Az autóbuzéria számomra tele van meglepetésekkel... A műszerfal a múltkor döbbenetes átváltozáson ment keresztül, az eleddig mindig néma műszerfal elkezdett beszélni hozzám menet közben. Történetesen nekiállt világítani a kézifék visszajelzője a műszerfalon. Ez ugyebár akkor történik meg, ha be van húzva a kézi, és nem akarok nagyképű lenni, de ez szerintem feltűnt volna számomra a városi haladás közben. De azért a férfiegó sem határtalan, így lenéztem a kézifék karjára, persze hiába, az lelohadva nyugodott az elsőkerék-hajtás miatt feleslegesen kardánboxnak hívott egység, és a váltókar mögött. Távolba révedt tekintetem mögött az agyam lázasan dolgozott, további magyarázatok után kutatva az igencsak véges adatbázisában. Ismereteim szerint akkor állhat neki dumálni ez a visszajelző még, ha kevés a fékfolyadék a tartályban, ellenben alig két éve újítottam fel az összes féknyerget, természetesen gyári készlettel, ráadásul fékfolyadékból sem akármilyen lötty került a rendszerbe, hanem annak dobozán is méltó felirat díszelgett. De rajtam kívül az ördög sem alszik soha, így hát rögvest félreálltam és ellenőriztem a szintet, semmi hiba, pontosan a maximumnak a vonalát árnyékolja a folyadék. Ekkor úgy érzem, jogosan került felszínre a „miafaszvan?” kérdéskör… Úgy határoztam, hogy a műszerfal ellenére nincsen veszélyben sem az én tikszaros, sem a közlekedés többi résztvevőjének értékes élete, így elkezdtem kísérletezni. Roppant szakértelemmel végül megfigyeltem, hogy akkor kezd el világítani a visszajelző, ha rálépek a fékpedálra, anélkül akár körbe is autózhatnám a bolygót százszor. Mi a rosseb lehet ez? Fasz még ennyire nem volt ki, mióta megtörtént az ősrobbanás…Ajándékba kaptam a gyári féknyereg felújító készletek mellé. Éljenek a jófej Toyota alkalmazottak!

Azonban egyik éjszaka hirtelen nem a vizelési inger, hanem egy forradalmi ötlet keltett fel! Mi van, ha mondjuk kiégett egy féklámpa és ilyen módon figyelmeztet a Cili? Elvégre nem ugyanazt a nyelvet beszéljük, egy csecsemő is csak üvölteni tud, ha problémája akad, a többnyire szervetlen anyagok alkotta élettársam pedig még ezt sem tudja megtenni. Miután a szervestől megkaptam a reggeli játékkávém – ezen folyamat a reggeli bootolásom elengedhetetlen rituáléja -, lementem gyorsan a garázsba megnézni és hihetetlen, de igazam lett. Cili bizony eképpen hisztizett, hogy nem ég a jobb hátsó féklámpája. Kiveszem az izzót, épp egy szórakozott mozdulattal kidobnám, de hirtelen megpillantom rajta a feliratot: Japan. He? Megnézem a többit, a ködlámpa és a tolatólámpa kivételével mind az. Feltárom a bal oldali izzókat is, ott az összesen még ott virít a gyári véset: Japan, Stanley. "Tudja, mint a villanyfúró!"
Mivel a jármű 1993 óta nem a svájci utakat koptatja, hanem a magyar utaknak hívott felületek koptatják őt, egész nyugodtan feltenném bárkinek a fél karját arra, hogy ezek nem itt lettek kicserélve, hanem bizony még a gyári izzók, amiket Japánban helyeztek még bele a foglalatukba, szorgos ferde tekintetek kíséretében. Hiába, arrafelé az áram terelgetéséhez is nagyon értenek.
Vagyis immáron 29 éve léteznek és eddig 244.000km-t utaztak gond nélkül ezek a izzók. A meglepődés csontomig hatol, kifordulok és befordulok, odavág és visszavág, riszpekt és tisztelet, csak így tovább te vén dög, azt hittem már minden porcikádat ismerem, de úgy tűnik mégsem, így remélem várnak még rám efféle kedves meglepetések!