Két dolog nem hagyott nyugodni mostanában. Az egyik, hogy ha a 99942 Apophis mégis becsapódna 2036. április 13-án a Földbe, akkor mennyivel előbb kéne eladnom az autóimat, hogy még érjenek pénzt, a másik pedig, hogy enyhe fékezéskor már egy jó ideje búgó hang hallatszott valahonnan... De nem az a fajta búgás, amit a Juli bocsát ki, mikor elárasztod a sörszaggal higított feromonnal, hanem olyan, amitől az egész autó rezonált. Ettől nagyjából meg sem lehetett határozni, honnan jön. Engem pedig már az zavar, amikor a karóra ketyeg a hálószobában, vagy épp kezd kiégni egy izzó a lámpabúra alatt, úgyhogy készültem beleőrülni ebbe. Már arra is gondoltam, hogy nem fékezek. Vagy csak satuval, mert akkor nincs hang. De aztán valamiért az is eszembe jutott, hogy esetleg meg is oldhatom a búgás problémáját. GYAKA!

Egyértelműnek tűnt, hogy a fék okozza, hiszen akkor rezgett az autóval együtt a fejem is, amikor enyhén ráléptem a fékpedálra. Néha úgy tűnt, hogy hátulról jön a hang, és mivel hátra megvettem a gyári betéteket, de nem vettem meg hozzájuk a fasztcsikorogszmár lapkákat, így első körben ezeket szereztem be. Még be is rézpasztáztam őket picit, mielőtt rásimultak a fékbetétekre. Próbakör, búgás, agyam rezonált, idegszálak megfeszültek. Ez nem jött be. Gondoltam, ha már olyan hülye vagyok, hogy hátra megvettem a gyári új betéteket egy 33 éves autóba, miért ne venném meg előre is? Ott sincsenek meg a lapkák, jöhetnek azok is. Meg akkor már azok a kis fékszerelék izék is, amik a fékbetétek és a féknyergek közt vannak. Valamiből meg kell élniük ezeknek a derék Toyota dolgozóknak. Megérkeztek a cuccok olyan hamar, hogy csak lestem. Szerintem tudták előre, hogy én ezekből bevásárolok majd és már ott voltak a holmik a pult alatt hetek óta. Jaj.

Ilyeneket sem gyakran rendelnek a Toyotától..

Beszereltem ezen kiváló alkatrészeket, közben elmosolyodva azon, hogy itt a dugattyú felől nem egy sima lapka van, hanem egy gyűrűszerű cucc, amit a dugóba kell belenyomni. A másik oldalon pedig a féknyereg formáját veszi fel a lapka. Próbakör! Búgás folytatódott, agyam belülről csapódott a koponyámnak ide-oda, feszült idegszálaimon hevesen cimbalmozott a Sors... Ekkor gondoltam arra, hogy lehet, hogy ez az én életem értelme, erre születtem, hogy fékbúgást hallgassak. Bevégeztettem?

Hogy idegeim visszanyerjék a szokásos, lágyan ringatózó massza állagukat, áteveztem más vizekre. Muszáj ilyenkor valami olyat csinálni, ami sikerrel jár. Egy önindító kicserélése pedig nem bonyolult dolog, csavar ki, csavar be, bárki meg tudja csinálni, aki látott már olyasvalakit messziről, aki látott már villáskulcsot közelről. Nem mintha baj lett volna a mostani önindítóval, de nagyon kis szerencsétlenül nyünnyögött, márpedig egy Hacsi motorja ne úgy induljon be, mint szűz Juliska szende Pistától, hanem mint Aleska Diamond egy afrikai kosárlabda csapattól. AE86 Zoli jelezte is, hogy ez hangról mintha a karbis motor önindítója lenne. Amikor majd bedöglik, szerezzek be egy áttételest, mert azzal lesz toyotás a beindítási élmény, kétszer akkora fordulattal teker. És hát mit várhatunk attól, aki feleslegesen vesz gyári fékbetéteket? Beszereztem egy ilyen önindítót már most.

Bal oldalon az "új", jobbra az eredeti. Látszik, hogy máshol vannak a csatlakozásaik, ennek később még lesz jelentősége.

