Nem volt gyerekszobám, de most van egy fürdőszobánk. Azért is vagyok biztos ebben, mert fel kellett újítani. Viszonylag simán megtörtént, de hátra volt még egy utolsó művelet, amit merészen bevállaltam, elvégre egy igazi férfi mindig mindent jobban tud. Úgyhogy lementem a garázsba. Bár ne tettem volna.
Minden simán indult, gondoltam leugrok szombaton előkészíteni a terepet, hogy leszedhessem a festéket a kád melletti takarólemezekről és újrafessem őket. Nekem ugyan a káddal sem volt semmi bajom, a színe pont passzolt a fogaimhoz, de az asszonyéhoz nem. Úgyhogy újra lett festetve a kád, viszont az oldalát borító takarólemezek ettől olyan színűek voltak, mint Pista bácsi a kocsmában, negyvenévnyi törkölykúra után. Így hát kinyitottam a garázs ajtaját, és megláttam a Cilit. Igen rég indítottam be, úgyhogy megtettem, de akkor már el is mentem lelocsolni, mert vastagon állt szegényen a por. És nyilván az történt, amire számítottam, minden hibáját észrevettem a rövid menet során. Például azt az időnkénti csattogó hangot bal elölről, a féltengely hangját, a bakelit keménységű gumik nemtapadását. Rájöttem, hogy el kellene kezdeni ráncba szedni az öreglányt, hisz júliusra tökéletesnek kell lennie a Norvég túrára.
De sajnos nem értem rá, hisz újra kellett festenem ezt a két takarólemezt, mert utoljára akkor volt ilyesmiben részük, mint nekem a megszületésben. De azért a motorolajat leengedtem, elvégre melegen folyik ki rendesen. Kicsit még nézelődtem az autó alatt, és rájöttem, hogy annyira nem fontos most szétbombázni mindent, jó lesz az később is. Meg a festegetés sem olyan dolog, amitől álmatlanul kéne forgolódni. Úgyhogy inkább meghirdettem Dallast.
Kicsit hiányos motortér, de így csak még jobban látszik, mennyire szép motor a Rev 1 3S-GE
Másnap felkerekedtem, hogy most aztán olyan festést rendezek, amitől Picasso, Rembrandt, de még Hitler is csettintene egy elismerőt. Ám alighogy kinyitottam a garázsa ajtaját, megláttam a Cilit. Megjelent bal vállamon a kisördög, és azt mondta, hogy azok a takarólemezek várhatnak, hát nem jók azok úgy? Ekkor megjelent jobb vállamon az angyal is, aki közölte, hogy a takarólemezek bizony várhatnak, bezzeg a Cili. Úgyhogy beledöntöttem a friss olajat a motorba, levettem az első kerekeket, mert ideje már felrakni az új Yokohamákat. A felbakolt autó alá könnyebb is lemászni, így miután lekaptam a kipufogót, pár perc múlva már szedhettem is le a kormányszervo szivattyúját. Nem volt vele gond, leszámítva, hogy hiába újíttattam fel kétszer is a tíz év során, mindig könnyezett egy kicsit. Most szerváltam egy másik, teljesen felújított pumpát, meglátjuk, hogy ezzel is az fog –e történni, mint az összes régi Toyota szervopumpájával. Nem nagyon értem rá most felszerelni a régit a festés miatt, meg előtte úgyis le akarnám pucolni szépen a motort a pumpa környékén, úgyhogy inkább leengedtem a hűtővizet, mert várja egy ideje a gyári Toyota folyadék, hogy bekerüljön. És akkor már kivettem a hűtőt is, mert a leeresztőcsőnél kicsit eresztett.
A régi és az "új" pumpa
Beszerelésre készen, remélhetőleg ez nem fog szivárogni egy ideig
Beteg ember vagyok, ennél az autónál a tökéletesség nem a maximum, hanem a minimum, úgyhogy veszek egy új hűtőt. Levettem a vízcsőcsonkot is, amiben a szenzorok vannak, mert a gyári megoldás elég gagyi. Vékonyak a peremezett csövek, ezért előszeretettel hajlamosak kirohadni a helyükről. Itt még eléggé rendben voltak, de ha már egyszer meg van bontva a vízkör, most érdemes felújíttatni. Az első motortartó bakot is elküldöm felújítani a Lenkey-ékhez, mert igencsak ráférne, az utángyártottak a kikönnyítések miatt nem húzzák sokáig. Gyárit meg most inkább nem vennék csilliárdokért, elég volt olyat egyszer megtenni a múltkor. De elég volt ennek a vén krehácsnak a nyavajáiból, neki kellett már állnom lefesteni azokat a szarokat. Ám ebédidő közelgett, nem volt már érdemes belekezdeni, az ember vagy csináljon valamit rendesen, vagy sehogy.
