A hűtés fontos, nemcsak a kedélyeknél, hanem a motorolajnál is. Ha túlhevül, akkor bús lesz, nem fogja tudni rendesen ellátni a feladatát, márpedig a kenés különösen fontos dolog, ha a motor torkaszakadtából üvölt nyolcezren. Az AE86 rendelkezik ugyan gyárilag olajhűtővel, de sajnos szegény eléggé kis gyösz. Szívószálon áramlik bele az olaj, és ugyanilyen átmérőjű szalmaszálon jön kifelé. Tehát az áteresztőképessége nagyjából semmi, és maga a hűtő is elég kicsi, ami olaj nagy nehezen bejut, nem igazán tud lehűlni. Szerencsére van minderre megoldás, az utólagos olajhűtő, és annak csetreszei. Vettem is egy komplett szettet, amit kimondottan AE86-hoz árulnak. A lelkemnek a kifizetése fájt, a testemnek pedig a beszerelése.

De ez az egész művelet nemcsak annyiból áll, hogy kicsengetjük egy afrikai köztársaság éves költségvetését, kicseréljük a hűtőt, aztán istenhírével. A pakk tartalmazza a nagyobb keresztmetszetű csöveket, és egy adaptert, amit az olajszűrő alá kell felszerelni, ezt olajhűtő szendvics adapternek is nevezik. Ezen a nem túl ínycsiklandó szendón keresztül fog áramolni az olaj a hűtőbe, és csak akkor kerül a lehűtött anyag a motorba, amikor arra szükség van. De mielőtt ennek a részleteibe belebonyolódnánk, nézzük meg, hogy néz ki egy olajszűrő, és miként áramlik benne az olaj, mert ennek később jelentősége lesz:

Itt a szűrő alja látható, ezzel a felével kell felcsavarozni a motorra. A motorból egy erre kialakított menetes cső kandikál kifelé, arra kell rátekerni. A cső mellől tódul ki a motorból a szűretlen olaj, és az nem tehet mást, az olajszűrőn körben található kis lyukakba áramlik. Így mindenképp keresztül kell nyomulnia a szűrő fémházán belül körben lévő papírszűrőn, és az így megszűrt olaj visszamegy a motorba a középső járaton át. Egyszerű és nagyszerű megoldás.

Két út lehetséges az olajszűrő alatti adapter beszerzéséhez. Vagy olyat veszünk, ami folyamatosan átvezeti az olajat a hűtőbe és az olajszűrőbe, vagy olyat, ami csak akkor áramoltatja az olajat a hűtőn keresztül, amikor a motorolaj elért egy bizonyos hőmérsékletet. Hasonlóan, mint ahogy a termosztát teszi a vízkörben. Versenyautókon általában az első megoldás a megszokott, hisz ott úgyis mindig üveghang van, de utcai autóknál, amit télen is szokás használni, érdemesebb a termosztátos adaptert beszerezni. Ahogyan a túl forró olaj sem jó, úgy a túl hideg sem, márpedig ha folyamatosan hűtve van az olaj télen, akkor félő, hogy sosem éri el az üzemi hőfokot, ahol igazán el tudja látni a temérdek feladatát. Így hát én is egy termosztátos adaptert szereztem. Rafkós kis cucc ez, szerintem érdemes megnézni, hogy működik. Így néz ki szegény:

Középen látható a közcsavar, amire fel kell csavarozni az olajszűrőt, a körülötte lévő térből áramlik felfelé a szűretlen olaj, és a közcsavar besejében megy vissza a szűrt olaj a motorba. Az adapter oldalán lévő két menetes furatból fognak majd kimeredezni a csövek, amikben az olaj fog menni az olajhűtőbe és vissza. De az emberiségre érvényes kérdés az olajnál is választ kíván: Honnan jön és hová tart? És miért? Lássuk az adapter alját:

Nyilakkal jelöltem az olaj útját, pirossal a forró olajat, ami a motorból árad, kékkel pedig a hűtőn már átkergetett, lehűlt olaj útját. Tehát a motorból kiálló menetes szárra tekerjük fel ezt a drága készséget, így a szűretlen olajnak nincs más választása, mint benyomulni az adapter alján lévő árokba, és továbbítódni az olajcsövön át az olajhűtőbe. Onnan pedig jönnek vissza a jéghideg olajkockák, amik aztán az olajszűrőn keresztül benyomulnak a motorba a közcsavar közepéből. Viszont mivel ez egy termosztátos adapter, ezért szabályozva van az áramlás a hőmérséklet függvényében. Lássuk, merre megy az olaj, amikor még nem olyan forró, hogy azt hűteni kelljen.

