csipszerelde

Megvolt: II. Veszprémi Toyota sportautó találkozó

2017. szeptember 01. 11:52 - Matenak

unnamed_3.jpg

Az emberek általában szeretnek tartozni valahová. Gyerekkoromban az volt a kérdés, hogy valaki bonanzás vagy depeses, ma pedig inkább az, hogy Kétfarkú -e a Viktor, huza -e a Vona. Nincs ezzel gond, ha megmarad nyugodt elfoglaltságnak. Én már kamaszként is jó társaságba keveredtem, és gond nélkül ültem a kocsmában a Nirvana-s pólómban a cimbikkel, akik közt Free magazint lapozgató is akadt. Nem tartom magam végzetesen elvakultnak az autók terén sem, ami persze hülyén hangzik úgy, hogy van három Toyotám. Véletlennek azért persze korántsem nevezhető ez, és mivel nemrégiben sor került a második Veszprémi Toyota-Lexus találkozóra, ott volt a helyem. Mármint Szentkirályszabadján. Lesz itt ennél több váratlan fordulat is.

Szeretem a Toyotákat, de ennyi idő után sem merném magam toyotásnak nevezni, maximum a közösség egy lelkes tagjának. Az én szememben az igazi toyotás cikkszámokról álmodik, levegővételek közben pedig egy cetlire fel tudja írni, hogy a különböző kasztnikat hány helyen ponthegesztették. Ismerek ilyen nagy tudású embereket, és többnyire csak az időjárást merem felhozni témaként a társaságukban, hogy nagyjából nyeregben érezhessem magam, és ne kelljen zokognom elalváskor embriópózban. Ennek ellenére, vagy inkább épp ezért jó érzés ezen közösségbe tartozni, mert csodálatos emberek alkotják, intelligensek, segítőkészek, akiktől sokat lehet tanulni. Úgyhogy ha szembejön egy olyan rendezvény, ahol Toyotákkal és toyotásokkal lehet találkozni, ráadásul mozgásban is vannak az autók, az megbecsülendő. A belépés ingyenes, csak a különböző versenyszámok benevezéséhez kell letenni egy ezrest, az meg semmi. Közel is volt Fehérvárhoz, így gondoltam egy kellemes séta lesz a Cilinek, és esetleg méltó helyszín a Hacsinak egy jó kis tönkremenetelre. Volt ugyanis drift sarok is, ideje volt hát megcipőzni a járművet, hadd szokja. Az a fura hang a motorban meg majd csak megszűnik magától.

unnamed_4.jpg

Azért volt különösen csábító ez a lehetőség, mert rég történt már, hogy utoljára gyakorolhattam a keresztek vetését. A szüzességünk elvesztésére mindig emlékszünk, de a második alkalmat talán még jobban várjuk, hisz már nem rögtönözni kell, az pedig enyhe magabiztosságot ad. És bár tudtam, hogy csak valami kisebb placc lesz, nagyon erősen szólított magához, illik a zöld füleimhez. Úgy terveztem, hogy már a rendezvényre érkezés előtt elkezdem a bandázást, és csatlakozunk a Corolla Club Hungary és Japtimers közös konvojhoz Fehérváron. Az asszony hozta a Cilit, én pedig a Hacsit. Nem szervizautónak kellett a Cecília, nem is raktam bele retkes kerekeket, csak gondoltam ha már találkozó van, elviszem sütkérezni és a mátkám bevállalta a sofőrködést. Aki konkrétan félévente elmondja, hogy ha netán eladnám a Cilit, ő megveszi, mert imádja vezetni. Igen, jól kell tudni választani. Mármint asszonyt is.

