Fiatalos mélységekből nyugdíjas magasságokba

2016. január 17. 14:12 - Matenak

5_2.JPGNagyjából egy éve cseréltem ki a gyári rugókat az Eibach gyártmányokra, amikor fel lett újítva a teljes futómű. Ez jótékony hatással volt a látványra, annál kevésbé a komfortra. Nem élveztem, hogy ráz az egész autó, mint valami túl pici kerekű ekhós szekér, a gyári gátlók meg eleve nincsenek szinkronban a keményebb rugókkal. Persze magyarázhatok én bármit, a legfőbb ok az, hogy egy vén seggfejjé lettem, aki be kell lássa, már lemaradt az efféle életről, ültetnie maximum fát kéne.
Tehát régóta érlelődött bennem, hogy visszarakom a gyári rugókat, és most sort is kerítettem rá. De ha én kiveszek egy alkatrészt, felújítás nélkül szinte soha nem rakom vissza, így hát egy év sarokban történő rugóskodás után a homokozóban, majd egy porfestő műhelyben találták magukat. Ahol is érdeklődésemre a főnök nem tudta megmondani előre, hogy mennyibe fog kerülni az elvégzett munka, de egy gyenge poénnal biztosított, hogy nem lesz 100.000 Ft. Itt egy kicsit befossantottam, hogy esetleg nem jó helyen járok, rozsdára rászórt festéket vizionáltam, ám a végeredmény nem indokolta a parázást, szívesen fizettem ki végül a nyolcezret, amikor megláttam, hogy a rugók élete kapott egy resetet, új korukban sem nézhettek ki szebben!
Úgyhogy az anyag készen áll, szabadnap betárazva, minden adott, hogy a vén fémribi a gólyalábain magasabban álljon. A férfi a garázsban sem tagadhatja meg önmagát, hátulról támadom be a Cilit. A bal oldallal kezdem (nem véletlenül, mert a jobb oldalon más dolog is lesz), emeléssel felveszi a fát oldalba pisáló kutyapózt, utána a csavaroknál semmi dráma, mivel rézpasztával kicsit megkenve raktam össze legutóbb, ráadásul alig telt el egy év. Szétszedésnél sem kell ijedten pislognom, mert tudom, hogy itt nyugodtan letekerhetem a gátló szárán lévő csavart a hátsó csapágymentes toronycsapágyból, nem fog rúgni a rugó. Pláne ez, ami még alacsonyabb is a gyárinál. Itt jegyezném meg magamnak, vagy a következő tulajnak, hogy ahogy láttam, következő szétszedésnél jó lenne kicserélni a toronycsapágyat, mert már lassan hengerré lett nyalva a közepe. Egyelőre még jó lesz.
Az viszont nem járja, hogy a gyönyörű új rugóról lejöjjön az új ruha, márpedig a rugóösszehúzó is fémből van. Ha két fém közé szorul ilyen erővel a festék, ott kegyelem semmi, márpedig ezt nem engedhetem. A konkrét alsógatyám régen megannyi éven át teljesített szolgálatot a szerszám környékén, és az utóbbi években is fáradhatatlanul tette ugyanezt, csak már sok szerszám környékén. Most pedig leszaggattam belőle pár darabkát, így a festék biztonságba került. 1_2.JPG15 éves alsógatya akcióban

Összerakásnál a gátló tengelycsonkhoz való rögzítése méltatlanul sok időt vett igénybe, férfiatlan módon éppen nem éreztem a lyukat. Három káromkodással később azonban már kész is voltam, jöhetett a jobb oldal, ahol annyi volt a különbség, hogy ha már úgyis ott járok, gondoltam ideje bevetni az új kerékcsapágyat. Ugyan tavaly ki lett már cserélve, de valami őrületesen szarnak tűnt beépítés után a Ruville, mintha homok lett volna benne, úgyhogy eléggé idegesített. Szereztem inkább nemrég egy Moog-ot, ez már finomnak tűnt. Összeraktam a futóművet a vadonatúj régi rugókkal, és mivel sem idegrendszerem, sem szerszámom nincs a csapágy cseréjéhez, az volt a terv, hogy leveszem a kerékagyat, és az új csapággyal együtt elviszem egy igazi autószerelőhöz. Leszereltem a féknyerget, hogy lekaphassam a húszforintos méretű féktárcsát, innen már frankón egyszerű levenni a kerékagyat. 3_2.JPGKéziféket sem kell különösebben bántani a kerékagy kivételéhez, a felső rugóit azért lekötöttem, a féknyerget pedig fel.

