak a gyári pontjai, ahova be kell őket pattintani, így azoknak fix a pozíciójuk). Rárakom őket, majd utólag kihúzom/levágom a cérnaszálat. Ha valakinek van jobb ötlete, ne tartsa magában! Sárvédők leszedése külön tortúra, jobb oldalon kivettem a dobbetétet is, ott találkoztam sziloplaszttal is, már valaki nyúlkált errefelé az évtizedek során. Lassan haladok, nem könnyű eljutni a végső levételhez, mert még itt is találok egy csavart, ami fogja, ott is találok egyet, annyi ponton van felfogatva, mintha 400km/h sebességet is el kéne viselnie. Emiatt úgy érzem magam, mintha az antióchiai szent kézigránátot készülnék eldobni, de végül csak eljutok a levételig. Törésnek nem látom nyomát, szépen fut minden. Bal oldalon tudom, hogy cserélve volt a sárvédő, előző tulaj kicsit megnézett egy árkot közelebbről, így látszik is, hogy azt már le-fel szerelték, de semmi gond, törésnek itt sincs nyoma a nyúlványokon, de nem is számítottam erre, hisz vásárláskor megkaptam a lecserélt sárvédőt is, ami nem is volt nagyon megsérülve, azóta is megvan, de minek. Levenni mondjuk nem volt könnyű a mostanit, de nem ezért gyújtottam fel majdnem az egész autót garázzsal együtt.Gyönyörű állapotú kasztni, bal alul a lakatolt küszöbrésszel.

Ugyanis amely csavarok alul fogták az ajtó előtt, abból az egyik úgy be van rohadva a helyére, mint kard a sziklába. Sebaj, gázlámpát ragadtam és gondoltam felizzítom a hangulatot, annak egyetlen csavar sem tud ellenállni! Adtam neki a lángot, mígnem égett szagot nem kezdtem érezni… Elzártam a gáz útját, így a garázs csendjében tűz pattogását lehetett csak hallani. Tábortűz esetében ez nagyon hangulatos és töltök egy újabb fröccsöt a cimbinek, ilyenkor viszont szemeim kikerekedése közben nagy adag pánikkal kínált meg a sors. Felpattantam, milliónyi gondolat által vezérelve, egyúttal rögvest nyugtázva a megállapításom, hogy tűzoltó készülék biztos nincs a közelemben, még vizet sem hoztam le magammal. Rohanok, nyitom ki a garázsajtót, gondoltam kitolom gyorsan, hogy legalább ne bent égjen le az egész, de ekkor a pánik egy újabb szegletéből feltört az ötlet, hogy mi lenne, ha mondjuk sem kint, sem bent nem égne le? Rohanok a szekrényekhez, felrúgva mindent, mi utamba kerül, olajos flakonok mindenütt, azokkal aligha állhatok neki operálni a kialakult helyzetet… Köztük hátul meglátok hűtővizes kannát, fiatalkorom legkanosabb pillanatait megszégyenítő hevességgel söprök félre mindent az útból és ragadom magamhoz a kannát, útközben már nyitva a tetejét, hogy odaérvén a színhelyre már borul is a több ezer forintos matéria két literje a kasztnira és környékére, hogy befolyjon a csavar környékéhez. Ez az anyag nagyon árt a fényezésnek, de esetünkben ugye ez nem számít, hiszen úgyis le lesz csiszolva… Midőn visszaesik pulzusom az élettel összeegyeztethető szintre, folytatom a bontást és mikor leveszem a sárvédőt, meglátom, mi gyulladhatott meg. Ki tudja hány éve ott heverő falevelek gyűltek össze szépen, és kaptak lángra, szerencsére más kárt nem okozva. Ha cigiznék, most rágyújtottam volna, ha innék pálinkát és lenne a garázsban, lehúztam volna egyet! Így maradt meló utánig a várakozás a sörreborra, de bőséggel ám. Marmonkannát visszaviszem a helyére, meglátom a nyomatékkulcsot a földön heverni, doboza kicsit távolabb, nem értem. Ja igen, felrúgtam mindent, nem én voltam, hanem a kétségbeesés, ezért nem emlékszem…

Fogadjunk, hogy te sem firkáltál még össze autót, pláne nem a sajátodat!

Bal oldali hátsó ablak alatt takarólemez szilózva, ez is már lekerült egyszer, gyári tartóelemek letörve, nem csodálom, nekem is sikerült jobb oldalon eltörnöm kettőt. Megrendeltem az újakat, meglátjuk, hogy megérkeznek –e időben, ha nem, akkor marad a fekete sziló. Első indexek új tömítőgumikat kapnak, megrendelve. Hátsó spoileren lévő gyári feliratot megpróbálja megmenteni a fényező, nem akarom utángyártott akármivel pótolni, gyárit megvenni pedig biztosan aranyárban mehetne csak, ráadásul kockázatos felrakni. Bukólámpákról levettem a fedlapokat, kilincseket kivettem (bal oldalon már javítottam az egyik rögzítő csavart, jobb oldalon pedig hibátlanul ki tudtam szerelni, hohó!) Tükrök is szépen újra lesznek fényezve a díszlécek színeire, az alul végigfutó léc helyének furatai pedig el lesznek tüntetve, mert azt pótolni már lehetetlen, hibátlan példány nincs a világon.
A fényezőig vezető 7 km-es útra visszaraktam a hátsó lámpákat, hogy legyen ott legalább index és féklámpa, rendőrlámpáknál pedig néha átröhögtek az autóstársak, hisz összerakva sem mindennapos látvány, így szétszedve, összefirkálva pedig pláne nem. A tükrök mondjuk hiányoztak, de mint tudjuk, rengeteg sofőr vezet úgy, hogy akkor sem használják őket, amikor vannak...! Én pedig úgysem vezettem még félkész húslevest, az néz ki ilyen csúful, amikor még nincs kész, de a végén, akkor bizony gyönyörű és finom!
Három hét, és még pár nap, ennyit kell kibírnunk egymás nélkül Cecíliával, amely időt addig kvázi egy vadidegennél fogja eltölteni. Valahol örvendetes, hogy ennyi bizalmat szórunk még napjainkban is szerteszét a világban, de azért izgulok. Családi vállalkozás, fényezőkamrával, 15 éves tapasztalattal egy vidám, csak profi anyagokkal dolgozó cég. Árat megkérik, de sosem hittem abban, hogy egy szolgáltatás tud olcsó, jó, és gyors is lenni egyszerre.
Én azzal is beérem, ha gyönyörű lesz… Senki sem szeret a csajával lenni az üzletben, amikor új ruhát kap, pláne ha hetekig tart a vásárlás, de ezúttal meg kell tennem, hetente meg fogom látogatni. Azt meg csak remélni tudom, hogy ezzel nem idegesítem fel a májsztrót, hisz egy fényezéshez biztos kéz kell. Nekem meg egy makulátlan öreg sportautó kell... Ha hazajön, kap rögtön összerakás után egy teljes kárpittisztítást, szilikont a kédergumikra, eztán már csak egy új bőrözés kell a kormányra, új pedálgumik, új…
Na jó, sosem lesz ennek vége, de ez így van jól, ez nem autó, hanem az élettársam. Kerülj haza mielőbb, épségben!