Sajnos a konvojban utazás nem jött össze, mert a csapat akkor ért Fehérvárra, amikor mi akartunk a reptérre. Időre mentem ugyanis, születésnapi ajándékká lettem. Legalábbis az autó, egy rég nem látott ismerősöm egy héttel azelőtt felkeresett, miszerint a férje odavan a régi japán vackokért, és megautóztatnám -e szeptember harmadikán a városban. Mire visszaírtam, hogy inkább jöjjenek el a találkozóra, sokkal nagyobb élmény úgy ülni benne, hogy teli torokból üvölt, mint amikor csak lámpától-lámpáig bénázgatunk a teszkósszatyrokkal teli csomagtartók között a városban. Nem kellett győzködnöm, megbeszéltük, hogy majd ott találkozunk a reptéren, a mit sem sejtő férje társaságában. Én pedig bepakoltam 12 kereket a Hacsiba, gondoltam inkább több legyen, minthogy le kelljen szerelnem a többi kilátogató autóról sunyiban, mikor nem néz oda senki.

21083537_1460644523972567_6686231665669151198_o.jpgMegérkezve a helyszínre

dsc_1299.JPGhttps://www.facebook.com/veszpremitoyotasportautotalalkozo/

 A reptérre vezető út utolsó kilométere fehér, aprókavicsos élményből állt, ahol gyökkettővel haladtunk, de végül megérkeztünk a helyszínre 10:00 körül, leparkoltuk poros autóinkat a többi poros autó közé. Ekkor még bőven volt szabad hely, de percről-percre egyre több por került át az útról a reptér betonjára. Nemcsak a gumik barázdáiból, hanem Kőváry Barnából is dőlt már ekkor a sóder, miközben épp egy Supra változtatta köddé a hátsó gumáit, bemelegítésként a gyorsuláshoz. Aznap egyébként még sor került szlalomra is, tehát tényleg nem csak a statikus autónyalogatásról szólt a parádé. A drift móka ingyen volt, a többire pedig mindössze egy darab ezresért lehetett benevezni. Sokan meg is tették, nekem sem terhelte volna meg a költségvetést, de én csak a drift sarkot szemeltem ki magamnak.

Cili gyökeret eresztett, mi nem, átálltunk a Hacsival a 150 négyzetméteres sátor mögé, mert ott nem voltam útban a redvás kerekeimmel, nyugodtan kipakolhattam őket a fűbe. A sátor nemcsak a zene epicentrumával, pihentető lócákkal, hanem táplálékkal és életmentő árnyékkal is szolgált. Utóbbira szó szerint égető volt a szükség, mert 34 fok volt aznap, felhőt meg senki nem hozott. A jól átgondolt szervezést jól tükrözi, hogy a retyók végig árnyékban várták a testnedveket, engem meg a kompresszor a büfé mellett. Néztük egy kicsit a gyorsulásokat a mátkámmal, és megvizuáltuk a drift sarokként szolgáló területet is. Sejtettem előre, hogy nem lesz tükörsima, de lelki füleimmel hallottam, amint a napsugarak is felszisszentek, amikor elérték a beton hegyvidékes, ráadásul kavicsokkal borított felületét, a bogarak pedig sántán másztak le róla a megváltó fűszálakra. Lejöttünk mi is inkább, még csak pár hónapos a cipőm, nehogy elkopjon idő előtt. Nem rettentem meg, csak megfordult a fejemben, hogy valószínűleg nem lesz sok az a tizenkét kerék, amit hoztam.

dsc_1231.JPGVoltak masszív füstgépek is

Izzadt tekintetemen át végigkövettem, amint felrakok két zúzós kereket hátra, majd felmentem a pályára. Kicsi volt a hely, rajta sok bójával volt kijelölve egy szűk nyomvonal, így az egyes fokozat jutott csak szerephez. A magamfajta kezdőnek való volt a lassított felvételen történő huligánkodás, így pár kör után már kezdtem ráérezni, élvezetes bénázásban volt hát részem, bár a profik biztos csak megpödörték volna bajszukat a mosoly felett. Mikor felkerült a második pár halálra ítélt kerék, megérkezett a szülinapos is. Nem mintha bármikor szándékomban állt volna kímélni a vén vackot, de most különösen megfeledkeztem erről. Szerencsére úgy láttam, hogy megérte, ha valaki először ül Hacsiban, annak ez a legjobb módja. És bár nem kértem érte semmit, végül mégis a Belga sörök ízvilágához volt szerencsém este, köszi!

