Torzódiagnosztika krónikája, avagy a diagnózis útja pornón, véren és koporsón át vezet

2016. március 20. 18:10 - Matenak

0a908b07.jpgElég fantáziamentes a bélbajok kivizsgálásának krónikája, többnyire mindegyik művelet ugyanazzal jár: Éhezéssel kombinált fosás. Úgyhogy már szemem sem rebbent, amikor az MR előtt tájékoztattak, hogy a vizsgálat előtti napon igyak meg négyliternyi porból kikevert bájitalt (tízpercenként 2.5 decit), majd a nagy nap reggelén ismét egy litert, közben lehetőleg ne egyek semmit. A vizsgálat előtt négy órával már ne is igyak semmit. Magamon hordok egy bébifókányi zsírt, így nagyon nem drámáztam a koplalás miatt, de éreztem, hogy ismét nem túl rózsás napnak néz majd elébe az ánuszrózsa. Ha már altesti humor, amikor hashajtót iszik az ember, akkor igazán szó szerint értelmezendő, hogy fenékig üríti a poharat. Bár ezúttal majdnem a bejárat vált kijárattá, és nem az ital íze, hanem az állaga miatt. Az élet nem fenékig tejfel, néha inkább garatig!
Két liter után úgy döntöttem, hogy mégsem első az emberélet, ha ez az út vezet az egészséghez, akkor inkább eltévedek, az nekem úgyis zsigerből jön, a tesóm nem véletlenül hív Cook kapitánynak.  S lőn, ekkor bár még ugyan ehettem volna, inkább nem tettem, csak ne kelljen meginnom újabb litereket a folyadékból, ami olyan, mintha egy náthája végén járó óriás tüsszentette volna bele a pohárba minden egyes adagját. Gondoltam ez így logikus, elvégre ha nem eszek, nem is kell annyira megfosatnom magam. De azért az a két liter így is kitett magáért. Vizsgálat előtti este még felhívtak megérdeklődni, hogy másnap biztosan megyek -e, ekkor szóvá is tettem sajnálkozva, hogy én ebből a folyékony kínszenvedésből nem bírok többet leerőltetni a torkomon, különben az összes gyomorsavam lehúzhatom a vécén. Váratlan együttérzéssel értették meg. Egyébként megnéztem a neten, van, aki ezt önként veszi meg, és issza méregtelenítés gyanánt, az ilyen emberrel biztosan nem szeretne senki összefutni egy sötét sikátorban.
Másnap 13:00-kor kezdődött az MR vizsgálat, de már délre oda kellett mennem. Recepciós csajszi közli, hogy töltsem ki a papírokat és írjam alá mindet, ekkor kérdésemre, hogy ugye nem azért hívtak ide ilyenkor, hogy egy órán át írnokot alakítsak, megnyugtató választ adott. Aláírtam mindent, kiderült, hogy nem vezethetek, mert a vénás kontrasztanyag miatt nem fogok látni normálisan. Halál, vér és könnyek, meglehet, hogy a Föld is a másik irányba kezd el forogni a vizsgálat után, mossuk kezeinket, vótszerencsénk, tehát csak a szokásos aláírandó anyag a műtétek, vizsgálatok előtt. Mindenesetre írtam  kisvártatva fateromnak egy sms-t, hogy ha már így alakult, jöjjön el értem és a Carináért 14:00-re. Ekkor megjelent egy újabb hölgyemény, aki eléggé jó minőségű példánya volt az emberiségnek, és elém rakott egy pohár zöld folyadékot, mellette két liter víz állt, nejlonpalackban. Hogyaszondja hörpintsem le a zöldet, mehet rá fojtásnak a két liter víz, minderre van 50 percem. Majd folytatta azzal, hogy utána bemegyünk a helyiségbe, levetkőzünk és kezdetét veszi a vizsgálat. A többesszám miatt megjegyeztem, hogy ha mindketten le fogunk vetkőzni abban a szobában, akkor a lelkiállapotom nem az MR-rel lesz kompatibilis, de eszemben sincs okvetetlenkedni, ha ezt kell tenni, hát ezt kell tenni. Az értetlen nézést a recepcióscsaj röhögése oldotta fel, és mint kiderült, vetkőzni csak én fogok, mindössze egy pillanatra bekattant a csajban a nyugdíjasoknak járó fogalmazásreflex, mégiscsak meg kellett volna borotválkoznom. Leültetett a váróban, falon az LCD, kezében a távirányítás, gondolta keres nekem egy érdekes adást, bár soknál nem volt előfizetés, olyankor csak a csatorna neve jelent meg, kép nem. Mikor a kapcsolgatás során tovasuhantunk a Hustleren és a Brazzersen is, amiknél kép nélkül is mindketten furán éreztük magunkat, inkább a kezembe adta a távirányítót és távozott.