Neki is álltam a cserének egy szép másnapos reggelen. Felpattintottam a motorháztetőt, nézelődtem, megállapítottam, hogy le kell venni a leömlőt. Ráraktam a tízes kulcsot a fenti hőpajzsban lévő maradék két csavar egyikére, majd az rögvest el is nyalódott. Lecsuktam a motorháztetőt.

Következő hétvégén frissen, üdén felnyitottam a géptetőt, rácsapkodtam a tízes csavarra egy kilences kulcsot, és azzal kitekertem. A másikat is. Levettem a leömlőt. És akkor pillantottam meg a jó öreg szigszalagot az önindító egyik vezetékén, de az is csak úgy hevenyészve volt rátekerve, hogy még ki is látszott a saru. Csodálatos, tehát ezt a részt biztosan nem kerülte el a tákolás, alig vártam, hogy feltárhassam, mit takar. Lefejtettem a már keménnyé dermedt, nagyjából 5 centis hosszúságú szalagot, és olyat láttam, hogy nem is értettem, eddig hogy tekert minden alkalommal ez az indítómotor. A vezeték rostjaiból nagyjából egy, esetleg másfél ért hozzá a csatlakozóhoz, ez vitte át a póvert. Riszpekt. Annak is, akitől vettem a beszerelésre váró önindítót, mert nagyon profin adta hozzá a csatlakozóját is, egy tizenöt centis vezetékkel együtt. Így ezt hozzá tudtam forrasztani egy ronda nagy csimbivel a csatlakozóhoz, ez már rendesen kapaszkodik, az fix.

Leömlő levéve, feltárult az olajos motorblokk (nem friss nedű), és az önindító látványa. Nézzük meg közelebbről...

Még közelebbről...

És igen, a Ták, személyesen

Ezt rejtette a szigszalag

Az új kábel jóval masszívabb, és ez a randa csimbók oda is fogja már rendesen a csatlakozáshoz

Összedugtam, körbetekertem gondosan egy Holdig is elérő hosszúságú szalaggal, ez itten kérem többé nem lát napfényt. Visszaraktam helyére mindent, a leömlő tömítését be is pasztáztam, mert eleve úgy hallottam mindig, hogy kifúj valahol egy picit. Első indítás élménye jobb is lett, mint azt vártam, az „új” önindító lelkesen teker, a hangok már kizárólag a kipufogó végén mennek ki. Ezúton is üdvözlök tarkóig érő vigyorral mindenkit az áttételes önindító csodálatos világából!

Amit egyébként fel is szerettem volna újíttatni, mielőtt beszerelem, ne kelljen kiszedni esetleg pár hónap múlva. El is vittem kedvenc autóvillanyosomhoz, aki ismét nagyon boldog lett, amikor meglátott.

-  Na, mi kerül már megint ide a múzeumból? Hallod, ezeket a régi szarokat ott tároljuk!

És mutatott a közelben álló kukára. Ki járna máshová pofonért? Végül nagy nehezen kisakkoztuk, hogy legalább belenéz, minden oké –e benne, ha valami eléggé kopott, kicseréli. Ez volt egyik szerdán, péntekre talán kész. Pénteken annyira lett talán kész, hogy hozzá sem nyúlt. Velem lehet alkudozni, ekkor abban maradtunk, hogy most iziben adunk neki ampert, kipróbáljuk, ha mindkettőnket lenyűgöz, akkor hagyjuk úgy, ahogy van. Olyan hevesen kezdett el forogni a satuban, hogy szinte meg is tapsoltuk. A májsztrónak tetszett a szerkezet hangja, nagy szikrát sem adott ki a mittudoménhonnan, úgyhogy azt mondta, ezt felesleges is szétszedni. Csodálatos.