dsc_1164.JPGAdni jó, ez itt konkrétan épp a születésnapos ajándéka

11:00 után megérkeztek a megénekelt konvoj tagjai is, szépen lemosott, poros autóikkal. Őket pont a bejáratnál kaptam rajta érkezésükön, épp arra andalogtam, nem sokkal előtte ugyanis hívtak faterék, hogy megérkeztek. Úgyhogy a beérkező autók sorában az a helyzet állt elő, hogy egy külföldről érkezett, fekete Supra ágyúcsöve meredezett mögötte a családi buszra. Igen, egyrészt olyan kemény vagyok, hogy anyámmal járok bulizni, másrészt még soha nem ült ebben az autómban, hát nem ez a legmegfelelőbb alkalom? Mutter ráadásul nem az az ijedős fajta, mikor először ült anno a Ciliben, hármas tiltáson is még rákérdezett, hogy tervezem -e lenyomni végre a gázt, vagy csak bohóckodok a volán mögött. Én pedig most, írás közben láttam csak meg a rendszert, miszerint az ötvenedik születésnapján tandemugrott, a hatvanadik évében pedig egy keresztben csúszkáló autóban ült. Remélem én is ilyen izgalmasan fogok idősödni.

dscn6867_1.JPGMujderkám épp rettegve élvezi az őrületet

Nem is húztam sokáig az időt, érkezésük után nem sokkal már mentünk is fel a smirglire, a második körben pedig feltűnt, hogy nagy a csend, úgyhogy elnéztem jobbra, ahol is mujder, aki egyszer tűzijátékot vetetett velem fater ötvenedik születésnapjára, de akkorát, hogy beleremegett a föld, kitágult pupillákkal ül az anyós helyén, néma csendben. Közölte, hogy jól van, nekem pedig úgy tűnt, hogy emlékezetesre sikerült az első találkozása a Hacsival, főleg, hogy ha lehet, ekkor még jobban elkezdtem tiporni a gázt. Nagyon élveztük, az időnként elcsapott bójákat meg nem kérdezte senki. Fateron láttam, hogy nem akaródzik beülni, de olyan helyzetbe került, hogy kínos lett volna visszakozni, elvégre az asszony már túl volt rajta. Két kör után csendesen megköszönte a lehetőséget, asszem nem fog felkeresni egy profi pilótát sem a legközelebbi drift versenyen, hogy vigye pár kört. Ekkor még épp csak elütötte a delet az idő, és a gumik felét már legyaláztam, vissza kellett vennem a tempóból. Bandázgattam kicsit, elvégre a corollásokon kívül a Japtimers, és a Celica klub is összejött itt épp, én meg sajnos elfelejtettem begyűjteni tesztautókat. Viszont meglepően sokan odajöttek hozzám csak úgy üdvözölni, ami azért mindenképp érdekes, egyben jóleső érzés is. És bár nem tudom mennyi idő alatt szokik hozzá az ember ahhoz, hogy vadidegenek üdvözlik ismerősként, gyanítom, hogy nekem ez mindörökké szokatlan marad. Találkozhattam olyan emberekkel is, akikkel már régen, vagy csak frászbúk csoportban kokettáltunk, többek közt az esemény főszervezőjével is itt láttuk meg egymást először 3D-ben. A kilátogató autók nagy része pedig nagyon szép volt, amelyik nem, az a tulajdonos szemén át nézve volt az. Mielőtt ezt követően újra felmentem a pályára, észrevettem, hogy Dani is sikerrel átfolyatta magát a Balaton felé haladók masszáján, így már nem voltam egyedül a drift placcra.