Nyugalmi helyzetben, amikor a termosztát még semmit sem csinál, így néz ki a cucc. Felülnézetben látszik az olajszűrő közcsavarja mellett az adapteren egy furat, amin keresztül feltör az olaj a szűrőházba a motorból. Ugyanakkor nemrég az alulnézeti képen láthattuk, hogy az adapter oldalán lévő menetes furaton keresztül is mindig szabad az útja a nedűnek a hűtő felé. Szerintem itt és most talán egy tévhit oszlik szerteszét, ugyanis látható, hogy a termosztátos adapter nemcsak akkor engedi át az olajat a hűtőbe, amikor az már túl forró lesz. Az olajhűtő felé mindig megy olaj. És valamennyi mindig vissza is jut onnan, de azt csak egy kicsi kék nyíllal jelöltem.

Fasza, de ennek mi értelme? Nemcsak akkor kéne mennie a hűtő felé az olajnak, amikor elér egy bizonyos hőmérsékletet? Mi a rossebnek kell a hideg olajat az olajhűtőbe terelni? Jogos kérdések ezek, de szerencsére az igazság nem mindig odaát van. Az ok szerintem az lehet, hogy azon a kis nyíláson keresztül valószínűleg nem tudna a stabil olajnyomáshoz elegendő olaj átjutni, ezért egy kicsit mindig kering az olaj a hűtőn keresztül is. Plusz így mindig légbubimentes lehet az olaj áramlása. (De ha valakinek nagyobb tapasztalata van a témában, és kinyílt a zsebében a cáfolat, vagy hozzá tud tenni még infót, ne kíméljen, tanulni akarok) Ez volt tehát a nyugalmi állapota az adapternek, nézzük, mi történik, amikor öntudatára ébred benne a termosztát.

Ha aktiválja magát egy bizonyos hőmérséklet elérésekor, akkor látható, hogy egyrészt elzárja az előbb említett nyílást, másrészt megnyitja teljesen az utat a hűtőből visszaáramló olaj előtt. Mókás módon tehát itt a termosztát egyszerre nyit és zár. Így az olaj kénytelen teljes terjedelmében végigmenni az olajhűtőn, mielőtt feltörne az olajszűrőbe, és azon keresztül visszamenne a motorba. Mutatom a termosztát által szabályozott nyitást és zárást egy másik nézetből, ahol tán jobban látszik. Az olajszűrő közcsavarját kivettem, hogy jobban látható legyen a termosztát művelete, de képzeljük oda, ahogy felfelé meredezik, tehát ez továbbra is az adapter teteje.

A nyugalmi állapota a termosztátnak. Jobb oldalon nyitva az út az olajszűrő felé a motorból feltörő olaj előtt, a hűtőből vissza viszont csak kevés olajat enged a termosztát, mert a bal oldali nyílást szinte teljesen elzárja

Amikor elér egy bizonyos hőfokot az olaj, a termosztát elzárja a jobb oldali nyílást, útját állva a motorból feltörő, hűtetlen olajnak, így az összes kénytelen elmenni az olajhűtő irányába. Mivel ugyanekkor a bal oldali nyílás teljesen feltárul, az olajhűtőből érkező olaj tiszta erőből mehet az olajszűrőbe, majd onnan a motorba

Olajszűrő adapter még úgysem járt eddig a sütőben, és mivel halálosan unalmas a női szemnek ez a téma, nem is fog ez itthon kiderülni soha. De a teszt elég fontos dolog, nehogy élesben derüljön ki, ha netán nem működik a holmi, ez akár megérhet egy morcos pillantást is.

A beszerelésnek nagy bizodalommal álltam neki, hisz nem lehet ez bonyolult, ráadásul direkt egy készre szerelt pakkot vettem, konkrétan ehhez a típushoz, mint azok, akik még soha nem csináltak ilyesmit. Történt ez azért, mert még soha nem csináltam ilyesmit, és biztosra akartam menni. Minden járt a készlethez, még az olajhűtő felfogatásához való konzolok is, amiket meglévő bekötési pontokhoz lehet használni a zárhídon és a homlokfalon, tehát elvileg tényleg plug and play a dolog. Pár órával és az aknából hetvenedszerre történő kimászással később már persze nem gondoltam ezt. Intő jel volt már az elején, hogy a pakkhoz kapott leírásból egy kukkot sem ért az egyenes szemű ember, és az illusztrációkhoz is túlóráznia kell a fantáziának, mivel azok csak kábé 6x5 cm-es rajzok. De aki a nyolcvanas-kilencvenes évek Kindertojásain nőtt fel, annak elvileg nem lehet gond leírás nélkül összerakni egy ilyet.

Minden világos...