Már annyira nem voltak makulátlanok a gyári vízcsőcsonkok
Hétfőn este nekiestem a takarólemezeknek. Bennem volt a para, de nem úgy, mint manapság az egyszeri emberben, tehát nem mentem el boltot fosztani, hogy vészhelyzet esetén cukrot ehessek liszttel, hanem gumikesztyűt húztam védőszemüveg társaságában, mert a kromofág veszélyesebb, mint a koronás. Azt eddig is tudtam, hogy a régi jó dolgokból nem maradt már semmi, de hogy a kromofág is ennyire lusta lett, az eléggé felidegesített. Szinte semmit nem csinált a festékkel, pedig adtam a festéknek bőven, de csak annyira viselte meg, mint orosz maffiózót egy norvég börtön. Eltosztam fél órát a semmire, úgyhogy arra jutottam, hogy nincs más hátra, neki kell esnem a klasszikus csiszolós módszerrel…
Másnap összeszedtem a két első felnit, immáron új gumikkal. Nem mehettem a kedvenc gumisomhoz, mert csak egy helyről tudok, ahol olyan gép van, ami szerelővas nélkül megoldja a feladatot. A Cili pompafelnijeinek pedig erre van szükségük, mert nagyon hisztis rajtuk a festék. Azóta is nézek nagyokat, 7000 forintot még életemben nem fizettem két gumicseréért, ráadásul még autóra sem kellett szerelniük. De azért jártam Gumis Csabinál is, ott a pótkerékről szedettem le a gyári Dunlop gumit, három évtized alatt olyan kemény lett, hogy ez a gumi már soha nem kopott volna fél millimétert sem. Cserébe úgy tapadna, mint üveg a jégen. A vízcsőcsonk is visszajött az esztergályostól, remélhetőleg most már örök élet lesz, meg még arra is ráhúz egy napot. Szerdán lementem a garázsba, hogy csiszoljak végre egy kicsit. Húsz perc után elegem lett, majd másnap folytatom.
YOKOHAMA BLUEARTH-ES ES32, esőben elvileg nagyon jó, és lesz benne része nyáron
Most már rendes anyagból, rendesen megcsinálva a vízcsövek csonkjai
Csütörtökön lementem a garázsba. És bizony rá kellett jönnöm, hogy van az az élethelyzet, amikor csalogatóan kellemes dolognak tűnik kivenni egy féltengelyt, pláne úgy, hogy egy komplett új hever a sarokban már régóta. Úgyhogy kivettem helyéről a régit, és megállapíthattam, hogy a kihajtásnál lévő szimering is megérett a cserére, mielőtt visszarakom az újat. Ám a gólyalábat is kivettem, és ekkor vettem észre, hogy a lengéscsillapítót a helyén tartó anya bizony fellazult. Ennek volt hát az a csattogó hangja az úthibákon… Menetrögzítővel húztam vissza a helyére. Ha már itt voltam a garázsban, rápillantottam azokra a tetves takarólemezekre.
Rend a lelke mindennek. Kivéve nekem időnként...
Átraktam a régi szervopumpáról a sallangokat a felújítottra, készen áll a beszerelésre, csak előbb még veszek egy új hosszbordás szíjat hozzá, mert már nem is emlékszem, mikor volt cserélve.
Apropó, idén már felújíttattam a generátort és az önindítót is. 11 évvel ezelőtt ez már megtörtént, de jobbnak láttam ismét megtenni, és milyen jól tettem… Önindítós Pisti horrorba illő képet festett lelki szemeim elé, szügyig volt pakolva mindegyik zsírral, nem voltak kímélve a tekercsek sem. Csapágyakból pedig a legolcsóbbak kerültek bele annak idején. Úgyhogy most minden szépen el lett pucolva, mindenből a legjobbat kapták, és még szépségversenyre is benevezhetem őket.
Úgyhogy egész jól alakulnak a dolgok. Az útiterv már nagyban készül, ahogyan a Cili is. Ami még hátravan:
- Kuplung alsó munkahenger cseréje
- Első fékbetétek cseréje, mert szinte semmit nem futottak a jelenlegi Textarok, de kezdenek repedezni
- Első fékek csúszkáinak újrakenése
- Jobb külső féltengelycsukló cseréje
- Csomagtartó teleszkópok cseréje (már megvannak az újak), mert a mostaniak vicces módon alig engedik kinyitni az ajtót
- Fékfolyadék cseréje
- Kád takarólemezeinek festése
- Szelepszár szimeringek cseréje
A fékcsöveket egyelőre a tervekkel ellentétben nem cserélem le, mert tök jónak tűnnek még a jelenlegiek, bőven ki fogják bírni az utat. Még egy rádiót fogok venni, amin van Bluetooth, ekkora úthoz kötelező. Ha mindezzel megvagyok, megyek egy jó nagy tesztkört az országban, hogy ha valami le akar dögleni, akkor még itthon tegye. Utána meg már úgysem lesz semmi bibi. Vagy igen.
Fürdés közben időnként eszembe szokott jutni a Cili. Remélem, vigyáz azokra a takaróelemekre a sarokban, mert fel kéne azokat is újítani. Csak előbb még kicserélem majd a szelepfedelek tömítését. Meg esetleg azt. Meg talán amazt.
1989 rég volt. Én akkor voltam nyolcéves, Bíró Icás kártyanaptárakat cserélgettem a cimbikkel, ez az autó pedig New Jersey útjain szaladt. 1993-ban került hazánkba, 25 éven keresztül mindössze két gazdája volt. Egy rövid kitérő után pedig hozzám került 2019 első napjaiban, a nálam töltött idő alatt pedig egyre csak jobb lett. 6100 kilométert mentem vele.
- Mennyit fogyaszt?
Országúton 7-8 között, városban tíz körül. Télen, városban felszökik 12-re is rövid távokon. Úgyhogy ne taxizni vedd meg. Én mindig 100-ast tankolok bele.
- Miért eladó?
Becsípődtek nálam az öreg Toyoták, imádom őket, de négy már sok. A Camry-t pedig napi használatban tartom, de sajnos az utcán kénytelen állni, így háromévente lakatoltathatnám. Garázst érdemelne, nálam pedig az mind tele van.
És persze kell a pénz a nyári túrára.