Négy hete nem volt beindítva a Rolla, továbbra is csak kotlik a mellső lábai nélkül. De míg ő dologtalanul herézik, én azért foglalkoztam vele az elmúlt hónapban. Legközelebb várhatóan már az összerakásról tudok regélni, de addig is, most megosztanám az ahhoz vezető utat. Legutóbb ugye kiszedtem az elejéből mindent, ami módosításra vagy felújításra szorult. Ezek egy része már hazatalált, a többi még nem. Plusz időközben beszereztem alkatrészeket, amikre majd az összerakáskor szükség lesz.

A kormányműből kivettem az axiálcsuklókat, a rajtuk lévő gömbfejekkel együtt. Tök könnyű volt, és kényelmes is, hisz a mű a padlón hevert, én pedig állva, egy szegycsontig érő erőkarral estem neki, enélkül sírás lett volna a vége. Viszont hamar egyértelművé vált, hogy a gömbfejeket soha nem tekerem le a menetről, nem pár perce lettek rárakva és a rajtuk lévő fél kilónyi alvázvédő sem teszi könnyebbé a műveletet. Becsületemre legyen mondva, megpróbáltam. Leginkább a porvédők miatt akartam szétszedni, mert a gömbfejekből az egyiket úgyis kénytelen voltam szétvágni, akkor már úgyis kicseréltem volna a másikat is. De találtam méretpontos új SKF porvédőt 3000 forintért, ennyit megér, hogy ne kelljen beindítanom a flexet. Mérhetetlenül gyűlölöm a hangját, nagyon kétségbeesett helyzetekben bírom csak rávenni magam a használatára, ez pedig nem volt az. Mondjuk amikor megérkezett a porvédő és kiderült, hogy darabja kerül ennyibe, akkor kicsit azért megbántam, hogy nem kapcsoltam be a sikítót. Szánalommal tekintettem a gyorskötözőkre is, amik ennyiért járnak. Két elismerő pillantást azért így is kioszthattam az eredeti porvédőkre, amiken még ott virít a Made in Japan felirat. Nem repedezettek, bár ezt a rajtuk lévő alvázvédő miatt nem tudtam 100%-ig megállapítani, ezért is dobom őket inkább a kukába. Helyettük majd felkerülnek a csajozós pompaporvédők. Ehh.

A kormányművel az volt a terv, hogy küldöm felújításra egy fővárosi céghez. Január elején végre el is értem őket, majd miután kiderült, hogy egy sima mechanikus, szervó nélküli műről van szó, közölték, hogy nem biztos, hogy meg tudják csinálni. He? Pont az ellenkezőjét gondolnám, elvégre ez olyan egyszerű egy szerkezet, hogy már tízéves koromban ilyet raktam össze legóból. Miután telefonon szóba került mindez köztem és Tudjukki Zoli közt, szerencsére megszánt a hazai AE86-ok sámánja. Nézzem meg, hogy milyen állapotban van a fogasléc, nem rozsdás –e egyik vége sem, aztán küldjem el neki az egész cuccot, majd ő kicseréli a perselyt, és onnantól nem fog kotyogni. Kitekertem mindkét végállásba a kacatot, nekem nem tűnt vészesnek a helyzet egyik oldalon sem, úgyhogy postára is került a hóbelevanc. Végre, a kormánymű jó helyre került, és szerencsére nincs is vele nagy gond.

Másnap hívott Zoli, aki megkapta a cuccot, és valószínűleg a csomag kibontása után nem sokkal már a hányását kellett feltakarítania szegénynek. Ugyanis amit én roppant szakértelemmel rozsdamentesnek láttam, az csak ahhoz képest az, mintha 50 évig az óceán fenekén hevert volna. Valószínűleg egyszer bejutott a jobb oldali porvédő alá a víz, és egy kicsit megrágta a fémet. Több út állt előttem:

- Szerzek egy fogaslécet valami másik Toyotából, már ha egyáltalán találok

- Elküldöm egy kormányműves céghez teljes felújításra, de egyáltalán nem biztos, hogy meg tudják csinálni, ahogyan már látatlanban is közölte a szaki, amikor ugyebár felhívtam

- Ezt a jelenlegit fogom használni némi polírozás és perselyezés után

Ez az oldala tulajdonképpen tök jó

Ezt meg csak én láttam annak...

