A merevség bejárja a férfiéletet. Reggeli merevedés, napközbeni merevedés, éjszakai merevedés, merevrészegség, kasztnimerevség, hullamerevség. Bár ez utóbbi unisex programelem. Mindenesetre mutatnék pár képet, hogy milyen merevítőket lehet kapni AE86-hoz. Csak úgy, okkal.

Sárvédők alá

Első toronymerevítő

Hátsó toronymerevítő

Első nyúlványok végeit merevítő

Hátsó nyúlványokat merevítő

C-oszlopokat merevítő

Hátsó tornyokat és nyúlványokat összekötő merevítő

És a kedvencem, az első ülések mögött lévő merevítő

Véletlenek márpedig nincsenek. Mikor legutóbb elindultam hazafelé a reptérről, feltűnt, hogy kicsit elfordítva áll a kormány, ha egyenesen akarok menni. Hacsinál ez nem ritka jelenség, de épp előtte pár nappal állíttattam be a futóművet, és a reptér felé még nyílegyenesen állt. Nagyon nem törődtem vele, mert nem húzott az autó semerre, meg úgysem taxizok ezzel, gondoltam majd később ránézek. Megelégedve nyugtáztam, hogy öcsém, ezer éves autó, aztán gond nélkül lehoz egy egész napos zúzdát, ez igen! Még fennhangon ki is mondtam ezeket a szavakat az ismerősöknek, előtört belőlem a nagyarc. Kis idő múlva azért elvittem futóműveshez egy szép napon, hogy tekintse már meg, mi a helyzet. Semmi olyat nem vett észre, amin tudott volna állítani. Csak az volt fura, hogy a jobb oldali kerék masszívabban dől befelé, mint a bal…

Konkrétan a balos három fokot dőlt negatívban, a jobbos pedig hatot. A három fok barátságos, nemkülönben szándékos, ennyit okoz az NCRCA. Bár Futóműállító Pista már ettől is hülyét kapott a múltkor, hiába próbáltam nyugtatgatni, hogy ez így jó, hogy rossz. A hat fok viszont már tényleg az, mert a driftedzés előtt még mindkettő három fokot dőlt. Futóműves lekapirgált a fejbőréről pár négyzetcenti korpát, de nem tudta megmondani, mi okozhatta ezt a változást. Távoztam hát, és azt tettem, amit minden magára hagyott kisgyerek tett volna, hívtam a mamit, hogy segítsen. Fel is vette a telefont Mármegintmitakarez AE86 Zoli. Előadtam neki sirámomat, miszerint mindenki engem bánt, dől a kerék, sírok, toporzékolni akarok. Mi okozhat ilyet? Azonnal érkezett a válasz.

  - Összecsaptad a tornyokat bátyja! Nem estél le a pályáról párszor?

Hmmm, lássuk csak, megpróbáltam visszaemlékezni a múltkori eseményre…

Ja igen, tényleg, a vörös köd. Folyamatos padlógáz derengett, fűnyírás, földbuckákon ugrándozás, aszfaltról harminc centi mély zuhanás a susnyába keresztben, csillióval.

  - Talán a kelleténél kicsit több volt a pályaelhagyás az ámokfutás közben, igen…

Úgyhogy a tapasztalatok alapján ez lesz itt a bibi. Kvázi nincs olyan AE86, ami nem lenne, vagy ne lett volna eltekeredve, a Hacsit azért szeretjük, mert papírból van, sajnos ez egyúttal a hátránya is, hisz akár egy edzés alatt észrevétlenül lehet belőle csákót hajtogatni. Nemhiába kaphatóak hozzá gyakorlatilag mindenhová erősítések. Valamit kezdeni kell a helyzettel, különben két edzés múlva az lesz, hogy három kerék fog csak leérni hazafelé menet. Huzatópad, lakatos, ima? Abban maradtunk, hogy beszéljek Stump Bandival, mert az ő autójuk is részesült ilyen élményben, biztos meg tudják mondani, mit tettek vele. Így hát telefont ragadtam ismét, bár nem szívelem használni, valamiért nem szeretek egy darab műanyagba beszélni.

