Egy éve van már meg ez az autóm, ennek apropóján ráeszméltem, hogy már két hónapja nem is írtam róla semmit. Pedig hát egy játékautóval mindig történik valami. Főleg akkor, ha használva is van rendesen, márpedig ezt nem vitrinben tartom. Legutóbb egy hónapja volt driftügyi bevetésen, akkor megszűnt működni az olajhőmérő, a szivargyújtó, fellevegősödött a fék, és csattogni kezdett a jobb eleje. Minden ki lett javítva azóta, és a tervek szövögetése sem állt meg, izgalmas jövőnek néz elébe a jármű.

Mint kiderült, az olajhőmérő a szivargyújtóról kapja az ampert, és egy biztosíték miatt döglöttek meg egyszerre. Kicseréltem, azóta vígan működnek. A fék eléggé zavart, hogy csak pumpálgatás után fog rendesen, úgyhogy nem is mentem vele addig, míg le nem hívtam a mátkám egy óvatlan pillanatban a garázsba. Rutinos féklégtelenítő már, úgyhogy miközben nyomkodta a pedált, én meg az autó alól instruáltam, kiderült, hogy a két hátsó fék átment légfékbe. Nem igazán értem, hogy miért. Légtelenítés óta ismét tökéletes, én meg azóta sem fejeztem be az elmélkedést, hogy miért történhetett ez, de a megfejtés még várat magára. Csak egy tipp: Ha egész napon át esőben driftelsz, és utána úgy néz ki az autód, mintha átment volna dagonyázó vaddisznóba, ne búsulj, röpke egy óra alatt lemoshatod. Csak szúrj ki egy önkiszolgáló mosót, és vigyél magaddal egy emelőt is. Nyomatékkulccsal még úgysem mentem autót mosni.

Óriási sártenger ömlött ki a kerekek mögül, kegyetlen sok dzsuva gyűlt össze az autó alján, ráfért a mosás

A jobb eleje viszont továbbra is veszettül csattogott. Megrángattam minden összekötőt, de semmi gond nem volt egyikkel sem. Úgyhogy végül megemeltem a jobb elejét, és megrángattam a kereket, mintha a csapágy holtjátékát ellenőrizném. Meg sem szoktam tudni mozdítani, de ezúttal centis úton járt a kerék a kezeim közt. Kerékcsapágy nem lehet, ahhoz nagyon brutál ez a kotyogás, de akkor mi? Cincáltam még párszor és észrevettem, hogy az egész gólyaláb mozog. A gátló szára kotyog, de nagyon, az csattoghat. Ilyenkor az ember örül, hogy megvan a hiba, és szomorú, hogy megvan a hiba. Nem merengtem sokat, rögtön kikaptam az egész rugóstagot, és vittem fel a lakásba bedobozolni, hogy postára adjam Dömsödre, ahol keményítve lett a gátló. Asszonynak már a szeme sem rebbent, amikor beállítottam egy dzsuvás vasdarabbal, amin egy piros rugó tekereg. Még segített is dobozolni. Biztos úgy van vele, hogy ha már megakadályozni nem tudja a hülyeséget, akkor hozzájárul, néha taktikát kell váltani.

Kifizettem a postán a felárat, hogy már másnap odaérhessen a csomag, és két nap múlva valóban meg is érkezett. Nem vagyok egy nagy csodaváró, de azért egy szemöldökfelhúzást megért ez a körülmény, miközben örültem, hogy egyáltalán célba ért a cucc. Ám a java még hátravolt, innentől ugyanis naponta telefonáltam Dömsödre, már nekem volt kellemetlen, hogy átmentem zaklatóba. Muszájból tettem, mert pár nap múlva fővárosunkba voltam hivatalos, és akkor már úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok a postával, év végén úgysem kenyere a kellemes csalódások osztogatása. Gondoltam majd kerülőúton jövök haza és beugrok Dömsödre az anyagért, hétvégén meg összerakhatom. Hibátlan terv, leszámítva, hogy amíg nincs új NCRCA-m, addig nem tudom megtenni.

Erről a fémkrumpliról és annak szerepéről már értekeztem egyszer, úgyhogy most nem tenném. Viszont mikor most szétszedtem a futóművet, hogy elpostázhassam a gólyalábat, észrevettem, hogy az NCRCA már annyira szét van gyalázva, hogy nem bír ki még egy szerelést. Konkrétan a menetei voltak már ki nagyon, nem bíztam volna benne egy újabb összerakás után. Viszont ez egy őrült drága vacak, a 150 dollárra még rájön a postaköltség is, és beszerezése Amerikából hosszú ideig tart. Ekkor eszembe jutott, hogy aki a veszprémi Toyota találkozót szervezi, nem egyszer látott már életében fémforgácsot. Rákérdeztem, hogy le tudna –e nekem gyártani egy pár ilyen vackot, és miután kihahotázta magát azon, hogy mennyiért vesztegetik ezt, közölte, hogy nem probléma megoldani a gyártást. Eljuttattam hozzá gyorsan a kiszedett darabot, és kisvártatva kérdezte, hogy ugye nem baj, ha nem ilyen szar lesz, hanem sokkal jobb. Eleve az anyaga nagyon puha, a menetek ennek is köszönhetően szakadtak ki, de a magfuratok is túl nagyok voltak. Ja, és persze jóval olcsóbban is adná, ha nem probléma.