Megbeszéltük az AE86-ok hazai helytartójával, hogy az utolsó verzió egy teljesen jól használható kormányművet fog eredményezni, ami még évekig pöröghet-foroghat. Közben pedig felhajthatok egy szalonállapotút, ha nagyon akarok. Ráadásul Zoli ki tudja cserélni a perselyt egy gyári újra, és ha már  ott a cucc, akkor egy Stage 1 kormányszög módosítót is lesz kedves beleapplikálni. Létezik ebből 2-es is, ez ugye a menőzésfaktort méri, nekem teljesen jó lesz az egyes. A kettes már azt hiszem annyira megnöveli a szöget, hogy a futómű módosításával is járna, azt meg egyelőre sem én, sem az autó nem érdemelte még ki. Így most tényleg nagyon jó kezekben van a kormánymű, egy helyen megkap minden szükséges beavatkozást egy olyan embertől, aki álmából felkeltve is AE86 cikkszámokat mantráz, de egyelőre még várnom kell rá, mert a persely érkezését a Toyota január 30-ra ígérte. Ha visszakerül hozzám az egész, már rajta lesznek az új axiálcsuklók is, mert azt is elküldtem Zolinak, közben beszereztem az új gömbfejeket is, azokat majd én rakom rá a beszereléskor. Jellemző a bőséges alkatrészkínálatra, hogy két egyformát nem kaptam belőlük, de legalább nem voltak túl drágák. Rendeltem Amerikából új poliuretán szilenteket is, amik a kormányművet tartják a helyén. A gyáriakon nem mondanám, hogy nyomtalanul múlt el a 33 év. Úgyhogy februárban végre visszakerülhet az egész csetresz a helyére. Más szerencsére már nem kell hozzá, a kormánycsuklót is kivettem a rudazatból Mindenkitudjamelyik Zoli javaslatára, ellenőriztem és tök jó állapotú. Kicsit paráztam, hogy honnan szerezhetnék ilyet, ha ki kéne cserélni, de Stump András is megnyugtatott, hogy ő simán talált, amikor az övékben kellett cserélni, mert csomó Toyotában hasonló van, még a Yarisnak is ugyanez a ricnije. Zoli is beszélt erről Pacsker Matyival, a Corolla klub vezérével, és ugyanezt az infót kaptam tőlük is, hogy lehet ilyet találni, mert a Toyota nem bonyolította túl a kormányai rudazatát az évtizedek alatt. Ha nem lennék az asszony szerint egy buflák, akkor szerintem egy könnycseppem is kicsordult volna a tudattól, hogy ilyen kaliberű emberek az én vackomról egyeztetnek. Tényleg köszönöm ezúton is, csodálatos emberek vagytok.

A másik régi vackot nem találtam hirtelen, de az nem ennyire látványos

Erről jut eszembe, a héten eljutottam Dömsödre is, a lengéscsillapítókért. Még karácsony előtt vittem oda őket, azóta kétszer is telefonáltam az utóbbi két hétben, hogy vattafak, ugyanis január 16-án tudnék csak értük elmenni. Mindig meg lettem nyugtatva, hogy még nincs kész, de már majdnem elkezdték. Előző pénteken is telefonáltam, hogy vattasit, akkor már az elsők kész voltak. Aznap reggel is telefonáltam, hogy vattahek, már csinálják a hátsókat. Jó, én olyan délután kettőre odaérek, aki bújt, aki nem. Oda is értem, de gondoltam hagyok még időt, biztos, ami biztos, meg aznap még nem ettem gyakorlatilag semmit. Úgyhogy megettem életem legrosszabb mátrai borzasát, elrendeztem egy heveny, egyfordulós hasmenést is az étteremben, majd folytattam utamat a szakikhoz. Ott egy kiszállást követő piruettezés után már meg is pillantottam az elkészült cuccokat. Előrelátó módon elvittem magammal az új rugókat is, hogy ha már ott vagyok, dobják rá ők, ne nekem kelljen pöcsölnöm majd itthon, mert a rugóösszehúzó használata mindig némi parázással jár, nem kedvelem. Jól döntöttem, ott ugyanis olyan profi célszerszámok vannak, hogy amivel én fél órát szórakoztam volna itthon, ott tíz másodperc alatt megoldották. Ezért ráadásul nem kellett külön fizetni. Bepakoltam a fél futóművet a csomagtartóba, majd az autó körüli jégpáncélon ismét nyomtam egy piruettet a nyitott ajtó mellett, és a végén pont az ülésbe estem be. Tízpontos szerencsétlenkedés.

Az egyik összerakott első gátló, új rugóval, rendetlenséggel

Csak győzzem majd őket összenyomni a beszereléshez

Apropó futómű: Kivettem az első lengőkarokat, két okból: Az egyik, hogy a szilentet úgyis ki kell majd cserélni benne, a másik, hogy az egyik segédirányító karban benne volt ugye még a levágott gömbfej maradéka. Mivel ez utóbbit otthon én nem tudtam kiszedni, elvittem így kompletten egy autószerelőhöz, akit szoktam boldogítani. Másnap reggelre kész is volt, kivette a csonkot és kicserélte a szilenteket. Ingyen. Tök jó, hogy vannak még ilyen szakik, természetesen így a többivel sem fogok nekiállni szarozni, hanem majd ha ott tartok, kiveszem a hátsó futóművet és idehozom a szilentek cseréjére. Azért már nyilván kér majd némi pénzt, akkor kifizetem ezt is egy óvatlan pillanatban.