Ám a beszerelés után jöttem rá, hogy ismét ki kéne venni. Azt, hogy a kormánycsukló hozzáért ennek az indítómotornak a hőpajzsához, egy kis feszítővassal megoldottam helyben, de a 13-as csavarral rögzítendő csatlakozás más helyen van a két indítómotoron, így az újnál hozzáért a motorhoz a vezetéke. Le van ugyan hőszigetelve, de nem hagyott nyugodni, jobb lenne azt kissé távolabb feszegetni. De mivel nem lehet hozzáférni, újra szét kell szedni mindent leömlőstől. Hogy idegeim kocsonyásak maradjanak, és ne vegyék fel a gránit állagot, visszaeveztem a fékbúgás vizeire. Mivel kifogytam ötletekből, telefonáltam egyet Úgyismegtudjaoldani AE86 Zolival. Roppant romantikus lett volna, amint egyik férfi belebúg a másik fülébe, de inkább megpróbáltam körülírni a szituációt a hangutánzás helyett. Biztos, hogy a változtatásokhoz van köze, valamit én csináltam, hogy ilyen lett, mert azelőtt nem búgott. Azt a tippet kaptam, hogy nézzem meg, tuti merőleges –e a fékbetéteket tartó felső csúszka a féknyeregre, mert ha nem, akkor ferdén kopnak a betétek, és az tud okozni bármit. És ekkor ugrott be a dolog, amivel eddig nem büszkélkedtem...

Amikor a hátsó féknyergeket felújítottam, akkor vettem észre, hogy a felső csúszkák nem csattannak ki az egészségtől, az alsók viszont teljesen jók. Mivel a felújító készlethez csak alsókat adtak, azok viszont hosszabbak, mint a felsők, levágtam belőlük egy kicsit. Flex, meg minden. Nem lett egyenes a végük, de gondoltam tökmindegy, csak fogja oda a csavar, aztán jóidő. Basszus, lehet, hogy ez itt a bibi? Rendeltem rögvest két új csúszkát felülre a Toyotától. Megérkeztek.

Nem segítek, hogy melyiket metszettem le én, és melyiket egy japán gép

Kivettem az eszkábáltakat, amik nem egykönnyen jöttek le a csavarokról, úgyhogy ebből már sejtettem, hogy ezek bizony feszültek valamerre a helyükön a ferde végük miatt. Tuti nem egyenesen, peckesen álltak a helyükön, hanem kicsit csálén. Rövidebbek is lettek picit a vágottak a gyáriaknál, bár ez szerintem nem annyira mérvadó. Betettem a helyükre az újakat, szépen bekenegettem őket, rácuppantak a porvédők. Próbakör…

Búgásmentes nyugalom, agyam lágyan ringatózik a vízben, idegeim zselészerűen heverésznek.

A tanulság ismét az, hogy AE86 Zoli bármire képes, ha megoldandó problémával áll szemben. Meg én is bármire képes vagyok, ha okozni kell a bajt…

Úgyhogy már csak az önindítót kellett ismét kivenni a helyéről, hogy távolabb kerülhessen a vezeték a motortól. Már rutinból ment, Bosal paszta is volt még, baj nem lehet. Kivettem a kis motort, rátehénkedtem a vezetékre a sarunál, lenyomtam, amennyire lehetett, mehetett vissza minden. Próbaindítás, mint az álom, hagytam járni egy ideig a motort, mert ez a tömítőpaszta a hőtől köt meg rendesen. Addig pedig füstöl.

A bal oldali vezetéket kellett lejjebb igazgatni, így már kellemes távolságba került a motor hőjétől. Háttérben a kormánycsukló, ami hozzáért a hővédőhöz. Nem a hosszmotoros elrendezésű 4A-GE motorhoz való az önindító, azért vannak ilyen apró eltérések.

A leömlő, és a paszta, ami miatt nem vettem új tömítést

A visszarakott leömlő, újonnan világító csavarral felül a hővédő lemezén

Nem látszik jól, de ott jobb felül bizony hevesen füstölög a tömítés

Remélhetőleg most láttam először és utoljára 4A-GE motort füstölni. Búgásból pedig ezentúl már csak a szerelmes fajtát kérem. Most már mindössze az elöl elmászott futóművet kell visszaállítani a helyére, és ismét készen áll a gépegység a reptéri csapatásra. Amire remélem mielőbb lesz lehetőség, mert már egy kondenzcsík látványától is az ellenkormányzás jut eszembe.