Pedig legtöbbször nem bánom meg, most is negyedórányi trécselés után tettem csak le, mert Bandival pont olyan kellemes kokettálni, amilyennek mindenki elképzeli. Közben olyan dolgok derültek ki, hogy a Shitgun amikor feláll a trélerre, a jobb oldali kerék még a földön van, amikor a bal már fent van a rámpán két centit. Úgyhogy ilyen kis apróság, mint hogy a tornyok hogy állnak, jelentéktelen dögunalom. Persze kis túlzással, mert azért ők is foglalkoznak vele, konkrétan épp toronymerevítőt hajtottak fel, mert az egyszerűen kötelező kiegészítő. Ennyi idős bodegát Bandi nem rakna be egy huzatópadba és ezzel valahogy elég könnyen egyet tudok érteni. Még a végén apró darabokra szakadna, de ha mégsem, akkor is drága és körülményes, egyelőre nincs akkora para, hogy ezt kelljen tenni. Nekem az a javaslat tetszett a legjobban, hogy fordított pályát kell kirakni legközelebb, és akkor a másik tornyot hajtogathatom odébb. Végül megegyeztünk a receptben, amit megerősíttettem Ezacsipszersosemfogrólamleszállni AE86 Zolival is: Kellenek állítható toronycsapágyak, azzal talán, de csak talán vissza lehet húzni azt a pár fokot, és meg kell fejelni mindezt egy toronymerevítővel, mert azt muszáj lett volna beszerezni már a legelején.

A toronymerevítő, minek postaköltsége több volt, mint maga az áru. Így sem volt vészes.

Állítható toronycsapágyak, érdekességük, hogy a rendezői helyzetük van jelölve, nem a színpadi. A jobb oldali a bal, a bal pedig a jobb. Eltelt kis idő, mire erre rájöttem.

Közeledett is kisvártatva toronymerevítő Amerikából, toronycsapágyak Szlovákiából. Közben pedig nekiestem a hátsó fékeknek. Történt ugyanis, hogy legutóbb marhára meg voltam elégedve, amiért rajtakaptam magam egy általam elkövetett hibán, de hiába, mégis ugyanúgy búgott a fék pár nap után. Úgyhogy mégsem a csúszkák miatt volt ez. Kénytelen voltam még jobban elgondolkodni, mert az mégiscsak kevésbé fájdalmas, mintha ezt kéne hallgatnom ezentúl mindig. És akkor megtámadott egy gondolat hirtelen, amiről még az sem volt kizárva, hogy van alapja. Amikor megvettem az autót, tudtam, hogy a hátsó féktárcsákat és betéteket ki kell cserélni. Még az előző tulaj vásárolt is nekem kedvezménnyel féktárcsákat. Csakhogy ehhez az autóhoz nem úgy van, hogy bemész a junixbárdiba és ec-pec-kimehetsz, hogy melyik márkából veszel alkatrészt. Akkor éppen egyfajtát lehetett kapni, Ashika-t. Hát igen. De a semminél minden jobb tud lenni, márpedig még ez is jobbnak tűnt, mint a fent lévő megégett tárcsa, vagy amit én tudnék otthon összeragasztgatni gyufaszálakból. És ehhez vettem a gyári Toyota fékbetéteket. Ennek összerakásáig tudtam visszadátumozni a búgás megkezdését…

Féktárcsából most éppen ismét egyféléhez lehet hozzájutni, Blue Print-hez. De várjunk csak, kell nekem egyáltalán most jobb fék? Nem hát, csak maradjon csendben, a gyári eleve egy szarból épült vár. Úgyhogy mivel semmi sem véletlen, volt nekem itthon egy másik szett fékbetétem, amiket még azelőtt rendeltem, hogy megvettem volna a gyáriakat. Eleve egyszerűbb és olcsóbb is próbaképp berakni egy másik szett fékbetétet, mint féktárcsákat cserélni. Ha ezzel a downgrade-eléssel elmúlik a megrettegett búgás, akkor helytálló az elméletem, miszerint a túl erős fékbetét rezgeti meg a rágóból készült féktárcsákat. Kicseréltem. Reménykedtem. Kipróbáltam.

Elmúlt a búgás.

Nem mertem elkiabálni, de mivel hetek teltek el, és még mindig tök jók voltak, ezért megoldottnak tekintettem a problémát. Majd ha hozzájutok egy erős féktárcsához, ami biztosan jó minőségű, akkor megveszem és visszarakom mellé a gyári betéteket, hisz ha már megvettem azokat, kopjanak is. El is voltam örömömben, csillámpónik fingottak virágszirmokat fékezéskor a síri csendben, majd egy szép napon ismét meghallottam a hangot... Minden erőmet összeszedve próbáltam nyugodt maradni, sikerült. Egyelőre feladom. Aktuálisabbnak tűnt foglalkozni a gyanúsan alacsonnyá vált olajnyomással.

Történt ugyanis, hogy amikor pár hete a kánikulában közlekedtem a városban és elérte az olaj a 90 fokot, alapjáraton nagyon leesett a nyomás pecke. Ez a mutató ugyan egy bimetálos fos, de azért referenciának elegendő, eddig nem csinálta ezt, pláne a csapágyazás után. Elkezdtem húzkodni anyu szoknyáját.