Generátor. Legutóbb ugye az derült ki, hogy az állórész kuka, mert a házból hiányzik egy nagyobb falatnyi rész. Megmentő Zoli megmentett, vettem tőle egy ilyen alkatrészt, és év első hetében a két fél generátort elvittem a garázssoron lévő szakihoz, hogy csináljon belőlük egyet. Lelkesedése határtalan volt a feladatot illetően, de úgyis tudom, hogy hiszti ide vagy oda, itt frankón meg lesz csinálva. Egy hét múlva meglátogattam, hogy mi a helyzet, ekkor közölte, hogy sajnos a beszerzett állórész zárlatos, azt is bántották már az eltelt évek alatt. De a kettőből így is tud majd egyet csinálni, csak többet kell vele mókolnia.
Egy hét múlva ismét meglátogattam, épp kint állt az utcán és egy fához kopogtatta az állórészt, amit hevesen csiszatolt. Közölte, hogy nem könnyű megmenteni az alkatrészeket, de amikor van rá ideje, fárasztja őket. Festenie is kell majd, hogy ne legyen ismét rozsdás a felület, ami miatt letört a házból egy darab. A csapágyakat meg tolómérővel kellett lemérnie, mondjuk ez nem ért váratlanul, a Cili generátorába sem szabvány méretűek kellettek. Úgyhogy a dollárjelek igencsak elkezdtek pörögni a tekinteteimben, nem lesz ez olcsó mulatság… Mivel itt van a garázsműhelye tőlem 100 méterre, pár nap múlva ismét meglátogattam emberünket. Már egyre kevésbé felháborodottan közölte az aktuális státuszt, miszerint festés megvan, csapágyak megvannak, már csak össze kell raknia. Lassan, de biztosan halad. Ő nem tudja, de csak azért járok a nyakára, mert amíg a generátort nem raktam a helyére, nem rakhatom vissza a vízhűtőt. Pedig akkor legalább ennyivel is beljebb járnék. De már szerintem jövő héten kész a generátor. És jó is lesz.

Az állórész, mely végül zárlatosnak bizonyult, de így is nélkülözhetetlen a sikerhez

Nagyjából itt tartunk, a generátoron és a kormányművön kívül minden megvan már, ha azok is itt lesznek, lehet összerakni az elejét. Ezt a műveletet nagyjából kétnapnyi szívásra saccolom, lesz majd miről írni, abban biztos vagyok. Egy napba is beleférne, de akkor kétszer akkora lenne a szopófaktor. Márpedig az egyik legnagyobb ellenség a mostani hidegek, ami alapból szenvedést jelent. A garázs ugyanis nem fűtött, emiatt nagyon rideg élmény ott lenni. Ennek ellenére kétszer jártam lent az autó alatt idén, mégpedig azért, hogy leküzdjem a legnagyobb akadályt, ami ott található. A futóműben, konkrétan a támasztórúd csavarja az. Mutatom:

Ilyenből van kettő. Az alvázvédő legalább megvédte a berohadástól az anyákat, de ezen áttekerni nem lehet őket, még ha meg is mozdulnak. Viszont muszáj kivenni ezeket a támasztórudakat, mert oldalanként van rajtuk két szilent, amiket ki kell cserélni. Megpróbáltam már, de még csak az egyik oldalt fárasztottam, amíg az nincs meg, minek is próbálkozzak a másikkal. Ezek egyébként a futóműben itt helyezkednek el, citromsárgával jelöltem:

A szenvedéseimet most inkább hagyjuk, mert ha elmesélem, feltépődnek a sebek, a Xanax meg elfogyott. Már elpucoltam fémtisztára a csavarokat elöl is, hátul is a szilentek körül, de nem enged semmi. Gázlámpa is van, de minek. Végül arra jutottam, hogy ehhez az autónak a saját kerekein kell állnia, akkor talán engedni fog, már beszereztem egy másfél méteres zártszelvényt is, amit ráhúzhatok a 22-es csillagvillásra. Ha nem enged, akkor majd elgurulhatok vele az autószerelőhöz, aki felizzítja a pirosig, akkor már biztos nem fog visszapofázni a csavar. Meglátjuk, hogy el kell –e ide jutni, remélem, hogy nem.
Február mindenesetre zsúfoltnak ígérkezik, és már lent van a garázsban két 2000W teljesítményű hősugárzó, amiket teszteltem is, ha minden igaz, ezek kellő mértékben tudják majd enyhíteni a szenvedést. Legközelebb már remélhetőleg az autó hátulja lesz látható a poszt végén, amint felbakolva áll a szétszedéshez. Ha nem, akkor az azt jelenti, hogy valami nem jött össze. Az is lehet, hogy semmi sem jött össze. De ez a hobbi már csak ilyen, sosem tudni előre, hogy mennyi és mekkora aknára lép rá az ember. Én már azért sejtek párat, néhány hét múlva pedig nyilván mindenre fény derül.