Hol volt, hol nem volt, az idegrohamokon is túl, élt egyszer egy királyfi, ki kedvelte a sok esztendőt megélt krehácsokat. Hiszen szerethette, de azok nem mendég kedvelték viszont! Egyik ilyen hintó keresztelkedett Toyota Carinaként, mi furfangos egy szerzetnek találtatott, hisz nem mindig volt éppen jól, ahogy volt.
Történt egyszer, hogy midőn a királykisasszony – ki egyébként oly szépséges, mint a hajnali nap sugára – az esztendő novemberének péntekre eső 13. napjának estéjén elfoglalta helyét ezen hintóban az anyósnak fenntartott kerevetben, majd királyfi megszólította:
- Te leányka, tekinteted a figyelmeddel karöltve vesd errefelé, mert olyat mutatok, mit még nem tapasztalhattál! Ládd, világot feltáró bal oldali ablak mai pitymallat óta ugyancsak fránya hangokat ád.
Azzal bal mutatóujját ráhelyezte villany hajtotta ablak parancsológombjára, és az addig sosem rest motor keserves kínok hangján kezdte meg működését lefelé. Midőn leért, a hányattatott sorsú motor még folytatta volna szorgoskodását, és miután elhaló hangot befejezte vala, felfelé már csak enyhén átallott kilehelt lelkébe életet ádni a balsors.
Sej, éktelen haragra gerjedt a királyfi, mellette a királylánynak is bíz hirtelen másfelé kezdett fordulni szíve! Nosza, a legény megragadta a táblát, míg csak fel nem ribálta a helyébe a villanyhajtány szerény segedelmével. Eztán oda is csaptak a 116 lovas hintónak, hogy idegeiket az inasokat mellőző, kacsalábon nem forgó panelpalota nyugalmában pihentessék meg mielőbb, mert a királykisasszony – ki egyébként oly tündöklő, mint az ég legfényesebb csillaga – enélkül is bút árasztó napban részesült.
- Bort ide! – Szólott a legény megérkezés után, majd mindketten meglocsolták bendőjüket. Ki kevésbé, ki többé, de valahogyan csak elfogyott azzal a fiolával.
Királyfi másnap egyszeriben megébredt, a leányt pedig már búcsúzóban találta.
- Be kék mennem szolgálni, mire elüti a delet az óra, visszatérek. Egyé, mit csak tudsz s mersz. – szólott a királykisasszony, ki oly gyönyörűséges volt, mintha csak festmény volna.
- Nekem aztán tökmindegy – szólott iszós hangján a királyfi a még oly büdös száján keresztül, melyből még tán borbogár is kirepült -, mert én bíz kisvártatva elejembe veszem utam, s nekiveselkedek a hintó bal oldali ablakának, hogy újfent Mcdrive kompatibilis legyen.
Azzal ki ment erre, ki ment arra, tüsténkedéssel indulván vala az úr szombatja. Királyfi lebontá a kárpitot, mi rejti ablakmechanizmust, közben elcsodálkozá, hogy a bizony immáron húsz esztendős ajtó olyan friss állapotában leledzik, mint éppen csak bábból lett pillangó. Regiment csavar oldása és két fertályóra eltelte után ki is szedődik a portéka, de jaj, nem a mechanika tűnik áldatlannak, hanem bizony a motor maga, mi ablak nélkül is töredékenynek tűnik. Hejj, ismét éktelen haragra kénytelen gerjedni a királyfi, mert bíz ő az áramot csak vezetni tudná, hozzá mit sem ért! Elmorzsolt nem létező bajsza alatt serényen egy kurvaanyázást, és mivel bátortalansággal sosem volt megátkozva, haragjának erejével kísérli szíjjelszedni motort, mi az ablakot rángatja a derótnál fogván. De az nem ám hagyná magát! Csavar nem enged, királyfi inkább igen, kesergett is magában, éppen csak könny nem hullott szeméből. Meg is szólította a szerkezetet, pedig lélek abban nem járt sosem:
- Ejj, baszódjál meg biza, hát emiatt voltam távol a nyugalmamtól megannyi fertályórán át, hogy dögölnél meg? – Hangoztatta szívbéli bánatát, hisz javítási kívánsága nem teljesedhetik.
Előveszén még zsírt, melyből tepertő ugyan nem készülhet sosem, de mégis hasznát láthatja mostani helyzetében, kenvén rá vala mechanizmusra. – Hátha ezzel is segítek megfáradt motornak! – gondolta magában a legény. Végül ezen kívánsága sem vála valóra, kézzel lőn helyére rángatva oldalüveget. Szörnyű haragjában összerakja az ajtót a királyfi, közben azon morfondírozván, hogy ezt látván hasát fogná nevettében a király, hisz az ő tekintetében az ennyi esztendőt megélt hintók már megvetendők. Sebaj, ebcsont beforr, ablakmechanizmus meg majdcsak kerül bontottan!
Mielőtt elvált volna a hintótól, hogy a munka porát lefürössze testéről, még beszórá folyékony, keblekbe nem való szilikonnal a gumikédereket, s bíz előkapta tarsolyból azt is, mit szinte mindig kell, ha jő a vész: Duct Tape-et, hovatovább feketét! Került is ám belőle az ablakeresztő gombra, lenyomását kerülendő. Midőn ezt meglátta a királyfi, egyszeriben még nagyobb elszántságra intette, hisz míg ez a ragacs ott van, addig élet körülményes. Már kezd elfagyni az ősz, így tulajdonképpen kegyelmet lelt magában a balsors, mikor ezen büntetést kiosztotta, de életminőség romlott ezzel, rohamost! Lelken esett injúriával fürmöli magára ajtót királyfi, hogy iramatnyi távolságot megtegye garázstól a palotáig.
Így esett, hogy a királyfi csinált is valamit, meg nem is, rá is jött valamire, meg nem is. Még tán máig is él, amíg meg nem hallja a villanyos motor hasztalan hangját! Itt a vége, húzd fel végre...