Ez volt eddig a helyzet. A szenzoros adapter alatt látható a gyári adapter, amin keresztül a gyári kicsi olajhűtő kapta az olajat

Lássuk a kiindulási pontot, már eleve fent volt egy adapter, de csak az olajhőmérő szenzora miatt. Az olajszűrőn kívül ezt is le kellett venni, viszont a Hacsinak eleve van fent egy adaptere gyárilag, azon keresztül megy az olaj a gyári, kicsi hűtőbe. Majd onnan nem ugyanide folyik vissza, hanem az olajteknőben köt ki. Vagyis ezt a furatot a teknő oldalán le kellett dugóznom, szerencsére egy olajleeresztő csavar pont megfelelő még a hosszával is a feladatra, és még csinos is valamennyire. A feladat ezen felül továbbra is viszonylag egyszerűnek mondható, összerakjuk a termosztátos adaptert, felrakjuk a helyére, aztán mehetünk próbakörre.

Balra a gyári adapter, melynek csövén keresztül ment ki az olaj a hűtőbe. Középen egy termosztát nélküli cucc, csak az olajhőfokmérő szenzora miatt van használatban. Jobbra pedig a termosztátos adapter. Az új adapterben van hely a szenzornak is, de csak ezt önmagában nem lehet felszerelni a motorra, mindenképp kell alá egy közdarab. Így alákerült még a szenzoros szendvics is, csak a gyári lett elhagyva

Tulajdonképpen mindegy, hogy oldalanként melyiket dugózzuk le

A rajz szerint asszem nekem így kellett összeraknom, hogy a felsőkre kerüljenek a csövek. Végül így nem fér el a cucc sehogy sem, kénytelen voltam szétszedni az egészet és az alsókba bekötni, de arról már nem csináltam képet

Így nem lett felrakva a motorra, hanem az alsó ledugózottak kerültek bevetésre. Az olajszűrő ekkor persze csak a kép miatt lett rárakva, hogy mégis hogy néz ki egyben a cucc

Csakhogy nem fértek el a leömlőtől a csövek... Pedig úgy raktam össze, ahogy a pirinyó rajzon látható volt. Ekkor eszembe jutott, hogy a weboldalon még írták is, hogy csak utángyártott leömlőhöz ajánlják a készletet, mert a gyári alatt nem fér el. Ezek szerint utólagos leömlőből sem mindegy, hogy milyenünk van, mindenesetre innen már egyáltalán nem vettem komolyan a leírást, és úgy állítottam össze, ahogy kiadta a hely. Nagy változást ez nem jelentett, elvégre tökmindegy, hogy melyik helyen rögzítjük a csöveket az adapter oldalán, a fentiben, vagy a lentiben. Arra kell figyelni, hogy a kiáramló olaj az olajhűtő alsó bevezetésébe jusson.

Mert az olajhűtő pozíciója fontos. Rakhatjuk vízszintesen, hogy felül legyenek a csövek csecsei, ilyenkor teljesen mindegy az is, hogy melyik oldalon megy be az olaj és melyiken jön ki. Rakhatjuk kilencven fokkal elfordítva, függőlegesen, ahogy esetemben is történik. Ilyenkor alul kell benyomulnia az olajnak, hogy felfelé haladva biztosan légtelenítse magát a rendszer, és így takarosan, a gravitációtól függetlenül, csak az olajnyomás által menjen vissza a lehűlt olaj a motorba. Láttam már, hogy rakták fejen állva is a hűtőt, és alul vezették be mindkét csövet. Én ebben a megoldásban nagyon nem hiszek, ha ilyenre ránézek, egy hűtő formájú léggömböt látok... Szerintem a logika alapján az ideális megoldás a kilencven fokkal oldalra elfordított módi, hisz ott mind a tíz soron keresztül ugyanúgy nyomul az olaj, nem rángatja szanaszét a gravitáció a folyamot, és nem marad a hűtőben légbuborék. Szerintem.

A gyári olajhűtő és az utólagos közt nem kicsi a különbség

Két szívószál és a kályhacső esete

Részei még ennek az egész pakknak a fittingek, ezek azok a színes rögzítő és tömítőelemek, amikkel a csöveket az adapterhez és a hűtőhöz rögzítjük. Ezek minősége is kritikus, ha eresztik az olajat, akkor úgy tehetjük tönkre a motort, hogy észre sem vesszük. Én parás vagyok, úgyhogy szerintem tűzveszélyes is a dolog, hisz akár a kipufogóra is juthat extrém esetben a forró nedűből, és mivel a leömlő sem szokott padlógázon jéghideg lenni, az olajjal találkozva könnyen képes bevonzani a tűzoltókat. Nekem készre szerelve érkeztek a fittingek a csövekkel együtt, úgyhogy nem kell aggódnom azon, hogy én csesztem -e el bármit az egyesítéskor. Csak annyi volt a dolgom, hogy rácsavarozzam őket a megfelelő helyekre, lehetőleg nem eltörve a fittingeket. Óvatos duhajban kell megtépni ezeket, mert alumíniumból vannak, a villáskulcs pedig nem. Lehet kapni külön ehhez való alukulcsokat, de én ezért a négy csavarért nem vettem, mert tróger vagyok. Helyette meghúzáskor finomkodtam, szorgosan mormoltam imákat, és úgy tűnt, hogy nem sikerült megzúznom egyiket sem.

