Kaptam egy ilyen levelet: „Tudom, hogy a pokol tüzén fogok fergeteges kínok között saját fekáliámban fetrengve elkárhozni, de úgy tűnik, kiszállok a Hacsiból. Egyelőre még nem hirdetem, de az elhatározás megszületett. Szóval, ha lenne kedved egyszer a múltkori visszafogott próba helyett úgy…

Rút vagyok. Már akkor feltűnt ez, amikor 1985-ben a Japán gyártósoron az ifjú Keiko meghúzta az utolsó csavarom, rám tette a papírt a Svájci végállomással és megláttam magam az üzem végén lévő ablakban. Jesszus, még a színem is csak egy unalmas fehér… Sok ezer kilométer hajón és tréleren való…