Amikor az embert hívja a góréjának a góréja 20:31-kor, elgondolkodik, mielőtt felvenné. Átlag munkahelynél az merülhet fel rögtön, hogy biztos baszlatás fog következni. Elfelejtettem valamit már megint? Ő felejtett el valamit? De szerencsére ez egy jó hely, a hívót pedig ezer éve ismerem, úgyhogy elkezdett ölni a kíváncsiság, vajon miről lehet szó.
- Hé, nem kell neked egy autó ötvenért? Negyvenért. Harmincért… Húszért!
Én is fekete öves önalkudozó vagyok, de ez azért durva utazás volt egy szempillantás alatt még nekem is. Húszezerért egy autó. Üveg borhoz hasonlítja az árát, de jelzem, hogy itt ez nem fog működni, ez a lélek nem Beverly Hillsben él, ennyiből sok Dankót lehet kapni, nem beszélve a nejlonpalackos Gondűzőről és társairól, mégis minek néz engem. Különben is, miért nálam akarja kidobni a szemetet? Ekkor kellett volna kinyomnia valamelyikünknek a sértettség miatt, de ő nem olyan, aki könnyen feladja, nekem meg túlzás lett volna azt gondolnom magamról, hogy nem vagyok az autók szemeteskukája. Különben is, rossz autót venni olcsón még mindig sokkal jobb, mint jót venni drágán, hisz az utóbbiban nincs vitamin, kaland legyen az élet. Én meg ráadásul semmilyen kotlákot nem vettem akkor már három hónapja.