img_000346.jpgDani érkezése után a két Hacsi persze egymás mellett kötött ki

Róla azt kell tudni, hogy Valentino Rossi és Keiichi Tsuchiya eltitkolt szerelemgyereke, a motorversenyzés fáradalmait drifteléssel piheni ki. Ment egy pár kört a pályán, azaz csak próbált, de ő nem az ilyen dedós tempóhoz van szokva, úgyhogy azon kaptuk magunkat páran, hogy szedjük össze a bójákat. Végül az egész betonkockán két halom meredezett mindössze, hogy szép kövér nyolcasok legyenek rajzolva körülöttük a két Hacsi által. Mókásan rá is kérdezett nálam a Dani, hogy így jó lesz -e, nem fogok -e eltévedni? Azt hitte, hogy viccel, de mire válaszolhattam volna, már fent voltam a pályán, és eltévedtem. Hirtelen nagy lett a hely, és bár elvileg pontosan így kell kezdeni a drift gyakorlását, nekem ez a nyolcasozás eddig kimaradt, nem is ment elsőre. Megkértem Danit, hogy menjen már ő az autómmal egyet, lássuk, hogy az autó hibája -e, vagy az enyém. Nem segítek, hogy mi lett a végeredmény. Megkértem, hogy üljön be mellém és oktasson, de magamra lettem utalva. Csináljam, majd ráérzek. Eresszem ki rendesen, és ne kormányozzak, hanem gázzal öblögessek.
Értem. Vagyis nem.

unnamed_1.jpgA kedvenc képem aznapról

Néha úgy tűnt, hogy tudom, mit csinálok, néha úgy, hogy nem, de tökmindegy is volt, a lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam közben. Mikor megálltam, pihentettem az autót bőséggel, hogy lehűljön a 130 fokos olaj. A nemrégiben beszerelt villanyventilátorok nagyon jól vizsgáztak, pedig a Becsületesnepper óva intett, hogy nála az efféle rögzítés nem vált be, de szerencsére nekem eddig pozitívan kellett csalódnom. Az utolsó pár keréknél aztán szólt az asszony, hogy ő is kipróbálná a mókát. Nem ellenkeztem, nagyon élveztem már eleve a helyzetet, hogy ez eszébe jutott. Beindította az autót, majd nyugtázta, hogy alig bírja eltekerni a kormányt, hát hiába, a kelleténél itt eggyel kevesebb szervokormány található. A smirglire érve aztán azon aggódott, hogy nem tud -e kárt tenni az autóban, mire a biztatásomra időnként rávette magát, hogy elrúgja neki rendesen, így párszor sikerült megcsúsztatnia. Végül átadta nekem az autót, hogy az utolsó gumik maradék futófelületeit még én gyalázhassam le. Csodálatos asszony.

img_20170826_205305_176.jpgMár megint elfelejtettük mindketten, hogy az asszonynak a konyhában a helye, úgyhogy ragaszkodott hozzá, hogy lecseréljen két kereket

És ahogy az lenni szokott az élet minden területén, pont a legvégére értem révbe. Megértettem hirtelen, hogy miként kell kiereszteni az autót a pályán, így szép nagy ívekben sikerült kerülgetni a bójákat nem egyszer, nem kétszer. Előtte valóban túl szűken próbáltam kerülgetni őket, de úgy elvész a tempó, így viszont már a Casey-fék rejtelmeit is volt alkalmam gyakorolni. Végül sajnos a leszakadt futófelület sebes klaffogása emlékeztetett rá, hogy véget ért a móka mára. Szomorúan mentünk le a pályáról, nyugtázva, hogy a gyilkos felületű beton nemcsak a hátsó, de az első gumikat sem kímélte, amik egyébként vadi újak voltak. Ennél viszont sokkal jobban zavart az a fejlemény, hogy mikor kiszálltunk az autóból, odajött egy anyuka a gyermekével, hogy vinném -e a kiscsávót egy kicsit, de már sajnos nem volt mivel. Itt említeném meg, hogy szívesen viszek bárkit, ha tudok, de csak tippként mondom, hogy ne az legyen, ami itt többször is megtörtént, miszerint majd szóljak, ha megyek fel a pályára. Sajnos ez így nem megy, nem tudok és nem is akarok először látott embereket felkeresni egy több száz fős rendezvényen, így kérlek találjatok ki valami mást, amitől én sem érzem magam utána kellemetlenül, és ti is be tudtok ülni az anyós helyére.