A féknyerget azonban fel kell kötni a rugóhoz, de amaz meg ugye frissen van festve, én pedig embriópózban sírnék a padlón, ha lepattan akár egy mikronnyi is a felületből! Drót helyett tehát előkaptam a tekercs szárítókötelet, amit még 2012-ben vettem, mikor is a csajommal és a Cilivel elmentünk egy 3047 km-es európai túrára. Sátrazásnál jól jött, hogy két fa közé kihúzzuk, és arra terítsük a törölközőket, egyebeket. Tulajdonképpen gumiból van, úgyhogy a sors abszolút arra a másodállásra szánta, hogy féknyerget kössünk fel vele felújított rugóhoz, de több más okból kifolyólag is vagdostam már belőle darabokat. Így hát miután ezzel megvoltam és lekaptam a kerékagyat, felhívtam egy autószerelő műhelyt, akik rögtön el is vállalták, két óra múlva már rakhattam is összefelé az egész cuccot. Csattogott a nyomatékkulcs, az idők során megtépázottá vált Haynes könyv közlései szerint a kerékagy csavarjai például 80Nm-rel kapaszkodnak.2_2.JPGMájusban lesz harminc éves

9_1.JPGFélidei pucsítás: orr lent, segg fent


Az elejével csak másnap folytattam, addig Cili megfordulva pucsított a garázs mélyén. Az első futómű már nagyobb szívás, útban van a féltengely, nagyobb a féktárcsa, tehát az is jobban útban van, a tetején a csapágy elforog, úgyhogy a visszarakás is nagyobb szopó, hogy bejátsszuk a három csavart a helyükre. Mindenesetre ugyanúgy kezdtem, ahogy hátul, a gátló szárán lévő csavar lelazításával, mert a gólyalábat kiszedve erre már kevesebb az esélyünk. Kis hiszti után kint is volt az egész hóbelevanc. A toronyból ugyanis nem feltétlenül könnyű kiszedni a toronycsapágyat, mert a gyári toronymerevítőt is ezek rögzítik, és mivel féloldalasan van megemelve az autó, kicsit nyeklik a kasztni, a toronymerevítő lapja kicsit befeszíti a csavart a helyére. De mint tudjuk, a káromkodás a problémamegoldás vazelinje, általa minden gyorsabban megy, és a dolgok a helyükre kerülnek. Ez esetben a padlóra, jöhetett a rugó kibontása. Mivel nem kecmec volt a jelem az oviban, rugóösszehúzó nélkül álltam neki, pedig itt feszül a rugó, mint állat, egészen biztosan rúgni fog. Jó hosszú szárral és racsnival álltam neki az utolsó pár menet letekerésének, közben a lábamat rárakva a rugóra, hogy legalább az irányzék adott legyen. Hiába számítok rá, mindig megijedek, most sem volt ez másként, amikor hirtelen 30 centit repült oldalra a toronycsapágy, alatta a rugótányérral. Bőven elég lesz szarakodni az új rugó összehúzásával, itt ugyanis kell majd összehúzni rendesen. Kicsit fosok is ilyenkor, mert nem kellemes érzés egy feszültség alatt álló rugó felett állni az összerakás során. Mindig elképzelem, ahogy a rugóösszehúzó úgy dönt, hogy neki ebből elég volt, fém törik, rugó rúg, nekem pedig beleáll a könyököm a homlokomba. Persze ilyen nyilván nem lehet, de ami elképzelhető, azt az ember gyereke ilyenkor sajnos elképzeli. Mindenesetre túléltem, bal eleje összerakva, jöhet a jobb oldal. Majd ismét a bal, mert a jobbnál jutott eszembe, hogy az elején nem figyeltem arra, hogy a rugótányér bemetszései találkozzanak a gátló szárának bemarásaival. Vagyis azt ismét szétszedhettem, ismét átélhettem a rugóösszehúzó féle pánikot, hát hiába, a világnak szüksége van ezek szerint balfaszokra is. Ismét tekerhettem fél órát a rugóösszehúzó szárát, de végül annyi agyam valahonnan lett így a végére, hogy a kitekeréskor már használtam a villanycsavarhúzóm. 7_2.JPGÖsszehúzáshoz azért nem merném, hátha túl gyorsan csinálja a feszkót, meg ugye közben üt-rúg, de kitekeréshez faszagány. Egyébként nem csak a rugótányér-gátlószár kapcsolatára kell figyelni, hanem arra is, hogy a tányér OUT jelzése kifelé álljon, konkrétan arrafelé, ahol a gólyalábat a csonkállványhoz rögzítjük. Ha nem így teszünk, bénák vagyunk, és a futóművön végzett művünk is az lesz.
Ami még érdekes, hogy Cecília futóműve állítható gyárilag. Menő, meg minden. A kerék dőlésszöge az, amit rafkósan uralmunk alá hajthatunk, a gólyaláb csonkállványhoz rögzítéséhez hivatott két csavarból a felső ugyanis excenteres megoldású, tehát eldönthetjük, hogy a kerék felső része kifelé álljon, mint ősapáink O-lábú autóin, vagy befelé dőljön, terpesztő, rágót nyitott szájjal csócsáló, menő autót kreálva, alias drift camber. Errefelé kemény az élet, menőnek kell lenni. 6_2.JPGAz excenteres cucc, személyesen