 - Milyen olajat raktál bele? – kérdezte Jesszusdeelegemvanebbőlafasziból AE86 Zoli.
 - Motul 10W50-et – válaszoltam nagy büszkén.
 - És milyen a színe, zöld?
 - Hátőőő, nem, inkább olyan sötétbarna…
 - A Motul olaj zöld.

Ó, te kis hamis… Később eszembe jutott, hogy ezt az olajat a netről rendeltem, amikor szűrőket, meg minden egyéb baromságot rendeltem a saját és a család egyéb autóihoz. Olajat nem szoktam, mert már egy jó ideje inkább bemegyek a junixbárdihoz, és hiába drágább, esélyesebb, hogy ott eredetit adnak. Azért vettem ezt neten mégis, mert gondoltam ez túl drága és ritkábban használt olaj ahhoz, hogy ráálljanak a hamisítására, nem igaz? Haha. Nem.

* UPDATE: Közben egy Motul-nál dolgozó olvasó meglepett egy katalógussal, és infókkal, amikből kiderült, hogy ez a konkrét olaj nem zöld, úgyhogy nem valószínű, hogy hardverhamisítás áldozatává váltam.

Bementem a junixbárdiba és vettem Repsol 10W50-et, kaptam is egy fél centi vastag porral bevont flakont. Elvégre ki a tököm vesz Repsol olajat, pláne 10W50-ben, pláne a junixbárdiban? Látszik, hogy senki, ez még azokból az időkből való lehet, amikor a hamisítók még pelenkásak voltak. Beledöntöttem a motorba, azóta sokkal jobb az olajnyomás. Remélem így is marad és tényleg csak a kis hamis szívatott meg, remélhetőleg nem sok kárt okozva a motorban a múltkor, amikor az egész nap üveghangon ment. Bár gyanítom, hogy manapság a legtrébb olaj is jobb, mint bármelyik volt 1984-ben.

Gagyi olajjal az alapjárati olajnyomás

A jó, és öreg Repsollal már acélosabb, fordulaton pedig szinte a maxon áll, még a végén kirepülnek a tömítések is tőle.

Apropó motor: Miután kicseréltem az önindítót, kis idő múlva elkezdett zörgő hang hallatszani beindítás után rögtön. Nem tudtam, mi lehet ez, de gyanúba keveredett a hővédő lemez, ami a leömlő alatti harmadot öleli körbe a kipufogón, hogy ne olvadjon le a cipőnk a kabinban, mint Bandinak és Pistának. Nem akartam így járni, meg kellett menteni a hővédőt. De mire idáig eljutottam gondolatban, már ki is kaptam az önindítót, hogy elvigyem felújításra. Erős volt a késztetés, mert enélkül építettem be, és ez zavart, de kellett egy ürügy. Megkaptam, ugyanis ha már egyszer ott jártam más miatt előzőleg, megmutattam Szerelő Jóskának, aki a csapágyakat cserélte, hallgassa már meg, mi lehet ez a hang. Szerinte nézessem meg az önindítót. Jessz! Ezúttal nem vittem el kedvenc autóvillanyosomhoz, mert bár kedvelem, amikor elküld a picsába, de nála már jártam ezzel az önindítóval, amikor megvettem, és három nap alatt sem nyúlt hozzá. Látszott, hogy csak akkor volna kedve megcsinálni, ha beállna teljesen, mint a gerely. Mármint az indítómotor. Kaptam viszont a Szerelő Jóskától egy tippet, hogy létezik az Önindítós Pisti, vigyem el oda a cuccot.

"Indítsd!" Szóltam az asszonynak egy korai tesztelés alkalmával, miközben profi célszerszámmal próbáltam megfeszíteni a hővédő lemezt, hogy az zörög -e vajh.