Sem az ívás, sem az ivás nem áll tőlem túl távol, úgyhogy ha már az egyik nem jöhetett össze, beértem a másikkal is, így elég könnyen abszolváltam a vedelést, pláne hogy 9:00 óta nem ihattam, és a zöld löttytől sem váltam kis herceggé, semmiféle róka nem környékezett meg. A rózsám viszont kinyílt többször, egy komplett tekercs papírjába belekerült a magánintézménynek ez a mutatvány. Mivel csak egy szál mellékhelyiség volt, az is mozgássérült kompatibilis, kipróbálhattam, hogy milyen lábujjhegyen ülni. 13:00-kor ütött az óra, porondra. Kérdeztem a dokit alakító modellsrácot, hogy normális –e, hogy úgy szédülök, mint paraszt a betonon, és mialatt megegyeztünk, hogy inkább a 25 órás éhezésem lehet az oka, addig is katonás rendben álltak a hajszálai egymás mellett. Kiderült, hogy nem kell nemzőképesre vetkezni, gatya marad, póló is, zokni is. Viszont mivel annyira mágneses a tér, hogy a vasorrú bába vidámparkban érezné magát, óra, szemüveg marad öltözőben. Ha van benned fém, kifelé menet megtalálhatod a helyiség közepén lebegni, csak addig se vérezz össze mindent.
Felfektettek a tepsire, amivel betolnak később a koporsóba. Annak, aki még nem látott ilyet, egy csőről van szó, ami csak a két végén nyitott, és a szolárium állítólag egy hangár ehhez képest belmagasságügyileg. Van némi klausztrofóbiám, így megnyugvással vettem kezembe a pánik”gombot”, ami inkább egy vérnyomásmérőnek a csöcse. Ha ezt megpumpálom, jön a felmentő sereg a csaj személyében, aki kis híján pornót nézett velem. Fejem belekerült egy műanyag ágytálszerűségbe, rákerült a torzómra két nagy tábla kőolajszármazék, amit hozzám kötöztek hevederekkel, fejem mellett kétujjnyi vastag cső tekereg, jobb vénámba pedig jön majd a szuri. Van itt tapasztalat, tudja a csaj, hogy a férfi kibír hat parasztlengőt szombat éjjel, de egy tűszúrást hétköznap nem, így felajánlotta, hogy szól, amikor szúr, hisz látni nem látok semmit, mert a fejem benne egy vájlingban, ami egy kicsit még hátrafelé is dől, nem könnyű elemelni a bukóm. Szólt, szúrt, nyomott, fájt, jött egy másik csaj is, már ketten küzdöttek, nagyon biztató élethelyzet. Beadtak valami cuccot, amitől állítólag elernyednek a beleim, mire közöltem, hogy ha emiatt befosok, nem leszek hajlandó szégyellni magam. Állítólag nem fogok, ne aggódjak, de szerintem csak meg akartak nyugtatni. Vagy inkább magukat.
Jött a kontrasztanyag, amit be akartak adni kettecskén, de valószínűleg túl sok Mr. Beant-t néztek mostanában a hölgyek, mert fröccsent a cucc még a képemre is, pedig a fejem továbbra is a nyakamon volt. Mondanám, hogy ekkor már egy kicsit beszartam, de ilyen állagot eleve képtelen voltam produkálni, meg aztán én egy benyugtatózott buddha módjára vagyok képes elviselni az efféle szerencsétlenkedést, örülök, hogy nem nekem kell megtennem ezeket helyettük.