Feltöltöttem a hűtőt olajjal, mielőtt végleg meghúztam rajta a csöveket, mert így elvileg még hamarabb kimegy a levegő a hűtőből a motor első beindításakor. Szendóadapter a helyén, rajta az olajszűrő, elvileg minden csavart meghúztam. Jöhetett az asszony.

Beszerelve a cucc. A leömlőhöz közelebbi csőre raktam egy kis öntapadós hővédő burkolatot is

Nagyon stabilan áll, pedig ennyiből nem úgy tűnhet. Alul is fogja rendesen egy konzol. A kürt kábelezését nem ér nézni, engem is bánt, de tavasszal úgyis a fél autó újra lesz vezetékelve

A próbakör előtt felmentem megfürödni és kipihenni kicsit az idegroham fáradalmait, mert persze semmi nem ment egyszerűen, de inkább le sem írom, úgy tán könnyebben elfelejtem. Megkértem a mátkámat, hogy jöjjön le velem, mondván, hogy nem akarom elsőre a garázsban beindítani, inkább kitolom az utcára, hogy ha ki akar gyulladni, inkább a szabad téren tegye. Én meg majd megpróbálok rendes módon bepánikolni, de ennek alapfeltétele, hogy legyen nálam tűzoltókészülék, hogy majd a fémváz mellett állva úgy érezzem, mindent megtettem. Felkaptam a konyhából a poroltót, az asszony pedig nagyon lelkesen jött velem, elvégre imádja, amikor ilyen baromságok miatt ugráltatom. Kitoltam a járművet az utcára, majd megkértem az oldalbordát, hogy indítózzon, miközben én meredten néztem a motorteret. Megbeszéltük előre, hogy ha nekiállok visítozni, akkor állítsa le a motort, csapja le az áramtalanítót, aztán fusson amerre lát. Ettől tovább fokozódott a jókedve. Indítózott, de a kocsi nem indult be.

Direkt történt ez így, egyelőre az olajnyomás felépítése volt porondon, úgyhogy jó ideig csak nyünnyögtetés volt szikramentesen. Majd mikor már úgy gondoltam, hogy ennyi elég volt, jöhetett az igazi start. Zseblámpa az egyik kézben, nézés az olajszűrő felé meredten. Semmi nem folyt sehol... Csodálatos. Pár perc járatás után jöhetett a próbakör, lássuk. Asszony az anyósülésen pattogott az úthibákon, közben dajkálta a poroltót, ilyen meghitten vártuk az olaj bemelegedését. Időnként megálltam, kinyitottam a motorháztetőt, egyik kezemben lámpa, másikban poroltó, fejemen a meredt nézés. Nem eresztett semmi. Megtapogattam a hűtőt és a csöveket is, hogy érezzem, dolgozik -e a termosztát, merre jár épp az olaj. Minden frankó volt, az alsó cső meleg, a felső langyosabb. De az, hogy nem ereszt semmi, csak az egyik mumus. Ott van még a másik, az olajnyomás parája.

A hűtőrácsot nem raktam vissza a próbakörre, minek, nem lesz tőle szebb

Többektől hallottam, hogy az olajhűtő valójában többet árthat, mint használhat, merthogy lecsökkentheti az olajnyomást. Logikus dolog ez, elvégre ha egy nagyobb keresztmetszetű csövön kell bejárnia ugyanazt az utat az olajnak, akkor csökkenhet az áramlás erőssége. Szívószálon keresztül könnyebben tudjuk elfújni a gyertyát, mintha egy vécépapírgurigával a szánkban próbálnánk megtenni ugyanezt. Eddig jónak tűnt a nyomás, de kíváncsi voltam, mit tesz akkor, ha az olaj eléri a száz fokot, a termosztát fullban engedi az olajat a hűtőbe, a motor pedig üvölt, vagy épp alapjár.

Alapjáraton is elégséges az olajnyomás

Lájtos fordulaton is olyan, mint a gyári hűtővel

Négyezren is csodás az olajnyomás, ennél acélosabb nem is kell

Ám az öröm szerencsére továbbra sem került el, kétezren, négyezren, nyolcezren, és alapjáraton is megfelelő volt az olajnyomás, pont ugyanolyan, mint a gyári hűtővel. A tartósteszt persze még hátravan, de a jelek nagyon biztatóak. Azért a poroltót még egy ideig hurcolni fogom magammal.