Ott egy kivarrt, nagyon kedves és kommunikatív Pisti fogadott, elmondtam neki, mi a bibi, nézett nagyokat. Első pillantásra mondta, hogy ez Toyotából való, és ez nem szokott ilyeneket csinálni, nem olyan a konstrukció. De megnézi, ha már úgyis odavittem. Sok a dolga, ezért nem lesz meg aznap, csak másnap. Ekkor eszembe jutott kedvenc villanyosom, aki másnapot csak akkor vállalna, ha vinnék neki három liter bort. Pár órával azután, hogy eljöttem, már hívott is a szaki. Szétszedte és csak az egyik csapágy kotyog kicsit, ezt le szokás szarni, de hátha emiatt csörög be kicsit. Ő ugyan nem hallja így motor nélkül, hogy ezt tenné, de terhelésen bármi lehet. A bronzkefék teljesen jók, azokat nem bántaná, mert felesleges, de ha már szét van szedve, a csapágyakat kicserélheti és akkor még ezer évig önindító lesz. Ha kérem, akkor ennyibe kerül és holnapra kész, ha nem kérem, akkor összerakja így, aztán vihetem akár most is, így is indítani fog. Csak gondolta elmond mindent már most az elején, mert az ő jelmondata az, hogy szóból értünk, pénzből élünk.
Aztakurva. Természetesen kértem, hogy cseréljen ki bármit, amit csak gondol, csapágyakat, autómat, életemet, múltamat, jövőmet. Másnapra kész is volt. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy beszereléskor, ha már úgyis az autó alatt voltam, rögzítettem rendesen a hővédő lemezt. Így nem tudom, hogy az önindító miatt, vagy a lemez miatt, de most már csönd lett. Annyi baj legyen, hogy nincs baj! Apropó, elnézést, a múltkori közfelháborodást okozó forrasztásomat elfelejtettem lecserélni, pedig az volt a tervem, hogy ha legközelebb hozzáférek, másik csatit teszek fel, de elfelejtettem. Hát így megy ez.

Na de vissza az összegyűrt kasztnihoz. És egy fékcsőhöz. Amikor felpróbáltam a toronymerevítőt, a bal oldalnál útban volt egy fékcső. Mivel még a gyári volt, és az acélból készült és vékony, így ezt hajlítgatni nem, csak tördelni lehet. Szereztem hát egy rézcsövet helyette. Egy maradék darabot adott szaki, amit már nem akart vagdosni, jó hosszú is lett. Nem volt kedvem kosarat fonni rajta, de ahhoz még kevésbé, hogy merev tornyok nélkül haladjak, úgyhogy bekötöttem ezt a lasszót. Átmenetileg jó lesz, majd szerzek egy rövidebbet, mert cefet bénán néz ki, de ideje inkább elkezdeni a futóművel foglalkozni, hogy bekerüljön az állítható toronycsapágy.

Útban volt a gyári fékcső a toronymerevítőnek

Ennek ugye az a lényege, hogy a rugóstag tetejét lehet állítgatni, hogy a motor felé legyen közelebb a teteje, vagy a sárvédő irányába. Elvileg ezzel önmagában lehetne negatív dőlést adni a kerekeknek NCRCA nélkül, de az muszáj ezzel együtt is, az ültetés miatt. Most viszont az egyik oldalon ugye azért kell, hogy pozitív dőlést adjon, kiegyenesítve a gólyalábat, hogy mindkét oldalon ugyanolyan mértékű legyen a dülöngélés. Csakhogy a toronycsapágy nem ment fel a lengéscsillapító szárára… Azaz igen, de nem jutott hely a csavarnak, ami rögzítené a helyén, csak két menetet fogna. Így biztos nem kerülhet fel. Más toronycsapágyakhoz szoktak adni csavart is, ami benyúl a gátló szára és a toronycsapágy közé, így hiába van felül csak két menet, alatta is fogja hosszan. De ehhez nem járt csavar, mégpedig azért nem, mert pont olyan átmérőjű a csapágy belseje, mint a gátló szára. Mi lehet a megoldás? Mostmármegváltoztatomaszámom AE86 Zoli érkezett ismét segítségemre, miszerint nincs más megoldás, kicsit meg kell esztergáltatni a gátló végét, hogy lejjebb kerülhessen a csapágy, így felül marad bőven menet. S lőn, találtam is rögtön egy szakit június 15-én, aki elvállalta, de csak úgy, hogy 19-én lesz kész vele. Ami azért izgalmas, mert 20-án vinném kuplungcserére a járművet, tehát addigra lábon kell lennie. Utána a napokban még futóműállítás is kell, hogy 24-én eljuthassak vele fővárosunkba. Mindez munka mellett persze. Mindig mondom, nem kell gyerek ahhoz, hogy az embernek be legyen osztva minden ideje, elég ha van pár hülye hobbija.