Persze szabad szemmel szinte nem is látható mértékű dőlést kapunk csak, de kanyarban bizony ennyi is számít. Eddig nem teljesen úgy volt, ahogyan most összeraktam, úgyhogy nem lepődtem meg a próbakörön, hogy mehetek futóművet állíttatni. Azon viszont egy kicsit igen, hogy mennyivel komfortosabb lett a jármű…
Így is kemény, amennyire azért illik annak lennie, de nem idegesítő módon. Látványra kicsit terepjárós lett a történet, de majd újra megszokom, egy régi-új élet veszi kezdetét. Ismét be fogok tudni állni muterék udvarára. Kevésbé kell majd a nyomorék gerincemet próbára tennem minden ki és beszállásnál. A táj ezentúl vízszintesen lesz csak elmosódva, függőlegesen nem. Az Eibach rugókat meghirdettem, 30 másodperc múlva el is keltek. Csodálatos.
Mindenesetre ha már úgyis futóművet kell állíttatnom, tolatva álltam vissza a garázsba.
Hé, te kormánymű, van egy régóta függőben lévő ügyünk…

8_1.JPGEgy kiválóan szar kép a végeredményről, újra gyári magasságban a kasztni

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csipszer.blog.hu/api/trackback/id/tr838280178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

J. Mutzenbacher 2016.01.24. 14:01:41

Szerintem így jobban is hozza a korszak hangulatát. Ráadásul mivel mindenki leülteti szegény Celicákat, "hogy egyedi legyen", most a tiéd lett egyedi.

Matenak · http://csipszerelde.hu 2016.01.27. 16:03:56

@J. Mutzenbacher: Nekem már attól egyedi, hogy az enyém. A szemem pedig tovább volt ráállva erre a magasságra, mint a hasalós félére, úgyhogy könnyű lesz megszokni, arról nem is beszélve, hogy végre ismét normálisan használható lesz! A csajok tudhatják igazán, mennyit számít 2 cm, és másképpen bár, de én is tudom már értékelni ezt a különbséget egy menet közben.

J. Mutzenbacher 2016.01.30. 14:59:14

@Matenak: Na igen. Ráadásul a kevésból elvenni még két centit- na az senkinek nem jó