Retkes Lidlis szatyor nem teljesen praktikus a szerszámok tárolására. Én már csak tudom, több évnyi szerencsétlenkedés árán vásároltam meg ezt a tudást. Nem élet az ilyen, megoldás kell. Szerszámtartót venni tilos, hisz azt hüvelykujj nélkül is lehetne, de akkor minek van belőle kettő is a testemen? Így hát egy szép hétvégén épp csak meglepődtem muteréknál a vasárnapi ebéd közben, hogy a tavalyi bor elég tisztesen üt, mikor kiderült, hogy van két használaton kívüli fa szekrényajtó a garázsukban. Másnapos másnap már az enyémben voltak, várva a reinkarnálódást. Én meg a szabadidőt, hogy összefonódhasson sorsunk.
Nem maradhatott egyszerű négyszög, egyrészt nagy lenne, másrészt gagyi, harmadrészt koszos fehér, tehát valamilyen formára kellett vágni, utána otthon melegében befesteni. A szín kiválasztásánál ugyan nem volt szempont, de végül egész jól ment az asszony dühödtlila fejéhez. A szerszámok rögzítése már szögegyszerű volt! Elnézést.
És bár a rend a káosz rendkívüli állapota, mégis sikerül azóta ebben létezniük az eszközöknek, ráadásul a holafaszbanvan érzésen kívül sok időt is meg lehet vele spórolni. Élvezet használni az efféle kacatot! Lidlis szatyor, bocs.