A szétgyalázott T3-féle példány, mögötte az újak pompáznak

Imádom rábízni magam a profikra, úgyhogy hátradőltem csukott szemmel az NCRCA kiszakadt meneteinek aluforgácsába burkolózva, és mikor Kornél elkapott, már nála is voltak a frissen megmunkált darabok. Nem pont olyan volt, mint az eredeti, hanem a könnyebb szerelhetőség érdekében kicsit meg lett változtatva. És nincs lefestve idióta rikító színre, hanem nyers, dögös alumíniumszínben pompázik. Csodálatos, gyönyörű lett, örömmel fizettem ki érte huszonötöt. És akkor már átnyújtottam egy újabb munkadarabot, AE86 Zoli ugyanis meglepett egy hátsó fékdugattyúval, amit mintának kértem kölcsön tőle. Reméljük le lehet ezt is gyártani, de valószínű a kézifék menetes részét majd a kiszerelt dugattyúból kell átrakni az újba. Kiderül hamarosan. De még nem itt tartunk, hanem Dömsödön.

A könnyebb szerelhetőség érdekében bővítve lett az alsó talpas gömbfej csavarjának odúja, és a pereme is szépen meg lett munkálva

Mikor megérkeztem, már épp kezdett leszállni a köd, úgyhogy nagyon drámai kezdett lenni a hangulat. Háttérnek jól jött, amikor kiderült, hogy a gátlónak semmi baja sincs, csak az a csésze lazult le, ami a helyén tartotta. Vagyis nem a gátló szára csattogott, hanem konkrétan mozgott a patronban a gátló mindenfelé. Én meg nem vettem ezt észre. Miközben átvettem az ingyen revíziózott gólyalábat, ismét arra gondoltam, hogy a világnak szerencsére szüksége van balfaszokra, erre a létezésem a bizonyíték. De legalább degeszre zabáltam magam kolbásszal Dömsöd egyik kifőzdéjében, miközben ültem a nyikorgó fapadon, marokra fogva a savanyú uborkát. Imádom az ilyen klasszikus pecsenyesütőket, ahol az ANTSZ dühödten rúgja be az ajtót, nekem ott a helyem. Beültem a Karinába és hazavakrepültem a vastag ködön át, és ha kolbászböfögés hajtotta volna az autót, fékezve kellett volna letudnom a 80 kilométert.

Már a helyén az új aluszínű NCRCA

Már csukott szemmel is szétszedem és összerakom a futóművet. Igen, itt még nincs rögzítve rendesen a csapágy, még mielőtt. De gyorsan csináltam egy fotót, hogy ne felejtsem el megmutatni, hogy a kerék ezen az oldalon beleér a kasztniba a nagyobb kormányszög miatt. Nem vészesen, csak épphogy, meg gondolom csak bizonyos körülmények között, de ezzel majd kezdenem kell valamit

Szombaton megtalált a mujder névnapja, meg a bor, úgyhogy a vasárnap délelőtti szerelés átkerült délutánra. Röpke egy óra alatt le is sikerült tudni a jobb első futómű visszaberhelését, és bár azt terveztem, hogy a bal elsőben is kicserélem az NCRCA-t, nem volt már hozzá lelkierőm. Pedig már a pompaszínű, szétgyalázott példányoknak is megvan az új helyük, mivel a jómúltkor Stump Andrásék zokszó nélkül felajánlották a sperrdiójukat, én odaadom nekik ezt a cuccot. Vissza lehet hozni az életbe, csak a meneteknek kell egy kis wellness kezelés, de azt majd megoldják ügyesen.

Hogy mi történt még szeptember óta? Például az, hogy megszűnt a fura csattogó hang, amit szelephangnak véltünk, de az injektor is ludasgyanús volt. Nem akárhogy történt, ugyanis Mégsosemláttaeztazautót AE86 Zoli meglátta ezt az autót október elején. Ami azért is vicces körülmény, mert előtte majdnem egy év alatt már a fél autót felújította. Ameddig vártam rá az autópálya melletti egyik benzinkúton, leesett az alapjárat 500-ra. Konkrétan pont azért találkoztunk, mert épp elzúgott Fehérvár mellett, gondolta akkor meghallgatja személyesen is a hangot, hátha meglesz a diagnózis. De mikor elpanaszoltam neki, hogy kezd megszűnni az alapjárat, lekapott egy csavartakaró műanyagot és beállította az alapjáratot. Onnantól pedig megszűnt a zakatolás... Néztem hülyén, ő meg nézett engem, a hülyét, aztán kisvártatva tovarobogott a naplementébe. Az autó azóta is mosolyog.

A nagy találkozás, a hazai Hacsik védőszentje, AE86 Zoli először pillantja meg a kis piros kotlákomat

Az is megtörtént, hogy az elektromos ventilátorok bekötésekor használt szigetelőszalagot leváltották rendes zsugorcsövek. Az extulaj nem bírta nézni, ahogy ekézve voltam a szigszalag miatt, úgyhogy beszerzett egy hőlégfúvót és megjelent. Hát ilyen ember ő, már csak ezért is érdemes tőle autót venni.

Végezetül pedig mutatok pár képet, hogy mi vár az autóra a tél során. Izgalmas hónapoknak nézünk elébe. Motorcsere elmarad, a jelenlegiből hozzuk ki, amit lehet.