unnamed_2.jpgItt már kezdtem ráérezni, hogy is kéne a nagy placcot magamévá tenni

dsc_1132.JPGItt is épp szépen kiadta

ba0826toyotatalalkozo5.jpgEgy igen jól sikerült családi fotó a Veszprémi Napló beszámolójának képeiből

Fél kettőkor már elfogyott az összes gumim, Danié is, de ő még benevezett a szlalomra is mókából. Egyszer eltévedt a pályán, meg beforgott, úgyhogy tényleg nem a győzelemre, csak a szórakozásra hajtott. Nekünk az asszonnyal le kellett lépnünk, így fél háromkor távozóra fogtuk. A rendezvény nagyon tetszett, jól éreztük magunkat, nekem az a gyanúm, hogy jövőre már kicsi is lesz a helyszín a rendezvényhez, az mindenesetre szerintem biztos, hogy a drift sarok fel lesz áldozva a parkoló autóknak, de nem baj. Érződik, hogy szenvedély vezérli a szervezőket, és abból alig hiszem, hogy kifogynak egyhamar, így jövőre is jövünk. Kegyetlen mennyiségű meló van egy ilyen rendezvény létrehozásában és lebonyolításában, ha még nem kaptak elég biztatást a szervezők, én innen is jelezném, hogy megérte, úgy láttam, hogy mindenki jól érezte magát! Ráadásul úgy hallottam, hogy a büfében sem kellett vesékkel fizetni a hambiért, ami külön jó dolog.

A Hacsi csodásan bírta a megpróbáltatásokat a hőségben, így még az sem tudott zavarni, amikor hazafelé hirtelen a sebességmérő úgy döntött, hogy ő többet nem hajlandó sebességet mérni, úgyhogy becsült tempóval kellett hazavezetnem. És a Cili? Ő nyolc év után is meglepetésekkel tud szolgálni. Konkrétan megnyerte az utcai autók szépségversenyét úgy, hogy be sem neveztem rá.

img_000296.jpgA vénasszony, aki úgy hozta el az első helyezésért járó trófeát az utcai autók szépségversenyén, hogy nem is tudtam róla

Nem szoktam megmérettetni őt sehol, még soha nem is tettem, mert bár szeretem megmutatni, az a legfontosabb, hogy nekem tetsszen. Viszont úgy tűnik, hogy a Corolla Club elnökének is elnyerte tetszését, így ő benevezte helyettem úgy, hogy én nem is tudtam róla. Néztem bizony nagyot, de mint már említettem volt, csodálatos közösség ez. A könnycsepp megjelent lelki szemeimben, és ismét csak köszönetemet tudom neki kifejezni ezúton is, nélküle sosem lett volna ilyen élményben részem. Másnap az is kiderült, hogy legnagyobb meglepetésére Dani nyerte meg a szlalomversenyt a kategóriájában, miközben eszében sem volt ilyet tenni, tehát úgy tűnik ő akkor is nyer, amikor nem akar. Meglepetésekkel és kellemes rendezvényekkel teli egy világ ez, nekem való.

 Galériák az eseményről és köszönet az itt szereplő képekért:

Asszony, Matyi, Ivanics Norbi, Borbély Csaba, Mohácsi Zsolt 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://csipszer.blog.hu/api/trackback/id/tr8312792016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

V12 Power 2017.09.02. 09:43:33

Mate, nem sok az a 130 fok az olajnak? Nem kene egy nagy olajhütö?

Matenak · http://csipszerelde.hu 2017.09.02. 11:24:19

@V12 Power: Jól látod, kéne bizony, mert ez a gyári nem sokat ér. Már nekiálltam a dolognak, pl. beszereztem egy termosztátos Mocal adaptert, csak közben vannak más fejlemények is. Következő szezonra már biztosan jéghideg olajkockák hullanak alá a motorban. ;)