Majd gondoltam egyet és még pénteken, 16-án felhívtam az esztergályost, csak hogy érzékeltessem vele, mennyire fontos, hogy hétfőre mindenképp legyen kész, mert kedden már úgy kéne csinálnia az autónak, mintha autó lenne. Erre közölte, hogy kész is a cucc, vihetem. Vittem. Betértem gyorsan egy szervizbe is, hogy rakják már össze a gólyalábakat, hogy nekem már csak az autóba kelljen beépítenem. Csoda, de találtam még ilyen helyet péntek késő délután, úgyhogy kezdődhetett a visszaépítés szombaton. Így mégsem lesz tán annyira izgalmasan kihegyezve a következő pár nap. Eljött a szombat reggel, én pedig negyed nyolckor már ballagtam is a káromkodások őshazájába, a garázsba. Minden szép és jó volt, ömlött a rádióból füleimbe a sok fos, csattogott a racsni, az élet ilyenkor csodálatos a magamfajta számára. Mielőtt beraktam a jobbos gólyalábat a helyére, mókából megnéztem mennyit lehet állítani az új toronycsapággyal a régihez képest, nos, elég sokat, szerintem ezzel vissza lehet majd nyerni az elveszett fokokat.

Hosszabbak a csavarjai, így még kényelmesebben fel lehet fogatni a toronymerevítőt is, bár a gyári is elegendő hozzá

Alul helyére tettem az NCRCA-t, adtam menetrögzítőt az imbuszcsavarnak (mert oda nem fér alátét, és emiatt kötelező), nyomatékkulccsal pedig szépen meghúztam őket. Úgyhogy már csak a komplett gólyalábat kellett beraknom a lengőkar és a torony közé. Ez kínszenvedés szokott lenni, de most meglepően gyorsan a helyére tudtam tenni, örültem is magamnak. Már csak két csavar kellett alulra, a féknyereg a helyére és kész is. Az első csavart meghúztam, ami a lengőkart fogja össze az NCRCA-val, jöhetett a másik. Tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem, tekertem. A káromkodások bölcsőjében felsírt egy elég nagyra nőtt gyermek...

A csavar acél, az NCRCA alumínium, és úgy tűnik, hogy sikerült összeszedni a csavarral a meneteket. Itt is a gyári nyomatékra, 80Nm körülre szoktam húzni, mint a felső imbuszcsavart, csak itt még rögzítőzni sem kell, van alátét. Itt az egyik alsó csavarról van szó. Úgyhogy nem az történt, hogy egy barom vagyok, aki túl sokat reggelizett, és izomból megtépte, csak valószínűleg ez a cucc nem arra van kitalálva, hogy többször szétszedjük és összerakjuk. Márpedig nálam már kétszer ki lett ez szedve a helyéről, ráadásul egyszer egy szerelő rakta vissza légkulccsal... Úgy tűnik megunta a csavargást a menet. Maradjunk annyiban, hogy nem volt kellemes érzés, főleg, hogy kikúrt drága egy ilyen. És nélküle a Roll Center sem lesz a helyén, bár utcai használatnál ez tökmindegy. Egyelőre kénytelen vagyok így összerakni, belehalni nem fogok, csak hülyén néz ki most az én szememnek az autó, mert elveszett az oldalankénti 25 mm szélesítés is.

:"-(

Megkapja így is a futóműállítást, mindkét oldal egyforma lesz most már az állítható csapágyak miatt, és majd kap egy pár új NCRCA-t. Az sajnos képtelenség, hogy jövő szombatig szerezzek ilyet és még be is tudjam szerelni, de annyi baj legyen. (Update: valószínűbb, hogy meg lehet menteni a menetet, és így simán bekerülhet a helyére szombatig)  Egyébként a minap rakattam fel előre két alig használt Pirellit, mert az edzés és az eddig megtett 1000 kilométer felzabálta az addig fent lévő Dunlop-okat. Hát hiába, pár fok dőlés már nem vicces a guminak. Kedden bekerül az új Aisin kuplungtárcsa, és remélhetőleg sikerül meghegesztetnem a vezetőülés csavarját, mert a múltkori edzésen sajnos az egyik kiszakadt a kasztniból. Ez egyébként hétköznapi eset. Így állunk most, úgy tűnik, hogy az NCRCA incidenst leszámítva mindent sikerült és sikerül is majd megoldani jövő hétre.

Apropó: aki esetleg kíváncsi rá, hogy milyen élőben ez a vacak a maga szerencsétlen megjelenésével, girbe-gurba lámpáival, és meg szeretné tudni, milyen élmény plafonig pattogni a beltérben menet közben, az jöjjön el 24-én szombaton a Hungexpo-ra, és menjünk közösen egy kört! Két éve már voltam a Cilivel, tavaly pedig nézőként és utasként, de sehogy sem szabad kihagyni, itt nem némán állnak az autók egy kordon mögött, hanem hangjuk, szaguk is van! Bár látványnak ez a kocsi ugyan nem egy intenzív élmény, de az biztos, hogy aki beleül majd, Hacsiszagúan tér haza.