Végül minden kész, kaptam egy fülhallgatót – ami egyben fülvédőnek is tűnik, nem gyerekjáték -, amin majd állítólag kapom az utasításokat, hogy mikor vegyek mély levegőt, ilyesmi. Csajok balra el, nekem meg csőm lesz a koporsóm, becsúsztatott a gép a gyomrába. Bár kaparásnyomokat nem láttam az orcámtól 10 centire lévő plafonon, inkább becsuktam a szemeim és gondoltam valami szépre. Azaz csak gondoltam volna, de nem hallottam a gondolataim, mert ez a szerkezet olyan hangos, mint az egyszeri cigányasszony, amikor épp letartóztatják a hetedik fiát is. Alapnak ott van egy szívritmust imitáló dübörgés, amihez időnként betársul rendőrségi sziréna, Commodore 64, néha pedig kilőnek egy-egy ballisztikus rakétát is. Jesszus, ez komoly, vagy valami kandi kamera? Mondjuk viccnek elég szar, pláne amikor hosszú percekig is üvöltött folyamatosan egy sziréna. Hátmasszázs is volt, megesett, hogy végigütögette a torzóm alulról ez a derék eszköz. Modellsrác pedig néha bemondta a fülembe, hogy „Szívja be a levegőt, majd tartsa bent!”, de olyan hangsúllyal, mintha csak azt mondaná, hogy kedvelem a vaníliafagyit édes tölcsérrel. Utána mindig közölte azt is, hogy „Lélegezhet!”. Egyszer mondjuk megtréfált, mert nem mondta, hogy lélegezhetek, de ez biztos valami orvos humor, amit én nem értek, mindenesetre én inkább lélegeztem egy idő után, bár lehet ezzel csalódást okoztam. Időérzékem annyira fejlett, mint amennyire bárkiről ránézésre megmondom, hogy hány éves, plusz-mínusz húsz év. Így hát csak kezdtem gyanítani egy idő után, hogy ez nem tizenöt perc, még csak nem is húsz. De még ekkor sem pumpáltam meg a pánikcsöcsöt, pedig elvileg rögtön odarohant volna megmenteni a csaj, aki nemrég még le akart velem vetkőzni. Végül benyitottak enélkül is, a tepsi kihúzott a csőből, már majdnem mosolyra fakadtam, mire közölték, hogy még öt percre visszadugnak csövezni, csak elfogyott a lőre a vénámból, azért az intermezzo. Nem így tervezték az egészet, de gondolták lefuttatnak pár plusz vizsgálatot, ha már úgyis ott fetrengek. Amúgy csodálatos egy ember vagyok, büszkék rám, kockacukor bezzeg sehol, pedig ekkor már elkaptam volna szájjal, az tuti.
Visszaraktak a helyemre, még egy kis sziréna, még egy kis dübörgés, még egy kis kezdetleges hátmasszázs. Rozsdás bökő, hogy ez sem öt perc volt. Végül betörtek, leszedték a felszerelést, vénámat felszabadították, körülötte vércseppek szerteszét, könyökhajlatban epilálás. Vatta a lyukra, szokásos tizenöt centis ragtapasz, amiről még senki nem tudta nekem megmagyarázni mi a haszna azon kívül, hogy fél órát jajgathatok, mire leszedem otthon. Rettenetesen szédülök, alig találok ki a ruháimhoz az öltözőbe, ezek aztán nem vicceltek, tényleg nem vezethetek. Nem hiszek a faórámnak, ennyi idő nem lehet, elvileg itt is van faterom kint. Persze nincs, felhívom és kiderül, hogy nem olvasta az sms-em, úgyhogy csak most indul, ami nem baj, fél órán át még úgysem engednek sehová. Tehát kotlok a váróban, beszélgetek egy tetovált gyerekbaráttal, néha kirohanok lábujjhegyen ülni, időközben kiderül, hogy amúgy a kontrasztanyagtól lehetne vezetni, csak én kaptam valami speciális fajtát, amitől nem tudom mi van három méterre és mi van húsz centire. Remek.
Arra járt a vetkőzős pornóscsaj, érdeklődött hogysmint, én meg rákérdeztem, hogy úgy mégis mennyi időmbe került nekem az a 15-20 perc? Lesütötte szemeit, biztosan akarom én azt tudni? Nos, ha már sem vetkőzés nem volt, sem Hustler közös nézése, gondoltam ennyivel tartozik, mondja meg. Hát jó, 45 perc… Ami nagyon extrémnek számít, ügyes vagyok, kockacukor.
Jesszus, lassan rá kell jönnöm, hogy valóban egy hős vagyok. Ahogy Llewyn Davis énekelte meg, nem az akasztás a gáz, mert az hamar megvan, de utána sokáig kell a föld alatt feküdni. Csakhogy én ilyen hosszú akasztást nem kívánok senkinek, még a modellsrác is megemlékezett róla, hogy mennyi ideig kibírtam, amikor kisvártatva összefutottam vele. Ahogy neki is mondtam, voltam már jobb buliban is életemben, bár a szédülés hasonló. Még a váróból megrendeltem a pizzát, és hazaérésem után két perccel meg is érkezett. A futárnak épphogy sikerült visszarántania a kezét, mielőtt arra is ráharaptam volna.
Elvileg ez volt az utolsó vizsgálat a katarzis előtt. Vagy nem, hisz ezen a világon csak az a biztos, ami elmúlt, de ha politikust kérdeznél, akkor még az sem. Bélflórák, tartsatok ki, én veletek vagyok, még ha a dokik látszólag nem is. Nekem pedig lassan a wc-papír lesz a jelem, ideje lenne bejelentkeznem egy tetováló szalonba, hogy erről megemlékezzek.
Nekem meg már mindegy mi, csak derüljön ki. Ugyanitt több tasak Endostar lavage eladó, csak ínyenceknek!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csipszer.blog.hu/api/trackback/id/tr738507402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.